Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-09 / 45. szám

3 CIGÁNY VAGYOK ÍN? J slkán (Jókán) szeptem­ber elsején adták át a százhúsz férőhelyes vé­dőnőiül óvodát. A falu apraja -nagyja segített az építésénél. A csodálatos gyermekbtroda- lom értéke a berendezés nél­kül is több mint hárommillió korona. Szeptember elsején megnyílt az óvoda négy osztá­lya, három héttel később az ö- tödtk Is. Ez külön épületben van, és mivel csak cigány szár­mazású gyermekek látogatják, a faluban mindenki cigányóvo­dának hívja. Tehát Jókén a közvélemény szerint kétféle 6- voda van, ténylegesen, admi­nisztratív szempontból azonban csak egy. Az alábbiakban az érthetőség kedvéért mi is hasz­náljuk a cigányóvoda meghatá­rozást. Arról, hogy a gyerekeket melyik óvodában helyezik el, a nemzeti bizottság döntött. Görföl József, a helyi nemze­ti bizottság elnöke: — Jóka cigány származású lakosainak száma hatszáz kö­rül mozog. A cigányóvoda meg­nyitásával mindenekelőtt raj­tuk szerettünk volna segíteni, és mondanom sem kell, hogy az asszonyok nagy örömmel fo­gadták. Véleményem szerint a két óvoda között, ami a peda­gógusok munkáját és a gyerme­kek ellátását illeti, semmi kü lönbség nincs. — Ennek ellenére mégsem a szülőkre bízták a döntés jogát, tehát azt, hogy kinek a gyere ke melyik óvodába menjen Szeretném, ha felvilágosítana, minek az alapján döntötték el, hogy ki a cigány és ki nem? — Nézze, én már húsz éve a falu élén állok. Ismerem az emberek természetét. Számos pozitív példát tudnék monda­ni a cigány lakosság fejlődésé­ről az utóbbi tíz évben. Sípo­sék is a nagy fejlődésen áte­sett családok ' közé tartoznak. Ha az utcán összetalálkozna a család bármelyik tagjával, hát sem a magatartásukból, sem az öltözködésükből nem követkéz tethetne származásukra. Én ezt a mérhetetlen fejlődést tartom sok éves elnökősködésem leg nagyobb sikerének. Azt, hogy a falu cigányjai elmozdultak he­lyükről, hogy túljutottak az á- bécén. De vannak javíthatatlan családok. Ha a napnak száz 6 rája lenne, ők százszor eljön nőnek a nemzeti bizottságra, és csak utánaml No de hová aka rok kilyukadni? Igenl Miért is van kétféle óvoda? Megmon dóm kerek perec: mert a há roméves nem cigány és a há roméves cigány származású gyerekek közötti műveltségben különbség úgyszólván áthidal­hatatlan. Ez a tapasztalat. Azt, hogy mindenütt „viszik“ tovább a cigányóvodákat, csak a mi nézetünk helyességét bizonyít­ja. — És magával vonja a már asszimilálódott cigánycsaládok sértődöttségét. — Szeretném, ha itt nálunk bizonyosodna meg arról, hogy ez a sértődöttség nem helyén­való. Jó, tegyük fel, hogy Sí­pos Zsanettét felvesszük az el­ső osztályba. Tudja, mivé vál­tozna a falu? Méhkassál Elő­ször jönnének a cigányasszo­nyok, hogy ha a Síposéké, ak­kor az övék Is, aztán Jönné­nek a finnyás nem cigányok: az én gyerekem egy cigány­nyal? Pedig az a cigány sok­szor különb ember a „reklamá­lónál“. Ez lenne, aki pedig megbolondulna, az én lennék. Egy huszonhét éves fiatalasszony, Sípos Gabriel­la szeptember elsején négyéves kislányával sírva állított be az édesanyjához. — Anyáin, hazaküldtek bennünket az óvodából, azt mondták, hogy az én kislányom cigány, men­jen a cigány óvodába. Hát meddig leszünk még ci­gányok? • Az anya pont reggelizett, megállt kezében a ka­nál és amikor a lánya odaült melléje, már ketten sírtak. A kis Zsanettkának sem kellett több elő­vette szép kis zsebkendőjét és ő is sírni kezdett. Szokol Piroska, igazgatója: az óvoda A cigányóvoda a régi óvoda­épületben kapott helyet. Nem volt itt vízvezeték, most már van hideg-meleg víz, új sző­nyegeket és bútorokat is vet­tünk. Az ott tanító két pedagó­gus képzettsége megfelel a kö­vetelményeknek. Az oktatás u- gyanolyan tanterv szerint fo­lyik, mint a másik óvodában. A Sípos kislány esetéhez: azzal kezdeném, hogy az anya nincs munkaviszonyban, ennélfogva a gyereket semmiképpen sem tudjuk elhelyezni az óvodában. — Úgy tudom, hogy az óvo­dába olyan gyerekeket is fel­vettek, akiknek a szülei nin­csenek munkaviszonyban. Leg­alábbis nem mind a két szülő. — Azok szociális esetek. Síposék háromszobás házá­ban három család lakik. Tu­dom, hogy csak a lakáskörül mények miatt még nem lesz valakiből szociális eset. Akkor viszont már igen, hogyha a szü­lők valamelyike iszik, mint a kefekötő... Ez a kijelentés Jó­kán hangzott el. Ettől függelte- nül Sípos Zsanettka neve sze­repel azok névsorában, akik szeptember elsejétől óvodát kaptak. Ennek i alapján hozta őt az anyukája szeptember else­jén a többi gyerek közé. — Ez így igaz, de amikor a névsor készült, akkor a cigány­óvoda megnyitásáról szó sem volt. — Tehát ha nem lenne ci­gányóvoda, akkor a kislány járhatna a többi gyerek közé? — Igen. Dg cigányóvoda van. Zsanet­tá azonban oda nem jár, és nem Is fog. Ezt így mondta az anyukája. Dumán Mária, az ötödik ó- vodai (cigány) osztály tanító­nője: — Az osztályban öt-hat éves gyerekek vannak, olyanok, a- kik jövőre iskolába mennek. (Megjegyzem, hogy Zsanettá három éves múlt.) A szülők kérték, hogy szlovákul beszél­jünk velük, az Igazság azon­ban az, hogy kezdetben sem­milyen nyelven sem értettük meg egymást. Most már jobb. A gyerekek belejöttek az óvodás- • kodásba. Fejlődtek, és várható, hogy az év végéig behozzák lemaradásukat a többi gyerek mögött. A szülők tisztán járat­ják, Időben hozzák-viszik őket, nincs velük probléma. A leg­elején volt egy esetünk. A szü­lő tetvesen hozta be a gyere­ket, figyelmeztettük észrevéte­lünkre, és á gyerek egy hét múlva tisztán jött az óvodába. — Feltalálná-e magát egy i- lyen osztályban a hároméves Zsanettka?: — Azt hiszem, igen. Eleinte bizonyára konfliktusai lenné­nek, de a beilleszkedés után lekötnék őt a játékok és a szó­rakozás éppúgy, mint a többi gyereket. Az osztály kapacitása tizenöt gyerek, ezt a számot máris néggyel túlléptük. Nem tudom, hogyan oldhatnánk meg a kislány azonnali felvételét. Lubomíra Kostiánová, a Ga- lántai Jnb tanfelügyelője: Nem lelkesedem túlságosan a cigányóvodákért, de a cigány származású lakosságnak nyúj­tott segítségünk jól bevált for­májának tartom. Küldetésük a többi óvodáéval azonos, és vár­ható, hogy idővel egyesülnek. A főcél az, hogy minél .több ci­gánygyerek elvégezze az isko­lát. Ezért tartom helyespek, hogy velük külön is foglalkoz­zunk már most, az óvodáskor­ban, mert megkülönböztetett gondoskodást igényelnek, ez vi­tathatatlan. És ezt valahol el kell kezdeni. Segítenünk kell azokat, akik szüleiknél többet akarnak elérni. Inírich Farkai mérnök, az SZSZK kormánya cigánykérdé­sekkel foglalkozó bizottságá­nak titkára: „A cigányóvodák megnyitá­sát abban az esetben tartjuk helyénvalónak, ha a cigányte­lepülés messze esik a falutól, és fennáll annak a veszélye, hogy a cigány származású,szü- lők a nagy távolságra hivatkoz­va, nem hordanák gyermekei­ket a falu óvodájába. Jelkára ez nem érvényes, hiszen a két óvoda 5-10 percnyi járásra van egymástól. Ebben az esetben külön óvodai osztályok csakis a gyerekek pszichológiai ki­vizsgálása alapján nyithatók a gyenge felfogásúaknak. Szár­mazás alapján semmi esetre sem. Azt Is még kell Jegyez­nem, hogy Jelkán a cigány szár­mazású lakosok az ü) óvoda építésén ugyanúgy dolgoztak, mint a falu többi lakosa. Mun­kájukról februári látogatásom­kor a hnb-elnök nagy megelé­gedéssel szólt. Az illetékesek valamennyien azzal érvelnek, hogy Síposné jelenleg nincs munkaviszony­ban. Tudjuk azonban, hogy ő dolgozni , szeretne, és amint megoldja'kislánya elhelyezését, munkába lép.“ Látogatásom Síposéknál. A szobák berendezése sze­rény és egyszerű, de rend és tisztaság van mindenütt. Az ud­varon elkerítve tyúkok kapa­rásznak, az ólban disznó visít. A kertben káposztafejek, gyü­mölcsfák. Sípos Gabriella: — Én csak azt szeretném tudni, hogy minek az alapján mondják ki valakiről, hogy ci­gány. A férjém dolgozik, haza­adja rendesen a pénzét, spóro­lunk, mert építkezni szeret­nénk. A gyerekeknek mindent megadunk, a más.odikos fiam e- gyeseket, ketteseket hoz haza az iskolából... A cigánynyel­vet nem beszéljük, az apám még ugyan beszélte, de sem én, sem a gyerekeim már nem. Ezt a házat tíz évvel ezelőtt épí­tettük, akkor még megfelelt, hiszen csak a szüleim, a bú­gom és én laktuk. De most már nem elég, alig várjuk, hogy a nemzeti bizottság adjon házhelyet. Zsanettkára kiskora óta na­gyon ügyelünk. Nem kívánko­zik az utcán nevelkedő gyere­kek közé, és most egyszeri­ben kényszerítsem közéjük? Méghozzá a nála idősebbek, az öt-hat évesek közé. Másnap már csak erőszakkal vihetném oda, harmadnap már úgy sem. Milyen anya az, aki rosszat a- kar a gyerekének? A kislá­nyomnak nem arra kell az 6- voda, hogy megtanuljon beszél­ni meg mosakodni, hanem ar­ra, hogy tökéletesedjen abban, amit már tud. Nem vagyok munkaviszonyban, az igaz, de már október elsején mehettem volna dolgozni, ha lett volna hová tennem a gyereket. Kér­tem a bratislavai OTEX-et, mert ott fogok dolgozni, ha le­het, várjanak rám november el­sejéig. És itt van, nil Az egy hónap alatt semmivel sem ju­tottam előbbre. Miért? Mert né­hány ember borzasztó dolog­nak tartja, hogy egy anya har­col a gyerekéért, és többet a- kar adni neki, mint amennyit ő kapott. A riportban véleményeket adtunk közre egy ma­gánügynek egyáltalán nem nevezhető esetről. Ar­ról, hogy mi 'lesz Sípos Zsanettkávál, mi nem dönthetünk. A mi nézetünk az, hogy a fejlemé­nyek lamelyekről olvasóinkat a későbbiekben majd tájékoztatjuk) bármilyenek legyenek is, sok „Sípos Zsanettka“ sorsára kihatnak. ZSÄCSEK ERZSÉBET Huszonöt év a háztartás szolgálatában Megalapításának 25. évfordulóját ünnepelte a kyugat- -szlovákiai kerületben a Háztartási Cikkek (Domáce potreby) kis- és nagykereskedelmi vállalat. Fennállásá­nak negyedszázada alatt óriást fejlődésen ment át. Üz­letek egész sorát építette fel nemcsak a városokban, hanem a falvakon is. Ma már 206 jól felszerelt háztar­tási bolt szolgálja a vevőket a nyugat-szlovákial kerü­letben. A huszonöt éves fejlődést legjobban a kiskereskedel­mi áruforgalom érzékelteti. 1974-íg 461 900 hűtőszek­rényt, 572 500 mosógépet, 563 300 televíziós és 860 000 rádiókészüléket adtak el a háztartási boltok. 1950-ben mindössze 132,2 millió korona értékű árut értékesítet­tek, tavaly pedig már egymilllárd 259,9 millió korona forgalmat bonyolítottak le. Mint a vállalat Igazgatója, ]án Duriä mérnök mondta, ' a háztartási boltok forgalma egy kicsit a lakosság élet­színvonalának Is a fokmérője. Ezért mindent megtesz­nek a vevőkért. Csupán az utolsó ötéves tervben 26 millió koronát fordítottak új üzletek építésére és ugyan­annyit korszerűsítésre. Többek között új boltot nyitot­tak Bősön, Bratlslavában, Trenőínben, Dunaszerdahe- lyen, Trnaván, és rövidesen új háztartást bolttal gaz­dagodik Vagsellye, Léva és Sered Is. A hatodik ötéves tervben közel 250 millió koronát fordítanak beruházá- sos építkezésre. ipí] Mesterségük a kockázat Egy film sok-sok ember munkájával készül. A színé­szeken, rendezőkön és operatőrökön kívül gyakran szerepelnek benne névtelen emberek, akik vállalják a kockázatot. Kaszkadőröknek hívják őket, mert a veszé­lyes jelenetekben a színészek helyett játszanak. Ha­zánkban egyedülálló kaszkadőrcsoport működik Zilinán, Karel Rehák vezetésével. ' — Csoportom öt éve alakult Zilinán a kultúra és pihenés parkjában — mondja a csoport vezetője —, de valamennyien prágaiak vagyunk. Jelenleg Szlovákiában turnézunk. Műsorunk fő attrakciója: autóvezetés két ke­réken, összeütközések, száguldás égő autóban stb. Két idényt Lengyelországban töltöttünk. Itt ismerkedtünk meg a kiváló Jozef Koszulkával, akt csoportunk leg- vakmeröbb tagja. — Nem féi a kaszkadőr? — A kaszkadőrök megszokták a veszélyt. Nem köny- nyü egy nyolc-kilencszáz kiló súlyú kocsit kiegyensú­lyozva két keréken tartant. A legveszélyesebb vállalko­zások közé tartoznak az ún. mesterséges karambolok, amelyeket az NDK és az osztrák televízió számára is végigcsináltunk. Jómagam már tizenkét éve foglalkozom hasonló dolgokkal a Barrandov filmstúdió számára. A tizenkét év alatt összesen harmincnégy törést „szedtem össze“. Filmekben is szerepelünk, többek között az „Au­tó“ című magyar filmben. BOGDÄNY GÉZA A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents