Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-02 / 44. szám
I 4 úf ifjúság A Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionirszervezete társadalmunk nélkülözhetetlen része, hiszen a fiatal nemzedéket készíti fel az életre, szocialista gondolkodású embereket nevel. Ezt a nehéz és felelősségteljes munkát jól kidolgozott terv szerint végzi Re- íicában (Restén) Csepely Agnes, a SZISZ helyi alapszervezetének tagja. Rajvezető. A Klement Gottwald nevét viselő, huszonhét tagú, általános tevékenységű, vegyes pionírraj vezetője. A pajtások és saját munkájáért a csapatvezetőnek felel. A gyerekekkel hetente egyszer találkozik. Kirándulásokat, sétákat szervez. A tevékenység vonzóbb formáit alkalmazza, hogy megnyerje a pionírokat. A kisebbek számára mesedélutánokat tart, a nagyobbaknak beszélgetéseket kezdeményez a kommunistákkal, képviselőkkel. Nagyon szépen hat, amikor az iskola pionírjai az egyes évfordulók alkalmából, például tanévnyitáskor, az év végén és köszöntők alkalmával egyformán öltözve jelennek meg. Péntek délutánonként, a- mikor már régen befejeződött a tanítás, az iskola é- piilete még mindig hangos. A reáicai alapiskolában i- lyenkor kezdődik a kétórás rajgyülés. Erre már a pajtásokat emlékeztetni sem kell. — Azt akarom, hogy a gyerekek a szervezetben kellemes órákat töltsenek, de egyúttal elsajátítsák a szocialista ember tulajdonságait is, a munkaszeretetet, a tudásszomjat, a becsületességet, a kitartást. Ezzel összefügg az érzelmi nevelés és az alkotó kedv fel- ébresztése, a szépérzék és a fantázia fejlesztése. Leninnek az a mondása: „Álmodnunk kell!“ ma is időszerű, mert a gyermekkor természetes tulajdonságait, kalandvágyát és az új iránti érzékét fejezi ki. Figyelembe veszem a gyerekek mentalitását, érdeklődési körét, és eszerint alakítom tevékenységüket, feladatot bízok rájuk, megtárgyaljuk az ő- ket érintő kérdéseket, és meghallgatom az ő nézetüket is — vallja munkájáról a rajvezető. ZBORAIIMRE RéSica ét hónappal ezelőtt a csehszlovák barlangkutatók befejezték a Macochával szomszédos Amatőr-cseppkőbarlang feltérképezését. A barlangot nem hivatásos kutatók tárták fel, ezért is kapta az amatőr nevet. Várható, hogy a látogatók 3—4 éven belül megtekinthetik azokat a természeti kincseket, a- melyeket a Morva-karszt olyan sokáig rejtegetett az ember elől. A barlang felfedezői valamennyien a brnói Speleo-klub tagjai. Nem tudni, hogy közülük a legelsők, Milan Slechta és Miroslav Zahradní- cek mérnök felkíáltottak-é a föld a- latti szépségek láttán, vagy a mély megindulástól szólni sem tudtak. Ezt csak a barlang tudná megmondani, ha értené az emberi beszédet, űk ketten életükkel fizettek a föld alatti titkokért. A többieknek, akiit már u- tánuk jönnek már könnyebb. Az alábbiakban a ma felfedezőinek életveszélyes, fáradságos munkájából adunk ízelítőt. 1. Merészen és természetesen 'ereszkednek alá a végeláthatatlan sötétségben. A hat emberből már négyen lent vannak, mire megszólal a híradósunk: — Lentről azt üzenik, hogy csak húsz perc múlva induljatok, mert a létra „zenél“. A zenél „barlang-nyelven“ azt je- lerjti, hogy ímbolyog. Várunk. A barlang bejárata egy ronda vasajtó, mögötte tizenöt méternyi alagút. A fiúk már annyira kiszélesítették, hogy nem kell kúszni, lehajolva is eljutunk egy kis erkélyre. Ez a „repülőtér“. Berendezése kötélhágcsó és létra. Minden a sötét meredekbe veszik. Lentről rejtelmes zúgás hallatszik. — A Fehérvíz és a Punkva-patak — mondja kísérőm Petr Landyá, aki részt vett a Rét évvel ezelőtti tragédia mentési munkálataiban. A létrán lassan haladunk lefelé. A kis kiugróban vár ránk a négy barlangkutató. Szótlanul, mintha csak valaki parancsba adta volna nekik a komorságot. Leállunk, és közben majd megvesz az isten hidege. Vacog a fogam, mindenhonnan „húz“, és más nehézségeim is vannak ... Csak azt nem tudom, hogyan fogom magam kibogozni a kezeslábasból, mert fél óráig tartott, amíg beöltöztem... — Ne félj, innen már vaslétrán megyünk tovább, — fordul felém Milan Slechta özvegye, Márta. — Helyenként valóban lesz vaslétra. A lejtőkön csak nyugodtan vegye igénybe a kezeslábas ülepét, úgy a legbiztonságosabb. Azt, remélem, tudja, hogy a kéményekbe csak felemelt kézzel szabad aláereszkednie. A kezével fékezzen, a lábával tapogatózzon. Kényelmes lesz. Ha baj van, csak kiáltson — figyelmeztet a kis expedíció vezetője, Jaroslav Knotek. A kémény a szó szoros értelmében vett kéményt jelent, azzal a különbséggel, hogy a ház kéményébe nem mernék leereszkedni, ott viszont muszáj volt. Pár métert sebesen csőszök előre a fenekemen, míg elsajátítom a fordított fortélyt; kézzel fékezni, lábbal tapogatózni. A legszívesebben máris kiáltanék, de hát csak nem hozok ekkora szégyent az Oj Ifjúságra! Sikerrel használom a homlokomat is. Ennél „kényelmesebb“ barlangsétát még elképzelni is nehéz. A síkos, nedves falakon meg- -megcsúszok, de senki sem törődik velem, ennek örülök is, és a legboldogabb akkor vagyok, ha pár métert csúszhatok a fenekemen. Végre világosság, hát ez nem igazi Körül-’ belül azt érzem, amit Jancsi és Juliska, amikor a távolban megpillantották a vasorrú bába kivilágított házát. — Az ott lent a Felfedezők Dómja. .Végre' leülhetek anélkül, hogy beverném a fejem, klnyüjtózhatok kedvemre, és csak azután nézek körül. Lenyűgöző. Hatalmas sztalagnátok és színes „vízcseppek“, névtelen alakzatok és — melegség. Valahol a közelben víz csörgedez. Ha én most költő lennék! Az egyik fiú beleszól a telefonba: — Főzitek már a gulyást? Fentről kérdéssel válaszolnak. — Minden rendben? — Hárman a Dómban maradnak ... Senki sem mondja, mégis tudom, hogy az egyikük én vagyok. — Lejjebb nagy titkok vannak, és még kifecsegné az olvasóknak ... Az igazság az, hogy a „barlangolásban“ járatlanok itt a Dómban szokták magukat összeszedni, és erejükből még épp annyira futja, hogy segítség nélkül visszakapaszkodnak a vasajtóhoz. 2. Milan Slechta és Miro ZahradníCek ezt az utat már talán százszor is megtette. A Dómtól pár méternyire működik a Csehszlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének e- gyik műszere, amely a Fehérvíz állását mutatja, és limnigráfnak hívják. Milan aznap kicserélte a tekercsét, és pihenő nélkül mentek tovább. Egyelőre két napra kértek szolgálatost a telefonhoz, de meglehet, hogy hosszabb ideig is a barlangban maradnak. Egy héttel azelőtt műszereket, inni- és ennivalót szállítottak a Dómba, hogy • kizárólag a továbbjutással foglalkozhassanak. A továbbjutással, ami eddig a Fehérvíz miatt lehetetlen volt.. A Fehérvíz északkeleti Irányba folyik, helyenként eltűnik egy-egy szifonban, így törve utat magának a sziklák között. (A szifon szaknyelven vízzel telt alagutat jelent.) A két fiú felcsatolta az egy héttel azelőtt odacipelt, vízhatlan anyagba csomagolt hátizsákot, sátrat, felvették a neoprén kezeslábast, felcsatolták a légzőkészüléket, oxigénpalackot és az uszonyokat. Innen csupán tíz lépés az a kristálytiszta tó, amelyből bizonyára vezet egy út, egy rejtélyes, az eddigieknél még csodásabb helyekre. Azt, hogy az Amatőr-barlangnak még vannak feltáratlan területed, azt a Speleo-klub tagjai valamennyien tudták, de a hozzájuk vezető út rejtélyét egyedül Miien ismerte. Két héttel azelőtt, hat napig kutatott ez után az út után a jéghideg vízben. Megtalálta. Szifont úszni még ideális körülmények között is életveszélyes, olyan mint amikor az orvos tudja, hogy halálos fertőzést kaphat a betegétől, mégis gyógyítja őt. Akik otthagyták a barlangkutatást, azok valameny- nyien éppen e miatt az életveszélyes „fürdőzés“ miatt: az ember sohasem tudja, hová úszik a jéghideg mély vízben, ahol az egyedüli világosság a bukósisakjára szerelt lámpa. 3. Fent az Idő tájt még a vasajtónál is rondább bódéban Honza Kovái1 egyre nyugtalanabbul szemlélte a fekete égboltot és a zuhogó esőt. A- mikor megszólalt a telefon, a lentiekkel villámgyorsan közölte aggodalmait: — Fiúk, én nem tudom, ml van készülőben, de az is lehet, hogy földindulás. Reggeltől esik, beázott a’ bódém, és egy óra múlva nekem innen menekülnöm kell. Vigyázzatok a Fehérvízből alighanem folyam lesz a föld alatt... — Maradj nyugton, amíg visszahívunk. Itt minden a legnagyobb rendben. Amikor Honza ismét hívni akart, a kagyló már süket volt. A Morva- -karsztban aznap az történt, amit általában negyvennapos esőnek nevezünk, azzal- a különbséggel, hogy a negyven napra szánt eső egyetlen délelőtt leforgása alatt hullott le. Elmosta a hegyi ösvényeket és a közeli utakra helyenként két méter magas hordalékot szállított. Házakat és állatokat vitt el a víz. A Macochából és a Punkva-barlangból csónakokkal mentették ki a bent rekedt látogatókat. A környező barlangok kutatócsoportjai időben értesültek az ítéletidőről, és valamennyien megmenekül-1 tek. Az Amatőr-barlang feltáróiról a-1 zonban semmi hír. 4. Ostrov u Macochy a Morva-karszt bar langttelepü léseinek központja. Brnóból ide költözött feleségével és két gyerekével Milan Slechta. Csak azért, hogy naponta lejárhasson a barlangba. Aznap este a klub gyülé* kezőhelyén mindenki csak róluk be* szélt. Marta, Milan felesége is itt várt férjére. Nem kétségbeesve, mindenki tudja, hogy Milan az Amatőr* -barlang legjobb ismerője és szerel* mese. Legfeljebb a két fiú visszatérése körül lehetnek problémák: a szifon bejáratát elzárhatták a lerakó-’ dások. — De azért vagyunk itt ml, hogy segítsünk, és ők ketten ezt tudják. 3. Másnap kölcsönkért lámpákkal le* ereszkedtek a barlangba, és csakha* mar visszatértek. Szörnyűi Ott, ahol sohasem volt víz, most tenger hub lámzik... Azonnal értesítették a közbiztonsági szerveket, a brnói Trygon:klub bú* várjait. A Dél-morva Kerületi Nem* zeti Bizottság tűzoltókat és katonákat küldött a két barlangkutató segítségére. A tűzoltók két és fél kilomé* tér hosszú csövet engedtek le a barlangba, hidászok pillanatok alatt elzárták a Fehérvizet, de a leszálló fiúk ismét visszatértek. Még a puszta leszállás sem volt lehetséges. Kedden a búvárok végre a vízállás minimális csökkenését észlelték. Leszálltak, és emberfeletti erőfeszítés árán egyiküknek, Miroslav Vojanec- nak, Milan barátjának sikerült megtalálnia és átúsznia a szifont. Most őt idézzük: — Néhány percig tartott, míg ösz- szeszedtem magam. A fáradtságtól nem bírtam talpra állni. Felnéztem, és még ma sem tudom elmondani, a- mit akkor éreztem. Pár lépésnyire tőlem feküdt Milan teste hófehéren. Búvár vagyok, tudom, mit jelent ez a szín. Két évvel ezelőtt az öccse lelte halálát ebben a barlangban és most Milan. Az arcán sebek voltak. Mirek egészen fenn a kis tér plafonján két szikla közé volt beékelve, bizonyára a levegő után mászott, mintha csak a fejével akarta volna áttörni a sziklát. Alig tudtuk kiemelni..i 8. Van egy új barlangunk, amelynek már a neve is érdekes: Amatőr-barlang. A biológusok legalább harminc újfajta élőlényt fedeztek fel benne, és értékesek az itt végzett tudományos megfigyelések, kísérletek is. Ez vák barlangkutatók hihetetlen kitartásának. ZÄCSEK ERZSÉBET Már kétszer vett részt föld körüli utazáson. Nem tartja kizártnak, hogy a világűrben létezhetnek „fekete üregek“. Otvenké millió kilométert repült már — majdnem három fénypercet — a Szovjetunió kétszeri hőse, Vitalij Ivanovics Szevasztyanov. — Mit tart tulajdonképpeni hivatásának, Vitalij? — Gépészmérnök vagyok. Elvégeztem a Moszkvai Repülőintézetet, és a Pavlovics Koroljov vezette konstrukciós osztályon dolgoztam. Részt vettem a Vosztok és más űrhajók szerkesztésében, és mindmáig ezzel foglalkozom. Ml mást tarthatnék hát hivatásomnak? A két űrutazásom 6ta viszont inkább űrhajósnak érzem magam. Űrhajó- szerkesztés ma már tág fogalom, értjük rajta a szállító űrhajók, az orbitális állomások kipróbálását, sőt a kutatást is, amely tulajdonképpen a ma és a jövő űrhajósainak egyik legfontosabb feladata. Megköveteli a műszaki tudás állandó gyarapítását. A mi csapatunkban, ide számítom az orvosokat is, mindegyiknek van főiskolai végzettsége. • A Szojuz szerkezete sokkal bonyolultabb, mint a Vosztoké volt, a Szaljut orbl- tális állomás még összetettebb. A Szaljut 4 például négy és fél métermázsa tudományos műszert és berendezést vitt a fedélzetén, többek között harmincnégy irányító- pultot. Segítségükkel több mint száz kísérletet valósítottunk meg. Ha mindezt összehasonlítjuk azzal a pár kilós felszereléssel, amely a Vosztokot terhelte, látjuk, azóta Is mennyit fejlődött a tudomány. — Az űrhajós foglalkozása bizonyára a legveszélyesebbek közé tartozik. Valóban o- lyan gyakori és nagy a veszély? — Természetesen, hiszen az űrhajós legfőbb feladata a kísérletezés. Minden űrhajó. más és más, mondhatnám egyéni, és ez még egyazon szérián belül is érvényes. Továbbá a feladatok igényessége minden ú- jabb felszállással növekszik, bár természetesen vannak azonos feladatok is. Néha a- kár háromszor is el kell őket végezni. De a tét mindig egyforma. Az az érzésem, az űrhajózás a fejlődés olyan fokára jutott, amikor a foglalkozás veszélyessége inkább az egyre bonyolultabb feladatokkal függ össze, mint a műszaki biztonsággal, ahogy az valamikor volt. — Bizonyára nagyon kevés a szabad ideje. Mégis megkérdezem, mit tesz ezekben a ritka percekben? — Ha akad egy kis időm, igyekszem elfelejteni a hétköznapi gondokat, mégis o- lyanokon jár az eszem, amik számomra különösen fontosak, például az űrtechnika fejlődésével együttjáró feladatokra gondolok, a célokra, amelyeket az űrben követünk, és próbálom megtalálni az ember helyét ebben a nagy egészben. Ez fantáziával vegyített filozófia, bár reális és elérhető ... — Csak úgy mellékesen, a tudományos -fantasztikus irodalom melyik képviselőjét szereti leginkább? — Ivan Jefremovot. Szeretem, mért tág a látóköre, és kitűnő a filozófiája. — Mi a véleménye az „Emlékezés a jövőre“ című filmről, amely más bolygók lakóinak látogatását ecseteli Földünkön? — Ez a film jelentős már magának a gondolatnak a propagálása miatt is. Bár nem állíthatjuk, hogy bizonyítékaink lennének az Ilyen látogatásokról. A szerzők u- gyan közölnek égy-két tényt, amelyeket e- setleg nyomoknak fogadhatnánk el. Azt állítják, hogy ezek a nyomok a világ mlnVitalij Szevasztyanov den részén fellelhetők. Ezek után természetesen adódik az a végkövetkeztetés, hogy jócskán akadtak ilyen nyomok, mert hiszen egy csoport Idegen bolygóbeli lé toga f 6 nem hagyhatott annyi nyomot maga után, méghozzá a Föld különböző részén és különböző Időpontban. De vajon hová tűntek ezek a titokzatos látogatók? Talán mégiscsak egyedül vagyunk? A sok példa, melyet a film felsorakoztat, a legegyszerűbbektől a legbonyolultabb hasonlatokig, megkövetelné, hogy az érvelés a látogatások elméletéről meggyőzőbb legyen. A filmben túl sok a szenzáció és kevés a tudományos megalapozottság. Viszont titokzatosság van benne elég, bár azt hiszem, ezek az emberi civilizáció fejlődésének titkai. — Feltehetnánk azt a kérdést, hogy azok, akik tizenöt-húszezer évvel ezelőtt tanúi voltak az értelem születésének Földünkön, miért nem tértek soha vissza? Miért nem voltak kíváncsiak arra, mivé fejlődtünk? — Nem. Ha valaki az emberi civilizáció legelején valóban meglátogatott bennünket, és ott állt az értelem bölcsőjénél, akkor viszont az információk még nem jutottak el rendeltetésük helyére. A középső állócsillagok küldöttei, ahonnét esetleg az értelmet kaptuk volna, még útban vannak, még akkor is, ha ma már a repülés sebessége lassan eléri a fény sebességét. De még így sem voltak képesek az Információt a Föld fiatal civilizációjáról továbbjuttatni. Arról, hogy mi létezünk, idáig még nem tud senki. A „második látogatás“ ideje pedig még nem érkezett el.
