Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-10-19 / 42. szám

Norton sírt

ALI MINIMÁLIS PONTOZÁSSAL NYERI

Szeptember 29-én került sor New Yorkban a Muhammad All — Ken Norton nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnoki mérkőzésre. *

A 15 menetes találkozó All mini-' ' mális pontozásos győzelmével ért véget, s így tizenhetedszer is sikerült megvédenie világbajnoki címét.

A nagy érdeklődéssel várt találkozót ezúttal szabadtéren bo nyolltották le. A 84 000 néző befogadására alkalmas Yankee-sta- dlonban csupán 15 ezren foglaltak helyet, viszont a mérkőzést 59 ország televíziója közvetítette, ezenkívül 300 helyiségben külön belépődíj mellett egyenes adásban láthatták az érdeklődők tízezrei a nagy összecsapást az E- gyesült Államok és Kanada területén.

I 1

All testsúlya 100,44 kg, Nortoné 98,85 kg volt. Ali majdnem minden ütését ellenfele fejére 1- rányltotta. Norton pedig főleg All testére összpontosított. A világbajnok meglehetősen sokat be- - szélt az egyes menetek közben, többször sértő megjegyzéseket Is tett Nortonra, amiért Mercante mérkőzésvezető kétszer is figyel- * meztette. A pontozók közül Alit ketten 8:7 arányban látták jobbnak.

Muhammad All a mérkőzés után így nyilatkozott:

— Sajnálom, hogy nem sikerült beváltanom azt az ígéretemet, hogy Nortont az első öt menetben kiütöm. Ellenfelem nagyon jó * formában küzdött, jobban, mint gondoltam. Számos ütése betalált. Egyébként inár nagyon érzem é veim súlyát. Tudom, hogy jogosan nyertem, és az utolsó menet nek köszönhetem győzelmemet. Most kellene visszavonulnom, világbajnokként — annál Is Inkább, mert három ragyogó fllmszerző- dési ajánlatot kaptam, amelyekkel egyenként hárommillió dollárt kereshetnék.

Ken Norton könnyekkel a szemében bizonygatta, hogy 'ő volt a nyertes, hiszen 9 vagy 10 menetben jobb volt Alinál.

— All ellen nagyon nehéz győzni — hangsúlyozta —, mert ami- ' kor a skorítóba lép, szinte már akkor nyertesnek számit. KI kell ütni ahhoz, hogy egyértelműen felülkerekedhessen valaki rajta.

Ali a győzelemért 6 millió dollárt kapott, plusz jó néhány millió bevétele lesz még más „forrásokból“ is. Norton egymillió dollárral távozott.

A Nenzeti Front jelöltje

Fája magasra teszi a lécet

Fája a léc fölött

A budapesti Eurőpa-bajnokságon beszéltem vele először. Az elég erős mezőnyben a negyedik lett.

— Legalább a bronzérmet megnyerhettem volna... — mondta,

Eltelt néhány esztendő, s Faith Marikából Mraínová lett, és kismama Is persze. Megszületett a kis Péterke."

Vége az ugrálgatásnak, jósolták sokan. Férj, gyerek, munkahely, egy -egy műszak valamennyi.

A férjről kiderült, hogy nem külön műszak, hanem odaadó segítőtárs

— Megpróbálom ismét — mondta Fája, és kiment a pályára. Eleinte nem vették komolyan, de ő szívósan

Kisfiával, Péterrel

kitartott szándéka mellett. Ebben Is bizonyított. Bebizonyította erős akaratát. Remek eredményekkel rajtolt. Csakhamar jobban ugrott, mint lánykorában Az országos bajnokságot 192-cm-es eredménnyel nyerte.

Akárcsak a budapesti Európa-baj nokságon, Montrealban Is negyedik lett. Jól kezdett, aztán...

De a negyedik hely nagyszerű e- redmény. Az érmes sikerekhez szerencse Is kell. A helyezéseket eldöntő magasságokon millimétereken múlik a győzelem.

Véletlenül lett atléta. Szülei azt szerették volna, ha zongorázni tanul. Őt inkább a sportpálya vonzotta. Végül is az ő akarata győzött. A mii szaki főiskola testnevelési és sportkarán tanársegéd, s most újabb tisztséget bíznak rá: képviselőjelölt Szlovákiai Fővárosi Nemzett Bizottságé

I

ba. Az érdemes sportmester — ezt a kitüntető ctmet Is megkapta már — nem tiszteletbeli funkciónak tekinti a belé helyezett bizalmat.

— A csehszlovák átlétaválogatottal sokfelé jártam, különböző országokban, világrészeken, és ezeken az u- takon mindig nyitva tartottam a szememet. A szerzett tapasztalatokat 1- gyekeztem hasznosítani pedagógiai munkakörömben és a testnevelés fej lesztésében.

A főiskolai tanársegéd már eddig Is sokat tett a sport fejlesztéséért, de ezen a téren is többrö vágyik.

— Nem titok, hogy sportolóink teljesítményei nem minden szempontból arányosulnak azokhoz a lehetőségek hez, amelyeket társadalmunk biztosit. Társadalmunk kedvező teltételeket teremt, ki kell hát őket használni.

Í Abban látom a legnagyobb hibát, hogy ritkán sikerül időben megnyerni a tehetségeket a rendszeres, kitarwwiwew—can—g—Bwwiij|mtiww8»g»f»t4,f' mim

tő munkára. Az Iskolában az órák befejezésével megszűnik az élet, üres a tornaterem, pedig éppen az tskolá sok között kell keresni a tehetséges sportolókat. Nem jő tanácsadó a tű relmetlenség, különösen nem az él sportban. Idővel nyilvánul meg csak a céltudatos munka eredménye. Tu dom, nagy felelősség vállalni a je löltséget. Felelősség a társadalommal, az emberekkel szemben. Azt ht szem, hogy az eddigi tapasztalataim ebben a tisztségemben Is hasznosak lehetnek.

Azt Is tudja, hogy még kevesebb szabad Ideje lesz; tudja, hogy Péter

Í

tla még Inkább hiányolja majd any ját; tudja, hogy fogász sportorvos férjének a közös munkából még nagyobb részt kell vállalnia magára. A bizottsági ülések sok időt elvesznek, sok felmerülő gonddal kell majd megbirkóznia, de a választók bizal mát nem szabad elveszítenie. Képvl selnte kell a fiatalok, a sportolók, az anyák érdekelt#

— Felvethetjük például azt a kérdést, miért szüntetünk meg sportlétesítményeket, megfelelő pótlásról meg nem gondoskodunk. Miért nln csenek egyes Iskolákban kellőképpen kihasználva a tornatermek, miéri nem élnek a sportolási lehetőségek

Í

kel az asszonyok? És általában a Iá nyok Is kevesen sportolnak.

Neki nem mondhatják ezek a nők hogy könnyen beszél, mert ő példát mutatott már akkor Is, amikor még nem képviselte a társadalom érdé kelt.

— Igaz, a férjem megértésének so kát köszönhetek. Segft a takarítás ban, a bevásárlásban, kisfiúk neveié

I seben. Nagyon szeretem a gyereke két, nekik jtell jobb lehetőségeket és jobb, szebb jövőt biztosítani.

Mészáros József

I

Gúta

sportélete

Korábban már Irtunk Kolárovu (Gúta) sportjáról. Azóta sok min den megváltozott. Rendbe hozták a labdarúgópálya nézőterét, felújították az öltözőt. A pálya már méltó ahhoz, hogy olyan futballt játsszanak rajta, mint 1965 ben, amikor- a csapat a divízióban szerepelt.

Tavaly azonban az I. A osztályból is majdnem kiesett az e- gyültes. Nagy Gábor irányításával végül is kivívták a bennmaradás jogát. Sajnos, az ifjúsági csapat kiesett, és most a járási bajnokságban játszik. A fiúk magukra vethetnek, mert lúl gyakran látogatták a vendéglőt, s nem nyújthatták azt a teljesítményt, amelyet Cziczey Pál edző várt tőlük. Ű különben sem hibás, huszonöt éves edzősküdése alatt olyan híres játékosokat nevelt, mint Gogh Kálmán, jozef Hros, Árgyusi Ferenc.

A sok rossz hfr mellett akad jó is. A testnevelési egyesület mellett megalakult a cselgáncs szakosztály. Madari Béla vezeti. Az edzésekre csupa fiatal jár, többségük 10—14 éves. Már nemzetközi versenyeken is szerepeltek, és jó eredménnyel.

Jól működik a kézilabdacsapat is Makor Mihály vezetésével. 0 is fiatal fiákkal kezdte, utána jöttek a lányok. Ma mindkét csapat jelentős játékerőt képvisel.

Szénást Béla Kolárovo

öttusázóink az élvonalban

övék a jövő vagy talán már a leien Is. Az öttusa a legszebb sportágak közé tartozik.

— öttusában soha sem születnek váratlan eredmények. Nagy versenyeken mindig tudjuk, kivel kell számolnunk. Egyik napról a másikra nem ugrik ki senki — mondta annak idején Tőrök Feri, az öttusa olimpiai bajnoka.

Jan Bartú, a csehszlovák öttusázók olimpiai ezüstérmese már letette névjegyét a nagyok asztalára, pedig még ő is junior korú. A montreali olimpia egyik legnagyobb meglepetése volt. Az első négy versenyszám után jelentős pontelőnnyel vezetett, de a terepjutásban megelőzték.

Eleinte a. lovaglásban nemigen tündökölt, de hát akkoriban ez volt a csehszlo vák öttusázók gyenge pontja. Voltak ugyan jó lovaink, de nem az öttusázóknak. Mostoha sport volt az öttusa, hiába hangoztatták szakértőink, hogy ebben a sportágban Borgula és társai akár olimpiai érmet is szerezhetnek, állításukra a- zonban kevesen figyeltek oda. Aztán megtörtént n csoda, a támogatást egyre jobb eredményekkel hálálták meg a feltörő fiatalok. A montreali olimpiáról két éremmel jöttek haza.

— Ha egy kicsit jobban

futna, a világ legjobbja lehetne — mondta Bartú edzője, akt egyébként fan é- desapja.

Ztelona GÓrában az öttusázó junior világbajnokságon Bartú már favorit szerepében lépett rajthoz. Tud ta, hogy igen jók a szovjet versenyzők, a lengyelek ts javulnak mostanában, meg a magyar Dobi Lajostól is kel lett tartania.

— Gyenge vívó — mond ták Dobiról Bartúnak.

Bartú tudta, hogy ez nem szilárd támpont. Ha még ( azt mondták volna, hogy Dobi gyenge terepfutó, az más. Gyenge futó nem, tál- tosodhatík meg, gyenge vívó annál inkább. Majd meg látjuk — gondolta.

A nagy párharc éppen kettejük között zajlott. Az olimpiát érmest eléggé próbára tette a fiatal magyar. „Gyenge“ számát, a vívást megnyerte, jól is lovagolt, lövésben pedig jelesre vizsgázott.

— Eleinte csak 600 pont körül gyűjtögettem a vívásban — így Dobi.

— A fizikai számokban nehéz dolga lesz, meri a felkészülés során betegeskedett, van némi lemaradása — mondta edzője, Benedek Péter, aki maga ts kiváló öttusázó volt.

Az úszás után ts még Do bi vezetett.

— Behozható az előnye —

bizakodtak a vetélytársak.

Dobi Lajos bátran vágott neki a távnak. ]Ó Iramban kezdett, bírta ts erővel. Futottak nála jobb időt is, de...

— Örülök, nagyon örülök mondta Dobi —, mégis megérte a rengeteg munka.

Hogy mi Dobi és Bartú sikerének a titka?

A megszállottság, az élvonalbeli versenyzők ma már minden sportágban sokat edzenek. Az öttusázásban különösen sokat kell edzeni, már csak azért is, mert öt versenyágban mérik ösz- sze az erejüket, és mindegyik, a lovaglás, vívás, céllövészet, úszás, futás, teljesen eltérő, mindegyik egyeb követelményeket támaszt a versenyzővel szemben.

— Százszor Is leestem a lóról, mindig felakapasz- kodtam rá — mondja Dobi Lafos.

— Ha kell, százszor is végigúszom a távot — mondja Bartú.

— Elente csak 600 pont körül gyűjtögettem a vívásban — igy Dobi.

Mostanában már a legjobbak közé tartozik.

— A terepfutás? Igen, ebben még javulnom kell — vallja Bartú.

És javul, egyre jobbak az eredményei.

Lám, milyen egyszerűi Csak akarni kell!

M. J.

A gödöllői edzöpályán