Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-19 / 42. szám
J ft fli*+£ SZAVAZZ A NEMZETI FRONT JELÖLTJEIRE A BÉKÉT JÓLÉTET VÁLASZTOD! Í.& E gyszer egy kényes riportté- ma után járkálva elhatároztuk, besétálunk a gyárba a- nélkfil, hogy bárkitél bármit is kérdeznénk a átúrovói (párkányi 1 napirgyár portáján. Ott benn pedig majd csak elboldogulunk valahogy. így is lett. Most viszont, hogy Tóth Tiha- mért, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét, s a küszöbén lévő választások képviselőjelöltjét keresem, másképoen akarom prőhá- ra tenni a gyár portásait. Már a kapunál megkérdem, hol dolgozik Tóth Tihamér. A portás csak áll, gondolkodik. Nem tudja. — A Szlovák Nemzeti Tanács képviselője — próbálom kisegíteni, de hiába. Nem isméri, és ez bizony eléggé meglep. De úgy látszik, ő kivétel, mert egy alacsony, vékony fiatal munkás, aki mellettem jött be a gyárba, megszólal: — Az „oxidacskán“ — mondja útbaigazításul. Ezek után már a portásnő is, miközben a belépőmet tölti, azt mondja: — A gyár égyik legrendesebb embere. Csendes, szegény. Az „oxidacska“ előtti pádon egy idős, sildes sapkás munkás iil, és cigarettázik. — Tóth Tihamért keresem — mondom neki. Feláll, kijön a kerítés mögül, elkísér a nagy csarnokig, megmutatja a lépcsőt. Látom, ismerik a képviselőt, s ha nem, annak is inkább szerény, csendes természete lehet az oka, nem pedig a nemtörődömség vagy hányavetiség. Végigjárjuk vele az oxidációs részleg vezérlő helyiségeit, az emberek nyugodtan, de tisztelettel fogadják. A szava balk. — Sejtem, miért keres — mond3«.-— Sokan keresik? — Nem éppen! Öt évvel ezelőtt volt itt a Csehszlovák Rádió magyar adásának az' egyik szerkesztője. Leülünk a kis irodában. Egy éve, hogy lakja, akkor léptették ugyanis elő. Addig mester volt, s mintán a részlegvezetőt más, fele- lősebb beosztásba helyezték, ő lépett a helyére. Azóta negyvenhat ember dolgozik műszakokban a keze alatt. Itt a városban született, nevelkedett. A város középiskolájának magyar tagozatán é- rettségizett. Dávid László volt az osztályfőnöke. Tóth Tihamér, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője ISMÉT JELÖLTÉK — Remek osztály volt. Sok szép közös élményünk van. Amikor vé ge lett, az egyik szemünk nevetett, a másik sírt. Örültünk, hogy tarsolyunkban az érettségi bizonyítvány, és szomorúak voltunk, hogy már vége, el kell válnunk. Hetvennyolcban lesz a tizenöt éves találkozónk... — Nagyon szétrebbent az osztály? — Nem is annyira! Vagy tízen- -tizenketten a gyárba kerültünk. Köztük mérnökök is. Akkor rakták le a gyár alapkövét, minket is befogadtak. Két évre elküldték Csehországra gyakorlatra agy papírgyárba, utána pedig visszajöttünk. — Mint? — Mint munkások, előmunkások, mesterek. En is előmunkás voltam, később lettem csak mester. Munka mellett közben elvégeztem a vegyészeti szakközépiskolát. — Aztán képviselő lett, majd a részleg vezetője. Mi a következő állomás? — A következő? Ennyi! Azt hiszem, ez sem kevés. Ez is elég nagy felelősség. Elég mind a két fronton helyt állni. Sok időt vesz igénybe a képviselő munkája. A Tanács negyedévente ülésezik. E- mellett tagja vagyok a nemzeti bizottságok és nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó bizottságának. Közben kijárok a választóim közé, és szoros kapcsolatban vagyok körzetem nemzeti bizottságaival. Ezt néha megsínyli a család. Feleségem a vasútnál dolgozik, mű szakokra jár, néha bizony staféta botként adjuk át egymásnak a gyereket, vagy néha még erre sincs idő. Még szerencse, hogy itt élnek a szülők... — Hogyan lesz valakiből képvi selő? — Hogyan is? öt évvel ezelőtt az ifjúsági szervezet jélölt. Azt hi szem, kívülem még számtalan elvtársat kiválaszthattak volna. Ami kor megmondták, magam is meg lepődtem. Igaz, nem is volt egyszerű, hiszen még elképzelni sem tudtam, mi lesz a feladatom. De hát megszoktam, rájöttem, mit tettem jól, mit rosszul. Egy-két év után már egészen természetesnek tűntek a dolgok. Ereztem a fel adataimat, tudtam, mi a teendőin. Amikor Ebed ügye és a Dimitrov Vegyiművek új gyáregysége jölt szóba, s nagygyűlést tartottak a faluban, nem tudtam felőle, ezért a gyűlésen sem vettem részt. De két nap múlva elmentem a tervező bizottságra, hogy tájékoztassanak a dolgokról.. . — A nemzeti bizottságok gyakran kérik a segítségét? — A körzetem, a régi párkányi járás falvainak a vezetőit személyesen ismerem. Többször sorra vettem minden községet, így aztán mindig megbeszéltük és megbeszéljük a feladatokat, s ahol tudok, ott segítek is. — Személyes ügyekkel is felkeresik a választók? — Igen. Vagy levélben, vagy maguk jönnek el. Régi adásvételi szerződésekkel, örökösödési ügyekkel. Máskor nyugdíjjal kapcsolatban. — Tud segíteni? — Mikor hogyan! Vannak ugyanis egyéni sérelmek, elévült fájdalmak, ahol már nincs segítség. De adódnak olyan esetek is, ahol csak elakadt az ügyvitel. Ilyenkor könnyebben lehet segíteni. Még sokat beszélgetünk Tóth Tihamérral, a Szlovák Nemzeti Tanács jelenlegi és leendő képviselőjével. Az igazolványára, a képviselők jogaira terelődik a szó Előveszi a választókörzet számával s fényképével ellátott, piros bőrtokba varrt igazolványt. Ezt most a megbízatási időszak leteltével visszavonják tőle, akárcsak a többi képviselőtől, s ha megvá lasztják, újat adnak neki. Azt hiszem, jó kezekbe adják. NÉMETH ISTVÁN JÓL VÁLASZTOTTAK M ég csak huszonnégy éves, de traktorosként a legtapasztaltabbakkal is felveszi ä versenyt. Tavaly jött haza, miután letelt a kétéves katonai szolgálata, és — mint mondja — még nem ért rá megnősülni. Egyelőre a gépek töltik be életét. Ért is hozzájuk. A ZT 300-as traktor — éz az ő gépe — szót fogad neki, akár a kezes bárány. Minden sikernek és eredménynek örül, de főleg a jó termésnek, mert ez az ő érdemé is. Bizony Ladislav MuCka fiatal kora ellenére is a legjobb és legmegbízhatóbb traktorosok egyike a Fejlődés Efsz-ben a Bratislava-vidéki Nová Dedinkán (Űjfalun). Gépesítőnek a Sala nad Váhom-i szaktanintézetben tanult ki, ahová a kilencéves alapiskola befejezése után az akkor még önállóan gazdálkodó Tureni Efsz küldte. Azt mondják rőla, hogy mindent tud, amit ma egy traktorostól a korszerű mezőgazdasági nagyipar megkövetel. Szánt, előkészíti a talajt a vetésre, ért a szerves és szervetlen trágyák keverésé hez, ha kell, a szállítási munkákból is kiveszi részét, no meg gyakran beáll segédkezni a karbantartó műhelybe is. Múcka Ladislavval a traktor mellett ismerkedtünk meg. Már éppen startolni készült, csak még a megfelelő gépet akarta a traktorhoz kapcsolni. Mozdulataiból látszott, hogy nagyon siet. i — A határba igyekszem, még be kell fejeznem a vetés előtti talajelőkészítést — mondta. — Teljes' Iramban vetjük az őszi búzát. A terv szerint szeretnénk jövőre búzából ötvenkét mázsás hektárhozamot elérni. Hogy ez sikerül-e, csak rajtunk múlik, azaz a helyes agrotechnikán. — Erről a mezőgazdasági üzemről köztudott. hogy a gabonaneműekrg specializálta magát. Megvannak ehhez a feltételek? — Nem mondanám, hogy csak erre specializálódtunk volna. 1972 óta ezerkétszázhetven hektáron gazdálkodunk, ekkor egyesült a tureni és az újfalui efsz. Mindkettő inkább a sertés- és kacsahús, meg a tej termelésére volt beállítva, és ehhez tartjuk magunkat. Ehhez viszont takarmány kell. Még meg kell említenem a kertészetet, mert a zöldségtermesztésnek a mi falunkban igen régi hagyománya van. Ami a gabonaféléket illeti, idén búzából a háromszáznyolcvan hektáron 50,8 mázsás átlagot értünk el, árpát százhúsz hektáron vetettünk, és a terméshozam szintén magasabb volt a tervezettnél, negyvennégy mázsa. Így öt vagonnal több gabonát adtunk le a tervezettnél. Idén négyszáz hektáron vetünk búzát, és csakis a jól bevált szovjet faj iákat. — Hallottuk, hogy a párt falusi szervezete feladatukul tűzte ki, hogy kísérjék figyelem mel a SZISZ helyi szervezetének működését. Ezek szerint a falu fiataljainak a patrónusai lettek. Milyen feladatokat ró ep Ladislav Muö- kára? — Én is figyeltem az ifjúsági szervezet munkáját, feladatom főként a fiatalok irányítása, különösen a politikai nevelésben. Büszkén elmondhatom, hogy a mi falusi szervezetünk e- léggé tevékeny, élen jár a munkában, és részt vállalt a választási program meg társadalmi szervezetek és a Nemzeti Front programjának a teljesítéséből. Ez nagyon megkönnyíti a munkámat. Ezután pedig sietvl felpattant traktorára, és elrobogott a földek felé. Integettünk utána, míg el nem tűnt a szemünk elől ez a dolgos fiatalember. Megértettük, miért jelölte az efsz és a SZISZ a Nemzeti Front képviselőjének Muőka Ladislavot. Jól választottaki JOZEF SLUKA WWW—MMW ■ —I A békére szavazunk D o b a y Gábor a Nitral Peda gógiaí Főiskola elsőéves hallgató ja. Ml a véleményed a közelgő választásokról? — kérdezem tőle. — A szocializmus kifejezi valamennyi dolgozó mindennapi érdé keit. Vizsgálni, mérlegelni kell a- zokat a tennivalókat, amelyek se gíthetik a közös célok elérését. Számunkra rendkívül fontos, hogy elmélyítsük szakmai és politikai felkészültségünket, tudásunkat. Fejlett, modern társadalmat csak müveit emberek építhetnek. S társadalmunk mindenkinek lehetősé get biztosít a tanuláshoz, békés nyugodt életet teremt. Ezért választjuk ezt az utat, ezért szava zunk a Nemzett Front jelöltjeire — a békére. MÄZIK ISTVÁN Nitre Molnár László, a koäicei Ga garin Szaktanintézet fiatal műsze része először fog szavazni. Milyen érzés tölt el, ha arra gondolsz — kérdem tőle —, hogy a társada lom figyelembe veszi a véleményed? — Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen felelősségteljes esemény cse lekvő részese lehetek. Nemcsak nekem, hanem minden választásra jogosult fiatalnak feltétlenül részt kell vennie a közéletben. Évszázadokon keresztül döntöttek ró lünk a hatalmasságok — nélkü lünk. Most jogunk van arra, hogy beleszólfünk sorsunk alakulásába. Szocialista társadalmunk lehetővé teszi, hogy ne csak a magunk, ha nem a köz javára is cselekedjünk. — Munkahelyemen valamennyi választásra jogosult fiatal tisztá ban van a választás jelentőségé vei. Rozsnyói vagyok, de KoStcén fogok szavazni. Munkahelyemen a SZISZ üzemi szervezete előadókat hívott meg, jogászokat, politikuso kát, akik ismertették a választás jelentőségét. Az üzemi szervezet ben az „Egységesen a kommu nizmusért!" jelszót tüztük ki ma gunk elé, éppen ezért a Nemzeti Front jelöltjeire adjuk le szava adtainkat. \
