Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-12 / 41. szám
parancsnoksigr« kísérték. Nem tudta, miért, fel volt dúlva. Négy fcán át faggatták. Nem fenyegetőztek, nagyon udvariasan viselkedtek. (Nem így Bibi Anders- sonnal: „Úgy bánfai: velem, mint a nácik.“) A hit>$t — mondotta Ingmar Bergman — nem ők, hanem már korábban az államügyészek és az adóhivatalnokok követték el. Aztán elvették az útlevelét, lefoglalták leveleit, átkutatták stockholmi lakását. Egy hétig nem hagyhatta el a fővárost. Még kis szigetére sem mehetett ki, hogy megnyugodjék és kipihenhesse magát. („Ebbe majdnem belebolondultam“.) Rendőrségi ellenőrzés alatt állt, mint egy bűnöző. Mindenhová követték. Néha már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Mindenesetre aligha ok nélkül fektették be egy idegklinikára, kezelték tíz napon át. Tizenketten feküdtek egy osztályon, hárman Ingmar Bergman sikere és adója Amikor búcsút mondott Svédországnak, a „földnek“, amelyben élete gyökerezik“, valóságos bergmania tört ki körülötte, ahogy a Weltwo ehe írta. A filmművészet kiemelkedő egyénisége, Ingmar Bergman, a sikerhez már korábban hozzászokha tott, minden művére figyelni kellett. Most azonban egyszeriben elhalmozzák babérkoszorúkkal. Az egy!« nagy amerikai egyetem elő adójának hívták meg. Majna -Frankfurtban őt tüntették ki mint első filmművészt a Goethe-díjjal. Szeptemberben mozivá alakították át a müncheni - Cuvillies-Thea- tert, ezt a kis rokokó remekművet, ott tartották Varázsfuvolájának a gálabemu- tatőját. Közben filmet készül forgatni A kígyőtojás címmel a nácizmus keletke zéséről. Producere Dino de Laurentils és Horst Wend- landt. Valóban megfogta a „siker pilleszárnyát.“ Ennek ellenére a világ egyik legszerencsétlenebb emberének tartja magát. A legpesz- szimistább derűlátó, vagy a legpesszimistább borúlátó Ezt mondja magáról. Korábban úgy nyilatkozott, hogy csak hazájában tudna élni és filmezni. Stockholm közelében, a kis Farö szigeten magánstúdiójában. És ez év májusában csomagolt. Mindent faképnél hagyva, önkéntes szám fizetésbe ment. Esete akkor bejárta a világsajtót. Talán máig sem tudják megérteni — ő maga sem —, hogv miért távozott. A Spiegelnek adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy csak két választása volt. Vagy odaha- ha marad és folytatja véget nem érő harcát az adőhiva tallal, a szakértőkkel, a vég rehajtókkal és államügyé székkel, vagy pedig kivándorol, hogy visszanyerje szabadságát. Ingmar Bergman nem az első híres adófizető aki a svéd adóhivatal elől menekül. Egyik filmszínésznőjét, Bibi Anderssont ugyancsak meghurcolták. Astrid Lind- ren több írói munkájában gúnyolta ki a „102 százalékos“ adóhatóságokat. Björn Borg még wimbledoni győzelme előtt átköltözött Mo- nacóba, mert nem tudott annyit összeteniszezni, a- mennyl elegendő lett volna az államkasszába. Bergman esetében még nagyobb ősz- szegekről volt szó. 1971-ben több adót vetettek ki rá, mint amennyit egész évben keresett; körülbelül 600 000 koronát. 1974-ben kétszer kellett adót fizetnie. Min dent összeszámolva 139 százalékkal többet, mint a mennyi a jövedelme volt. E bonyolult műveletet, mint említettük maga sem értette. Kétségtelen, hogy Svédországban talán a leg progresszívebb az adózást rendszer az egész világon. Nem Is ez a baj, hiszen társadalmi és szociális érdek, hogy a köz javára hasznosítják a magas jövedelmeket. Ez az adózást rendszer azonban a gyakorlatban a kötött fizetésű keresőket sújtja. A szabad jövedelmű polgárok mindig megtalálják a módját, hogy kibújjanak alóla. Akit „tetten érnek“, az ellen természetesen kíméletlenül eljárnak. A nagy igyekezet azután túlkapásokra vezet. Mint Bergman esetében. Egész életútját az alkotó szellem kísérte végig, miként egy nyilatkozatában mondotta. Gyermekkorától kezdve rajzolt, barkácsolt, színházat játszott, zenélt reggeltől estig. Alkatát, e- gész művészi fejlődését ez határozza meg. „Ha nem alkotok, nem is vagyok“ — ez az ars poeticája. Pontosabban ez volt, amíg az adóhivatal közbe nem szólt. Egyszeriben minden számokká alakult át bennem. Hónapokig mással sem foglalkozott. Hogyan is történt? Stockholmban rendezett, a Királyi Színházban. Január 30-án próba közben rendőrök jöttek érte. A körzeti egy kórteremben. Melanko likus hangulat ülte meg az osztályt. Együtt étkeztek, társalogtak, nézték esténként a televíziót. Zárt osztályon. Csak orvosi engedéllyel és kísérettel mozoghattak. Valiummal kezelték, óránként kellett szednie. A- zonkívül naponta három altatót. Félelemérzete mindenesetre megszűnt. Aztán jöttek az újabb megpróbáltatások. A klinikáról egy másik kórházba szállították, ahol szabadulnia kellett a valium hatásától. Igyekezett legyűrni fel- -felrobbanő haragját. A hatóságok — amikor az ügygyei már a legfelső bíróság foglalkozott — Igyekeztek megállapodást kötni vele. Az Ilyen alku Svédországban a zsarolás egyféle fajtája. Aki ugyanis elfogadja az ajánla tot, az nyilvánvalóan beismeri bűnösségét. És még valami, amiről Bergman esetében szólni kell. Filmjeiben meglehetősen sötét színekkel ábrázolta a polgári társadalmat. Nem mintha honfitársait a művészet különösebben érdekelte volna. („Ez engem gyakran elszomorított.“) De az ellene indított személyi hajszában kritikus látásmódja nyilván szerepet játszhatott. Pedig személyes barátja Olaf Palme volt a miniszterelnök. Arra a kérdésre, hogy új filmjeiben még több lesz-e a társadalombírálat és a politika, egyértelműen válaszolt: „Minden politika. Minden mozdulat, minden gondolat az agyban. Még a semmittevés is politika. A politika az emberi magatartás kifejezése. Ha benyomulunk az emb8ri lét tudatába, és ott szétnézünk, sok érdekes magyarázatot találunk viselkedésünkre.“ Lehet, hogy ez lesz majd a legjobb filmje? —V— A prágai Mánes-paviion- ban már sok szépet láthattak a nézők. — Gyere, menjünk be mi is — invitált prágai ismerősöm. Szívesen mentem, mert szeretem a kiállítási termek levegőjét. Nem bántam meg, hogy hallgattam szavára. A kedvező megvilágításban kitűnő szobrokat láthattam, Jevgenyij Vucsetics mester alkotásait. Jevgenyij Vucsetics a szocialista munka hőse, Lenin- -díjas művész, a Szovjet Mű vészeti Akadémia tagja. A- zonban minden elismerésnél, kitüntetésnél ékeseb ben beszélnek maguk az al kotások. Rosztovban szüle tett, a többi gyerekkel p gyütt játszadozott a homokban, de míg a többiek céltalanul szórták a homokot, ő várat, házat, alagutat é- pítgetett. Gyúrta, formálta az agyagos földet. — Ez 16 — mondta a többieknek, s nem értette, miért kétkednek a pajtásai. Nem értette, miért tapossák szét a lovat, a várat, a házat, az alagutat. Később a felnőttek is hasonló „játékot“ űztek. Házakat, várakat, alaguta- kat romboltak, de akkor háború volt. Jevgenyij is bevonult. Építeni szeretett volna, de tudta addig lehetetlen, míg el nem tiporják a fasiszta fenevadat. Az agyaggyúrást nem adta fel egyenruhában sem. Szabad Idejében szobrokat készített bajtársairól, feletteseiről, az elesettekről, hősökről. Már akkor remek szobrok kerültek ki keze a- 161. A háború sem tudta letörni alkotókedvét. A felszabadulás után szebbnél szebb emlékművek következtek. Kőből faragott emlékezések, mindegyik a szocialista humanizmus egy- -egy művészi kifejezése. Első remekbe faragott alkotásai közé tartozott M. G. Jefremov generális emlékszobra. Legszebb munkái a fasizmus elleni harcban elesettek emlékművel. Egyik szoborcsoportját a berlini Treptow-parkban állították fel. Szívesen merített a múlt emlékeiből. Évekig tanulmányozta a megörökítésre váró személyt vagy személy történetét. Stepan Razinról, a népi felkelés nagy vezéréről valóban kifejező művet alkotott. Remekmű a Rosztov felszabadítása című munkája. A volgográdi sziklabércen állították fel A sztálingrádi hősök csatája szoborcsoportját, amelyben Vucsetics Piétája joggal érdemelte ki a nézők bámulatát. Amikor a brüsszeli kiállítási pavilonban megnyitották a Harminc diadalmas esztendő elnevezésű kiállt tást, amelyen tíz szocialista ország mutatta be legjobb művészeinek legjobb alkotá sait, az első csarnokban kapott helyet Vucsetics bronz szobra A felszabadító szovjet katona. A katona karján a felszabadított nemzedék képviselője, egy gyermek, aki bizalommal simul a hős vállához, azt szimbolizálva, hogy most már béke van, a felszabadító lába alatt összezúzva hever a horogke reszt. — os 7 üíSSJ Brüsszel egyik ultramodern kiállítócsarnokábait Párizzsal egyszerre mutatják be a jövő tavasz női konfekciódivatját. A divatbemutatót eredetileg csak a szakmabelieknek szánták, s legnagyobb meglepetésre hosszú sorokban kígyóztak az emberek a csarnok előtt. A közönség honnan, honnan nem, megneszelte, hogy maga Brigitte Bardot mutatja be a ruhákat. A művésznő azonban sokaknak csalódást okozott. Ezúttal — talán életében e- lőször — tetőtől talpig felöltözve ajánlotta a divatot... ooo John Lennonnak, a felbomlott Beatles-egyiittes c- gyik tagjának számos szellemes mondása közül még ma Is fennmaradt az egyik: minden tökfilkó mögött tehetséges nő áll. A királynőtől nemesi rangot kapott, ennek ellenére évekig hontalanul hánykolódott a világban. A 35 éves Lennon most megkapta az USA állampol gárságát és letelepedhetett az Államokban. Négy és fél éven át pereskedett a bevándorlási hivatallal, mert az nem engedélyezte letelepedését. Az indoklás az volt. hogy az angol rendőrség 1968-ban kábítószert talált Lennonnál. A való ok azonban az volt, hogy az egykori Beatles-tag az USA liberális köreiben mozgott, s annak idején élesen elitélte a vietnami beavatkozást. Az egyik brüsszeli újsághoz érdekes tartalmú levél érkezett. Az egyik lelkes fo- \ clszurkoló azt javasolta, hogy kísérletképpen a belga válogatottat legközelebb ne a szövetségi kapitány, hanem szavazócédulák alapján a közönség állítsa ösz- sze. A levélíró szerint egészen biztos, hogy sokszáz ember kevésbé tévedhe'. j mint egyetlenegy. ■ Vajon kit szidnak majd, ha mégis...? Családi cselekmény a elme Alfred Hitchcock, a 77 éves rémfilmrendező új, öt- , venharmadlk alkotásának. A bemutató alkalmával megkérdezték tőle: Milyen érzés Hitchcocknak lenni? — Ha jő a film, Igen kellemes, ha rossz, akkor nyomorúságos állapot — felelte. A premier után rendezett sajtóértekezleten azt is felvetették, hogy a mai bűnügyi filmeket elönti a ver. egy-egy krimiben több halott van, mint Shakespeare összes királydrámájában e- gyüttvéve, kivéve a Hitch- cock-jilmeket. Ö. Hitchcock, vajon miért nem követi a divatot? — Mert hiszek a színész ben — felelte. — A szín6 szí játék minden filmben fontos. Márpedig egy hulla nem alakít! (P'l J ZAJTALAN VÁROS A régi ágyú, amelynek lövésével hagyománytiszteletből a delet jelzik, hamarosan az egyetlen jelentékeny zajforrás lesz Leni-ngrádban. Mozgó laboratőriumo-k figyelték a város 250 legforgalmasabb útját, és az adatokból akusztikai térképet állítottak össze. Ötven útvonalon megtiltották az éjszakai forgalmat, és csaknem ugyanennyi utat lezártak a teherautók elől. Befejezéséhez közeledik a várost gyűrű alakban körülvevő főútvonal építése. Ezen közlekednek majd a teherautók. A közlekedésben a legnagyobb változás a villamosoknál következik be. Ű) rendszerű, zajtalan kocsik járnak majd a süllyesztett, hézag nélküli síneken, amelyek „elnyelik“ a kerekek zaját. A Generál'egyiittes annak idején a Kit mit tud?*on tűnt fel, és rövid Idő alatt rendkívül népszerűvé lett. Dallamos, ritmikus, könnyen megjegyezhető muzsikával lopta be magát a közönség szívébe. Az együttes az u= többi években jóllehet több változáson ment át, zenei felfogása a régi maradt. A közelmúltban azonban egy teljesen új Generál mutatkozott be. Si* kere csúcsán volt bátorsága egy progresszívabb stílusirány érdekében mindent újra kezdeni. Az édeskés női vokálkőrus — Mikrolied — he= lyett most egyszerre két dob szoí* gáltatja a feszes, kemény ritmust. Űj tagokfcal is bővült az együttes. AZ ÜJ GENERÁL Horváth Károly az Olympiából jött át. Különben .Bacsó Péter Fejlövés című filmjében is láthattuk. Sajátos hangon énekel Tátrai Tibor, a Syrius nagy felfedezettje, akit ma a legjobb magyar ronkgitárosnak tartanak. Várkonyi Mátyás zenekarvezető az=> előtt a ZG-együttesben zongorázott Az új Generál bemutatkozását ktih földi siker előzte meg. Hollandiában lemezfelvételt készítettek velük, és együtt koncerteztek a világhírű War- -együttessel. Hazai bemutatkozásuk nagyszerűen sikerült. Generálék könnyedén, fiatalosan és Igen magas színvonalon játszottak. fpvf
