Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-10-12 / 41. szám

parancsnoksigr« kísérték. Nem tudta, miért, fel volt dúlva. Négy fcán át faggat­ták. Nem fenyegetőztek, na­gyon udvariasan viselked­tek. (Nem így Bibi Anders- sonnal: „Úgy bánfai: velem, mint a nácik.“) A hit>$t — mondotta Ingmar Bergman — nem ők, hanem már ko­rábban az államügyészek és az adóhivatalnokok követ­ték el. Aztán elvették az út­levelét, lefoglalták leveleit, átkutatták stockholmi laká­sát. Egy hétig nem hagyhat­ta el a fővárost. Még kis szigetére sem mehetett ki, hogy megnyugodjék és ki­pihenhesse magát. („Ebbe majdnem belebolondul­tam“.) Rendőrségi ellenőr­zés alatt állt, mint egy bű­nöző. Mindenhová követték. Néha már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Mindenesetre aligha ok nél­kül fektették be egy ideg­klinikára, kezelték tíz na­pon át. Tizenketten feküd­tek egy osztályon, hárman Ingmar Bergman sikere és adója Amikor búcsút mondott Svédországnak, a „földnek“, amelyben élete gyökerezik“, valóságos bergmania tört ki körülötte, ahogy a Weltwo ehe írta. A filmművészet ki­emelkedő egyénisége, Ing­mar Bergman, a sikerhez már korábban hozzászokha tott, minden művére figyel­ni kellett. Most azonban egyszeriben elhalmozzák ba­bérkoszorúkkal. Az egy!« nagy amerikai egyetem elő adójának hívták meg. Majna -Frankfurtban őt tüntették ki mint első filmművészt a Goethe-díjjal. Szeptember­ben mozivá alakították át a müncheni - Cuvillies-Thea- tert, ezt a kis rokokó re­mekművet, ott tartották Va­rázsfuvolájának a gálabemu- tatőját. Közben filmet ké­szül forgatni A kígyőtojás címmel a nácizmus keletke zéséről. Producere Dino de Laurentils és Horst Wend- landt. Valóban megfogta a „siker pilleszárnyát.“ En­nek ellenére a világ egyik legszerencsétlenebb emberé­nek tartja magát. A legpesz- szimistább derűlátó, vagy a legpesszimistább borúlátó Ezt mondja magáról. Korábban úgy nyilatko­zott, hogy csak hazájában tudna élni és filmezni. Stockholm közelében, a kis Farö szigeten magánstúdió­jában. És ez év májusában csomagolt. Mindent fakép­nél hagyva, önkéntes szám fizetésbe ment. Esete akkor bejárta a világsajtót. Talán máig sem tudják megérteni — ő maga sem —, hogv miért távozott. A Spiegel­nek adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy csak két választása volt. Vagy odaha- ha marad és folytatja véget nem érő harcát az adőhiva tallal, a szakértőkkel, a vég rehajtókkal és államügyé székkel, vagy pedig kiván­dorol, hogy visszanyerje szabadságát. Ingmar Bergman nem az első híres adófizető aki a svéd adóhivatal elől mene­kül. Egyik filmszínésznőjét, Bibi Anderssont ugyancsak meghurcolták. Astrid Lind- ren több írói munkájában gúnyolta ki a „102 százalé­kos“ adóhatóságokat. Björn Borg még wimbledoni győ­zelme előtt átköltözött Mo- nacóba, mert nem tudott annyit összeteniszezni, a- mennyl elegendő lett volna az államkasszába. Bergman esetében még nagyobb ősz- szegekről volt szó. 1971-ben több adót vetettek ki rá, mint amennyit egész évben keresett; körülbelül 600 000 koronát. 1974-ben kétszer kellett adót fizetnie. Min dent összeszámolva 139 szá­zalékkal többet, mint a mennyi a jövedelme volt. E bonyolult műveletet, mint említettük maga sem értette. Kétségtelen, hogy Svédországban talán a leg progresszívebb az adózást rendszer az egész világon. Nem Is ez a baj, hiszen tár­sadalmi és szociális érdek, hogy a köz javára haszno­sítják a magas jövedelme­ket. Ez az adózást rendszer azonban a gyakorlatban a kötött fizetésű keresőket sújtja. A szabad jövedelmű polgárok mindig megtalál­ják a módját, hogy kibújja­nak alóla. Akit „tetten ér­nek“, az ellen természete­sen kíméletlenül eljárnak. A nagy igyekezet azután túl­kapásokra vezet. Mint Berg­man esetében. Egész életútját az alkotó szellem kísérte végig, mi­ként egy nyilatkozatában mondotta. Gyermekkorától kezdve rajzolt, barkácsolt, színházat játszott, zenélt reggeltől estig. Alkatát, e- gész művészi fejlődését ez határozza meg. „Ha nem al­kotok, nem is vagyok“ — ez az ars poeticája. Ponto­sabban ez volt, amíg az adó­hivatal közbe nem szólt. Egyszeriben minden számok­ká alakult át bennem. Hó­napokig mással sem foglal­kozott. Hogyan is történt? Stockholmban rendezett, a Királyi Színházban. Január 30-án próba közben rendő­rök jöttek érte. A körzeti egy kórteremben. Melanko likus hangulat ülte meg az osztályt. Együtt étkeztek, társalogtak, nézték estén­ként a televíziót. Zárt osz­tályon. Csak orvosi enge­déllyel és kísérettel mozog­hattak. Valiummal kezelték, óránként kellett szednie. A- zonkívül naponta három al­tatót. Félelemérzete minden­esetre megszűnt. Aztán jöttek az újabb megpróbáltatások. A klini­káról egy másik kórházba szállították, ahol szabadul­nia kellett a valium hatásá­tól. Igyekezett legyűrni fel- -felrobbanő haragját. A ha­tóságok — amikor az ügy­gyei már a legfelső bíróság foglalkozott — Igyekeztek megállapodást kötni vele. Az Ilyen alku Svédországban a zsarolás egyféle fajtája. Aki ugyanis elfogadja az ajánla tot, az nyilvánvalóan beis­meri bűnösségét. És még valami, amiről Bergman esetében szólni kell. Filmjeiben meglehető­sen sötét színekkel ábrázol­ta a polgári társadalmat. Nem mintha honfitársait a művészet különösebben ér­dekelte volna. („Ez engem gyakran elszomorított.“) De az ellene indított szemé­lyi hajszában kritikus látás­módja nyilván szerepet játszhatott. Pedig személyes barátja Olaf Palme volt a miniszterelnök. Arra a kérdésre, hogy új filmjeiben még több lesz-e a társadalombírálat és a po­litika, egyértelműen vála­szolt: „Minden politika. Minden mozdulat, minden gondolat az agyban. Még a semmittevés is politika. A politika az emberi magatar­tás kifejezése. Ha benyomu­lunk az emb8ri lét tudatába, és ott szétnézünk, sok érde­kes magyarázatot találunk viselkedésünkre.“ Lehet, hogy ez lesz majd a legjobb filmje? —V— A prágai Mánes-paviion- ban már sok szépet láthat­tak a nézők. — Gyere, menjünk be mi is — invitált prágai isme­rősöm. Szívesen mentem, mert szeretem a kiállítási termek levegőjét. Nem bántam meg, hogy hallgattam szavára. A kedvező megvilágításban ki­tűnő szobrokat láthattam, Jevgenyij Vucsetics mester alkotásait. Jevgenyij Vucsetics a szo­cialista munka hőse, Lenin- -díjas művész, a Szovjet Mű vészeti Akadémia tagja. A- zonban minden elismerés­nél, kitüntetésnél ékeseb ben beszélnek maguk az al kotások. Rosztovban szüle tett, a többi gyerekkel p gyütt játszadozott a homok­ban, de míg a többiek cél­talanul szórták a homokot, ő várat, házat, alagutat é- pítgetett. Gyúrta, formálta az agyagos földet. — Ez 16 — mondta a töb­bieknek, s nem értette, miért kétkednek a pajtásai. Nem értette, miért tapossák szét a lovat, a várat, a házat, az alagutat. Később a felnőttek is hasonló „játékot“ űztek. Házakat, várakat, alaguta- kat romboltak, de akkor há­ború volt. Jevgenyij is be­vonult. Építeni szeretett volna, de tudta addig lehe­tetlen, míg el nem tiporják a fasiszta fenevadat. Az agyaggyúrást nem ad­ta fel egyenruhában sem. Szabad Idejében szobrokat készített bajtársairól, felet­teseiről, az elesettekről, hő­sökről. Már akkor remek szobrok kerültek ki keze a- 161. A háború sem tudta le­törni alkotókedvét. A felszabadulás után szebbnél szebb emlékművek következtek. Kőből faragott emlékezések, mindegyik a szocialista humanizmus egy- -egy művészi kifejezése. Első remekbe faragott al­kotásai közé tartozott M. G. Jefremov generális emlék­szobra. Legszebb munkái a fasizmus elleni harcban el­esettek emlékművel. Egyik szoborcsoportját a berlini Treptow-parkban állították fel. Szívesen merített a múlt emlékeiből. Évekig tanulmá­nyozta a megörökítésre vá­ró személyt vagy személy történetét. Stepan Razinról, a népi felkelés nagy vezé­réről valóban kifejező mű­vet alkotott. Remekmű a Rosztov felszabadítása című munkája. A volgográdi szik­labércen állították fel A sztálingrádi hősök csatája szoborcsoportját, amelyben Vucsetics Piétája joggal ér­demelte ki a nézők bámula­tát. Amikor a brüsszeli kiállí­tási pavilonban megnyitot­ták a Harminc diadalmas esztendő elnevezésű kiállt tást, amelyen tíz szocialista ország mutatta be legjobb művészeinek legjobb alkotá sait, az első csarnokban ka­pott helyet Vucsetics bronz szobra A felszabadító szov­jet katona. A katona karján a felszabadított nemzedék képviselője, egy gyermek, aki bizalommal simul a hős vállához, azt szimbolizálva, hogy most már béke van, a felszabadító lába alatt összezúzva hever a horogke reszt. — os 7 üíSSJ Brüsszel egyik ultramo­dern kiállítócsarnokábait Párizzsal egyszerre mutat­ják be a jövő tavasz női konfekciódivatját. A divat­bemutatót eredetileg csak a szakmabelieknek szánták, s legnagyobb meglepetésre hosszú sorokban kígyóztak az emberek a csarnok előtt. A közönség honnan, hon­nan nem, megneszelte, hogy maga Brigitte Bardot mutat­ja be a ruhákat. A művésznő azonban so­kaknak csalódást okozott. Ezúttal — talán életében e- lőször — tetőtől talpig fel­öltözve ajánlotta a divatot... ooo John Lennonnak, a fel­bomlott Beatles-egyiittes c- gyik tagjának számos szel­lemes mondása közül még ma Is fennmaradt az egyik: minden tökfilkó mögött te­hetséges nő áll. A királynő­től nemesi rangot kapott, ennek ellenére évekig hon­talanul hánykolódott a vi­lágban. A 35 éves Lennon most megkapta az USA állampol gárságát és letelepedhetett az Államokban. Négy és fél éven át pereskedett a be­vándorlási hivatallal, mert az nem engedélyezte letele­pedését. Az indoklás az volt. hogy az angol rendőrség 1968-ban kábítószert talált Lennonnál. A való ok azon­ban az volt, hogy az egy­kori Beatles-tag az USA li­berális köreiben mozgott, s annak idején élesen elitél­te a vietnami beavatkozást. Az egyik brüsszeli újság­hoz érdekes tartalmú levél érkezett. Az egyik lelkes fo- \ clszurkoló azt javasolta, hogy kísérletképpen a bel­ga válogatottat legközelebb ne a szövetségi kapitány, hanem szavazócédulák alap­ján a közönség állítsa ösz- sze. A levélíró szerint egé­szen biztos, hogy sokszáz ember kevésbé tévedhe'. j mint egyetlenegy. ■ Vajon kit szidnak majd, ha mégis...? Családi cselekmény a el­me Alfred Hitchcock, a 77 éves rémfilmrendező új, öt- , venharmadlk alkotásának. A bemutató alkalmával meg­kérdezték tőle: Milyen ér­zés Hitchcocknak lenni? — Ha jő a film, Igen kel­lemes, ha rossz, akkor nyo­morúságos állapot — felel­te. A premier után rendezett sajtóértekezleten azt is fel­vetették, hogy a mai bűnü­gyi filmeket elönti a ver. egy-egy krimiben több ha­lott van, mint Shakespeare összes királydrámájában e- gyüttvéve, kivéve a Hitch- cock-jilmeket. Ö. Hitchcock, vajon miért nem követi a divatot? — Mert hiszek a színész ben — felelte. — A szín6 szí játék minden filmben fontos. Márpedig egy hulla nem alakít! (P'l J ZAJTALAN VÁROS A régi ágyú, amelynek lövésével hagyománytiszte­letből a delet jelzik, hamarosan az egyetlen jelentékeny zajforrás lesz Leni-ngrádban. Mozgó laboratőriumo-k fi­gyelték a város 250 legforgalmasabb útját, és az ada­tokból akusztikai térképet állítottak össze. Ötven útvo­nalon megtiltották az éjszakai forgalmat, és csaknem ugyanennyi utat lezártak a teherautók elől. Befejezésé­hez közeledik a várost gyűrű alakban körülvevő főút­vonal építése. Ezen közlekednek majd a teherautók. A közlekedésben a legnagyobb változás a villamosoknál következik be. Ű) rendszerű, zajtalan kocsik járnak majd a süllyesztett, hézag nélküli síneken, amelyek „el­nyelik“ a kerekek zaját. A Generál'egyiittes annak idején a Kit mit tud?*on tűnt fel, és rövid Idő alatt rendkívül népszerűvé lett. Dal­lamos, ritmikus, könnyen megjegyez­hető muzsikával lopta be magát a közönség szívébe. Az együttes az u= többi években jóllehet több változá­son ment át, zenei felfogása a régi maradt. A közelmúltban azonban egy tel­jesen új Generál mutatkozott be. Si* kere csúcsán volt bátorsága egy progresszívabb stílusirány érdekében mindent újra kezdeni. Az édeskés női vokálkőrus — Mikrolied — he= lyett most egyszerre két dob szoí* gáltatja a feszes, kemény ritmust. Űj tagokfcal is bővült az együttes. AZ ÜJ GENERÁL Horváth Károly az Olympiából jött át. Különben .Bacsó Péter Fejlövés című filmjében is láthattuk. Sajátos hangon énekel Tátrai Tibor, a Syrius nagy felfedezettje, akit ma a legjobb magyar ronkgitárosnak tartanak. Várkonyi Mátyás zenekarvezető az=> előtt a ZG-együttesben zongorázott Az új Generál bemutatkozását ktih földi siker előzte meg. Hollandiában lemezfelvételt készítettek velük, és együtt koncerteztek a világhírű War- -együttessel. Hazai bemutatkozásuk nagyszerűen sikerült. Generálék könnyedén, fiatalosan és Igen magas színvonalon játszottak. fpvf

Next

/
Thumbnails
Contents