Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-12 / 41. szám
LEVELEKBŐL ■ LEVELEKBŐL ■ LEVELI A BERLINI csokoládégyárban Már hagyománnyá vált, hogy a fiatalok szünidejük agy részét munkával töltik. Segítik népgazdaságunkat és. gyarapítják sovány diákerszényük tartalmát is. Különösen vonzó ez a munka akkor, ha sikerül összekötni a hasznosat a kellemessel, mint ahogy ezt tette a nitrai és a komárnói gimnázium egy-egy csoportja is. Nyári szünidejük egy részét a berlini ELFE csokoládégyárban töltötték. A lányok munkájuk mellett megismerkedtek az NDK fővárosának nevezetességeivel, új barátokat szereztek, és egyben tökéletesítették német nyelvtudásukat is, melynek alapjait már a gimnáziumban elsajátították. Munkájukkal a gyár vezetősége meg volt elégedve, és a búcsúesten elhangzott a meghívás: „Látogassatok meg minket jövőre isi“ A meghívást fiataljaink örömmel elfogadták. Felsőkirályi K. János SZIVÁRVÁNY Mindjárt az elején el kell mondanom, nem égi, hanem földi tüneményről van szó, azaz a milanovcei (nagykéri) népi tánccsoportról. A csoport hat évvel ezelőtt alakult, s az azóta eltelt idő alatt már sokfele megfordult, sokan láthatták szép műsorukat. Felléptek már Kürtön, Szőgyénben, Perbetén, s a járási rendezvényeken többször is az elsők lettek. Az érdem nemcsak a táncosoké, hanem vezetőjüké, Szibilla Lászlónéé. a helyi alapiskola pedagógusáé is. Száraz Pál, az Gj Ifjúság-klub tagja R ohanó hegyi patak sodra, megáradt folyó árja: néha ilyen az élet Is. örvénylő, nyugtalan, tele veszéllyel. Aki nem vigyáz, elragadja a sebes sodrás, seber ár. — Sebes sodrás, ezt a címet adtam készülő televíziós filmemnek — mondja Klimits Lajos a forgatókönyv írója. — 1-Iogy miért? Erőmű épül az öreg Duna mellett, közös vállalkozás, két kis Duna-menti ország merész vállalkozása. A két ország között folyik a Du na, erős sodrával kell megbirkózniuk az építőknek. Régi álmom, elképzelésem volt nekem Is a dunai népek összefogása, amelyről oly szépen írt nagy klasszikusunk, József Attila: „... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik iágv hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés.“ <3 még csak álmodott arról, amit mi megvalósíthatunk. Dolgozni akarunk vállvetett igyekezettel egy jobb, egy szebb jövőért. Ezt én a szocialista jelenünkben már nem mint álmot látom, hanem a valóságot, a szlovákiai magyarságnak a hídszerepét „a rendezni végre közös dolgainkat“ a Duna menti országok összefogásában. A Sebes sodrás alap- gondolata ebből indul ki. Emberi sorsokról írtam, de a sorsokban és e sorsok mögött ott van a gigantikus dunai építkezés, a szocialista jelen eredménye. Ezekre a gondolatokra é- pült a forgatókönyv, oldal oldalt követve összeállt a film alapanyaga, és a Sebes sodrás elindulhatott az e1- bírálás és a megvalósulás meglehetősen hosszú útján. — Vegyes érzésekkel kezd^ tem az olvasáshoz — vallja SEBES SODRÁS Klimits Lajos, a Sebes sodrás szerzője 1971- ben jelentkezett első rádiójátékéval a Véres pünkösddel. A bemutatkozás sikerült. Az első darabot csakhamar követte a többi is. Z. P. felvétele * be Ján purina, a film dramaturgja —, de rögtön az első oldalakon eloszlottak kételyeim, egyre érdekesebbnek találtam a témát. A dramaturg kezéből Marta Gogálová rendező asztalára került a forgatókönyv. Ez az asszony hozzáértéssel és előszeretettel viszi a felvevőgép elé a kezdő írók bemutatkozó darabját. — Az első munkájával jelentkező szerző helyzete égy kissé bonyolult, hogy mondjam bizalmatlanság veszi őt körül. Ha a szövegkönyvben valami érdekességet találok, ha úgy látom, van benne valami, amit érdemes feldolgozni, sohasem habozok. Nekünk, rendezőknek kötelességünk is, hogy segítő kezet nyújtsunk a még tapasztalatlan indulóknak. Ez persze csak részben vonatkozik Klimits Lajosra, a Sebes sodrás szerzőjére, hiszen rádiójátékaival már kellő tapasztalatot szerzett. Darabja igen érdekes, rendkívül elkötelezett, időszerű témát boncolgat benne. Elolvastam a forgatókönyvet, és tüstént bejelentettem, szívesen foglalkozom vele, el kell készíteni a filmet. Szakemberek dicséretei e- zek, tehát a rajt sikerült. — Ez lesz első filmem, legalább olyan izgalommal várom, mint annak idején az első rádiójátékom sugárzói sát — mondja a szerző, a Csehszlovák Rádió magyar főszerkesztőségének dolgozója. Az idei sajtónap alkalmából kitüntetésben részesült, megkapta a „Rádió pél dás dolgozója“ címet. Ján Riskónak, a Csehszlovák Rádió központi igazgatójának a kitüntetését- dr. Pavol Kováé, a Szlovák Rádió Igaz gatója nyújtotta át Klimits Lajosnak, rendezői és elkötelezett munkásságáért. — Most, a választások e- lőtt Is serényen dolgozunk. Eljárunk az agitáciős központokba, tájékoztatjuk a választókat és egyéb kultúr- munkát is végzünk. A kitüntetés nemcsak a saját munkám elismerése, hanem mindazoknak az érdeme, a- kikkel, mint a rádió rendezője, együtt dolgozom — mondja Klimits Lajos, előtérbe helyezve munkatársait.-r- De térjünk vissza a Sebes sodráshozl — A Sebes sodrás esemé- , nyei a Duna mentén játszódnak le, egyszerű emberek a főhősök. A hatodik ötéves 'terv keretében nagy feladatot teljesítenek ezek az egyszerű emberek, építik a kezös dunai erőművet a Duna gabcíkovoi-nagymaro- si szakaszán. Főképp arra akar )k rámutatni, milyen váltó sásokkal jár szocialista jelenünknek e nagyszabású építkezése az emberek gondolkodásmódjában. Az erőműve n dolgozó fiatal mérnök és egy Duna melletti falucskából való lány szereim ; kíséri végig a Duna- táj szocialista átalakulását az é ntkezések során. Fiatalok anulságos története ez, az i lősebb nemzedék és a fiata ok eltérő gondolk'odá- sábó adódó konfliktusok megoldása. A szocializmus nagyszabású építkezéseivel törve nyszerűen változik a táj jellege is, fel kell számolni a régi életmódot, a marediságot felváltja a mai kor követelménye. A fiatalság tettre kész vállalkozó szeli >me céltudatosan érvényes il, a régi helyén egy új világ épül fel. —OS. Vatn-o^MfHcílé 17. folytatás — És aztán? — kérdezte a bíró. — Aztán ordított, odaugrott, lökdösni kezdett. Ráncigáit el a géptől, dulakodtunk ... / — Na aztán? Folytassa! — Aztán valamelyikünk lenyomta a vágó karját — Najn Iván elhallgatott. — Melyikük? — Nem tudom. — Gondolkozzon! Najn Iván kifújta az orrát, aztán vállat vont: — Nem tudom, sajnos. — Ne vonogassa a vállát, rendreutasítom! Ha nem venné észre, bíróság előtt áll — kiáltott rá a bíró. — Bocsánat — mondta Najn Iván. _ Na. Azért — a bíró úgy nézett körül, mintha mindjárt szájon vágna valakit. — Vádlott arra a kérdésre, melyikük nyomta le a gép karját, azt feleli, hogy nem tudja — diktálta. — így van? — így. Azazhogy ... _ nos? — a bíró szemében kapzsi fény gyűlt. — Lehet, hogy csak magától. — Magától? — Esetleg a rángatástól... nem tudom. — A rángatástól — a bíró úgy mondta ezt, mintha Najn Iván megsértette volna. — Vádlott előadja, lehetségesnek tartja, hogy a vágógép lecsapódását a rángatás okozta — diktálta. — így? — nézett rá. — Igen. — No jó — a bíró kissé elgondolkozott. Aztán lopva az órájára pillantott. „Siet — gondolta Najn Iván. — Hát persze, neki tökmindegy, hogy énvelem mi lesz.“ ^ Aztán egyszerre eszébe jutott a játék-tárgyalás, ott az előkészítőn. Akkor ő ült a „bíróság“ élén, és hányszor, de hányszor nézett az órájára... Csakhogy az játék volt, ez pedig Ittl... — Van kérdés? — nézett a bíró a népi ülnökökre. A két duplavalagű nő a fejét rázta. Olyan arccal, mintha azt mondanák: kérdés? Ugyan, kérem. Már miért lenne nekünk kérdésünk? — Ügyész kartársnő? — vágott oda a szemével a bíró. A kis nő fölállt: — Legyen szíves megmondani, gondolt-e valaha arra, hogy egyszer ön is kitoljon a művezetővel? „Csapda“ — gondolta Najn Iván. — Hát... ritkán — mondta. — Kifejtené bővebben? — kérte a nő, szelíd hangon. „Mintha direkt jót akarna nekem, úgy csinál!“ — gondolta Najn Iván. — Nézze — kezdte —, néhányszor a pokolra kívántam, azt hiszem, ez természetes. De hát a hatalom az ő kezében volt, s ő rendesen vissza is élt vele. — Nono! — horkant közbe a bíró. — Hát jő — mondta Najn Iván —, szóval engem mindenesetre folyton egzecíroztatott. Én viszont semmit sem tehettem ellene. Legalábbis nem sokat. — Mi volt az a nem sok? — kérdezte a nő. „Szép szeme van“ — gondolta Najn Iván. — Nem jöttem ki á sodromból, ha üvöltött — magyarázta Najn Iván —, attól még dühösebb lett. Néha visszabeszéltem, ilyesmi... — Más nincs? — Nincs. — Amikor dulakodni kezdtek, felmerült önben, hogy esetleg baleset lehet belőle? — kérdezte a kis nő, őszinte kíváncsisággal nézett a fiúra. — Nem, erre nem gondoltam. — Balesetvédelmi oktatáson részt vett? — Jó kérdés! — rikkantott közbe a bíró. Kikönyökölt, mintha színházi páholyban ülne. — Igen. — Mondták ott, hogy a vágógéppel vigyázni kell? — Lehet... de akkor még azt sem tudtam, mi az. Jobb lett volna, ha akkor tartják a tanfolyamot, amikor már ismerjük a nyomda felszerelését. — Értem — bólintott a kis nő. — Köszönöm — leült. „Szívesen máskorse“ — gondolta Najn Iván mérgesen. — A védelem képviselőjének van kérdése? — intett oda a bíró. — Igen — Szörényi felállt. (De így se lett sokkal magosabb.) — Mondja meg, hogy ki a felelős a szedőterem rendjéért? — Gondolom, a művezető. — Tehát, ha valami rendbontás van, akkor a művezető köteles azt megszüntetni? — Igen, azt hiszem. — És ha éppen ő a rendbontó? — Szörényi szemöldöke finoman megremegett. — Akkor ki a felelős? smételte a mondottaha nézte volna, látta — Hát... ezen még sose gondolkoztam. * — Kérem, hogy az elhangzottakat S2ó szerint jegyzőkönyvezzék — mondta Szörényi, és leült. A bíró biccentett, és segítőkészen el kát a bácsinak. Aztán a homlokát ráncolta: — Mit óhajt? Hatalmas, kövér ember volt a Steyer ügyvédje, jelentkezett. Közölte, kérdést szeretne feltenri. Hallani lehetett a szuszogását, miközben beszélt: — Látta ön, hogy a sértett keze a rágógépen van? — Nem. — Nézte? — Nem, kérem, nem néztem. — Na de — óriási levegőt vett — volna? „Ha Mancinak fütyülője volna ...“ — Nem tudom — mondta Najn Iván. A kövér ügyvéd büszkén nézett körül: — Köszönöm — szuszogta. Majd szét repedt rajta a ruha. — Indítványozom — állt föl az ügyé :znő —, hogy az ügyvéd úr kérdését és a válaszokat töröl ék a jegyzőkönyvből. Fölösleges, üres szófacsarás, melynek a büntetőeljárásban nincs helye — leült. — Az indítványnak helyt adok — döimögte.a bíró. — Húzza ki, Pista bácsi. — Igenis, kérem — a bácsi lelkesen kát. Steyer ügyvédje dühösen legyintett. — Nos... a kihallgatást befejeztük mondta a bíró. Najn Iván odatámolygott az első sorhoz — ez volt a vádlottak padja —, lerogyott. Izzadságban nütt. — Szólítsa be Steyer Pongrácot — altisztet. Najn Ivánnak határozottan az volt a eláztatta saját magát. „Ügyesebbnek kei: gondolta. — Csúnyán belekeveredtem etbe az egészbe“ — elkeseredetten törölgette a homlokát. Egyre azon töprengett, lehetséges-e, hogy tényleg ő vágta le i művezető ujját. Olvasott már a freudizmusról, tudta, hogy egyik dolog következik a másikból, s azt is elismerte magában, hogy ha a kilenc hónap alatt bármikor alkalma l3tt volna rá, habozás nélkül megpofozza, hasba rúgja, agyba-iőbe veri a művezetőt. Elképzelhető, hogy ösztönösen ugyan, de mégiscsak elkövette a bűncselekményt. Jó, jó, de a Büntető Törvénykönyv szerint — ezt az ügyvéd többször kifejtette neki — csak az minősül bűncselekménynek, amit szándékosan vagy gondatlan .ti követtek el, a tudatalattit a Btk. nem szánkéi nálja. Márpedig a művezető legalább olyarJ gondatlanul járt' el, mint ő. „De hát én ülök a vádlottak padján! Na mi az -— gondolta Najn Iván —, beszartunk?“ gondolta. összefirkáltw a sorohelyet foglalhat — úszott a bőre mindeutasította a bíró az véleménye, hogy jól lett volna lennem —
