Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-21 / 38. szám

2 M }/*/ Világszerte megemlékeztek a chi­lei fasiszták börtönében sínylődő Luis Corvalán 60. születésnapjáról. A chilei kommunista párt főtitkárát születésnapján Lenin-renddel tüntet­ték ki. Leonyid Brezsnyev az SZKP és az egész szovjet nép nevében üd­vözletét tolmácsolta táviratában Luis Corvalánnak. Hazánk dolgozói nevé­ben a CSKP Központi Bizottsága kö­szöntötte Corvalán elvtársat. Amint az Oj Kína hírügynökség kö­zölte, 1976. szeptember 9-én elhunyt Mao Ce-tung, a Kínai KP KB elnöke. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága részvéttáviralot küldött ebből az alkalomból. Tiltakozásul a fajüldözés, az elnyo­más ellen, néger dolgozók nagy sztrájkhulláma bontakozott ki a dél- -afrikai Johannesburgban. Több hala­dó szervezet röpcédulákban szólította fel a munkásokat arra, hogy csatla­kozzanak a békés' munkabeszüntetési akcióhoz. Johannesburg belvárosában a sztrájk miatt szinte teljesen meg­bénult a közlekedés. A dolgozók több mint 70 százaléka tett eleget a sztrájkfelhívásnak. Johannesburg, csak színesbőrűek lakta egyik elővárosa. Soweto utcái szinte teljesen néptele- nek. Ez a helyzet azután következett be, hogy a fajüldöző rezsim rendőr­sége lőfegyverekkel és könnygáz­bombákkal támadta meg a sztrájkoto­kat. A rendőrség brutalitása számos áldozatot követel más városokban is. Egyedül Fokvárosban legkevesebb hét személyt öltek meg. Hatalomra jutá­sának 10. évfordulója alkalmából John Vorster, a dél-afrikai fajüldöző­rezsim feje televíziós beszédében is­mét kijelentette, nincs szándékában biztosítani azt, hogy a fekete és szí­nes bőrű lakosok képviselői bejussa­nak a központi kormányba. Vorster azt mondta, hogy a bennszülött la­kosság csak az úgynevezett törzsi tar­tományok irányító szerveibe küldheti el képviselőit. Nemzetközi megfigyelők annak el­lenére, hogy Libanon különböző ré­szein folytatódtak a katonai össze­csapások, jobboldali alakulatok, vala­mint hazafais erők és a palesztin el­lenállási mozgalom csanatai között azt a nézetet vallják, hogy olyan helyzet van kialakulóban, amelyben lehetőség nyílik a békés rendezésre. A kibontakozást azonban továbbra is veszélyeztetik azok a szélsőséges elé­rnek, amelyek a háború folytatására szólítanak fel, és a palesztin ellen­állási mozgalom, illetve a nemzeti ha­zafias erők teljes megsemmisítéséig nem akarják beszüntetni a harcot. A diplomáciai kísérletek élénkségé min- denesetré azt jelenti, hogy Libanon­ban, de az arab fővárosokban is, i- gyekeznek valamilyen formában poli­tikai megoldást találni. A palesztin mozgalmak szerepének előtérbe ke­rülését mutatja, hogy a szlriai kül­ügyminiszter a libanoni hegyvidék e- gyik városában fontos megbeszélést tartott Abu íjaddal, az El Fatah Pa­lesztinái ellenállási mozgalom kato­nai szervezete vezetőségi tagjával. A szíriai diplomácia vezetősége előző­leg a tunéziai külügyminiszterrel, majd Karami libanoni miniszterelnök­kel is tárgyalt. A Palesztinái Felsza- badítási Szervezet álláspontját ismer­tette a moszkvai Pravdának adott nyi­latkozatában Kad Dumi, a PFSZ po­litikai osztályának vezetője. Elmon­dotta, hogy szervezetük a palesztin nép egyetlen képviselőjeként lép fel a nemzetközi színtéren. A libanoni polgárháborúról szólva kijelentette, hogy az a cionista és reakciós arab erők összeesküvésének következmé­nye. Lapzártunk időponjában afrikai kör­útra indult Kissinger amerikai kül­ügyminiszter. Az út első állomása Tanzánia, további állomása Zambia és Dél-Afrika, és mint lehetőséget, nem zárják ki a tárgyalásokat a fajüldöző Smith rhodésiai miniszterelnökkel- sem. Kissinger elindulásakor bizo­nyos derűlátással nyilatkozott útjá­ról, de afrikai vélemények szerint „annyi esélye van a sikerre, mint ví­zisível átkelni egy elaknásított mo­csáron“. Búcsú Federmayer Istvántól Tavasszal, sőt még nyáron is nagy terveket szőtt. Tele volt bi­zakodással, pedig a nyár nem sok jót hozott már neki. „Nem érzem jól magam, nem tudom, mi van velem“ — panaszkodott. Hogy be­teg, nem akarta tudomásul venni, noha már kikezdte az alattomos kór. „A cigarettázást kellene ab­bahagyni“ — mondta egy-egy kö­högési roham után, de csak szí­vott tovább. Az iskolát még el sem végezte, máris az újságok körül sürgött- -forgott. Ott volt az Üj Szó indí­tásakor is, aztán a Csehszlovákiai Sport, majd a Világ főszerkesztő­je volt. A Hétben közkatonaként folytatta lelkes igyekezettel, fia­talos buzgalommal a munkát. Sze­rette a fiatalokat. „Jól érzem ma­gam közöttük“ — mondogatta. A fiatalok is kedvelték. Szerette a vidámságot, szerette az étetet. A- mikor bekerült a kórházba, kéte­lyek gyötörték. Az utolsó héten szabályszerűen búcsúzott a látoga­tóktól, tudta, hogy órái meg van­nak számlálva. Beteg volt már ré­gen. „Ilyen szép időben nem tu­dok bemenni a kórházba“ — húz- ta-halasztotta a kórházba mene­teli. Szerette a szép őszi napokat. „Iszunk mi még rámpást valame­lyik kiskocsmában“ — vigasztal­tam. „Igyatok egy pohárral az én emlékemre is“ — mondta a tele­fonba, s választ se várva, letette a kagylót. Ezek voltak utolsó szavai hozzám Mészáros József Akit mindenki ismer E mlékszik a régi gépekre, a- melyek lélegzetvételnyi időt sem engedtek kezelőinek. Egy-egy műszak után borogatnia kellett az ujjait, szüntelenül szi­várgott belőlük a vér. — Hogyan dolgoznak most a tanvaldl szövőnők? — Fél óra múlva váltok, lejöhet velem a gyárba. Addig meghall­gatunk néhány szép lemezt, meg- iszünk egy kávét. Kávé. Igen ám, csak közben ki­sül, hogy Jaroslava asszonynak az­nap „szolgálata van“, ami abból áll, hogy ebédszünetben ő főzi a részleg kávéját. Nem is ez a baj, hanem az, hogy a kávésdoboz fi­res. Úgyhogy lemondunk a leme­zekről, a kávéról, és indulunk. Betérünk egy cukrászdába, sorba állunk a krémesért. Mindenhon­nan ráköszönnek, megszólítják. — A város törzslakosaihoz tar­tozom. Négy kilométernyi Innen, a hegyek alatt születtem, ott a szülőfalum. Édesanyám háza az a hely, ahová mindig szívesen me­gyek. Aztán a funkcióim révén is sok ember ismer... Tagja a városi nőbizottság ve­zetőségének, képviselő,. dolgozik a fiatalokkal, látogatja a város böl­csődéit, óvodáit, emberek fordul­nak hozzá tanácsért, segítségért. Idejéből mindenre futja. Vidáman int a postásnak, a cukrászdában a kiszolgálótól megkérdi, nem be- tég-a a kislánya, és a gyár előtt virágot kap a lányoktól. — Véletlen? — kérdem, és a virágra gondolok. — Bizonyára valamelyikük szü­letésnapját ünnepelték... „Leüti“ a kártyáját, és az öltö­zőbe menet a természetről, a vi­rágokról beszélgetünk. A 02-es csarnokban nincsen ablak, nem tudni, kint esik- -e vagy süt a nap. Itt-ott pi- hefelhő gomolyog. — Elefántormány — mi csak így nevezzük azt a kis szerkeze­tet, amely végigszalad a gépeken és felszippantja a pilléket, a nők tüdejének nagy örömére. Meglepően nagy a zaj. Akkora, mint egy tengerjáró hajó géphá­zában. — Mennyi? — Ml mennyi? — Hány decibeles ez a zaj? Egymás fülébe ordítjuk a szava­kat, ettől pokolian mulatságos színezetet kap a társalgásunk. — Kilencven decibel. Százon fe­lül a zajártalom már elviselhetet­len az emberi szervezetnek. Olyan muris, amikor az utcán rám szól­nak, hogy ne üvöltsék. Néha elfe­lejtkezem magamról. Figyelem, hogyan dolgozik. 'Három nyújtógépre ügyel, be­fűz,. gombokat nyomkod, emelgeti a fonalastartályokat, egyetlen kan­nába 1700 méter fonál tekeredik a gépből. Műszakonként átlag 80 kanna — hosszában mérve 130 ki­lométer. — A kezem egy kicsit kikészült az évek alatt. A gépek kezelésé­hez erő kell, és a fonalaknak nemcsak hosszuk, hanem súlyuk is van. Naponta több mint ezer kilőt mozdítunk meg; apránként az igaz, de' azért csak megérez- zük. A szövőnők egyik legnehezebb munkája a szálkötözés. Kezük oly gyors, hogy alig lehet követni, csak a műszak végére borzasztó­an elfárad. A gyár öreg gépeit fo­kozatosan cserélik. Van már olyan orsójuk is, ahol a gépek maguk kötik össze az elszakadt szálakat, és ellenőrzik Is önmagukat. — Erről beszélek a legszíveseb­ben. Szeretem ezt a gyárat. Ne­kem nem munkatársaim, hanem barátaim vannak. Mindig számít­hatok rájuk, bízhatok a szavuk­ban, és őszintg lehetek hozzájuk. Jaroslava Holanová tagja a Nemzeti Front Központi .Válasz­tási Bizottságának. Hazánkban sok ezer fiatal az idén fog e- lőször választani. Jaroslava asszony a példaképeink közé tar­tozik. Milyen véleménnyel van ő rólunk, fiatalokról? — Néha a faitalabbak azt mondják, nem fogják a példán­kat követni, és mosolyognak rajtunk. Én ilyenkor nem tudok mit mondani. Jönnek, és egy-két hónap után otthagyják a gyá­rat, mert másutt ötven koronával többet adnak nekik. Én a munkámat semmi pénzért nem hagynám itt. Ismerem a gyár minden szögletét, a gépeket, szeretem az ismerős, kedves ar­cokat, az "emberekét, akiknek mar a rigolyáit is megszoktam és megkedveltem. Hát megmosolyogni való szempontok ezek? Zácsek Erzsébet TITOK! a tíz méter magas, egyenként öt­venezer literes tartályokat, ha meg akarták állapítani, hogy mennyi a tej bennük. Aztán volt egy racio- nalizációs javaslatuk vagy inkább ötletük is. A kazánház — ahol a két „fűtő“ fehér köpenyben nyom­kodja a gombokat és Így „fűt“ — megvilágításánál 9300 kilowattórát takarítottak meg az üzemnek az­zal, hogy egy egyszerű villanyégő- ket kisülésesekre cseréltek fel. A vajazóban is van egy SZISZ-tltok, amely a vaj víztartalmát méri. A szervezet elnöke, Majzon Gyu­ri a szárító részleg vezetője. — Mi foglalkoztatja most a SZISZ vezetőségét? — teszem fel neki a kérdést. — A tagkönyvcsere. Az ifjúsági szervezet minden tagja egy bizott­ság előtt összegezi majd tevékeny­ségét, és ez a beszélgetés egyút­tal terveink, elképzeléseink fóru­ma is lesz. Sajnos, szervezetünk­ben is van néhány olyan fiatal, aki ezen a beszélgetésen csak a puszta létezését fogja megállapí­tani. Viszont sokan megtalálták helyüket nálunk. Sok volt a mű­szaki jellegű kezdeményezés, . le erről a fentiekben Tono már bér számolt. Beszélgetett: Zácsek Erzsébet Foto: a szerző PSZT! A Nővé Zámky-i (érsekújvári 1 Milex üzemben kis létszámú SZISZ- -szervézet működik. Tagjai vala­mennyien modern közgazdászok. Ha a „nagyok“ — az üzem vezetői — kijelentik, hogy ezt vagy azt az újfajta sajtot igazán minimális önköltséggel sikerült előállítanunk, ők csak titokzatosan összenéznek, és azt mondják: lehetne még gaz­daságosabban is... Csaknem minden csarnokban van egy SZISZ-titok. És működik. Mert a SZISZ-titok tulajdonkép­pen bevált újítási javaslatok vagy ésszerűsítési ötletek. Babiníák To­no valamennyiről tud, elmagyaráz­za működésüket, és mindig hozzá­teszi: — Pszt, nem lenné Helyes el kiabálni azt, hogy kitűnően mű­ködnek, a munkások elégedettek velük, és igaz lett, amit jövendöl tünk. — Mit jövendöltetek? — Hát azt, hogy az újításaink­kal forradalmasítjuk a termelést. — De ezt ügyen nem gondoltá­tok komolyan? — De igen, csak aztán semmi sem lett belőle. Viszont tény, hogy ahol megvalósították ötleteinket, ott olcsóbban termelnek. Egy ilyen ötlet például a szá- rítőrészlegen működik. Míg nem volt, a laboránsoknak naponta többször is meg kellett mászniuk Majzon Gyuri SZISZ-elnök Babinöák Tono, a Milex legsikere sebb újítóinak egyike. IV. A Nemzeti Front szerepe A választási törvények szabályozzák azt a kérdést is, hogy ki jogosult jelölte­ket javasolni a Nemzeti Front képviseleti szerveibe. Ez a jog Csehszlovákia Kommunista Pártját, más po­litikai pártokat és a Nem­zeti Frontba tömörülő társa­dalmi szervezeteket illeti meg. A különböző fokú kép­viseleti szervek képviselője­löltjeit olyan polgárokból választják ki, akik hűek a szocializmushoz, politikailag és szakmailag fejlettek, ki­váló erkölcsi tulajdonságok­ká] rendelkeznek, képesek biztosítani a feladatok tel­jesítését és a dolgozók al­kotó erőinek egyesítését a szocialista társadalom sok­oldalú fejlesztése érdeké­ben. Államrendszerünk szövet­ségi formája abban jut kife­jezésre, hogy a választáso­kat a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság valameny- nyi képviseleti szervébe a szocialista választási rend­szer azonos alkotmányjogi elvei szerint tartják meg, és a választások szervezeti rendje is azonos elvekhez i- gazodik. A Szövetségi Gyű­lés 44/1971. sz. törvénye, a- mely a Szövetségi Gyűlésbe való választásokról rendel­kezik, az 52. cikkelyben ki­mondja: „A politikai rend­szer egységes jellegének és a polgárok politikai jogai­nak egyenlő szavatolása vé­gett a nemzeti tanácsok tör­vényei a nemzeti köztársa­ságok képviselőtestületi vá­lasztásait a választási rend­szer e törvény által szabá­lyozott alapvető elveivel összhangban szabályozzák azzal, hogy kis községekben a helyi nemzeti bizottsági választások során olyan vá­lasztókerületeket alakítsa­nak, amelyekben több jelöl­tet választanak meg“. Az új választási törvények a korábbi rendelkezésektől eltérően lehetővé teszik, hogy a választásokat kát egymás után követő napon tartsák meg úgy, hogy a vá­lasztóhelyiségek az első na­pon 14.00 órától 22.00 órá­ig, a második napon 7.00 ó- rátöl 14.00 óráig vannak nyitva. Ha a liBlyi viszonyok úgy kívánják, a nemzeti bi­zottság tanácsa a választá­sok kezdetét korábbi órára helyezheti. A szóban forgó törvények abból az elvből indulnak ki, hogy minden választókerület­ben egy képviselőt választa­nak. A képviselő megválasz­tásához szükséges, hogy az adott választókerület válasz­tóinak abszolút többsége le­adja szavazatát, s ezek kö­zül a képviselő megkapja a szavazatok abszolút többsé­gét. A választási törvények meghatározzák azt is, ho- gyán hívható vissza az a- iyan képviselő, akitől a vá­lasztók megvonták bizalmu­kat. A képviselői megbíza­tás megszűnésének egyik módja a törvények szerint a képviselő lemondása. Az a tény, hogy a képvi­seleti szervek a választók ellenőrzése alatt állnak, és a jtépviselők felelősséged tartoznak választóiknak, jól szemlélteti a kii>önbsévef a szocialista és a burzsoá cá tasztási yendszer között Csupán a szocialista társa fla'id rend teremti m"<> an­nak dfifdtptddf és b'zto sítékait. hovy a yé’asdáso1' — beleértve a képviseleti szervek nén ál'a*i »ileeü>—é sét és a kéPvtsdő’r felelés séeéí választóikba! seprűkén-- valóban a -re'rjr-ér a': eszközei le°y«nek. V ■¥

Next

/
Thumbnails
Contents