Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-21 / 38. szám
A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM -» U7I SZEPTEMBER 21. ARA — 1 KB* • • Ö rültünk Bogdány Géza nemrég beküldött képének, már csak azért is, mert sajtőnapi üdvözletnek szánta. Ez a tény is arról tanúskodik, hogy olva- sóink számon tartják a sajtó dolgozóinak közelgő ünnepét. Az ünnep ugyan nem pontos kifejezés, hiszen szép- tember 21-én nem ünnepelni szoktunk, hanem inkább eU gondolkodunk olvasóinkkal való kapcsolatainkról, a lap- terjesztésről és általában arról, hogyan lehetne tártál? mában jobb, külalakban csinosabb lapot szerkeszteni. Ez érthető, annál is inkább, hogy egyetlen szerkesztőnek sem közömbös, naponta, hetente vagy havonta hány ob vasóhoz jut el a lapja. Az emelkedő példány számnak az egész szerkesztő- és lerjesztőgárda örül. Ha az ellenkezőjével találkoznak, az nemcsak szomorúságot okoz, hanem nyomós ok az ón- vizsgálatra is. Szerencsére ebben az időszakban mi in? kább emelkedő tendenciával találkozunk, ez persze nem az önelégültségre, valójában diákifjúságunk lapunk iránti érdeklődéséről tanúskodik most, a tanév elején. A sajtó napján itt a szerkesztőségben az az elhatáro* zásunk, hogy egy kicsit „új életet“ kezdünk. Mindenek* előtt olyan értelemben, hogy az elkövetkező időszak — amelybe lapunk fennállásának 25. évfordulója is beleesik — a tömegkapcsolatok szélesítésének az időszaka lesz Minden eddiginél jobban meg akarjuk ismerni olvasóinkat, igényeiket, hétköznapi gondjaikat, lapunk fogadtatását, munkánk hatékonyságát. Tanulni az olvasótól színvonalasabban, politikusabban, az össztársadalmi feladatok érdekében dolgozni, ez az idei sajtónap értelme is. STRASSER György özei negyedszázados múltra tekint vissza a Karvanyt jKarvaij Mezőgazdasági Szaktanintézet. Ez az aránylag rö vid idő is elég volt ahhoz, hogy az iskola növendékei elvigyék en n?k a Duna menti kisközségnek a hírét Szlovákia egész magyarlak ta vidékére. Hogy ez mennyire igy igaz, arról magam is meggyőződtem, mikor Kolondán. a loson cl járásban egyik barátom arra kért. hogy adjam át szívélyes üd vözletét volt oktatójának, Szabó elvtársnak. A falu lakosainak a száma alig haladja meg az ezret. Az iskola volt növendékeinek a száma ennek több mint a kétszerese. A szaktanintézetben jelenleg kétszázharminc fiatal tanul. Ebből nyolvannégy az elsős — Ez a szám nem sok, de nem is kevés — mondta Duka István TANÉVNYITÓ EGY MEZÖGAZDASÄGISZAKTANINTÉZETBEN mérnök, az iskola igazgatóhelyettese. Számomra csupán az a meglepő, hogy a jelenlegi kétszázharminc tanuló közül egy sem karvat, pedig jönnek ide az ország minden tájáról, hogy a három év eltelté vei odahaza hasznosítsák itt szer zett tapasztalataikat. Megkérdeztem néhány elsőst, mi az, ami őket messze földről ide hozta. Sajnos, nem mindegyikük készüli eleve ebbe az iskolába. Bu gyi Edit /Dolinka, Vet KrtíS), e- lészségügyi szakközépiskolába je- 'entkezett. Az alapiskolát kttünte- réssel fejezte be. az egészségügyI iskolába mégsem vették fel. Édesapja szőlész, s így 0 ts ezen a szakon próbálkozik. Remélt, nem ’iónja meg. Hegedűs Lívia fDol. Peter, komárnól járás). szintén máshová jelentkezett. Végül meggondolta magát s a kertész szakot választotta. Borbély Barnabást fVrakútí, Dunajská Streda-i járás) különösen a gyümölcstermesztés érdekli [A 3. oldalon folytatjuk) mer Jaroslava Holanová, a tanvaldi Seba szövőnője négy hónapja a Szocialista Munka Hőse aranycsillagának tulajdonosa. A kitüntetést munkájáért kapta Tizenhárom éves kora óta dolgozik a tanvaldi gyárban, sokra emlékszik. A háború előtti hajtásra, arra, hogyan kellett a katonaságnak, a háborúért dolgozniuk; majd jött a felszabadulás, ami a gyár s egvúttal az ő életében is mérföldkövet jelentett.
