Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-14 / 37. szám
7 I A fenti képen a zelencsukí óriás teleszkóp Az új távcsövei készitett ffinyképen az M—51 galak- (ikaoár látható. Ezek az 6- riási csillagrendszerek körülbelül százmilliárd Napot tartalmaznak, fényük töhh mint huszonegymillió év a- latt jut el a Földre dés nélkül, szakadatlanul követnie kell a figyelt égi testet. A követés pontosságát biztosító elektromos berendezéseket elektronikus számítógép vezérli. A távcső sok tonnás tömegének rendkívül pontos és sima mozgását hagyományos csapágyakkal nem tudták biztosítani. A tervezők ezért mindkét tengelyen úgynevezett hidrosztatikus csapágyakat alkalmaztak. A leheletvékony olajrétegen, amelyet ötven atmoszférás nyomással préselnek be a súrlódó felületek közé, szinte úszik a távcső. A • távcsövet különleges légkondicionáló berendezéssel látták el. Hogy az éjszakai megfigyelések során a tükörnek a hőmérséklet- -változás hatására bekövetkező deformációit csökkentsék, a kupola légterébe napközben olyan hőmérsékletű levegőt pumpálnak, amilyen a meteorológiai előrejelzések szerint az éjszakára várható. A teleszkópot olyan tökéletes fényfelfogó és -regisztráló berendezésekkel sze relték fel, amelyekkel felerősíthetik a fényáramot, és így elemezhetik az égitestről jött fényinformációkat. A távcső egyes segédberendezéseinek nagyságára jellemző, hogy a spektrográf (színképelemző) egyik eleme egy kétméteres tükör, amely önmagában is tekintélyes méretű távcsőnek felelne meg. A távcső körülbelül egv- milliószor több fényt gyűjt össze, mint az emberi szem. Jelentős mértékben kitágítja a világmindenség megfigyelhető határait. Lehetővé teszi azoknak a Tejút-rend- szeren kívüli objektumoknak — galaxishaímazoknak és kvazároknak — a kutatását, amelyek fénye évmilliárdok alatt jut el a megfigyelőhöz. Lehetőséget nviijt A Tejút rendszeren belüli objektumok vizsgálatára is. A kevésbé távoli, aránylag fényes csillagokban lejátszódó igen gyors folyamatokat a fény részletesebb felbontása révén, nagyobb színkép- és Időfelbontással tökéletesebben tudják vizsgálni. Ezeknek a feladatoknak a megoldása olyan hatalmas meny- nyiségű fényt követel, a- melynek összegyűjtésére jelenleg csak a zelencsuki távcső gigantikus méretű tükre képes. A z olasz Udtne vidékén 1900 tói 1909-ig egyetlen olyan földlökést sem észleltek, amely a Richter-skálán a mi nimálls 5 fok erősséget meghaladta volna. Aztán 1909 és 1936 között 11 Ilyenféle rengést Jegyeztek fel. Majd először — egészen szórványosan — egy hevesebb földrengés lepte meg a vidéket 1960-ban, és aztán semmi, egészen május 13-lg. A szakértők az elmúlt tíz évben kidolgoztak egy elméletet, amely legalább magyarázatot -ad arra, hogy a földrengések és a lavinakitörések miért korlátozódnak a földterület bizonyos körülhatárolt részére. Ez az elmélet abból Indul ki, hogy a földkéreg körülbelül egy tucat lapból vagy táblából áll, amelyek több kilométer vastagok, és félig folyékony belső földköpenyen tutajként úszkálnak. Ezek a lapok állandóan lassú mozgásban vannak, erre Ismeretlen e rők serkentik őket. A kontinensek könnyebb sziklatömegei rajtuk nyugszanak és együtt mozognak velük. Az említett óriási lapok közötti határvonalakon végig intenzív geológiai tevékenység megy végbe. A táblák vagy el- sndródnak egymástól, mint az Atlanti-óceán közepén, ahol a keletkező hasadékokat azonnal megolvadt felszökkenő kőzet tölti meg, vagy hosszában egymásra sodródnak, mint Kaliforniában az úgynevezett Sankt Andreas-árokban. Előfordulhat, hogy a lapok egymás tetejére sodródva összegyűrődnek. Ilyenkor keletkeznek a hegyek és a tűzhányók. Amikor a sziklák egymáshoz préselődnek, és ezáltal feszültség támad, akkor földrengésre kerül sör. ELŐRE JELEZ! A FÖLDRENGÉSEKET? Különösen bonyolult a laprendszer a Földközi-tenger keleti részén. Ott az Alpok akkor keletkeztek, amikor az afrikai tábla Olaszország és Európa felé sodródott. Emellett vannak még kisebb, laprendszerek: az égéi, a török és az arab, amelyek közül mindegyik más Irányban mozog. Közben az euroázslai és afrikai tábla a török lapot évi 12 centiméteres „rekordgyorsasággal“ nyugati Irányba kényszeríti sodródni. Ezek az eltolódások okozzák e területen a gyakori tűzhányókitöréseket és földrengéseket. Ezeknek az Ismereteknek az alapján jósolta meg James H. Whitcomb amerikai szeizmotógus az egyik Washingtonban megtartott konferencián, hogy fél éven belül Los Angeles területén a Richter skála szerint számított 5,5—5,6 tok erősségű földrengés várhatő. Whitcomb már 1973-ban helyesen megjósolt egy könnyebb kaliforniai _ földrengést. Ennek ellenére az újabb jóslást semmiféle Intézkedés1 nem követte. Csak néhány feldühödött üzletember fenyegette meg a tudóst, hogy pert Indít ellene, mert jóslása áresést Idézett elő az Ingatlanpiacon. A földrengések előrejelzéséi Illetően az úttörő munka elvégzése a Szovjetunió nevéhez fűződik. Orosz szelzmolóyu- sok rájöttek, hogy a földrengések által fenyegetett területek központiéból bizonyos hullámok ■ indulnak ki: a priniér hullámok (P-hullámok) és a szekunder hullámok (S-hullá- mok). A P-hullámok gyorsabban haladnak, ezért! a távoli szeizmográféi műszerek előszűr ezeket regisztrálják. A szakértők megállapították, hogy a P-hullámok és az S-hullá- mok közötti intervallum először fokozatosan rövidebbé, majd hirtelen Ismét normálissá válik. A szoizmológusok szerint ez az a kritikus pont, amikor egy közvetlenül fenyegető földrengésre kell figyelmeztetni az illetékeseket. A szovjet szeizmológusok felfedezéseit időközben a világ számos többi országában Is megerősítették. A föld felületén látható enyhe kltűremlés volt az, ami először a szakértők figyelmét Los Angeles ama északt területére Irányította, a- meíynek újabb földrengését Whitcomb az előző hónapban megjósolta. Az összehasonlító vizsgálatokból kiderült, hogy Palmdale város körül egy több ezer négyzetkilométer területű nagy telület középpontja körülbelül 30 centiméterrel megemelkedett. Ez a „Palmdale-daganat", ahogy a tudósok nevezik, közvetlenül a Sankt Andreas-árok felett fekszik, amely 1906-ban a San Franclscó-í földrengés-katasztrófát kiváltotta. Ezenkívül jellegzetes változásokra lettek figyelmesek e terület P- és S-hullámalnak ritmusában. Ha egy éven belül a területen rengés tenne, igazolná az USA szelzmolőgusalt. Ha az új módszer 1 kifogástalannak htzonyulna, akkor a földrengésérzékeny területeket mindenekelőtt a költséges szeizmológiai műszerek hálózatával kell felszerelni. A mióta a történelemben első ízben emelték „látó csövet“ az ég felé, a csillagászok arra törekedtek, hogy minél nagyobb átmérőjű műszerhez jussanak. Ezért is nagy esemény minden új nagy csillagászati távcső megépí- tése. Ojabban a szakemberek figyelme az Észak-Kau- kázus egy nemrég még teljesen ismeretlen hegyi településének, Zelencsuknak a környéke felé fordult, ahol az idén adták át rendeltetésének a világ legnagyobb tükrös távcsövét. A távcső különlegessége az úgynevezett alt-azimutá- lis felállítás, ami azt jelenti, hogy a távcső egy vízszintes és egy függőleges tengely körül forgatható el, és így az égbolt bármelyik pontjára beállíthatják, vagy nyomon követhetik vele a- kármelyik égitestet. Optikai távcsőnél eddig nem alkalmazták ezt a felállítási módszert, pedig így lényegesen jobbak a teleszkóp optikai és mechanikai paraméterei, és csökkenthetők a kupola méretei is. Ezeket az előnyöket azonban csak tökéletes irányítórendszerrel lehet kihasználni. A hatméteres tükörrend- szer valóban csillagászati nagyságrendű műszaki adatokat követelt. A távcső mozgó részeinek összsúlya több mint 650 tonna, a kupola átmérője 48 méter, magassága 45 méter, forgó részének súlya 1000 tonna. Óriási méretei és hatalmas súlya ellenére igen nagy pontosságot követelnek meg a távcsőtől. Téve Egy baktérium halála Természetes ellensége, egy baktériumfág halálos csapást mért az elektronmikroszkópos felvételen 80 ezerszeres nagyításban látható betegségokoző baktériumra. Az e- gyes baktériumfajok csapán tíz- vagy százezred milliméter nagyságú élősködői behatolnak a baktériüm protoplazmájába és szétroncsolják a „gazdasejtet“. A képen látható rothadásokozó proteuí laktériumot már , elérte a végzet: a fág behatolása után megkezdődött szétbomlása. A külső membránfái már levált és a baktérium belsejében nagy üregek keletkeztek. A pusztuló baktérium a valóságban két és fél ezredmilli- méter hosszúságú. A csermely vízáramlásának sebességét köny nyü megmérni, elég, ha van óránk, ismerjük a csermely mentén kijelölt két pont közötti távolságot, ás valahogyan megjelöljük a foly dugálo vizet, például beledobunk egy könnyű tor gáesot. Ám, ha a „csermely“ csak néhány mikro méter széles, és ráadásul a koponya alatt rejtő zik, felette nehéz feladat felmérni az agyveló haj szálereiben mozgö vér sebességét. A tudósok felhasználták az oxigén agyba való behatolásának különböző matematikai modelljeit és kiszámították, hogy a folyamat annak a sebes ségnek bizonyos optimális értékénél válik a leg hatékonyabbá, amellyel a vér a hajszálerekben mozog. A hat mikrométer átmérőjű hajszálérben áramló vér sebessége a feltételezések szerint nem haladhatja meg a 6 centimétert, és nem lehet ke vesebb, mint 4—5 centiméter percenként. Ennek oka: a sebeség túllépése nem javítja a szövetek oxigénellátását, ami az oxigén véredények falán és sejthártyákon át történő diffúziójának különös körülményeivel függ össze. Az agykéreg hajszálereinek sebességét első Ízben közvetlen módszerrel a Pavlov Fiziológiai In füzetben mikrofilmfelvétellel mérték. Az eredeti felszerelés lehetővé tette az erek 300 szoros na gyitásban történő megfigyelését és felvételét. A kísérleteket fehér egereken végezték. Fontos körülmény, hogy a kísérlet során az állatokat nem kábították el, s arterlális vérnyomásuk megfelelt a normálisnak. A véráramlás megállapítása Áz agy energiaellátása céljából 250 mikrométer hosszá, 3~B mikrométer keresztmetszetű hajszálereket választottak ki. E- zekben az erekben világosan láthatók az egymás mögött mozgó erylhror.yták (vörös vérsejtekj. Az 5-8 mikruméter .vastag“ erekben az erythrocy- ták lappal teljesea egymáshoz simulva, az oszlopba rakott fémpénzekre emlékeztetve mozognak. A kisebb átmérőjű erekben az erythrocyták láncszerűen helyezkednek el és csak téloldalt érintik egymást. Az eryihrocyták szakadatlan áradatában időről időre világos foltok láthatók — ezek az erythrn- cylák közti plazmarészek. Pozitív lemezen ezek világíts foltoknak látszanak. Háttérben az erythro- cytákkal tele hajszálér. Éppen ezek a világos foltok azok a „furgányok", amelyek segflenek a véráramlás gyorsaságának meghatározásában. A mérések azt bizonyították, hogy az agykéreg felső rétegeinek 3—4 és 5—6 mikrométer átmérőjű hajszálereiben a vér azonos sebességgel áramlik. Az ingadozásukat nyilvánvalóan olyan mechanizmusnak lehet tekinteni, amely az agyi szövetek oxigénellátását a változó energiaszükségletektől függően szabályozza.
