Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-14 / 37. szám

A

U) l»|UI|üö

LEVELEKBŐL ■ LEVELEKBŐL ■ LEVELEKBŐL ■ LEVELI

TÍZ PERC

(PÉTERFY GYÖRGGYEL, A LEHNICEI (LÉGI) MŰVELŐDÉSI OTTHON IGAZGATÓIVAL)

— Péterfy elvtárs, mivel „perceim meg vannak számlálva“, egyetlen kérdésre várok választ: Hogyan készülnek a választásokra Légen kulturális téren?

— Már működik tálunkban az agi- tációs bizottság, melynek fő feladata a lakosság felkészítése a választásokra. Ügy gondoljuk, ehhez kitűnő segítséget nyújt a kultúra. Elkészült az agttáclős központ, amelynek esztétikai kivitelezője Almási Róbert. Itt mutatjuk majd be a járás első élő újságját Ehhez a vetítővásznat há rom részre osztjuk, mindegyiken más -más rovat lesz Csak néhányat említek- Learattunk, Vonal alatt, Köztünk él, Sport, Humor. A műsor előreláthatólag hetven percig tart majd.

Nemcsak itthon, hanem a járás más falvaiban Is bemutatjuk.

Tervezünk még egy kiállítást, amelyen felvonultatjuk az előző választások óta végbement változásokat, s képeken elevenítjük fel a négy év' kulturális eseményeit.

Nem feledkezünk meg arról sem, akik először járulnak az urnákhoz. Egyszer már filmvetítéssel egybekötött beszélgetést Is tartottunk a fiatalokkal, s a választásokig állandó feladatnak tekintjük, a hasonló ősz-' szejöveteleket.

— Köszönöm a beszélgetést. A tervek megvalósításához pedig sok sikert!

Kovács Éva. az Oj Ifjúság-klub tagja

MEGEMLÉKEZTEK AZ SZNF 32. ÉVFORDULÓ,!ÁRÖL

ReSicán IRestén] a helyi nemzeti bizottság a tömegszervezetekkel karöltve az idén is méltóan megemléke zeit a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóidról. A falu lakossága az elesett hősök emlékműve előtt megren dezett kedves és meghitt ünnepségen vett részt.

Lucskay Béla elvtárs, a helyi párt szervezet elnöke ünnepi beszédében méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét, vázolta a lezajlott ese ményeket, és rámutatott a község há bőrű utáni rohamos fejlődésére. Megköszönte a SZISZ alapszervezetének a segítségét. A fiatalok a pionírokat ts bevonták az előkészületekbe, s magukra vállalták a falu díszítését.

Az ünnepi beszéd után a helyt nem zeti bizottság dolgozót megkoszorúzták az első és a második világháborúban elesett hősök emlékművét, majd az ifjúsági szervezet tagjai és az alapiskola tanulói rövid kultúrmű sorral szórakoztatták a jelenlevőket.

Falunkban már hagyományos az S60C méteres országúti futóverseny. Az idén a pálmát „külföldi“ verseny ző vitte el a tavalyi győztes futó e- lőtt A versenyzőknek értékes jutalmat adott át Lucskay Gyula, a hnb elnöke. El kell azonban mondani, > évről évre egyre kevesebb és kevesebb fiatal áll rajthoz, s ez árt a verseny színvonalának.

Zborai Imre

ÍGY JOBB FILMET NÉZNI

Augusztus elején adták át falunkban, Gabéíkovón (Bősön) a Duna szélesvásznú mozit. Átalakítása másfél millió koronába került, s hogy erre sor kerülhetett, nagy érdeme van a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak.

A mozi vezetőjétől, Varga Mihály tanftó elvtárstól megtudtam, hogy a száznyolcvan férőhelyes nézőtéren e padsorok lépcsőzetesen vannak elrendezve és a termet a legmodernebb szellőztetővei szerelték fel. Hetente négyszer vetítenek filmet.

A mozi előcsarnokából nem hiányoznak a színes és érdekes plakátok, képek. A mozi fölött a helyi SZISZ-szervezet tagjai vállaltak védnökséget. Segítenek a műsor összeállításában, ügyelnek a rendre és a fegyelemre. A mozi vezetője örömmel mondja, hogy eddig még állandóan telt ház előtt vetítettek. Elégedett és büszke, hogy ilyen jól sikerült a mozi átépítése, mert tudja, mit jelent ez a falu kulturális életében.

Az előcsarnokban az SZNF évfordulójáról faliújság emlékezik meg, melyet a SZISZ-alapszervezet tagjaival készített a mozi vezetősége. Most pedig a közelgő választásokkal kapcsolatban készítenek egy közös tájékoztató faliújságot.

Hodosl Mária

LEVELEKBŐL B LEVELEKBŐL ■ LEVELEKBŐL ■ LEVELE

Elhatároztam, felkeresem Gyi- mesi Györgyöt, hogy elbeszélgessek vele, s így emberközelbe hozzam az olvasóhoz. Bevallom, nem tudtam, slkerül-e. Most azonban már bátran leírhatom, kételyeim az első kézszorítás után szétoszlottak. A- zért beszélek kételyekről, mert ismeretlenül állítottam be hozzá.

Az első benyomás: egy szerény, nyílt és nagyon készséges orvos-íróval találtam magamat szemben a Král. Chlmec- -í fkirályhelmeci) kórház egyik rendelőiében.

Az olvasó már ismeri a ne* vét, vadászkalandjainak eddig megjelent gyűjteményeiből. Az Ördöngőstől a Hortobágyig, A Meru lankáin és A Kaukázus ormain című kötetei kedvelt olvasmányai fiataloknak-idöseb- beknek egyaránt. A természet az állatvilág titkai, a hétköznapi ember, annak gondjai, a finom, könnyed stílus — ezek jellemző vonásai az eddig meg jelent könyveknek.

— Hogyan lett az orvosból író?

— Nem tartom magamat írónak. A természetet szeretem gyermekkorom óta, s a puskát is akkor szerettem meg. Előbb a légpuskát, majd később a nagyobbakat. Aztán örökre eljegyeztem magam a vadászattal. Először szülővárosom határa, majd Szlovákia hegyet, Magyarország, Románia, a Szovjetunió, Afrika ajándékozót! meg vadászélményekkel, mert hát a trófeákkal arányosan gyűltek az élmények Is. Aztán

, amikor már rengeteg össze gyűlt, gondolkodtam rajta, hogy ezeket az élményekéi mint tapasztalatokat másoknak Is átadom. De valahogy nem mertem belekezdeni, mert a magyar vadászirodalomban o- lyanok alkottak, akik világviszonylatban Is elismertek. A f vadászírók közül Széchenyi Zsigmond volt a példaképem. A végső lökést élményeim megírásához egy rossz vadászkönyv adta. Tartalmát és stílusát nagyon gyengének találtam, és elolvasása után arra gondoltam, hogy ilyet én Is tudnék írni. Az első könyv sikerén felbuzdulva pedig Jött a többi.

— Színes útleírás, természetábrázolás, mély emberismeret, gazdag stílus, ezek a vonások jellemzik eddigi könyveit. Mindehhez elég annyi, hogy az ember részt vegyen egy vadászaton?

— Hivatásomból adódik, hogy emberekkel dolgozom, az ember lelkivilágának beható megEgy óra Gyimesi Györgynél

ismerése az elsődleges feltétel ahhoz, hogy ágy orvos hatásosan gyógyítson. Természetesen nemcsak a betegeimet figyelem, hanem mindenkit, vadászataim alatt az Ismeretlen embereket is. Ilyenkor egy bizonyos céltudatosság vezérel. E- lőre kitűzőm célomat ami nemcsak egy bizonyos vad elejtése, hanem a táj, az ott élő ember megismerése Is. Ha Idegen tájra utazom, előre felkészülök, hogy tudjam, mit kell ott meglátnom, mit érdemes megnézni. Az így összegyűlt a- nyagból aztán kiszűröm mindazt, amit úgy tartok, hogy nyomdafestéket érdemel.

— Még mindig kedvtelésnél, a vadászatnál maradunk. Meg tudná mondani trófeáinak

számát?

— Pontos adattal nem szolgálhatok. Több százra tehető..;

— Készül-e valamilyen érdekes vadászútra?

— Már második éve szervezem kanadai vadászutamat (a tervezésen már túl vagyok) lá- léggé nehéz dolog, mert mint magánszemély, nem támogat semmilyen szervezet.

— Mik a legközelebbi tervéi? Készül valamilyen áj könyve?

— Jövő év tavaszán jelenik meg a Madách' Kiadónál negyedik könyvem Emlékezetes vadászatok címmel.

— Továbbra is az élménybeszámolóknál, útlefrásoknál marad, vagy megpróbál valami mást írni, mondjuk regényt?

— Nem maradok csupán az élménybeszámolóknál, írom már első regényemet, amely azonban témájában nem esik mesz- sze a vadászattól. Orvvadászokról szól majd.

— Mit szeret jobban, a gyógyítást, a vadászatot vagy az írást?

— A gyógyítás hivatás, és felette áll a másik kettőnek. A vadászat szórakozás, kedvtelés, de' egyben témát Is nyújtott eddigi írásaimhoz, úgyis mondhatnám vadásztam, hogy írhassak, és írtam, hogy vadászhassak.

— Mit üzen az olvasóknak?

— Örömmel töltött el eddigi írásaim kedvező fogadtatása, és jólesik, hogy az olvasók hozzám intézett leveleikben további művek megírására buzdítanak. Lehetőségeimhez mérten igyekezni fogok ezt az óhajukat is teljesíteni.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

VARGA LÁSZLÓ

12. (folytatás)

5. pont

Najn Iván és az egyetem közötti távolság a nyomdában töltött időszak alatt egyáltalán nem nőtt. Ellenkezőleg; csökkent.

Néhány hete dolgozott a szeáőteremben, amikor egy este az apja szólt neki:

— Fiam, beszédem lenne veled.

— Tessék, apa — Najn Iván visszafordult az ajtóból, épp távozóban volt. (Moziba készült).

— Ülj le — mondja az apja. A félig fejtett keresztrejtvényt az öléből az asztalra tette.

„Ajjaj, ez hosszú lesz — gondolta Najn Iván —j a végén még elkések.“

— Mondjad — kezdte az apja —, gondolkoztál már azon, hogyan tovább?

— Hát... — bizonytalan arcot vágott.

— Gondolom, nem akarsz egész életedben nyomdászkodni.

— Nem. Azl biztos, hogy nem.

— Na? — az apja kérdően nézett -rá. — Tehát Jövőre megint jelentkezel, ugye?

— Igen.

— Megint a bölcsészkarra?

— Megint. „Szóval erről van szó...“

— Nézd, fiam — az apja felállt, séta; ablak stb. —, tudod, hogy én ezt mindig elleneztem. Azt is tudod; hogy miért.

Najn Iván az órájára nézett, felállt:

— Apa, ne haragudj, folytassuk ezt holnap. Mozijegyem van.

— Kérlek — az apja visszaült, belebújt a rejtvénybe.

Másnap este innen kezdték. Az apja mintha a huszonnégy

;rával ezelőtt abbahagyott mondatot folytatná.

— Nem azt mondom, hogy számolnod kell a másodszori kudarccal Is, noha mondhatnám. De te nagyon jól tudod, hogy nekem elvi kifogásaim vannak a bölcsészkar ellen.

— Igen.

— A javadat akarom — mondta az apja.

— Tudom.

— Hidd el, nem érdemes bölcsésznek menned. Úgyse a- karsz tanár lenni. És ha a Jogra jelentkezel, esetleg tudnék valamit segíteni. Többet, mint idén. Gondolkozz ezen.

Najn Iván úgy tett, ahogy az apja kérte. A segítség érdekelte a legkevésbé, „idén már biztosan felvesznek“ — gondolta. De néhányszor ténylegesen föltette magának a kérdést: „mi a fenének ragaszkodók én a bölcsészkarhoz?“ Enyhe kis sértődöttség is dolgozott benne: „elsőre nem kellettem nekik, dögöljenek meg“. Apja logikus, tárgyilagos érvelése (esténként újra meg újra előhozakodott ezzel a témával) lassanként felőrölte ellenállását. „Miért ne lehetnék jogász“ — fontolgatta.

Szeptember végén családi kupaktanács előtt bejelentette, jövőre a jogra jelentkezik. Anyja természetesen rögtön meg akarta ünnepelni a jó hfrt, de ezt Najn Iván határozottan elhárította. Ennek folytán vasárnap csak úgy „lárpurlár“ — a- hogy az anyja szokta mondani — ették föl a dupla tányérral terített asztalról a töméntelen (ünnepi jellegű) ételt.

Najn Iván beiratkozott a jogi kar előkészítő tanfolyamára.

A római jogi tanszéken már gyülekeztek az előkészítősök. Ahogy teltek a hetek, egyre kevesebben jöttek. „Nagy a lemorzsolódás“ — állapította meg az ősz hajú történelemtanár.

1848-nál tartottak. Najn Iván eléggé unatkozott, százszor hallott dolgokról volt szó.

Következő héten jogi ismeretek. Jött a fiatal tanársegéd, s a büntetőjogról, a bíróságokról beszélt. A második szünet u- tán azt mondta:

— Most pedig játszani fogunk. Megoldunk egy egyszerű jogesetet. Először i?, szükség van vádlottra. Kt lesz a vádlott?

Nagy röhögés volt, senki se akart jelentkezni.

— Magát kérem fel erre a szerepre — bökött egy kövér, kojMszodó férfira. — Üljön a vádlottak padjára. Oda.

Átrendeződtek a sorok. A tanársegéd kijelölte a védőügyvédet, aztán a sértettet, az ügyészeket, a tanúkat. Najn Iván bízott benne, hogy kimarad ebből a játékból, nem szerette, ha komolytalan helyzetekben komolyan kell viselkedni. De pechére épp őt szemelte ki a bíróság elnökéül az előadó. Kénytelen volt odaülni az asztalfőre, két oldalán egy-egy idősebb

nővel; a népi ülnökökkel.

A tanársegéd ismertette az „ügyet“. Vádlott folyó hó másodikén este hétkor megleste a haragosát a kapualjban, szóváltás támadt közöttük, mire a vádlott mellbe taszította. Dulakodtak, ekkor a vádlott elővette a zsebkését, és a sértettet hasba szúrta. A sérülés nyolc napon túl gyógyult.

— Ennyi a történeti tényállás. A Btk. szerint ez súlyos testi sértésnek minősül — mondta. — Most lejátsszuk, voltaképpen hogyan zajlik a büntetőbíróság tárgyalása egy ilyen ügyben. Kezdődik a megjelentek számbavételével.

Olajozottan gördült az egész. A tanársegéd ide-oda röpködött a hosszú asztalok között, akár egy futballbírő, határozottan gesztikulálva irányította a játszmát. Kihallgatták a vádlottat, a tanúkat, ismertették a szakértői véleményt, jött a vád- és védőbeszéd, az utolsó szó joga.

— Na — mondta izzadtan a tanársegéd —, most következik az ítélethozatal. A bíróság tanácskozásra visszavonul.

Intett, hogy a bíróság csináljo* úgy, mintha tanácskozna. Közölte, hogy a törvény szeri*» a súlyos testi sértésért három évig terjedő szabadságvesztést lehet kiszabni, de ha maradandó testi fogyatékosságot okozott, ákfcor ötig,

— Nos, tehát, mérlegelje a tisztelt bíróság az esetet — mondta. — Maradandó testi fogyatékosság ai árvosszakértő szerint nem forog fenn.

— Mennyi legyen? — kérdezte az egyik népi ülfcöt Najn

Ivántól, izgatott hangon.

„Nekem édes mindegy“ — gondolta.

Néhány pillanatig tehát tanácskoztak — azaz a két suttogva vitatkozott, hogy két év vagy pedig három —, s aztán a vádlottat két év és hathónapi szabadságvesztésre ítélték. Najn Iván megmondta a tanársegédnek. A fiatal férfi közönyös arcot vágott, elsétált a terem legtávolabb! sarkába:

— Én itt se vagyok. Ne nekem mondja. Hirdesse ki az ítár letet.

Erre Najn Iván kihirdette.

— Óhajt valaki fellebbezni? — nézett körül a tanársegéd A vád és a védelem képviselői a fejüket rázták, mert inál elmúlt nyolc óra.

— Az ítélet jogerős — jelentette ki diadalittasan a tanársegéd.

6. Pont

Najn Iván balesete zsongó méhkassá változtatta a Balatoni Nyomdát. Nemcsak a szedőteremben, de valamennyi emeleten

át