Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-07 / 36. szám

I 7 FELÜGYELŐ VISSZAVONUL „Merő véletlen, hogy 1910. november 6-án Berlinben születtem — mondja Erik Ode, e „felügyelő“, aki nyolc esztendei felügyelő­ség, 97 folytatás, mintegy 800 ezer méter film után búcsút mondott a tévésiker­nek. — Mama ugyanis szí­nésznő volt és minduntalan máshova hívta 8 szerződése. Születhettem volna Zürich­ben is.“ Erik Ode kisgyerekkorá­tól a színfalak között Járt -kelt, de nem a színi pálya érdekelte, hanem a színpad­technika. Később az opera házi gyerekkőrusban szere­pelt. Benjamino Gigli mel­lett énekelt. „Olyasmi sze­rettem volna lenni, mint Giglí. tenorista!" — emlé­kezik vissza. Tizenkét éves korában filmezett először. Húszéves korában már revüénekes és revütáncos. Legnagyobb si­kersorozata: hatszázszor ját­szotta a Luna asszony című Paul Lincke-operett főszere­pét: „Amolyan német Fred Astaire, voltara sokáig...“ Erik Ode most színházzal turnézik. A felügyelőnek vé­ge. A makrancos szent című vígjáték főszerepében egy papot játszik, aki minden este harcban áll az ördög­gel. A kísértés egy hálóha­risnyát viselő lány képében jelentkezik. ..Ez a pap teljesen ellen­téte a felügyelőnek. Aki a makrancos szentben lát, ö- rökre elfelejti, hogy felü­gyelő voltam. — ' (po) cm WAWEL E z a furcsa nevű lengyel country együttes 1972-ben . alakult, mégpedig szokatlan körülmények között az egyik krakkói parkban, öt diák elha­tározta, hogy zenélő csoportot alakítanak. A megalakulás színhelyéről nevezték el az e- gyüttest: Wawelnek. Kezdetben dtákklubokban léptek fel. Szerepeltek a Krak­kó főterén lévő Klub pod jasz­czurarofban is. Ott voltak a so potl gálaműsor szereplői kö­zött, s az idei kolobrzegi fesz­tiválon kíilöndíjat kaptak. Csehszlovákiában Martinban a politikai dalok fesztiválján mu­tatkoztak be Több rádiófelvételt készítet­tek már velük a berlini rádió. Otthon pedig három kislemez zük és két albumuk jelent meg. ismerik őket az NDK-bell, a nyugatnémet, a szovjet és a csehszlovák fiatalok. Az együttes felállítása a kö­vetkező: Jan Wodja'k — gitár, ének, vezető; Kazimirz Skow- ron — viola, Ryszard fdzi — dobos, Boguslaw Mtetníowskj basszusgitár, Marek Külisie- wicz — ének. Bogdány Géza utolsó Áldozat Moszkvában bemutatták az Utolsó áldozat című ' Osztröv'szkíj-drámá filmváltozatát. Julija Pavolvna Tugí- ndt, a fiatal özvegyet Margarita Vo* logyina alakítja, Az Utolsó áldozat férfi főszereplője a rég nem látott Oleg Sztrizsenov !képünkön}. A Cl A és egyes tudósok (ég és föld) az elkövetkező 25—30 évre megjósolták a világtörténelem legnagyobb katasztrófáját, .valószínű­leg a civilizáció teljes pusz­tulásával“. E „nagyszerű* kilátásokra való tekintettel Hollywood ismét a jó lóra lett. Miután az „Earthqua­ke° című film, amely a Föld elpusztulását ábrázolta, túlságosan jámbor dolognak bizonyult, az egyik amerikai álomgyár most 20 millió dol­láros költséggel a „Planéták összeütközése“ címmel film­tragédiát forgat., A forgatókönyv szerint nemcsak a föld pusztul el végérvényesen, hanem jó né­hány bolygó is. Steven Spiel- bergnek, a „Cápa“ című film alkotójának legújabb müvében a cápák mint föl­döntúli lények rohanják meg az emberiséget. Michael An­derson „Logan’s Run“ című • filmje pedig rémlátom is. „horrorvízió“ a 2774. évből, amikor az embereknek már 30 éves koruk előtt el kell pusztulniuk. Világégés, világkatasztr-5- ? ja, borzalom, halál.., és fő- | leg jő üzlet... xoxox Az amerikai szenátus jó­váhagyta a Fehér Ház első női protokoll}önökének ki­nevezését Shirley Temple Black asszony személyében. Akinek a név első hallásra nem mond semmit, hadd frissítsük jel az emlékeze­tét. hogy az új protokoll­főnök nem más, mint Holly­wood egykori híres gyer­meksztárja. A 48 éves Mrs. Black az elmúlt években az Egyesült Államok ghanai nagykövete volt. xoxox A IVatergate-ügy óta már ' áok ■ mindennel * 'vádolták • i>>­a chard Nixon volt amerikai I elnököl. Ez azonban új do- j log: egy Scott Meredith ne- 1 vü könyvügynök azt álltja, I hogy tulajdonában van Ni­xon 22 szerelmes levele, a- melyeket egy európai diplo­mata feleségének írt. Azt a- zonban nem közölte, hogyan jutott a levelekhez. Vissza­küldte a hölgy vagy meg sem kapta őket? Tudott-e az ügyről a diplomata férj? Bár ez a vád korántsem olyan kellemetlen, mint a Ä kémbetörés volt, Nixon még­is határozottan megcáfolta. lpt1 mmm Az én házam az én váram Meg sem fordult a fejében, hogy egy szép napon a vádlottak padjára kerül, és a sze­nátus elnöke ilyeneket kérdez tőle kimér­tem / — Neve? Kora? Foglalkozása? ... Sok víz lefolyt a Dunán, míg H. J. idáig jntott. Azt, amit művelt, azzal a naiv meg­győződéssel csinálta, hogy ez a világ leg­természetesebb dolga. Nem is gondolt arra. hogy tolvaj. A tárgyalásra is a legszebb öltönyéi vette fel, még divatos nyakken- dőt se felejtett el a nyakába kötni. Lábát' hanyagul átvetette a térdén, kihívóan virított piros zoknija. Karját a pad támláján nyug­tatta. Magabiztossága olyannyira visszata­szító volt, bogy a bíró nem állhatta meg szó nélkül: — Kérem. Üljön illedelmesebbenl H. J. három-szobás állami lakásban lakott Egyszer a házfelügyelő bejelentette, hogy egy ideig a lakók nem parkolhatnak a ház előtt, mert az ntat aszfaltozni fogják. Hő­sünk rögtön talált megoldást: kocsijával •­gyenesan az épület előtt levő pázsitra Haj­tott, amelyet magok a lakók ültettek ki és gondoztak. A házfelügyelő éppen akkor csengetett be H.-ék ajtaján, amikor a csa­lád vacsorázott. — A gyepen nem parkolhat — ntasította rendre H. J.-t —• Vacsora közben zavar. — A kocsit onnan el kell vinnie! — Olyat nem evett, hogy maga fog ne­kem parancsolni.-— Legyen tekintettel a szomszédaira! — Mehetnek a sóhivatalba! Jó éjszakát — és bevágta a házfelügyelő orra előtt a* ajtót. Még aznap éjszaka kiengedte valaki ko­csija kerekeiből a levegőt. Béggel H. J. dühében egy kacskaringósat káromkodott, más egyebet úgysem tehetett. A lakók a függöny mögül kárörömmel szemlélték dü­hét. — Házat építünk, 'dl nem is házat, ha­nem várat! — mondta foleságánek. — Be­kerítem szögesdróttal, ha valaki hívatlanul oda meri ütni az orrát, kirúgom. És építeni kezdte meseházát, amely e- gyedül az övé lesz, nem kell neki senki képét bámulnia. Azárt azt is tudta, hogy ex a meseház mesés összegbe fog kerülni, törni kezdte hát a faját, hogyan olcsóbban. Hamarosan meg is találta a számára leg­megfelelőbb módszert. Vállalata, abo! mű­helyvezetőként ’dolgozott, öt üzemi lakást kezdett építeni. H. J. ezzel akart takarózni. Egyik nap odahajtott az építésvezetőhöz, és egy megrendelőlapot nyújtott ót neki é- pítőanyagra. — Eszembe se jutott, hogy azt a megrém- deíőcédulát hamisították. Különösebben meg sem néztem. Tizenöt évé ismerem e vádlot­tat, soha semmi ilyet nem követett al ■-* mondta az építésvezető a tárgyaláson. — Mi mindent adott akkor ki a vádlott­nak? ‘ — Radiátorokat és a vízvezetékhez való dolgokat. — Ezek értéke? — Nyolcezer korona. Az elnök a vádlotthoz fordult: — Hová vitte ezt az anyagot? — A saját házamhoz, hová máshová? — válaszolta az nyeglén, ezzel is a törvény embereinek értésére adva, mennyire feles­legesnek tartja kérdéseiket. Mit faggatják őt, amikor úgyis minden ott van a papíro­kon?! — ís a mezőgazdasági felvásárló üzem­mel hogyan Is volt? — Nem tudom, nem emlékszem. Meg az­tán maguk úgyis jobban tudják — tárta szét karját látványos gesztussal. — Ne szemtélenkédjékl De ha nem haj­tandó beszélni, elmondják maga helyett a tanúk. — H. J.-t jól ismerem — kezdte vallo­mását A., egy idősebb férfi. — Rengeteget segítettünk egymásnak. Do hát ez máskép­pen nem is megy. Egyszer azt telefonálta nekem, rendeljek a vállalatánál épitőanyu- got. Teljesítettem kérését, mert Így a szál­lítmányt jutányos áron küldik el. Amikor az anyag megérkezett, ő vette át, azzal a magyarázattal, hogy az igazgatóhelyettes­nek lesz. — Vádlott, hová vitte az anyagot? — Már nem emlékszem. Misik alkalommal ezzel fordult a raktá­roshoz: — Szükségam van tizenöt mázsa cement­re. — Van papírod? Mert ha nlnos, már me­het«* la válaszolta a munkáját követke­zetesen végző raktáros. — Ne hülyéskedj! Ne akarj velem ujjat húzni! Igazán megjöhetett volna már vén- ségedre az eszed. — Nem tehetek semmit, a kenyerem fo­rog kockán meg a becsületem. — Épp azért! — De ha már annyirá kell az a cement, beírom, hogy kölcsön kaptad. A papírok­nak rendben kell lenniük. Ezután H. J. a teherszállítőiroda vezető­jétől telefonon kocsit kért. A sofőr segített rakodni, azt hitte, az üzemi építkezésre vi­szik a cementet. — Az én telkemre megyünk — utasította H. I. — Szajrét viszünk? —• Nem. Kölcsön kaptam. — Nekem egy dekát sem akartak adni, amikor a nyaralómat építettem. — Az nem az én gondom. A sofőr azt hitte, legalább egy százas üti a markát, annál jobban meglepődött, amikor azt a fizetséget kapta: „Pofa be!“ Először a raktárost kezdte nyaggatni, megadta-e már H. J. a cementet. Csak a- mikor a határidő rég lejárt, és H. J. tudo­mást szerzett róla, hogy a rendőrséget is kezdi érdekelni, miből építi palotáját, ak­kor szállította vissza a kölcsönt. — Sokszor dolgoztam a vállalatnak in­gyen. Amikor aztán építkezni kezdtem, gon­doltam, eljött az ideje, hogy mindezt visz- szafizettessem. Egyáltalán nem érzem ma­gam bűnösnek — mondta a bírőságnak. Tizenkét hónapot kapott. Fellebbezett. A kerületi bíróság hat hónappal megtoldotta az első fokú ítéletet. H. J.-nek ez alatt az idő alatt lesz ideje élgondolkodni azon, valóban annyira ártat­lan, mint ahogy hiszi.-J-

Next

/
Thumbnails
Contents