Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-06 / 27. szám

* , (Folytatás az elózö oldalról) FÖLDRÉSZÜNK TÖRTÉNETÉNEK új szakaszába lépett — hangsúlyozta az európai kommunista és munkáspár­tok berlini konferenciájának alsó napján elhangzott felszólalásában Leonyid Brezsnyev. És amint az SZKP főtitkára beszédének ez volt a veze­tő gondolata, hasonló megállapításra épült a többi kiildöttségvezető beszé­de is. Rendkívül összetett ám — amint Brezsnyev elvtárs felszólalásából ki­világlik —, föltárható és megfogal­mazható társadalmi, politikai és gaz­dasági tényezők indokolják a kor­szakváltásra vonatkozó utalást. A fő pontok: az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, illetve Európában megindult enyhülési folyamat, a ha­ladás a szocialista út híveinek je­lentős megerősödése, a tőkés rend egyre mélyülő és vissza nem fordít­ható válsága, és mindennek az új távlatokat nyitó és meghatározó je­lentősége. A CSKP KÜLDÖTTSÉGÉNEK VEZE- TÖjE GUSTAV HUSÄK elvtárs beszé­dében kifejtette, milyen rendkívül fontos a fejlődés szempontjából a szocialista országok sokoldalú kap­csolata, és egységük szilárdítása. Pár­tunk főtitkára szélesebb összefüggé­sekből szemlélve ezt a kérdést, le­szögezte, hogy a szocialista közösség meghízható támasza Európa és a vi­lág szabadsága és hékeszeretö erői­nek. A szocializmusnak ez a feladata a világban lejátszódó folyamaink­ban. Pártunk XV. kongresszusán ismételten hangsúlyozta az interna­cionalista szolidaritás szükségessé­gét, és kötelességünket, hogy aktívan hozzájáruljunk a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységé­nek és erejének szilárdításához, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. A KONFERENGIA ZÄRODflKUMEN- TUMA joggal állapíthatja meg, hogy kontinensünkön a kommunisták moz­galma hatalmas szervezett politikai erő, amelynek befolyása meghatáro­zó súllyal bír és egyre növekszik. Ennek a mozgalomnak döntő szerepe volt abban, hogy Európa a nukleáris világháború kirobbantásának legna­gyobb veszélyét rejtő tűzfészekből, valamennyi ország békéjét és együtt­működését deklaráló kontinenssé vál­tozott. S ez a mozgalom most új kez­deményezést tesz: mozgósítja hatal­mas erőit és tömegbefolyását, egy­ségre szólítja a világpolitikában olyan naev szerepet játszó földrészünk va­lamennyi haladó és realista gondol­kodású emberét, munkásokat, parasz­tokat, értelmiségieket, ifjakat és nő­ket, szocialistákat, demokratákat, hí­vőket és felekezeteo kívülieket, a bé­ke minden támogatóját, az enyhülés védelme és kiteljesedése érdekében. Mert az enyhülés a békés egymás melleit élés politikája minden nép érdeke, az egész emberiség haladását szulfátja, ez biztosítja / a legjobb nemzetközi feltételeket á tőkés mo-' nopnliumok visszaszorításához, a munkásosztály nemzetközi küzdelmé­hez. az osztályharchoz, valamennyi demokratikus erő haladé törekvései eredményes kibontakozásához, a né­pek szabadságjogainak érvényesítésé­hez. a szocializmus győzelemre vitelé­hez. A SOKMÍLLTÓ TAGOT SZÄMLÄLÖ európai kommunista mozgalom oszta­gai között ott találjuk a szocialista országokat vezető pártokat, a tőkés viszonyok közt működő demokrati­kus kormányok részeseit, másutt nagy tömegbefolyású ellenzéki párto­kat, ismét másutt az illegalitás nehéz viszonyai között harcukat vívó elv­társainkat. Küzdelmük helyi feltéte­lei nagyon is különbözőek, de a nem­zetközi kommunista mozgalom min­den eddigi eredményének alapja az voll, hogy internacionalista mozga­lomként cselekedett, amelyben az e- gyes pártok harca, nemzeti tevé­kenysége összeilleszkedett a nagy e- gésszel. NINCS POLITIKAI ERŰ a világon, amely demokratikusabban az egymás­tól. eltérő társadalmi, gazdasági és politikai körülményeket és minden párt önállóságát messzebbmenüen tiszteletben tartva hangolná össze te­vékenységét, mint a kommunista és munkáspártok. A záródokumentum le­szögezi, hogy egyenjogú pártjainkat az internacionalista alapokon nyug­vó önkéntes elhatározásból fakadó e- gyiittműködési készség és szolidaritás vezérli, amikor amellett kötelezik el magúval bogy közösen lépnek fel a béke és a társadalmi haladás Euró­pájának megteremtéséért. —s— LEHET EGY SZÁZALÉKKAL KEVESEBB? Másfélszázalékns szemveszteség az aratásnál egészen elenyésző, azt szokták mondani, majdnem semmi. Hazánkban az „Egy szem se vesszen kárba“ elnevezésű ver­seny kombájnosai ennél alacso­nyabb szemveszteséggel még nem arattak. Azt mondják nehéz hajta­ni, sietni az aratással, ás közben a szemre is ügyelni. Nem véletlen, hogy az említett verseny felhívni éppen a nyugat- -szlovákiai kerület kombájnosai, hiszen ez a kerület termeli ha­zánk gabonatermésének negyed ré­szét. Legtöbbet a komáméi járás kombájnosai vállaltak magukra. Ez a „legtöbb“ egyetlen szövetke­zetben, mondjuk az ímeiyiben is lemérhető. Itt a három E—512-es kombájn hattagú legénységét Po­gány András vezeti. Vállalták. hogy 1200 hektáron learatják a gabonát — másfélszázalékos szem- veszteséggel. Meglehet, hogy sok ember számára a terület, az 1200 hektár a fontos. Számomra vi­szont, ami kárba veszik: az a más­fél százalék és magamban alku­dozom: nem lehetne valamivel ke­vesebb? Annak ellenére, hogy tu­dom; ez a legkisebb szemveszte- ség, amit kombájnosok valaha is elértek. Nem is tőlük Pogányáktól, hanem azoktól kérdem, akik a 3, 4, 5. 6 százalékos szemveszteség­re is csak elégedetten legyinte­nek. Nem lehetne valamivel keve­sebb? Mert gabonában a kevés is sok. NézzUk csak: egy kombájn napon­ta 5—600 mázsa gabonát önt ki a gyomrából. Ennek a másfél száza­léka 9 mázsa. Ennyi gabona ma­rad lábon vagy szóródik el. Van aki ennél többet is elszór. Igaz, nem tudatosan, hahóm hanyagság­ból, vagy mert nagyon siet. As a- ratás sürgés-forgással jár, senki sem keresi a tettest, mindenki csak mondja, Itt hever a szem ez ut­cán, a teherkocsi egészen a raktá­rig szórta, talán, hogy visszatalál­jon az aratókhoz ... Az aratás, kenyerünk begyűjté­se sosem volt csak egy-két ember ügye. A kombájnnsoké éppúgy, mint azé, aki meglátja az elszórt szemet és figyelmeztet; azé is, áki éjszaka új alkatrészt kóvácsól, hogy a kombájn motorja hajnal­ban újra felzúghasson; azé, aki az aratók ebédjét főzi. Mindnyájunké. Mért a kenyeret mindnyájan sze­retjük. ZÁCSEK ERZSÉBET f MEGKÉRDEZTÜK SMAJDA MÁRIÁT A SZISZ KOSICE — VIDÉKI ]B DOLGOZÓJÁT — A tanuló ifjúságnál — mint minden évben — a szünidő nem­csak a pihenésé, hanem a munkáé is. Az idei nyáron a Kosice-vidéki járásban milyen feladatok állnak a diákifjúság előtt? — Abból indulok ki, hogy a kol­lektív brigádok szervezése gyak­ran nehézségekbe ütközik. Ismer­jük a szövetkezetek, gazdaságok magas fokú gépesítését, aminek természetes következménye, hogy egyre kevesebb kézi munkaerőre van szükség. Persze annyira jól még nem állunk, hogy egy-egy szövetkezetben ne jönne jól hat- -hét fiatal munkaerő, járásunk te­rületén két mezőgazdasági jellegű iskola működik: a szepsi és a har­cai —, részükre egyhónapos gya­korlatot szerveztünk az ország kü­lönböző pontjain. Továbbá a Fru- ta Znojmo gyümölcsfeldolgozó tí­zem 100 brigádosnak, a ZKL Brno Is hatvan embernek biztosít mun­kát. A további munkát igénylő diá­kok a járás területén levő mező- gazdasági üzemekben, főleg az a- ratásnál fognak segédkezni. — Az elmúlt évhez viszonyítva, ez mit jelent? Mennyivel növek­szik a munkaaktivitás? — Szemléltetésképpen egy konk­rétumot emelnék ki, mégpedig a már említett két mezőgazdasági iskolát, amelyek a tavalyi szünidő alatt negyvenezer munkaórát dol­goztak le, s ezzel 400 000 korona értékű hasznot hajtottak népgaz­daságunknak. Hogy az elmúlt év­ben járásunk hatszáz brlgádosa jól dolgozott, azt a SZISZ KB-től jutalmul kapóit vándorzászló bi­zonyítja, amellyel az országos el­ső helyet, és a vele járó tízezer korona értékű jutalmat is elnyer­tük. Ebből a pénzből az idén má­jus J-én a legjobb brigádosokat elvittük a Szovjetunióba. S hogy az idei munkaaktivitás mennyivel növekszik? Azt hiszem erre elég azt válaszolnom, hogy a vándorzászló kötelez és szeret­nénk továbbra is megtartani. — A járás minden évben külföl­di brigádosokat is elhelyez. Az idén honnan és hányán érkeznek hozzátok a nyári munkák kisegí­tésére? — A magyarországi encsi és a szovjetuniőbeli Vinogradov járás­sal állandó a kapcsolatunk. Évente húsz-húsz embert cserélünk. Az idén, sajnos, nem sikerült szállást biztosítani, így elmarad a csere­akció, de már most folynak a jö­vő évi előkészületek, mert nem akarjuk, hogy a kapcsolat meg­szakadjon. A szepsi „mezőgazda- ságinak“ a nyíregyházi hasonló jellegű iskolával vah baráti káp- csolata; ők harminc embert cserél­nek. — A legnagyobb erőpróba az i- dén is az aratás lesz. Hogyan kap­csolódnak bo abbé a brigódosok? — Sok év tapasztalatéit össze­gezve, az idén is ott akarunk len­ni — még hatékonyabb munkával — az aratáshál. Fiatal kombájno- sainkat már most szervezzük az „egy szem se vesszen kárba“ el­nevezésű versenymozgalomba, «- melyben maximálisan két százalék '1 szemveszteséget engedélyez­tünk. A szemveszteség csökkenté­sénél és az aratás minél gyorsabb lebonyolításánál nemcsak a kom­bájnosok játszanak nagy szerepet, hanem a gépjavítók, és a karban­tartók is. A még hatékonyabb munkára ösztönzés érdekében kö­zöttük Is versenyt hirdettünk, a- kárcsak a mezőgazdasági dolgozók további munkaágazataiban. Ifjúsá­gi Fényszóró csoportokat szerve­zünk, és főleg a tűzvédelemnél, bevonjuk a munkába a legkisebbe­ket, a pionírokat ts. Kérdezett: Zolczer ]úno< kép: a szerző L evicéről Plástovcéra (Léváról Palástra) i- gyekszünk. Fél szemmel az autótérképet, a másikkal az előttünk levő utat figyelem. De még igy sem vagyok benne biztos, hogy jó irányba megyünk. A sofőr is így van vele, meri megszölalal. — jól, nézd, mert egyszercsak túl leszünk a határon! — Miből gondolod? — Olyan szőkék az utak. hogy már az az érzé­sem, a világ végén járunk. Bohus László a palásti ifjúsági klub vezetője és Meggyesi Julianna, a Helyi nemzeti Bizottság a­még a városban is kévét a szórakozási lehető­ség. Ezért saját magok gondoskodnak a szórako­zásukról. Klubot rendeztek be magoknak, műso­rokat szerveznek, színdarabot játszanak. Pénte­ken és szombaton klubiatokét tartanék, — Volt ugyan egy klubunk — vallanak ma­gukról — de oda már bemenni se nagyon lehe­tett. Beázott, vizesek voltak a falak, rozoga, régi épület. Ezért aztán, amikor átadták az új óvodát, elfoglaltuk a régit, rendbehoztuk, s most már ide járunk. — Voltam már falvakban, ahol szép klubja volt a fiataloknak, de tönkretették a berendezést. KLUBÉLET A VILÁG VEGÉN nyakönyvvezetűnője, a SZISZ helyi szervezetének az elnöke —■ szinte csodálkozva fogadnak. Meg­lepetésük, hogy róluk is tud valaki, s gondol rá­juk, — szinte lerí az arcukról. Viszont látom, bár olyan világban járok, ahová messziről jött idegen ritkán téved, Plásfnvce mégsem az a fa: lu, amely a világ végén van. — Új utna! — mondja például Bohus József, s a nemzeti bizottság melletti huszonkét épülő úi ikerházra mutat. A nemzeti bizottság épületének túlsó felén már állnak az egészségügyi központ falai. Benn a faluban járdák, s ahol még nincs, annak is kézenfekvő a magyarázata. — Nemsokára bevezetik a vizet, gázt, azérl nem csináltuk még egyelőre a járdákat. Minden a fejlődést érzékelteti. Ezért a fiatalok szívesen maradnak a faluban, vagy ha el is mennek, mint Bohus József, aki Koéicén a Gépipari Szakközép­iskolában érettségizett, visszajönnek a községbe, de van olyan is, mint Meggyessy Julianna, aki el sem ment. ö ugyanis Sahyn (Ipolyságon) érettsé­gizett. , És ez valóban így van, pedig még szórakozniuk sincs hol, mert minden nagyon messze van és — Nálunk ilyesmi nem fordulhat élő. Minden­ki tudja, hogy a sajátunk. Ha valamit elrontunk, mi látjuk a kárát — mondja Bohne József és nyu­godtan kinyitja a klub ajtaját — pedig váratlanul érkeztem, de őket ez nem zavarja. A klubban mindig tisztaság ás rend van. Látnivaló is akad: a falon néhány doboz, színes diapozitivokkal. Megnyomja a kapcsolót és agy ügyes kis szerke­zet sorban ba-, majd kikapcsolja az égőket, így tehát külön-külön nézhetem mag a képeket. O- débb egy vasrács, asstalok, pult. Mindezt a fiata­lok készítették. A nemzeti bizottság adta az épít­kezési anyagot, szárszómét, felszerelést. Ők pedig nekiláttak a munkának. Pótolták a hulló vako­latot, rendhehozták a padlót. — Nagyszerül — mondom húesúzóul. Ök pe­dig még mindig egy kiesit megilletődve szólnak: — Köszönjük, hogy eljött, köszönjük, hogy ránk is gondoltak .,. Nem, inkább mi köszönjük a palásti (Utalók­nak, hogy bár egy kicsit a „világ végéó“, még sem hagyják el magukat, s dolgoznak. Németh istvAn Konyhánkban elfogyott a só. Mór indulnék is a boltba, hogy ezt a filléres, mégis nélkitlözhetetlén csekélysé get megvegyem. Etőbb azon­ban meg kell hallgatnom a- nydm intelmeit, aki vidék ről utazott fel hozzánk né hány napra. Nem hisz a fii lének, nem hisz a szemének és zsörtölődik. Mert nem és nem tudja megérteni, hogy a só elfogy ott, hiszen szerin­te a só nem fogyhat el, mert sóból minden rendes háztartásban legalább őt ki­lót kell tárolni. De inkább tízet, — teszt hozzá és tel­kemre köti. hogy ne egy, de legalább három kilóval tér­jek vissza a boltból. Az első pillanatban nem is értem az összefüggéseké>. aztán eszembe jut, hogy nemcsak anyám, hanem nagyanyáim is mindig több kilónyi sót tartottak a ház­ban. Mindig a régit fogyasz­tották, hogy meg ne köve- sédjén, aztán egy-egy kilóval feltőltBttík a készletet. Per­sze nemcsak nálunk, mis házaknál is így volt, sít a tehetősebbek cukorból, liszt­ből, bolti fűszerekből és sósborszeszböí is nagyobb mennyiséget tároltak. Előre­látásuk okát és hátterét már gyerekk&rorhbm tudtam, de azóta elfelejtettem. Tudtam, hogy a háboríts évek szű­kösködéseinek, rossz emlé­keinek öröké ez a sórtsztelő előrelátás. No de miért ts lenne előrelátó egy magam­fajta, háború után született ember? Anyáinkat, nagya­nyáinkat megmosolyogjuk s ezt a jelenséget ts besorol- juk elavult tapasztalataik sorába. Az emberi életkor jelentős meghosszabbodásának eile nére Is kihalófélben vannak azok az emberek, akik vé­gigültek két világháborút s végigélték mindazt, amit hu­szadik századi történelem­nek mondunk. Utoljára pár héttel ezelőtt egy nyolcvan­éves emberről írván mond­tam el, mennyire szívesen hallgatom az öregek emlé­kezéseit. Van mit, hiszen Ok azt élték meg, amiben a mi nemzedékünknek és az utá­nunk jövőknek remélhetőleq már nem lesz része. És nem csak két háborút, de kétféle társadalmat is meg­éltek, megélték tehát a kü­lönbségeké\ annak ellenté­tét is, ami a fiatalok szá­mára ma már természetes Megélték mindazt, ami a nyomorúságot a jóléttől, az elnyomást a szabadságtól különbözteti meg, — így ta­pasztalataik a legjobb tör­ténelmi tanulságnak is mi­nősíthető^. Fontos tehát az emlékezetük, s számunkra I- gaz&n az, hiszen társadal­munk közéleti gondolkodású és közéletien cselekvő em­berének múltat és jelent egyaránt kell ismernie, mert anélkül nem lehet * léggé komoly a békeiéltés és a békéért cselekvés tu­datos harca. Nem óhajtjuk nagyapáink, apáink sorsát, de tapaszta­lataikat fontos örökségünk­nek kell tekintenünk. P,lé­tük tanulsága, nélkülözése, harca és keserve, kudarca, tévedése egyaránt fontos ta­nulság keil hogy legyen. ’’’ Persze nem arra gondo­lok, hogy hallgassunk anyá­itokra akkor ts, amikor élés­kamráinkat látván több k> lőnyi sókészletet akarnak vásárolt át ni velünk. Ez az igyekezetük úgyis hasztalan. Úgyis megmosolyogjuk. De ahogy mosolygunk, úgy el Is kell töprengenünk Azon, hogy milyen áron tanulták meg ők azt, amit mi már ném tudunk és nem aka­runk megtanulni. RESZELI FERÉNÓ ____________________________ »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents