Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-02 / 9. szám

ifjo költők biOhelye Vezeti: KULCSÁR FERENC Sokat gondolkodtam azon, mit mondjak el e beköszöntő írásban. És hogyan mond­jam el. Mit és hogyan? Két olyan kérdés, amely majd végigkíséri közös mun­kánkat, úgy is mondhatnám, annak kulcsszavai lesznek. Azért találom fontosnak e magatartást ts jelölő két fogalmat, mert jelen lesz kapcsolatunk minden viszonyla­tában: a bizalomban (mit és hogyan mondunk el egymásnak], a nyíltságban és nyi= tottságban (mit nem értünk, hogyan közelítsünk meg különböző problémákat), és persze, magukban az írásokban, versekben (a mit és hogyan kölcsönös áthatása). De ne előzzük meg önmagunkat. Tartsunk rendet; maradjunk egyelőre a bevezető keretein belül, melynek rendeltetése a bemutatkozás és bemutatás. Tömören, jelszó- szerűen így lehetne elmondani: Új Ifjű.ság, űj rovat. Új hajtások, új nemzedék, új lehetőségek. Bontsuk ezt ki. Lapunk az Új hajtások égisze alatt műhelyrovatot indít, lehetőséget nyújt a legfiatalabb nemzedéknek, kezdő költőknek, hogy közös fóru^ mon léphessenek föl, közös műhelyben dolgozhassanak. Mit? És hogyan? Fölsorolni űjságoldalak kellenének. Legyünk szerények: irodalomról lesz szó, arról, ami az irodalom fogalmába, nem, ez nem pontos, ami az Irodalom világába belefér. Sok? Kevés? Nagyon sok! Műhely. Ez a szó gazdagon, bőségesen asszociál. Történelme annyira sokrétű, hogy most csak annyit: mindig voltak és vannak jó, középszerű vagy éppenséggel rossz műhelyek. Függ ez bizonyára a m'űhelyesek hangütésétől és hangütőitöl is, e= .setünSben jelesen a fiatal költőktől és a rovatvezetőtől. Miről lesz szó? Amint már jeleztem, irodalomról. Szorosabbra fogva: az irodalom kellékeiről, történetiségéről, társadalmiságáról, furcsaságairól, esztétikumáról, nyel= véről, tartalmáról, formájáról, etikájáról, erkölcséről... Nem lehet itt célom a tel^ jes felsorolás. Előzetesnek annyit: azokban a fiatalokban, akik első írásaikkal majd az Új haj-* fásokhoz fordulnak, közös munkánk ideje alatt két mozzanatot szeretnék megörö= k'ítenl, állandósítani {mert ezt tartom elsődlegesnek, s még valamit: ezt látom a ijeggyakörlbb — legnagyobb hiányosságnak is): fölébreszteni magunkban az önképe zés igényét, és második lépésként a folytonos, örökös, természetes önképzés meg^ valósításában — megvalósulásában élni. Az Üj hajtások „A szerkesztő üzen“ című rovatnak^ az új változata. Havonta fog- ialkozlk majd a fiatalok írásaival. A rovat érdekessége érdekében minden jó ötletet szívesen veszünk, hiszen a rovatvezető vágya az, hogy elsősorban ne ő, hanem a fiatalok írják tele az oldalt. Ezért örülnénk, ha akadnának olyan fiatalok, akiknek például a rajzait tudnánk hozni mint a rovat illusztrációit. Ennyit elegendőnek is tartok bevezetőül. Szólnom kell még a dolognak egypár for­mai oldaláról. A beküldött írások alá írják oda a teljes nevüket, másként nem tu= dók munkájukra válaszolni, ha pedig az írás ^közölhető, éppenséggel tehetetlenek vagyunk. Szeretnénk, ha életkorukat és elmüket is közölnék. Nem titkolózni aka= runk — őszintén dolgozni! mellyel eléje állok valaminek-valakinek — reménnyeJ. S még valami: ne azt jelezze a versben, hogy most gondolkodik vagy é- rez, hanem gondolatait és érzéseit rögzítse. József Attila azt írja Irodcáom és szocializ­mus c. munkájában; „A tartalomból értjük meg a formál és a formából a tartalmat.“ Nyitott ableüton c. versének érdekes a for­mai megoldása, de a tartalmat nem tudta kibontani, elsősorban nyelvi egyszintűsége és gondolati renyhesége, restsége miatt. Nézze meg az utolsó versszakot, és pontról pontra, sorról sorra (ritmusban is) vesse össze az eredetivel: Azután mi emlékéből lélegeztünk... Üres szobánk üresebb lett sápadt szemgödrénél — anyát hívtuk s ablakunkon riadt madár főtt be, de a szemünk, la), a szemünk egyre őt kereste. Beküldött harminc versét egyenként nem e- lemezhetem. De nézze át a tanácsok szerint maga is őket. Érdemes, tehetsége föllazltá- sa, fölszabadítása érdekében. Képezze ma­gát, olvasson verselméleti írásokat, verse­ket és nyelvészeti munkákat. Várom a je­lentkezését. KÜZDŐK AZ ÉLETÉRT. Kétségbeesése diktálta mindkét írásának sorait Rengete­get kell tanulnia: helyesírást, fegyelmet, lo­gikát, verstant. Kár, hogy nem írta meg, hány éves, így tanácstalan vagyok. Láza csak „lóz“, „betörés“ egy szobába, ahol csak papírt és tollat talált, azért azt dühé­ben teleírta. S közben nem figyel magára, helyzetére, környezetére, emberi kapcsola­taira. Olvassa az Oj hajtások többi üzenetét is, mérlegeljen, hasonlítson, és szeresse a verset, hogy tisztelhesse, és tisztelje, hogy bírálhassa; a magáét és a másokét. Ez az első lépés az önállóság felé. KELET. Verselt Indulat feszíti, mely a művészetben elsődleges fontosságú. Sajnos, Indulata gyakran fegyelmezetlenségbe csap át, és ilyenkor stílusa elvadul; sorsára ha­gyott vadbozótra emlékeztet Elő kell ven­nie a metszőollót — fényt és levegőt kell biztosítania vers-bokrainak, mert kialaku­latlan stílusának végleges rögzödése fenye­geti. A stílus is a gondolkodás terméke; gondolja el, milyen előnyben van a költő V. P. Költő és választott tárgya között nem borulhat fel az egyensúly, mivel e kettőnek szervesen eggyé kell válnia anya­gi, szellemi, etikai, erkölcsi sőt flzioló^al létünk törvényei szerint. A vers valósága érzékeny — törvényeiben félfüllel hallga­tózni nem lehet büntetlenül. Valamiről ír­ni azt Is jelenti: hogyan, hol és mikor. Egy kis szójátékkal azt Is mondhatnám, írásait képi nagyképűség jellemzi, és rengeteg o- lyan jelző, amely leválik a jelzett szóról, mivel a vers belső formáit nem követi, té­májával nincs szinkronban. Hevültségében mindig a dagályosabb szót választja, bízva abban, hogy az a logika, a rend, a tiszta szerkezet hiányát pótolja. Nem. Legyen szi­gorúbb: tegyen pár lépést az egyszerűség felé. Várjon pár napot a vers megírása u- tán, majd vegye elő, s a leghűvösebb tár­gyilagossággal olvassa el, próbálja össze­vetni az Igazi valósággal — olyannak ta­lálja-e ezt, mint a versét. Megéri — öröm­mel tölti majd el magát, ha javíthat ver­sén, s úgy látja, sikerrel. Remény c. versé­vel tettem ugyanezt: Ítélje meg. Igazam van-e. Elhagytam az első hat sort, az utol­só kettőt pedig így módosítottam „0/ mo­zaikokkal szívemen / kopogtatok a küszö­bön ..“ Az elhagyás feszessé teszi a ver­set, az új mozaikok valami dráma utáni megtisztulást sejtetnek, űj készenlétet, Uámas Guszíáv rajea péiidául a szamárraíl szemben, amely, bár sírni szeretne, de csak' ordítani tud. Magá­ban van drámaiság, képi látása is hajlé­kony, de jelzői szervetlenek (lehullanak a jelzett szóról, mint falevél a fáról), szerte­lenek (lángrózsás sziporka-sa-rkantyús, ég­színkék mosoly), pontatlanok és logikátla­nul abszurdok (á^lt köpeny, pokol-kilincs föld, fuldokló kongás). Élesein fogalmazva: a költő mestersége, hogy megtanuljon írni, analizálni, szintetizálni, kiválasztani, hason­lítani, egyedítení. A költői szaliadság nem a szertelenségben, hanem az élet, a valéság szabatos kritikájában nyilvánul meg. Milyen köd, milyen hó c. versének második felé­ben a népballada hangjára és gondolatszer­kezetére figyeltem fel. Ha gyakorlottabb füle lenne, biztosan kíérzi maga is, és ak­kor velem együtt, valahogy így oldotta vol­na meg: Milyen köd, milyen hó reftegeti szívem! Sírásom se nem oszlatfa, könnyem, az se nem olvaszttal Azt hiszem, maga is érdekesnek találja. Az észrevételek alapján próbáljon meg dolgoz­ni, javítani régebbi és újabb írásain, és je­lentkezzék újra. CITRANCS. írás közben gondolkodjék. I- gyekezzék kevesebb szóval elmondani, amit akar. Versében van feszültség, a sorok kö­zött és mögött nyugtalanságot tud teremte­ni, de lerontja felesleges szavakkal és tel­jesen felesleges frázisokkal. Tettem egy próbát, elhagytam verséből a zavaros, szer­vetlen részeket meg a funkciótlan soro­kat. Az eredmény: a vers koncentráltabbá vált. Például az Öregek esetébsn: „szívünk­ben már régen / kiapadt a kezdés vágya í szánk sem áll már rá vitákra / sok bajunk­tól / bomló csontos életünktől / megrésze- gül a halál“. Vesse össze az ön által be­küldött verssel: látni fogja, hogy a klha­Baráth Ferenc rajza gyás. Illetve elhagyás-elhallgatás mennyire fontos a művészetben. A napkalte-pacsirta- sző-felhök-harmat-illatok clkomyás leírása helyett esetleg többet jelenthet, ha azt mon­dom, hogy boldog reggel. A pszicholőglzá- lás-moralizálás Is kísérti versait (Változá­sok, Az utolsó csoda, Felgyűrjükj. Élmény- beszámoló c. kis verse a legsikerültebb; e- gyetlen magatartásra koncentrál, a gro­teszk látásmódot szépen csillantja elő a vers mögül, minden sallangot medlőznl tu­dott benne. Ha küld még egypár közölhető írást, majd bemutatjuk. Képezze magát, s majd jelentkezzék. D. J. Magatartása és keresése szimpatikus. A költészet ott van maga körül és magá­ban, de ha formát akar ne&I adni, szó és szellem kell hozzá — elvonatkoztatás. Tud­nia kell, hogy közösség© és környezete, a- melyben él, költészetet teremtett és teremt állandóan. Tehát annak a valóságát keU ha­misítatlanul Ismernie: múltját, jelenét, tör­ténelmét. Mondjuk: szülőfaluja helyét a vi­lágban (a Bodrogközben, Csehszlovákiában, Európában) és a világ (a Bodrogköz, Cseh­szlovákia, Európa) helyét szülőfalujában. A kettő ugyanis egymással örökös dialógus­ban van, elvetik, átszűrik, átsugározzák, gazdagítják vagy szegényítik egymást. En­nek okait, eredőit, történelmlsé^ét is látnia kell. A valóság bonyolult ellentétekre épül, s nekünk hinnünk adatik törvényeinek íel- tedhetöséga A költő udvariassága a tiszta beszéd. Gondolatilag, formailag, nyelvileg is — társadalmi és esztétikai értékét ennek összessége adja. S mivel az emberiség tör­ténete a nyelv története is, a népeket u- gyanúgy jellemzi, mint anyagi kultúrájuk. A költő közvetlen agyaga a nyelv, általa teremt szellemet. Minden költőre rávall a beszéde. Maga megszólítja a költészetet: „Jöjjön el hozzám / egyszer legyen velem / nézze meg, hogy életem t neki szente­lem r. A teljes valóságnak szentelje az életét, csináljon belőle költészetet, s kínál­ja fel a teljes valóságnak. Ha nem utasítja vissza, jél dolgozott. Gondolja át a mon­dottakat, küldjön verseket, s levelében szól­jon problémáiról, kételyedről, blzcmytalan- ságairől. N. É. Igaznak látszik az a tapasztalat, hogy első írásainkban nagy vonalakban már beíine rejtőzik minden, ami bennünk rejtőzik. Később csak eltávolítjuk hibáinkat, megtisztítjuk képességeinket, humanizáljuk--------- fijipg 9 érzékenységünket, magas fokra emedjük íz­lésünket. Két kis versében szelídség és ro­mantika van, és érdekes módon az egyik a népköltészettel, a másik a gyermekversek­kel mutat rokonságot. Igaz, csak nagyon kezdetleges módon, véletlenszerűee: rossz rímekkel, hibás ütemzéssel és rltmizálással. Nagyon sokat kell tanulnia. Nem születünk költőnek — azzá lasz, azzá lehet, aki az ön- és valőságmegismerésnek ezt a formá­ját választja. Ha úgy érzi majd, hogy az említett dolgokat már megismerte, hogy a birtokában vannak, s továbbra is a versírás mellett marad — jelentkezzék. ROZÁLIA. Én is nagyon szeretem a diák- csínyeket és a — verseket. Maga azonban nem diákcsíny-ből, hanem diákcsíny-ről ír. De nincs „íz, szín, csín“ az írásában, mon­daná a jó Kazinczy mester. Ha szükségét érzi a versírásnak, ám írjon. Mert akkor őszintén fog dolgozni, és igénye verstani, nyelvi, esztétikai, formai kérdésekre is ki­térjed majd. Nagyon sok verset kell olvas nia, mai költőket és régieket egyaránt, hogy legyen összehasonlítási alapja, hogy lássa a költészet fejlődését, változásait. H. GY. Levelével „lerohanta* a szerkesz- ' tőséget, versével pedig a költészetet. Egy prózai sorban és 12 verssorban. Kezdő köl­tőkre általában jellemző, hogy nem szere­tik, csak írják a „verset“. Miért? Mert nem tudják (nem tudhatják?), hogy a költemény semmi mással nem pótolható, ugyanúgy mint a kenyér sem. Ezért van szükség rá, ez a biztosítéka sok évszázados létezésé­nek, ezért kell Ismernünk törvényeit, azt, hogy nem hasonlít sem a tudományos, sem a szaknyelvre (még a táncdal szövegére sem), csakis — önmagára. Hitelessége ön­maga törvényében van, így, ha kilépünk belőle s úgy írunk „verset“, hazudunk. még akkor is, ha történetesen a színtiszta igazat mondjuk. Talán túl magas mércét állítottam maga elé, de higgye el, jő szán­dékkal. A költemény mindenképp megér­demli, vagyis az a világ, amelyet a költé­szet magába képes foglalni. De ez a gon­dolatsor nem csak magának szól — általá­ban a kezdó költőknek. Ami a maga írását Illeti, a kezdet kezdetén tart. Konkrét ta­nácsot nemi is adhatok, csak általánosat — tanuljon. A. Z. „Csák a költólség teszt tönkre a költészetet. / Olyan szót kerestem mindig, / amit egyszer mondtak ki csak, t és amit egyszer se mondtak ki eddig. 7 A hétköz­napi szavakat kellett volna keresnem.“ A- zért ez az idézet Vladimír Holantól, mert verselt rendkívüli módon jellemzi ennek az ellenkezője, az a bizonyos „költóiség“, (Mint általában a keedö költőket!) Nem I- gaz, hogy a vers arra valő, hogy általa, surr, megszökjünk a valőságből, melyben valóságos szavak várnak költőjükre, hogy kimondhassa annak szerkezetét. A valóság végtelen változatait egyenként megírni nem érdemes. Egészüknek kell az értelmet-lel- ket alkotnia: a részek, formák, alakzatok eggyé kell hogy váljanak a világnézettel. Föl kell ébrednie, a ma valóságát kell él­nie, nem pedig a ködszerű idealizmusét. S tennie is kell ezért valamit. Problémái van­nak a vers és ábrázolt világ viszonyát ille­tően. Maga orvostanhallgató, nézzünk hát egy analógiát: az emberi test felépítése — a vers felépítése. Viszonyuk: vers az embe­ri testről nem a test anatőmiája szerint íródik, hanem a vers anatőmiája szerint. Dialektikus kapcsolatban úgy állnak, hogy az emberi test tartalma tölti ki a vers for­máját a nyelv (a stílus), a dallam, a rit­mus, a rím segítségével, s az egész az esz­tétikai kép: a test anatómiája tartalmat kap: stílussá, dallammá, ritmussá válik — egy törvényt teremtő tormában. Gyógyítani csak úgy lehet, ha ismerjük hivatásunkat. A költőnek Is illik fokozatosan megtanulni „mesterségé“-!, hogy ápolhassa a szellemi és értelmi csillaplthatatlpnságot — a ma­gáét és a másokét. Egyelőre ritmusérzékét dicsérhetem, stílusa túl virágos, glriandos, múlt századi, s olykor-olykor szaval is kényszeredettek, szabálytalanok, magyarta­lanok. Képezze magát, olvasson huszadik századi költőket is, pl. Milan Rútust, Vas Istvánt, Illyés Gyulát, Tözsér Árpádot. Benes Jűzsej rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents