Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-02 / 9. szám
10 úi i TÖTH-MATÉ MIKLÓS hAlátlansAg A halász beleesett a vízbe. Lehet, hogy enyhe napsrúrást is kapott, vagy csak a csónak billent meg, ahogy erőlködött a hálóval, kár most már okokat kutatni, a tény az a hatalmas csobba- nás volt, amivel elmerült a Tiszában. Ami ijesztőbb, az az volt, hogy a Tisza közepében, ahol a legmélyebb a viz, ahol örvények is vannak, és ahol megfulladni szinte majdnein kötelessége az emberfiának, különösen, ha úszni sem tud. Mert K. Kiss Mihály, a halász nem tudott- úszni. Ez nem meglepő a tiszai halászok történetében, ahol bizony ritkán teremtek úszóbajnokok! Kiváló halászok, a -vizet, mint a tenyerüket ismerők szép számmal, a halászlét a legmagyarosabban elkészítők, igen, de úszóbajnokok vagy csak egyszerűen úszók. alig. Legalábbis a régiek közül. Most már nyilván ott is. más a helyzet, és a fiatalok halászlékészités mellett úszni is megtanulnak, de K. Kiss Mihály még réginek számított a maga ötven évével, még akkor is. ha húsz évvel fiatalabb feleséget tartott odahaza. Hogy miért nem tanult meg úszni? Ezt most ne bolygassuk, vagy ha bolygatnánk, akkor ebből az írásból akár szociológiai tanulmány is lehetne, hiszen bármilyen furcsán hangzik, ennek az úszni nem tudásnak társadalmi gyökerei vannak! .Az úszás talán legjobban a strandolással függött össze. m<árpedig régen paraszt, halász, napszámos nem strandolt, legfeljebb csak nézte a strandoló hölgyeket' és urakat. Azóta ugyan elúsztak a strandoló hölgyek és urak más vizekre, vagy ha itt is maradtak, kénytelenek elvegyülni a Tiszában, Dunában vagy Balatonban strandoló parasztokkal, halászokkaL és ebben most már semmi különös nincs. Talán csak annyi, hogy a régi napszámos fia, oki időközben főmérnök lett, nehezebb srrfwel és talán egy kissé fanyarul pancsol egy anyagmozgatóval, mint az igazgatójával vagv Perc Adorjánnal, a híres színésszel. De hát ez inkább emberi »gyengeségnek tudható be, és ez ritka, mint a hentesnél a borjúmáj. Viszont ne kanyarodjunk cl K. Kiss Mihálytól, aki kétségbeesetten fudoklott a Tisza közepén, mert ő ugyan megmaradt halásznak. és nem lett főmérnök, úszni ennek ellenére vagy ezétt, de a felszabadulás után sem tanult meg. A ladik és a kalapja már nagyon messze távolodott tőle, ő pedig nyelte a -vizet, közben-közben segítségért ordítozott, vagv art hörögte, hogy mindjárt meghal, ami látva szorult helyzetét, nem is volt olyan elképzelhetetlen. B. Nagy Bálint, aki a túlsó parton szöszmötölt, felkapta a fejét az ordítozásra. Nem sokat teketóriázott, csónakba ugrott, és gyors evezőcsapásokkal indult meg az el* meg fölmerülő ember felé. Halász volt ö is, azzal a különbséggel, hogy tudott úszni. Más különbségek is voltak, hiszien K. Kiss Mihály vékony, kis embei- volt, csinos fiatal feleséggeL B. Nagy Bálint meg nagy darab agglegény, de én azt hiszem, hogy ezek a különbségek most egyáltalán nem lényegesek. A lényeges csak az volt, hogy ki tudja-o ráncigálni Bálint, aki tudott úszni, Mihályt, aki nem tudott úszni, mielőtt az megfullad. Ki tudta. Belemaíkolt a hajába, berángatta a csónakba, és K. Kiss Mihály annak rendje-módja szerint volt mentve. — Komám — nyögte K. Kiss Mihály —, komám... — No, komám — mondta a másik —, no... — De komám — nyögte újra K. Kiss Mihály, aztán egy nagyon hosszút káromkodott, és kiértek a partra. — Megmentettél, hallod — csóválta a fejét Mihály srinte hitetlenkedve —, már azt hittem, hogy kampec! B. Nagy Bálint faágakból tüzet gyújtott, K. Kiss Mihály szá- rílkozott. A Tisza meg folyt teljesen közömbösen. — Hát, komám... — kezdte újra K. Kiss Mihály, aztán megakadt, mert valami nagyon szépet akart mondani, aztán csak azt mondta: — Köszönöm, komám! — Más is megtette volna — mondta B. Nagy Bálint, aztán cigarettát adott K. Kiss Mihálj-nak. Rágyújtottak, fújták a füstöl. — Sok a szúnyog — mondta később Bálint. — Sok — bólintott Mihály. — Ha nem lenne az a sok szúnyog — csapott egyet Bálint —. már leszoktam volna a dohányzásról. Később újra csónakba ültek,’ kihozták Mihály elszabadult ladikját, majd Bálint biciklijén hazakarikáztak a faluba. Mihály ült a vázon, Bálint nyomta a pedált. — Aztán, ha kell valami, csak szólj — búcsúzott Mihály a kapuban. — Hadd el már — legyintett Bálint. — No, csak ne szerénykedj — mondta Mihály —, megdöglöt- tem volna, a fene ott egye meg! — De nem telted — vigyorgott Bálint. — Nem én, mert te jöttél, aztán kihúzták Hát azért mondom, ha valami kell, csak szólj, mert én tudom, mi a -tisztesség. Mindig is tudtam. Ebben maradtak. Mihály is hazament, Bálint is hazament. Mihály elmesélte az asszonynak, mi történt, az asszony siránkozott, aztán napirendre tértek ’a. dolog felett. Már az „.Angyal kalandjait“ a tedevizióban úgy nézték, mintha nem történt volna semmi. — Szép ember ez a színész — mondta az asszony. — FésülkSdni azt tud — felelte Mihály, aztán elaludt úgy ültében, mert aznap azért mintha fáradtabb lett volna. Egy hét múl-va jött Bálint. Mihály éppen fát hasogatott az udvarban, hátul a ház mögött. — Akác? — kérdezte BáEnt. — Akác — bólintott Mihály. — Merthogy — kezdte Bálint — kéne nékem ötetár forint kölesönbe. — Azon na múljon — felelte Mihály, aztán bementris a házba, és Mihály odaadta az ötszáz forintot. — Tudod — mondta később áss asszonynak, mikor már Bálint után becsukódott a kapu —, ő húzott ki a vízből. Két hét múlva újra jött Bálint. Mihály éppen fát hasogatott az ndvarban. — Akác? — kérdezte Bálint. — Akác -• bólintott Mihály — Merthogy — kezdte BáKnt — lopokkadt a Mcikfim kereke. Meg már rép is az a bieikS, hál gondoltam, kéne egy motorkerékpár. Az m^sesak más. — Az más — bicoente« Mihály. — Gondoltam — megvehetnéd nekem, komám — Majd apránként letörlesztem. Mihály ránézett. — Miből? Azt nem mondanád meg?! — .Megmondhatom éppen — húzta, a szót Bálint, és nézte Mihályt, mint egy bogarat. — .A takarékból, komám! Van nektek annyi, még több is! — Azt másra gyűjti az asszony — ellenkezett Mihály —, megvan már annak a helye. — Az lehet — mondta Bálint —, de neked is meglett volna a helyed, ha nem jövök a csónakkal. Aztán most mire gyűjtené- tok? Koporsóra meg sírkőre? — Az igaz — vakarta meg fejét Mihály, és egy hét múlva már motorkerékpáron ment Bálint halászni. — Tudod — mondogatta Alihály az a.sszon>Tiak —, mégiscsak ő húzott ki a vízből. Aztán egyszer csak újra jött Bálint. Mihály éppen fát halogatott, hátul az udvarban. — Akác? — kérdezte BáUnt. — Akác. — bólintott Mihály. — Merthogy — kezdte Bálint — ti nézitek minden este a televíziót, én meg csak a-falat. Gondoltam, átvihetném magamnak. — De komám!... — fortyant fel Mihály. — Mert nélkülem te mit néznél most? — folytatta Bálint. ~ Semmit! Vagy az angyalokat, fejükön a karikákkal. •Átkerült Bálinthoz a televízió is. — Tudod — nyugtatta az asszonyt Mihály —, ne feledjük el, hogy m^scsak ő húzott ki a -vízből! Az csak többet ér egy rongyos teíevíziónáL BáUnt most már naponta átjött, és vitt, amit csak tudott, míg végül csak az üres szoba maradt Mihályéknak, két vedlett lópokróccal. — Semmink sincs, de én itt vagyok — vigasztalta a síró asz- szonyt Mihály —, már az csak m^is többet ér! .Aztán hogy itt vagyok, egyes-egyedül Bálintnak köszönhetjük! — Jaj, istenem, istenem — sírt az asszony öklével az ürc. falat verv'c, mire Mihály, mert -világélctében utálta az asszony- sírást, kiment fát vágni. Nemsokára jött Bálint. Frissen volt borotválkozva, sötét nihu feszült rajta, és még valami pacsuUszag is megcsapta Mihály orrát. — Akác? — kérdezte Bálint. — Akác — bólintott Mihály. — Mertliogy — kezdte Bálint — arra gondoltam, el-vinném én magamlioz az asszonyt is. Mihály kezében megállt a balta. — Az asszonyt? — meredt a másikra. — Minek?! — Hát feleségnek — mondta Bálint —, nem jó mindig egyedül lenni, még akkor se, ha tehetős az ember. Aztán aerz. felejtsd, ha.én nem jövök, rajtad ma már esak a bogarak mászkálnak, az asszonyt meg más karolgathatná! Talán éppen én! Mihály felemelte a baltát, és Bálint felé sújtott, BáUnt félrelépett, majd kicsavarta Mihály kezéből a baltát, és fejbe csapta. Mihály ráhanyatlott a fahasábokra, és nem moccant többet. — Hálátlan volt — vallotta később Bálint az őrsön —, pedig őrmester eUrtárs, ha én nem jövök a csónakkal, akkor maguknak kellett volna kihúzni a Tisziiból. A bíróság ezt a magyarázatot nem fogadta el. SIMON ISTVÁN ELFELEDETT VERSgl: Tél A vályún szomjasan áll az ökör, orrából pára csap az alkonyatba. Sikolt a karikán a vödör, s a béres búsan ajkát harapja. Az ágon pihés hópamat lapui, az eresz már szinte a földig ér. A tetőn szelek vágtatnak vadul s a tájon halkan orgonái a tél'. Nagyapám A nyolcvan év, mi nyomta vállát most óriásnak tűnik nekem, pedig szegény volt, robotolva húzta Igáját egy életen. Szeretném csak még egyszer látni, megsimogatni deres haját, s utána nézni hosszan, amint behúzza a kis ház ajtaját. Este, ha fáradtan bicegve ballagna a gödrös utakon, elébe mennék s karját fogva vezetném, mert elfáradt nagyon. A hunyorgató lámpa mellett mesélne hosszan szépet nekem. Szemébe néznék, megtört arcát figyelhetném búsan, csendesen. Elmondaná még tudom százszor, milyen ökröt vett s hány forintért, aztán a sorsát sóhajtozná, kínos évelt, amit leélt. De elment, alig vettem észre, fi gaz, a sorsunk csak ez lehet] Most bűnbánóan simulnék hozzá, megcsókolva a fáradt kezet. És szót fogadnék mindig neki — más lennék már, mint aki voltam. — De elment.,. s tudom egyszer én is a sorsával bukók le holtan. Hogy kiáltsak Apám megszegte a barna kenyeret s egy tömör karajt nekem is adott. Én néztem hosszan a kérges kezet, — s az örök-ízű drága falatot. Valami furcsa gondolat kéít bennem, vissza a sárga kalászokba vitt: apám lelkét láttam a Kenyérben s anyám forró, fájó gondjalL Sötét szemükbe néztem hosszan, ott bent ringott a göröngy, a határ. Ott tudtam meg, hogy van egy jaj a sorsban, akkor éreztem meg, hogy valami fáj. És titkon dalba virágzott a lelkem, hogy e sorsot hangosan kiáltsa, s hogy a bánat összefolyjon bennem egy örökké szent harmóniába!-' ^^-1V
