Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-02 / 9. szám
8 v| ifjúság --------------------------------------------A szegénység nem lehet nem látni (Beszélgetés BÄRTFAY GYULA szobrászművésszel) Bártfay Gyula: Ocsovai lány 0 Nemsokára kilencvenéves lesz. Hogyan lehetett és lett végül is a század elején egy szegény fiúból szobrász? Ez egy kicsit hosszú törlénet. Amikor 1888- ban megszülettem, apám előbb pandúr volt, majd lakáj lett a nyitrai főispánnál, és gon- tlobii sem nagyon Icbetett volna arra, hogy Budapestre vagy akár Párizsba menjek tanulni. Ezért aztán asztalosinas lettem. Később egy Kökb nevezetű asztalosnál ilolgozlam, a- kinek nagy bútorkereskedése volt a városban. Kedvvel faricskáltam. így aztán sok olyan javítást bíztak rám, amely különös ügyességet kívánt. Ezért is kerültem végül Bticsbe, u- gyancsak egy mnasztaloshoz. .\z ű megbizatá- sából mentein először Franciaországba. Ott a lyoni világkiállításon az osztrák pavilonon dolgoztam. Majd jött a háború, berukkoltam, c- lőbb a galíciai fronton, majd Komániában har- rolliink. és itt is készítettem az első szobromat. Nyárádszeredán, Csík megyében ‘megsérült, majd mohait egy őrnagy. Azt mondták a többiek, hogy kellene neki egy szép síremléket emelni, nem készíteném-e cl. Igen, készítek, nemcsak sírkövet, szobrot is, mondtam, és meg is csináltam. Mindenki nagyon meg volt elégedve. Az ezred leöntette és attól fogva én már csak a szobrászatra gondoltam. Később, még a háború alatt találkoztam Finta szobrásszal. Itt Nyitrán készített egy szobrot, és én segítettem neki. Amikor elkészültünk a szoborral, azt mondta, dobjam el a gyalut, mert én már kész szobrász vagyok. Tizennyolcban önálló műtermet béreltem, és nekifogtam dolgozni. © A szakirodalom Burdelle, francia szobrász tanítványaként tartja számon. Hogyan került kapcsolatba, s mikor a nagy francia szobrásszal? A háború után Nitrán dolgoztam. Előbb a város kirakataiban, majd pedig egy önálló kiállításon is bemutattam szobraimat. A kiálh'tás nagy tetszést aratott, és a barátaim összedugták a tejüket, azt mondták, hogy „ez a Bártfay elég ügyes, ezen a Bártfayn segíteni kellene!“ Az lelt ennek a vége, hogy egy műsort rendeztek s ami azon a műsoron bejött, nekem adták, hogy menjek valahová és tanuljak. Az est jól sikerült, csak úgy tolongott rajta a közönség. Sőt, meg is kellett ismételni. Csak egy kis baj volt. Amikor odaadták a pénzt, akkor én nagyon szerelmes voltam a leendő feleségembe, nem nagyon aka- ródzott őt itthagyni. Végül már a pénz is ■ majdnem elfogyott. No, ez azért már nincs rendjén. Mit fognak mondani a barátaid, hogy így elherdálod a pénzt? — mondtam magamnak,'s az utolsó ötszáz koronával elindultam előbb Bratislavába. majd pedig Páriz.sba. .\nii- kor Párizslran kalap nélkül, ment menetközben elkapta a huznt. kiszálltam a vonatból, egy frank volt csupán a zsebemben. Franriá- nl nem tudtam. Most mihez kezdesz? — gondoltam, Végül is fogt.sm magamat és felmentem a csehszlovák nagy-követségre, ahol akkor Osusky volt a követ. Elmondtam neki a mon- dókámat, és arra kértem, hogy segítsen. Az ő közbenjárására bekerültem egy Henri nevű szobrász, műtermébe. Mit mondjak, n.igyüzem. Sokat dolgoztam és tanultam Is. csak éppen nem sokat kerestem. Akkor egy orvos barátom jött, hogy egy fénvképész valami szobrászt keres. Elmentem. Előbb a képeket színeztem, majd megpróbáltuk őket dobmorítani. Ment a dolog, de a fényképész még mindig elégedetlen volt. Azt mondta, valami olyasmin gondolkodjak, hogy szoborként is meg lehessen csinálni a fényképet. Amikor ez is megvolt, akkor már jól kerestem, s egyszer Burdelle szobrásszal beszélgetve a mester azt ajánlotta, menjek a műtermébe, dolgozzak nála és közben tanuljak is. Egész huszonkettőig maradtam még Párizsban, akkor aztán hazajöttem, és csak biiszonölben mentem ki ismét. De most nem Párizsba, hanem Rómába. Ott is sikerem volt. az. egyik lap közälte például Beethoven mellszobrának a fény-képét. Akkor már-már úgy, volt, hogy- állami ösztöndíjat kapok, de nem lett belőle semmi. Huszonkilencben ismét Párizsba mentem, s egyenest az akadémián tanultam, ismét Burdelle tanítványa s-ol- lam. Harmincegy-ben v^leg hazajöttem, azóta is Nitrán élek. ® A század körül számtalan művész próbálkozott. hogy Nyitrán megéljen, aztán mindegyik feladta, önnek viszont sikerült megkapaszkodnia. Minek köszönhette ezt? Mindenekelőtt annak, hogy- én nyitrai v-ol- tara. Innen mentem el, és ide is tértem visz- sza akkor is. amikor huszonkettőben vagy hii- szönölben jöttem meg;'s akkor is, amikor harmincegyben. Akkor itt még a művészeteknek gy-önge gyökerei voltak, előbb csak próbálgattuk a dolgokat, később Pongrácz. Schölle. Schurmann és Slamka festőkkel meg Mészáros ötvössel együtt sikerült megalapítantink a nyitrai művészkolóniát. Szobrász csak egyedül én y-oltam közöttük, de ment a dolog. Valahogy abban az időben volt is rá igény. Köny- nyebben el lehet adni egy-egy szobrot vagy festményt, mint a többi városban ... O Aprópénzj-e váltotta tehetségét. Hogyan tudta ezek között a körülmény-ck között megőrizni egyéni stílusát, egyedi mondanivalóját? Abban az időben az úgy volt, hogy az ember elkészített egy-kél arcképet, és aztán ebből élt. Néha egy-egy sírkő is akadt, mint a Lyka család sírköve. Ha meg ilyen munka sem y-olt, hát az ember csinálta azt, amit gondolt, és aztán fclajánlolla szobrait a helyi ügyvédeknek, kereskedőknek. Olykor egy éjszaka alatt elkészítettem egy-egy szobrot, bogy másnap legalább kölcsön tudjak kérni a szobor tejében. Es ez így ment egészam lO.lfi-ig. a prágai nagy kiállításomig. Ott nagy volt a siker, rólam írlak a lapok, utána már a helybeliek is Jobban megbecsültek, többet adtak az alkotásaimért. Volt Zvolenben ^y sajtgyáros, ő is vett tőlem néhány szobrot, meg a nyitrai polgárok is. Sok szobrom vándorolt a lakásukba, s rajtuk keresztül pedig Romániába, Izraelbe, sőt Kanadába is ... ® Ez körülbelül abban az időben volt, a- mikor végleg eldőlt, hogy Tibor, a fia is szobrászművész lesz. Milyen gyerek volt, és hogyan, mikor mutatkozott meg a tehetsége? Talán úgy hétéves lehetett, amikor egyszer a vonatban lerajzolt egy lányt, és azt a rajzot hazahozta. Az a pici kis rajz mutatta meg először, hogy művész lakozik benne. Mindent elárult. Mondtam is mindjárt, hogy ebben a gyerekben már felébredt a művész, Rajzult az iskolában és otthon, a füzetbe, az asztalra. E- béd közben is mindig rajzolt. Különben szófogadó gyerek volt. Persze, akkor még nem gondoltuk, hogy művészi pályára megy majd. A dolog ví^ül is úgy történt, hogy elment Hatvanba vakációzni, s amikor letelt a szünidő, egyszer csak azt írja, hogy ő beiratkozik a Szépművészxíti Akadémiára. No, mondom, te buta kölyök! Semmi előképzés, semmi tájékozódás, csak mész, és azt hiszed, hogy fel is vesznek? Nem! Ügy hajítanak ki, hogy még a lábad sem éri a földet! Nem így történt. Azt mondták, tehetséges, és ^yből felvették. Sidló Ferenc szobrászművésznél tanult, később a prág.ai Szépművészeti Akadémián neBártfay Gyula: A vak Bártfay Gyula szobrászművész dig Pokomy szobrásznál fejezte be. Mindont tud, amit csak egy szobrásznak tudnia kell. Nagyszerűen rajzol, fest, farag, csak kár, hogy kevés kis dolgot készít... Különben szerény és jólelkű. Akinek csak tud, segít. Még soha senkit nem utasított vissza ... O Már a harmincas évek derekától úgy emlegették Bártfay Gyula szobr.ászművészt, mint a szegények szobrászát. Mondana valamit arról, hogy hogyan is születtek azok az alkotások, amelyek a szegények sorsát panaszolják? A zenét azt mindig nagyon szerettem. Ezért aztán sok szobrom egyenest a z,ene hatására született, tgy például Beethoven mellszobrai, szobrai vagy a Vak. Hallgattam a Holdvilág- -szonátát, s arra gondoltam, hogyan is lehelne azt szoborba önteni. A vak, aki a zenén keresztül mégis látja a hold sugarát. El is készítettem a szobrot... Más szobraim a mindennapi életből merítették a témájukat. Így például a sokszor és sokféleképpen megformált proletáranya alakja. Ez tulajdonképpen úgy volt, hogy megbe.tegedett a feleségem, tüdővérzést kapott, s már-már azt hittem meghal, elmentem dr. Partos Sándor nitrai orvoshoz, aki korábban Bécsben rendelt, g nagyon jó szakember volt. Meggyógyította a feleségemet, és közben barátságba kerültünk, sokat jártunk hozzájuk, és még többet beszélgettünk. Egyszer aztán ö mondta, hogy csináljam meg e- zeknek a szegény kifogyott, kétségbeesett teremtéseknek a szobrát. Ö különben nagyon szociális érzelmű ember volt. Ha egy szegény nem tudott fizetni, csak azt mondta, sohase féljen, majd megfizeti a nyitrai püspök... Nos, mintha csak ma lett volna, úgy emlékszem az egészre. Még meg is mutatta, hogy hogyan mennek, milyenek a mozdulataik. Ezután már könnyű volt a dolgom... De más szobraim is. Itt éltem Nyitrán, az élet zajos volt, tele pompával, de a Pár utcában, ahol akkor a műtermem volt, és a környék falvaiban nagyon nagy volt a szegénység, és ezt nem lehetett látni. Köszönjük a beszélgetést. NÉMETH ISTVÁN BORBAS GABIRŐL már majdnem azt hitttem, hogy szinte utolérhetetlen, nincs is szabad ideje. Ez bizonyára furcsának tűnik, de rögtön elhisz- szük, ha tudjuk: a legtöbbet szinkronizáló színésznők egyike. Abg telik el egy hét, hogy ne hallanánk a hangját. — Ügy látszik, kell a hangom. Ennek én örülök a legjobban. Másik otthonában, a József Attila Színház öltözőjében idéztük fel pályakezdését. — Kezdetben textiltechnikus akartam lenni, de csak azért, hogy legyen egy szakmám. Közben az ötödik kerületben többek között Bodnár Erikával és Trokán Péterrel irodalmi színpadot alakítottunk. Egy francia vígjátékban eljátszott szerepem után úgy döntöttem, hogy színésznő leszek. A harmadik rostán azonban kiestem. Összetörtem. Hetekig nem tudtam, mit csináljak. Végül az Ikarusba mentem műszaki rajzolónak. Később a Néphadsereg Művészegyüttesébe kerültem. Konferáltam és verseket mondtam, hagy lámpalázzal. Harmadszorra felvettek. A főiskolai szerepek (Phaedra, Kleopatra) után rögtön főszerepet kapott a József Attila Színházban. A Liliomfi Mariskáját játszotta olyan kedvvel, tehetséggel, hogy a kritika egy öntetűen dicsérte játékát. Ezt követte a Makrancos hölgy Biancája, Vera a Ma éjjel megaz első találkozáskor barátságossá teszi, a mosoly sohasem tűnik el az arcáról. Felkap egy piros szegfűt, új zöld ruhájához illeszti, s perdül egyet. — Ugye szép? Illik a ruhámhoz! — Milyen a próbamódszere? — Először meghallgatom a rendező utasításait, ehhez hozzáteszem a saját elképzeléseimet, ötleteimet. — Érdekli-e, hogy szép a színpadon, vagy sem? — Nem, habár erre még nem is gondoltam. Számomra első a szerep, sosem a szépségg;el akartam sikert aratni. — Van-e olyan szerep, amelyet nem szeretne eljátszani? — Miért is mondanám, hogy nincs? Van: Júlia. Tiszteli a közönséget, s talán éppen e tiszteletből fakad a félelme is: ezt nevezhetjük lámpaláznak is. Nem titkolja: minden bemutatóra izgalommal készül, és ez a lámpaláz csak fokozatosan csökken az előadások során. Tudatóban van annak, hogy a sikerért keményen meg kell küzdeni. Színházi elfoglaltsága mellett rendszeresen foglalkoztatja a Rádió és a Televízió. Tavaly nívódíjat kapott. Több tévéjátékban (^y esős nyár. Júliusi éjszaka. Nincs többé férfi) játszott főszerepet. Tele van ambícióval, így napról napra közelebb kerül a gyermekkorában megálmodott hivatásához. Szabó László Foto: Kuruez nősülök és Pofika a Jómadarnk című vígjátékban. Bájos, fiatal színésznő. Kitűnően alakít, tévében, színpadon, de az életben nem. Magával ragadó közvetlensége már A SIKERT NEM ADIÁK INGYEN FABRY-EMLÉKEST, „Fábry Zoltán szellemi öröksé- MADOK zselizi helyi szervezete gével kell szembenéznünk. Ezt ezért hívta meg a neves Fábry- kell felmérnünk, értékelnünk, vi- -kutatót. tóznunk is vele, ha szükséges, s A heljd kultúrházban közel így kell elhelyeznünk a XX. kétszázan jöttek össze. Di. Ko- század kortórs irodalmában. Fáb- vács Győző, Fábry Zoltán E«.emé- ry a pályaindító pillanattól kezd- lyes ismerője gondosan összeál- ve haláláig egyik központi alak- litott, színvonalas előadást tarja, intenzíven tevékeny részese tott, és az ezután rögtönzött tar- volt a csehszlovákiai magyar i- talmas vita is arról tanúskodott, rodalomnak, az egyetemes ma- hogy a közvélemény is ismeri gyár irodalomnak, az európai an Fábry hagyatékát, tifasiszta irodalomnak.“ — mon- Kovács Győzőt köszönet illeti dotta dr. Kovács Győző magyar- hogy Fábry Zoltánt, irolalmunk- országi irodalomtörténész, aki nak ezt a neves egyéniségét vá- tizenöt éve foglalkozik Fábry é- lasztotta kutatómunkája kőzép- lotével, életművével. Fábry Zol- pontjául. Meg vagyunk róla tón ragaszkodása a tájhoz, Stósr- győződve, hogy a jövőben lováb- hoz, nemzetéhez, népéhez, a ha- bi olyan dolgokat tár fel Fábry ladás a szocializmus eszméihez, életéből, melyek mindmáig isme- az emberiséghez és az emberség- retlenek az író tisztelői előtt, hez, mind olyan megnyilvánulás, amelyről beszélni kelL A CSE- Abd Gábor Járási táncdalfesztivál A Komáméi Járási Művelődési zottság AgneSa FTaisovát, Katari- Központ, a CSEMADOK és a na Selskát és Marta Candovát SZISZ járási bizottsága, valamint tartotta, és döntésével csaknem a chotini (hetényi) szövetkezeti teljesen megegyezett a közönség klub a februári győzelem 28. év- véleménye is. A közönség, mint fordulója tiszteletére 1976. teb- az ilyen rendezvényeken szokás, már 1,5-én a hetényi kuilúrház- kiválaszthatta a szerinte a legjobban megrendezte az amatőr tánc- hat, a legrokonszenvesebbet. A dalénekesck gálaesttel egybekö- közönség díja egy szép hímzett tön járási fesztiválját. A mintegy hetényi terítő volt, amelynek bol- 700 főnyi közönségnek kellemes dog tulajdonosa végül is Marta vasárnap esti szórakozást bizto- Eandová lett, A fesztivál zökke- sított ez a színvonalas járási ren- nőmenles lefolyása a rendezőség dezvény. A nyolctagú versenyző- kellő felkészülését bizonyította, gárda legjobbjának a bíráló bi- Berényi Lajos
