Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

ti «I 9 NINCS NAPTÁRI KOROM Beszélgetés GERÖ GUSZTÁV festőművésszel Gerö Gusztáv festőművész 1889-ben szüle­tett a B. Stiavnica fSelmecbánya/ meltetti nagybányán. 1910-ben beiratkozott a Szt- nyel Merse Pál vezette Képzőművészeti A- kadémiára, s egy osztályba járt Aba Novák Vilmossal. Még mielőtt befejezhette volna az akadémiát, kitört' az l. világháború, s behívták őt katonának. A háborúban orosz fogságba esett, de a fogolytáborban Is raj­zolt, festett, még ma is őriz néhány rajzot abból az időből. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom előttük is kinyitotta a tá­borok kaputt, majd keletnek indulva Vla­gyivosztokon, Koreán, japánon és Amerikán keresztül 1920-ban érkezett haza Európá^. és Losoncon telepedett le. Több éven ke­resztül szabad művészként próbált megélni, de miután 1928-ban első önálló kiállításá­nak az anyagát még a megnyitás előtt le­foglalták, ipari tervezőként a füleki zo­máncgyárban helyezkedett el. 1937-től kis megszakítással egészen 1956-ig tanított a város középiskoláidban. Ma bár elmúlt nyolcvanhat éves, sokat dolgozik, fest és korát meghazudtoló frisseséggel és alkotó magányában. Nemrég, 1973-ban és 1974-ben kiállítása volt Banská Stiavnicán /Selmecbányán) és LUöenecen fLosoncon). Tisztelt Mester, bár a kilencven óv felé liö­zeledik, mégis iwk a frisseséfpiek? — .\incs naptári korom, mert eddig él az ember, amíg kBzölnis'alója van. Meghall a fe­leségem. magomra mnradl.-mi, de nem esem kétségbe. Vezetem a háztartást, főzök, takarí­tok. s itt a staféta előtt ábnodom a mindig finomabb és finomabb gondolatokat. .*Vzl mondtam, hogy a gondolatok mindig finomab­bak és finomabbak, és ez így igaz. ^t. még csak most. a mi korunkban igaz, amikor las­san nemcsak a krdső, hanem a belső rezdülé­seket is le fogjuk tudni fotografálni. Az én művészi múltam? \z .anyagi lehető­ségeim sokszor még arra sem voltak elegen­dők. hogy festéket vásárol jak, magamnak. Legtöbbször csak szines ceruzával meg krétá­val dolgoztam. Ezek jók voltak arra. hogy a napi elfoglalUág mellett rögzítsem magamnak az élményeimet. Ezzel elértem egy bizonyos tökélvl. de ez ma már nem olcgíl ki. Mutatna néhány festményt? — Ennek a képnek azt a nevet adtam, bogy Ilagyogás. Ragyogás, az ember érzi ezt a ragyogást, s aztán keresi a nyelvet, amely- lyel ezt el tudná mondani, ki tudná fejezni. Mert a beszéd, a kifejező eszköz, az kell hoz­zá, anélkül egy képet sem tudnék megfesteni... Ezek a képek sokszor még csak fé.lkész áruk de mind be fogom őket fejezni, ki fogom li- nomítani. Mostanában, így télen kevesebbet festek, mert hamar sötét van, de raajd^ csak eljön a tavasz és a nyár, é* akkor ismét ki­megyek az erdőkbe, mert az erdő örök újjá­születés számomra. Ezért is dolgozom át a ré­gebbi képeimet, mert nem találom meg ben­nük a hangulatot, azt a finom gondolatot, a- mit beléjük szeretnék vinni... Nem szereteni a kék eget és a kék felhőket, ezért nem is nagyon talál a képeimen ilyet. .Az ugyanis so- sasem lehet tiszta kék. Amint ilyen, az már mindjárt súrolja a giccset... fsn is olyankor szeretem festeni az eget. mint Eaál László festő: amikor keverni kell a festékét. Tanulmány Gerfi Gustav festőművész Ezek az erdők igazán csodálatosak! — Szeretem az erdőt, s nekem szükségem is vau a természetre, az erdőre. .Másképp volt az tegnap, és megint másképp van ma. En már láttam a szibériai tajgákal. barangoltam Szitnya rengetegében, és itt a laisonc környé­ki szelidebb erdölx'n is. Mindegyik erdőnek megr:an a maga lelke, s ha ezt ineglaláTom. akkor örülök. Ezt is szoktam megfesteni... Ha nem lelem meg a festraéiiybeii, akkor nem érdekel. Ha viszont igen, akkor ez izgalombo hoz, magához láncol... Az erdő nekem nagyon is sok mindent elmond, beszél az örök válto­zásról, és ott megtalálom az egyre finomabb és finomabb hangulatokat. Mert az erdőnek is megvan a maga szelleme, akárcsak az ember­nek. és sokban hasonlít is az emberhez. Ré­gebben mindig belevittem a tájba az emberi, de ma már nem. Ma már úgy vagyok, mint ahogy Munkácsy volt Paál Lászlóval. Munká- c.sy is mindig azt vallotta, hogy a tájban olt kell. hogy legyen az ember, legalábbis addig, amíg egyszer ki nenr ment Paállal a barbizo- ni edrőkbe. Ott aztán 6 is rájött, hogy az er­dő is cl. és n«*n szükséges, hogy az embert helefetse,.. Gerő Mester régi nagy művészektől tanult. 1- Mindig is nagyon szerettem a régi mes­tereket és a képeiket, képeilcnek egy-egy rész­letét, mert azok olyan meseszernek, mint ami­lyen mesesznrfi Paál László és Mednyáiiszkv egyregy festménye. Ok szokták mondogatni, hogy amíg egy kép csak kép é» nem művészi alkotás, amíg a festék esafc (esték és nem szín. amíg a szín nem érik meg, addig a kép sem lehelhet életet. Réti és Riidnyánszky is ígs- csinálta. De ezt nem lehet megtanulni, ezt esak érezni lehet... Sőt, ezzel is úgy van. hogy még nagy emlrereknek is csak száz képből ha bá­romon sikerül cat elérni, de ha sikerül, aztán igazán találkozik a pablikummal. Eveken kereszt.ül, akárcsak Szalui Gyula, On is I-jQsoncon éJt. Milye.n viszonyban vol- tak? — Nemcsak ő sportolt sokat, hanem Ái is. Sőt. együtt szaladgáltunk a parkon keresztül. .\éha még mezítláb is: télen a hóban. Evekig jártunk együtt futni. Sokat tudnék róla me- .■>élni. .Mindig sokat beszélget lünk a művészet­ről. Voltam is azon a braúslavai kiállításán, amelyen először álhTotta ki a Losonci madon­na című képét. Neki sok szép képe volt. 0- lyan képeit is ismerem, amelyekből már mos­tanában nem sokat látok. I.jegalábbis én mos­tanában ritkán mlálkozom egy-egy ilyen kép- pid. Egysrotr nemrég még húztak is hozzám egy ilyen képet restaurálni. Nagyszerű im- presszionisztikus képek voltak __Ma már egy­általán nem hidni, hogy hova fejlődött vol­na, ha ezt tovább csinálja. De nem csinálta... Nem mondom, hogy nem lelt volna bennük az a mély humanista gondolat, ami a későbbi Szabóra jellemző, de azok olyan másak és vidámak s-oltak. és ragyogtak az élénk színek­től. .. Hogy milyen szerepe van Losononak és az egész l.s«onc környéki tájnak Szabó Gyula és m.isok művészetében? Hát nem nagy! Ez a táj nagyon rideg a művészethez. Szabó Gyula mindig maga volt, a táj nem sokat adoti hoz­zá. .Amit Szabó Gyula adni tudott, azt magá­ból merítette. G.vulás-al mi úgy voltunk, hogy nagyon sokat beszélgettünk a művészetről. A- mikor elkészült egy-egy sorozata, vagy össze­gyűlt több képe. azt mondta, menjek át és nézzem meg őket. s én elmentem, és megnéz­tem. Ilyenkor aztán nagyon sokat beszélget­tünk. Volt úgy, hogy egy-egy képét elhajítot­ta. rossznak találta, s ha hónapok, évek múl­va véletlenül előkerült, maga csodálkozott a legjobban, és azt mondta, hogy ez, nem is o- lyan rossz. Sőt, egyszer-egyszer szinte ujjon­gott az örömtől, hogy nem égette el. Ilyenkor azt szokta mondogatni, hogy már nem is tud­ná ezt ilyen jól megfesteni... Most már csak az. a kár, hogy Gyula olyan korán, olyan fia­talon meglialL Mert ha élne. még csak most tudnánk igazán sokat beszÄgetni... NÉ.METH István A szerző feh'. F. M. DOSZTOJEVSZKIJ Kilencvenöt évvel ezrdöll. 1881. február 9-én halt img Fjodor .Mihajluvics Dosztojev­szkij. a nagy orosz regényíró. Hadmémöknek tanult, de irodalmi érdeklődése már fiatalkorában felébredt. .Vzokban az években születtek első nagy forradalmi demokrata szollemü regényei (Szegény embe­rek, Fehér éjszakák, Nyetocska Nyezvanova), de már ezekben kíséri az. író (ataliz.inusrn hajló pesszimista látásmóilja. 1849-lieu bebörtönözték, halálr.t ítélték, de büntetését száműzetésre változtatták. 1859-ben szabadult. Börlönélinónyeit írta meg nagy kifejező erővel Emlékiratok a holtak házából e. munkájálmn. Ezeknek az. élményeknek hatása és a forradalonvlia vetett hitének megrciidülé.se fejlődését reakciós iránylia terelték. .Nyugat­ra ment, és liaden-Badenbeii a játékasztal mellett és az alkobulbaii keresett megnyug­vást. Kifosztva és kiábrándulva tért vissza. A kapitalista péiizliajbászó világot könyörte­lenül leleplező müve. .V játékos ebből az élményéből született. Az eziitáni években írt munkái már élesen mutatják írói areiilaUiiiak és fejlődésének kettősségét. Világnézete egyre i-eakciósabbá vált. Szembekerült a forradalmi demokratákkal. .Misztikus istenkere­sésbe tévedt, minden aktivitási céltalannak, a szenvedést elkerülhetetlennek látta. 1 - gyanakkor hősei sorsában megdöbbentő, drámai erővel tárja (el a szenvedők és megalá­zónak lelki (delének mélységeit, vergődéseit, és mutatja meg a társadalmi ellentmondá­sokat. Világszerte leguagyohb hatást gyakorolt müvében, a Bűn és bflnlnídcsbcn azt a kérdést veti fel. joga van-e az erős egyéniségnek arra. hogy egyénileg, anarchista mó­don szolgálta.sHon társadalmi igazságot. Erre tagadó választ ad. de a kivezető utat az önként vállalt kei-eszlényi alázatban találja meg. 18(58-ban jelent meg A félkegyelmű. A Karamazov testvérekben a feudalizmus bomlásának képét adja. de a szocialista forra­dalomban éppúgy nem talál megoldást, mint a kapitalizanusban. Hatása az európai iro­dalomra kettős. .A haladó írók a társadalmi ellentmondások kíméletlen felvetését, a mély lélekelemzést érlékelléik benne, a biírzsoá dekadens irányzatok képviselőire miszticizmii­A Szocialista Ifjúsági .«ég Szlovákiai Központi Bizottsá­gának védnöksége alatt megtar­tották Martinban a politikai da­lok IV. szlovákiai fesztiválját .Annak a műfajnak a seregszem­léjét. amely egyre erőteljesebben kér szót, és egyre uépszeríibb a hallgatók körében. Hol van miVr a beat liőskor.a. amikor néhány arlikuhilatlan je- jéjéfvel egy egész nemzedéket le­hetett mozgósítani. Ma világszer­te azok a dalok hódítanak, a- melyeknek vau moudanivalójuk. amelyek mai kavargó, rohanó é- létünk ellentmondásairól, a vi­lág igazságtalanságairól bzólnak. Érdekes, hogy ez a möfaj is — akárcsak a beat-/cne — Nyngnl- i'ól indult el. De talán nem is vé­letlen. sőt tórvénysZiCTÜ, hogy egy olyan társadalomban ' szüle­tett, amelyben legkirívóbbak a fonákságok. Sokáig azt hittük, hogy ná­lunk nines miért és mi ellen pro- tesLálnunk, s kótségbevontnk a politikai dalok létjogosnlls.ágát. Aztiin rájöttünk, hogy ha tilta­kozni nem is, de lelkes(alnünk azért kéne. E« mozgósítani is á dal erejével. F.z is belefér egy dalba. Sőt egyféle tiltakozás sem árt, ha figyelembe vesszük, hogy tőlünk függetlenül van még faji elnyomás, helvi háború, újkori fasizmus, kizsákmányolás meg miegymás, (gy születtek meg a politikai dalok, é* válnak mind népszerőhhé. Képeinken Vlarccla l.airerová é: .Miroslav Licko. Foto; 1. Cícn Már egy éve megírtuk, hogy a martini fesztiválnak kezd kiala­kulni az arculata. Ez a folyamat ezúttal is beigazolódott. .Az ama­tőr együttesek seregszemléjét na­gyon jól kiegészíti a két szerzi, i verseny: a pionírok és gyerm< - kok életéről, illetve az ifjúság i - letéről szóló dalok verseaiye. .A első kategóriéiban a pálmái Vii - roslav .Matusík és Boris Dropp Pajkos szellő című dala vitte c , amelyet a Zorniéka pionírkórii ■ adott elő. -A másik kategóriába Ivan Horváth iSs .Alojz Cnbi j I áera nyílt szemek eimő dal i győzött, amelyet Marcela Ijúfi i'ov á énekeli. (palágjá) A dal hatalmas erő Szövet­Amíg a függöny legördül Színhely: az Orechová P6toií-l (dióspato- nyi) művelődési otthon mozlterme. A 220 néző feszülten figyel. Amikor a függöny össxezárul, a nézőtéren felcsattan a taps. A SZISZ-szervezeí esztrádműsorának sze repiOt még egyszer kijönnek a színpadra, meghajolnak. Sikerültf Ezt a nagyszerű, fel­emelő érzést nem lehet szavakba önteni. At keH élni. Milyen is volt az első próba? 1. PRÓBA A jelenlevők egy kivételével SZISZ-tagok, de a rendező. Kovács Zoltánt is már tisz­teletbeli SZISZ-iagként tartják számon. — Zoli bácsi! Találtam magamnak egy szerepet. ~ Beképzelt focis? főhet, eljátszomi — Itt lenne egy olyan gyüge szerep. Nem is tudom... — Ez az én esetem, ide velel — En leszek a szent asszonyt — No, ahogy vesszük... 10. PRÓBA Fiú: Zoli bácsi! Ez a szerep nekem nem megy. Mást kérek. — Szó sem lehet róla. Tessék újból kez­deni. Ri^ta. A szereplő: Az én lányom a házasságok krónikása. ~ Nem jó, még egyszer. A fiú a hetedik ismétlés után rekedten, méregtől vörösen ordít: Az én lányom... — 'Na látod! 100. PRÓBA — A .jővö héten előadás. •— Az nem lehet, le fogunk égni. A faluban megjelentek a plakátok. A hangszóró szerdiítöl recsegi: Mindenkit sze­retettel várunk, szombaton 19 órai kezdet­tel. .. Az utolsó próba rosszabb, mint valaha. Nem baj, délután még főpróbát tartunk, és holnap délelőtt Is lehet tanulni. Csakhogy az éjfél rengeteg hő huUoti. Irány az utca, hógolyózni jó, jó, fó! Az ebédnél „Zoli bácsitól“ egyszerre ka­pom a szülői és rendezői szidást: Ha leg­alább tisztességesen tudnád a szereped. E- gész nap kint ugrálsz a hóban! A FŐPRÓBA A lehető legnagyobb felfordulás. — Hol a bajszom? — Nem láttátok a szűrcsizmámat? — A szerepem! — Tűk, tűk, tűk két óra, ttt a csehszlo vák rádió... — Kezdünk! Kitaszítanak a függöny elé. Összeszedem magam: — Kedves gyerekek! A közönség jó. A kicsik tapsolnak. A ze­nekar lement. A menekülő róka — erre táncolnak a lányok elmenekül. Nincs szalag. Na végre! ELŐADÁS — T. nem lép fel! — Miért, hol van? ~ Ül a... szóval... — Éppen most? Majd adok én neki! T. két percig jelenésre készen rágja a körmét. Kezdünk. Lámpaláznak nyoma sincs. A közönség tapsol, mi szereplők sokszorosan jelülmúltuk magunkat. Vége. A függöny legördült, felmegyünk a szisz-klubba. ~ Köszönöm nektek, fó szereplés... kö­zösségi szellem... — Ml is köszönjük, Zoli bácsi. Puszi mindenkitől mindenkinek. Szól a zene, párok táncolnak, nagy szerelmek is szövődtek a pár hét alatt. Néhányon hús lakodnak, hiába, semmi sem tart örökké. Valaki elktáltfa magát: Három hét múlva Ilyenkor Pesten leszünk a Vígszínházban. Ez a legszebb jutalom. Most már zavartalan a hangulat. Amikor mindennek vége, a kellemes, furcsa érzés még egy időre akkor is megmarad. KOVÁCS ÉVA, 0. I. klubtag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents