Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

LOBOG AZ OLIMPIAI LANG-Megnyitottak Innsbruckkan » ,1^, olimpiai játékokon. .A,/ Ml. tél) oLimptai |álékok«t. Ot. éppen l9J2-ben írták ki. .világrrésr., í.)8/ sportolója íizeii- Stockholmban az építészet, a két napon át kiírd majd az éiy ,zobrá/.nt. a zene. az irodalom . megkért és ,a dielyezésekért. í..a- és. .i. fegtéíszet sporttal kapcsola-- punk legközelebbi számában be- |„, alkotásait bírálták el. és a , számolunk m.ajd a ímrv. ver- lo^jobbakat olinvpiai éremmel sengésről, Itemiifatjgk a legjob- díjaaták. A liis-atalijsiözJeméns . .............. szerint az irodalmi versens Ezúttal több olvasónk fcérdé- győztese, az „rtda a sporth”óz“ sere válaszolunk, [.apunk előző ofraíi mű lett. A német Georges számában . részletet . kjizöltünk Bohrod és M. Eschbach .nevét Pierre , de Couhertin bárónak hirdettek ki e vers szerzőiként. Oda a .sporthoz című .verséből, és sr.káig így tartotta nyilván a amellyel az ójlcpri olimpúi meg-, sporttörléneíem. alapítója az 1912. évi stookhol- Couberlin röviddel halála e- mi olimpi.án művészeti arany- löp a sportot magasztaló ódo éi-met oyert.. Öjvasólnk azt kér- egyik külöplenyoraatára szerző: dezik. .vajon pouberlin fogbd-. ként a saját nevét írta, a ezzel közöltre köllészelleE isy és mi- eloszlatott minden kételyt . az kor versenyezlek az, olimpián óda. szerzőjének kilétér,ől.' A ir|o- , a rnüvy.szeti ágakban? . í|ern. olimpia úttörője e kilenc* . .Nos, ..az említett költemény- strófás versben foglalja ös.sze .a nek valóban érdekps a lörté.nc- testkultúra állata megálmodott tr. Couhertin a tejli ’ és széllé- tartalmát. mi kultúra szoros .kuprsolaiá-. Különben nem ismeretes, na.k kitafU«, híve volt. Ezer,t hogy. f.miberlin .fogialkoz.otl vol­»mzetkö/J. Olimpiai .fíizottSilg, na, ,költészettel. A szellemi o* 1906-ban.., tartott : értekezletén limpíál hétszer rende,zték meg.' úgy határozott, hogy művészeti utoljára 19A8-han Londonban. . (szellemű versenyeket is reif, P. |„ Megérkezik Innsbruckha az olimpiai'láng CSTK. felvétel A futballszarkolóknak nem a naptár, szerint kezdődik a tas’asz; b.inem akkor köszönt be. amikor a zöld gyepen megkezdődnek a bajnoki iiiérkőzéseli. ,*Vz első fordnió első mérkőzésein, amikor a sípszó a játék kezdetét jelzi, felharsan a bu/.ditás, és útjára indul 8 pettyes, illőivé a nem pettyes is. .Az i'lóri ft*1)ru'nr fő-én köszönt be a labdfu-úgö-tayaez az I. lí- gábon, Itcígy a'ztén I” fordulón át zúgjon a hajrá, a do toho és fi' többi; biízditás'.’íMem sokáig várat magára á válogatott bemu­tatkozása "sem. S'zinlé téli piliénő nélkül készült fél a tavaszi i- dónynyilásrá (iallisélt csapaia. A téli portya és á felkészülő méi- kőzések után Htárcius 10-éli fép. először színre' a válogatott gárds; mégpedig nem is akármilyen ellenféllel' mérkőzik meg; a Szov­jetunió “nagyszerű csapata' látogat el hozzánk, ainolynék élén Blo- bin Európa legjobb játékosa áll. s-* A tavalyi <jó szereplés után folytatni szeretnek ezt .a si- kersorzatot; -és íOÍ*ndent snegteszünk azért, hogy a szurkolókat ne érje csalódás — jelentette ki Móder a téli 'portya kezdete előtt. Kozvelleitül ulán.a a válogatott vereséget szenvedett Hollandiá­ban. de a .fclkósziiiís elején ném a győzelem a fontos, hanem a játékba lendült's, á foközátos meglerbelés. A tavalyi mérkőzése­ken nagy bPes^Vácgynl küzdöttek Jezek fiai a válogatott mezért,, és az eredmény sejn mnradt'el. Elegendő' ogy dii» siker, és máris bizakoibV a hangulat a játé­kosok és'szurktilók körében. Valami megiúozdult a-z őszi hajrá­ban.' A jálrkosok nagyobb 'igyekezete á szurkolókat nagTObb lel­kesedésre sefkunleltc. Es ez. igV* van jók' — Örömmel könyveljük'el.'hogy t sportolóink teljesítménye'ija­vul — jelerilotte ki .Antonín Himl, ^ CSTSZ KB elnöke, majd így folyiatja: — fipm iolőinknak.' kivált a váloftálottna'k, "soha öly;au kadvezö fclti'delci-rtetn X’oltak, mint az utóbbi esztendőkben; Aii- nak .-i polilikni-erköksi* és'anyagi tamögalásnák, amelyet a' CSKP XIV. kongrcs'-zus.a ülás -ttyúitottak ' a párt és kormányszen'ek a leslfievelé:s ős sportminden ágazatában, nincsen párja egész töri tt'nelmünkbeh. ' Ezt a' támogatást a tavalyi őszi hajrában a labdarúgók igyé- kczlek is roegbálábii. A válogatott idei szereplését erősfen befo- Eásfdja a licaméékCzések .színvonala, a valogatöUságra érdem'es játékosok magatartása, életmódja és még sók minden. A váloga­tott jó szereplése* jó cégér a bajnoki mérkőzések látogatotlságárá is. Ezért igen fon)o?. hogy sportszenlen. keményen, teljes erő- bedobáss-il küzdjenek a esapotok a február 15-i idénynyitó talál­kozón. Már -az első • tavaszi forduló érdekes párosításokat hoz. szembeállítja az' ö«zi táblázat éllovasát rés- -a második helyezett A'SS legénységét. T.z » mérkőzé-s rangadó lesz a javából! A keleti nip'ropill.s szui'kolfó örvendenek, hogy az első forduló ilyen -nagy- »zerü. csórni gOvel nyitja meg a bajnoki mérkőzések sprozatát. —es az úr so es Magyar Zoltán világbajnokról, a tornáról és egyebekről ...A spoclálls segédeszközökön vég­zett munka raúr- kiskorukban ' olyan izomzatot alakított ki véden-ceiraen, hogy a legtehetségesebbek a: szabá- \ lyos versenyszeren-8 hagyomtlnyostDl teljesen eltérő mozdulatokra.-mozgá­sokra is képesek voltak. Tehát hoáz- szú és tudatos speciális rfelkészülés előzte meg a. Magyar-vándor vagy a Magyar-orsó születését. Az orsót és a vándort látva, sokan úgy ■ képzelik, óriási szerertcséra is van, minden „be^ jött-V nekem. Csak éppen .azt nem tudják,-hogy míg ebitől á' kettőből, va­lami lett, hány más-'elképzelésem ment füstbe^ Aa is'tévedés, hogy t- zek áz elemek á legutóbbi -időkben jutottak az 'eszünkbe; • .Az orsói pél'- dául versenyzőként én magara Is pró- .'bálgattam. Zoli viszont már kicsi ko- Tában-' is kísérletezett az orsóval, 'nem is egészen silfertelenül. Most,-az < olimpiára készülve, • kövétkezéteseii foglalkozik ezzel a 'mordiil.atia1, gya­korolja. csiszolja.!!' ■ ■ • ■ így vall Vígfi' László, Magyar Zol­tán edzője á két közös '„újítási ja­vaslatról“, amelyek révén a magyar Hú olyan neves tornász újítók társa­ságába került, mint a j'ap'án ’ Cukaha rá és End'd, a szovjpt'KoYbut'és má­sok': A Magyar-vándor "néven Elfoga­dott harántkörzés prejTileé'ie éta tiiár eltelt egy kis-ldó, a Magyar-orsó vi­szont áj elem. Lényege, hogy a tor­nász egy páros körzés közben a kör­zéssel ellentétes irányban, lestétek hossztengelyében ts végez egy fordu- . latot. A „vándort“, mint eredeti ele-, met nagyobb pontszámmal értékelik. Nem nehéz megjósolni, hogy a^_^,,gr.-. sót" is csakhamar hasonló mégtlsf'-' téltetés éri majd. ‘ ' Magyar Zoltánnak éppen g lólen­gés a legerősebb oldala. Ezen a sze . ren leit Éitrópa-bafnole 1973-ban Gre noble-han, és világtrgjnok í974-ben Várnában.' A tavalyi 'berni EB-n tt- zónban már felette, hogy előbb-utóbb' igäzi klasszissá', univerzális ior'násszá fejlődik. Hiszen ű lóléngésen ' kívill a korláton és lóu^ásban is döntőbe került, s ,e kél^ szeren hajszál ' vá­lasztotta el a brönzéremt'ól. Az össze­tettben végűt a negyedik lett. Zoltánról tudni kell, hogy úgyszól­ván eddigi életének a felét a tor'ná- ' nak szentelte. Ötvenhárom december 13-án született Budapesten. Tizenegy éves korában kezdett él tornászni, testnevelő tanára, Harmáth jdzsef biz tatására. Csakhamáf tagja léit a Fe'- rencvárps forriaszalcóspályának, sott " Vígfi László' kézé alá kerfiít. Mind­máig ő a mestere. Zoltán élete első versenyén, az 1968-as úttörő-olimpián az összetettben mindjárt aranyérmet szerzett. Ugyanezt a fegyvertényt va­lamivel később, a Katowicében, illet­ve Gottwaldovban rendezett ifjúsági barátsdgversenyen is sikerillt megis- . mételnie. 1971-ben lett válogatott. ■ Nemzetközi szinten az 1972-től jegy­zik, amikor Rigában egy nemzetközi versenyen lólengésben a harmadik helyen végzett. Ott mutatta be elő­ször a Magyar-vándort. Foglalkozá­sát illetve a Növényolaj- és Mosó- - szergyártó Vállalat szakelőadója. ■ Százhatvannyolc centiméter ' magas, nyolcvankét kiló, nőtlen. ■ ; ■ ■ - Magyar:Zoltánt a „nehéz emberek''-' ■közé sorolják. Nézzük talán először, hogyan nyilatkoztk erről Vigh László, az ■ edzője: „Bizony, együttműködé­sünk nagyobbik fele haTá és -'háború volt, hiszen minduntalan ellentétes ' akaratok feszültek egymásnak. - Nem vitás; Zoli mindig Szorgtdmas tornász "vólt. Tizenegy áiies korától joglálkó-- '■iont vele,-akkor a sók kis kölyök-kö- ' ' iíH éppén -szorgálmával és később kü- lönleges- munkabírásával tűnt ki.Vi- 'SZgnt az a íempő, áz áz edzésmeny nytség, az a munkaintenzitás, amrt 'léte kívánok, természetesen nem min- '■ dig - tetszett neki, és azon sem lehet- 'Qlyicar csodálkozni, hogy húzódozik legalábbis szóban—^ az olyan fan­tasztikusan nehéz' elem tanulásától, oiint az- orsót Kedvelt szavajárása: ,;Eit a büdös éléíb'en nem tgnulorn Ineg.“ De ugyanakkor jellemző rá, hogy — megtanulja,..“ ■ '■Külsejét' tekintve Magyar -Zoltán nem feltűnő. Míg a szeren dolgozik,-. nefi -túl- masgziv. '.ém kidolgozott izr mok jutkároznak karjain és hátán. ■ felöltözve^ viszont ; inkább törékeny­nek mondható. ' Edz4ß után' cigarettázva érkezett beszélgetésünk 'súnheiyére. — Zoli.'légy' szíves, dobd el; azt e '. cigarettátl— mondta totós kollégám, Peter PosptSll, aki jómaga éveken át 'szintén élsportoló- volt —, elvégre nem fényképezhetlek le, - ahogy füs­tölsz. Zoli készség^esen eloltotta a •cigit, 'aztán magyarázni kezdte' a dolgot: ■ — Sajnos, elég fiatalon rászoktam á cigarettára, és Itt-ott jólesik. Ilye neket 'nem szokták az újságban emit- ■tent, de írd csak meg nyiigodtdn, saf- nos ez varr, -‘ilyen vagyok. Viszont biztosíthatlak, ■ hogy egyáltalán nem . tartom - . helyénvalónak a dohány zást.’- De tudod, a tornában a -kon aentrálás a lényeg, nem a tüdő. Ki­csit megnyugtatja a ■ lelkilsmeretéme'' 'az‘, hogy- láttam már cigizni a szov jet '>A'n.drlanovoi fs. meg egynéhány japánt,"persze 'ez korántsem jele-nn azt, hogy a nikotin nem árt. Ha egy szer észrevenném, hogy ez az eqy-ké’ cigaretta rontja a teljesítményemet. . azon 'nyomban: lemondanék róla. § — Egyezzünk meg abban, hogy a nikotin: a 'sportoló számára felesle­ges.-Most pedig arra lennénk kíván csiak. ihogy te, a lólengés me.stere. j^ltél-e már Igazi lovon? tosetorn, mennyi mindent áldoztam a sport oltárán, és lehet, hogy sok min­denről le is maradtam. Nem, egyál­talán nem sajnálom az elmúlt hetek, hónapok, évek erójeszltését, sem az időt, csupán azt szeretném, hogy mindennek meglegyen az értelme is, mégpedig a- megfelelő eredmény for­májában. Tehát azt, amit csinálok szívvel-lélekkel, egész lényemmel csi­nálom. Ez nem mindig egyszerű do­log, néha jól össze kell az embernek szórhanta a jogát... Van most egy olyan érzésem, hogy egy kicsit túl­ságosan belemerültünk a filozőfálga- tásba. Tudod, meg lehetne est vala­hogy egy mondatban ts fogalmazni. Mert- óriási dolog az, ha valaki az e gész világon a legjobb valamiben, ami mérhető és értékelhető. — Modern mai fiatalnak tartód é magadat? — Persze, modern és teljesen nor máUs jiatalnak. Szeretek szórakozni, táncolni, divatosan öltözködni. Mint minden fiatat, szeretem a szabadsá­got és az egyenes beszédet. Bs néha az ts megvan, hogy elvetem a suly­kot, mint minden fiatal. — Térjünk vfssza egy pillanatra a tornához. Az utóbbi Időben, főleg a nők világversenyein egyre több, kü­lönösen nehéz, akrobiitikus elemmel f-it'i';<ozhalunk. Helyes ez? ' — Ültem, mégpedig'kétszer is. Elő­ször kisfiú, koromban á 'nwgyctnyám-' , -nál :faluri,- másodszor pedig nem is olyan régen Kelemen, éf Bakó öttu:.. sázó barátaim- beszéltek rá. Meg ketl mondanom, hogy egészen jó dolog lo- ! vagolni, de valahogy mégis biztonsá­gosában érzem magamai a tornater­mi lovon. — Szerény megítélésem szerint a torna a legklmerítóbbj legtöbb szor­galmat és kitartást követelő sportá­gak közé tartozik. Hogyan látod ezt le? — talán az edzésórák száma nyújt­hat bizonyos támpontot az összeha­sonlításhoz. Hogy magamat vegyem példaként, az egyesületben naponta öt-hat, az edzőtáborban hét-nyolc 6- rát edzek. A tornában egész sor kü­•'lönb'ö'zö jéllegű versenys'zám és szer bonyolítja rriég a' dolgot. ' Ogyszőlván valaménnyi' ifiás felkészülést igényel, tn' az'ónban ’o sportág igényességét ’ elsősorban a’ nggyjokű idegfeszültség-, .ben látom. "E-z a hosszantartó, maxi­mális összpontosítás' okozza az ide- ' geknek azt'a főleg versenyek után 'jeleritkéző' fáradtságát, amélyet a tor­nászok olyan fól ismernek... — Az égyre nagyobb igények ka- ' runk spc^olójátó! óriási önfegyelmet. _ kitartiásf és;' lemondást- követelnek 'Ügy'érzed;' hogy aszkéta módjára . élsz?-’r Nem. 'A hajtás az nagy, de egy 'dolgot áz embernek tudaíhsítanta keli az eredmények a kiadott erőfeszítés­sel arányosak. És ehhez keli magái tartania.' — ' Gondolkodtál-e afelől, tulajdon­képpen miért tornászol? Nekem’ nem volt nehéz kitíirta- ni, rhérf áz edzőm igen szigorú volt már'az elejétől fogva. Aztán itt var, a hagyományós motívum hatása, min­denki- szerint átlagon fel-ült eredmé nyékét elérni.: az élei valamely teru- ■ létén. Hót én a tornát választottam... Mostanában egtfre gyakrabban tuda­— Ilyen a további fejlődés útja. Törvény szerűén nehezebb és összetet­tebb minden előzőnél.-p Pssza le{iet-c hasonlítani a cir­kuszi tornászok művészetét a sport­tornászok teljesítményével? — Összehasonlítani lehet, ám előre kell bocsátani, hogy két különböző dologról van szó. A cirkuszban a lát­ványosság, míg nálunk a sportérték a döntő. Bs nem mindig nehezebb az, ami látványosabb. Nekünk olyan /lát­szólag f apróságokra ts ügyelni kell, mint a testtartás, a kinyújtott lábuj­jak és hasordó.: Azonkívül: az akro­bata a porondon lényegében egész életében ugyanazzal a trükkel dol­gozhat, míg nálunk évről évre fejlőd­ni kell. Aztán itt van a sokoldalúság kérdése. Lényegesen egyszerűbb szép dolgokat produkálni egy vagy két szeren, mint kiegyensúlyozott telje­sítményt nyújtani mind ä hat szerén. Ennek ellenére, persze nem látok én a cirkuszban semmi rosszat; Sőt, van­nak ott barátaim ts, akikkel valami­kor együtt kezdtem. L — Nem vágytál valamikor arra, I hogy cirkuszi-akrobata légy? — Nem. Egy ideig bizonyára szó­rakoztatna. d dolog, de valahogy más az -elképzelésem az életstílusról. — És milyen életstílust tartasz megfelelóiiek? — Például a jelenlegit. Ahogy most élek, utazok és dolgozom. — Ez sem tarthat örökké ... — Az bizonyos, de ha- eljön az !- deje, kész leszek rá, hogy megváltoz­tassam. Ha abbahagyom a verseny­zési, nyugodtan fogók élni. Egy 'ki­csit sokoldalúbban, és talán kényel­mesebben is. Edző szeretnék lenni, ló edző... — És addig? — Addig még sok a dolgom. Kö­zeleg a montreali olimpia, és én részt akarok rajta venni, és győzni ts aka­rok. MAIOP LAJOS PospíSíl felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents