Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

A járványok lekii/«tlésére alkalmazott móílszM'ckkel akartak fellepni az utcai Imlál ellen az Egcszscgüíjyí Világ- szervezet iA\ IlOi európai r<“gionális irodájának liéesi konferenciáján. A közegészségügy, a közleke<lésignzga- tás szakértői, a lür\*ényszéki ormosok, jogászok, lis/.tvi- sftlök, kutatók és sUtisztikusok' részvételével taiiác*iko- /ást folytattak az ..epidemiológiai^* alaf>elvekről. Iiogy a közle* kedés áldozatainak szirmát, évente mintegy 250 000 halálos nteni balesetet és több mint tizniillió sérülést ilyen jellegű módszerekkel csökkenthessék.

Az utcai l>ah>se!cknél különösen veszélyeztetve s an n 15-2^ évesek korcsoportja. Vtajdnem minden második fiatal ember, aki ebben az életkorban meghal, közlekedéisi baleset áldozata.

A balesetek nem lebeesülendn tényezőiéként említette Knufla* clier professzr»r, a bécsi Műszaki Egycteio tanára az időjárási vi- vzonyokal. Véleménye szerint az időjárás miatt a járniüvezetők reagálási ideje 10 és még tTibb százalékos ingadozás! is mutathat, és téves reagálások is gyakran visszavezelbetők az Időjárásra. Különösen a jó időnek a rossz időre váltását megelőzően, közben és utána befolyásolja az időjárá.s a jármüvez-otőket.

A kanadai Poul (.VRoer nn'gállapílása, hogy a balesetek g>a- korisciga növekszik, mibeJyf a légnyomás 7^0 milliméter alá rsök- ken és 735 millibarnál a na|>i balesetek száma már 20-.30 százalékkal megnövekedik. A hőmérséklet is befolyásolja a balesetek gyakoriságát, s Ivnoflacher megállapította, hogy példán) a januári és februári melegebb napokon több a baleset, Máreiusban ennek éppen az ellenkezője áll.

Erwin King, a nyngatnéinel .Meteorológiai Intézet munkatársa egy hasonló vizsgálatban a következő megkülönbözletésekel teszi a balosotok okainál: a szokványos okok (jeges nt. köd), környezet adta okok (forróság. nyomott levegő, a levegő mérgezrttségi foka) és meteorotrop okok. mint például zavaró frontok átvonulása. V’éleménye szerint a bőmegterhelés a legkedvezőtlenebb hatás.

..Ha közölnék az osztrákokkal, hogy a jövő évben több mint 70 000-ron közülük szükségszerűen megbetegednek majd gyei-mekbénulásban, hímjőben vagy kolerában, és ezeJc közül 2500-an meg is balnak, a lakosság feltehetően megrohanná az orvosokat és az egészségügyi szerveket, hogy valamiképpen előzzék meg a jár- \ány bekövetkezését. Ugyanakkor alig izgat valakit is az a tény. hogy ugyanennyien sérülnek meg évente, illetve meg is halnak az utcai forgalomban.*'

Ezzel az érvvel próbálta dr. Ha\ard. az angol orvosszövetség tagja és a WHO közlekedési konferencia tanársadója érzékeltetni és egyben megmagyarázni, mi az oka annak, hogy az Egészség- ügyi Világszervezet harcol az utcai halál leküzdéséért.

A 2'i európai országból érkezeit szakértő három területTC Összpontosította figyelmét: a Ixslesel utáni azonnali segítségnyújtásra, a balesetek súlyosságának csökkentésére (például a biztonsági öv kötelező használata, bukósisak használata a motorosoknál, biztoíi- ságnsabb autók és biztonságosabb utak) és általában a balesetek megelőzésére. Havard véleménye szerint ezeknek a területeknek rgyikét >»«111 lehet egymástól elkülönítve szemlélni az utak biztonsága érdekében tett inlézkeiléscket ü.ssze kell hangolni.

A WHO-siakeniberek sürgetően követelik az autógyárak mérnökeinek és az útépílük-nck a szoros egyiUlinííködését.

Havard hangsúlyozta, mindenekelőtt pontos felmérést kell ké- >zíteni a balesetekről, és eliliéz szükséges, hogy a különböző or-, szagok azonos alapon vezessék a statisztikájukat. Ezután konkretizálni kell. melyek az egyes nagy kockázatnak kitett korcsoportok. Közismert tény. hogy a járművezetők közül a 18-25 éveseket, a gsaloffosok kí»zül pétiig a 'i-íl éveseket különösen gyakran éri baleset.

Tudjuk például, hogy a fiatal járművezelőknól az alkohol egyre nagyobl) mértékben játszik szerepel mint baleseti tényező. Egymagában a rendőrségi ellenőrzés nem segíthet ezen: ki kellene vizsgálni, mi az oka annak, hogy a fiatalok annyit isznak, és azután kellene dönteni a megfelelő ellenintézkedésekről.

\em lebecsülendő szerepet játszik a baleseteknél az is, hogy számos járnu'ívezelőnek még nincs kellő gyakorlata, nem megfelelően készílcUék elő a forgalomban v'aló részv^clclre.

A

Vezúv

lábánál

Nöpoly látképe a Vezuvval

Az autóbusz Pompejibe vitt bennunHet. Sokat olvastam már erről a városról, így hát felcsigázott kíváncsisággal vártam a helyszínen e- léiri táruló valóságot. Elsősorban azt láttam, hogy .a feltárt város előtt autóbuszunk alig tudott helyet kapni, annyi volt az érdeklődő, de még jobban meglepődtem, amikor ott egy 'majdnem teljes várost találtam. Persze sok é pület megrongálódott, de alapjában mégis minden megmaradt. Az egyik olasz kísérő Igyekezett magyarázatot is nyújtani. Nápolyi nem a láva öntötte el. Amikor a láva jött, az egész várost már forró vulkanikus hamu takarta. E- löször borsó nagyságú kőtörmelék borította el a várost két és fél méter magasságban, ezt követte a két méter magas forró hamutakaró, a láva azután befejezte a művet: a város hat és fél méteres mélységben feküdt. Valóban úgy éreztem magamig jalak közt, mirithq egy jUi. sé megrongált, de mai városban járnék, a- meiynek kövezete is aránylag jó, látni rajta

m z Irpinia személyszállító hajó hangszó-.

Kjk rója Palermóban azt a hírt adta űz utasok tudtára, hogy az időjárás rosszra fordul. Szinte hinni sem akartuk, hiszen' előző nap még a „vénasszonyok nyarában“ fürödtünk a fedélzet úszómedencéjében, de hát az

időjósoknak ezúttal Igazuk volt. Alig jutottunk ki Palernió kikötőjéből, a nyílt tengeren hideg szél fogadott, mely vagy tíz méter magas hullámokat vert. Csakhamar az a szóbeszéd kapott szárnyra, hogy Capríban meg sem állunk, s így nem láthatjuk a híres Kék-barlangot sem. Az öceánjáró Capri kikötőjében nem állhat meg, csónakon átszállítani bennünket pedig lehetetlenség. így is történt. Elhajóztunk Capri .mellett, és reggel nyolc óra tájt bejutottunk a nápolyi kikötőbe ...

A nápolyi öböl igen mélyen, vagy tizenhárom kilométernyire nyúlik a szárazföldbe, a kikötő is Igen nagy volt. Ogy mondták, ez Genova után a másik legnagyobb olasz kikölö. Valóban csak úgy hemzsegtek itt a legkülönbözőbb nemzetek hajói. Láttuk a Michelangelo nevű gigantikus olasz hajót is, a parti mai- rázok azt mondták, ez Itália legnagyobb óce- ánfáröja. Persze a kereskedelmi kikötőben vesztegelt, melyet móló választott el a haditengerészeti kikötőtől.

Azt már itt is megállapíthattuk, hogy menynyi igazság rejlik a mondásban; Nápolyi látni és meghalni ... ■ Egész utunk alatt nem találkoztam ilyen szép fekvésű várossal. Délen a kétpüpú Vezúv, mögötte hegyek la város is jobbára lejtőin terül el}, elöl pedig a tenger Caprival és a többi kis festői szigettel. A városban barangolva sok szép épületet láttam, mégis az volt a benyomásom, hogy a többi o- lasz városban is láttunk már ilyen szép épületeket. tehát nem „ezért“ szép Nápoly.

Nea polis annyit jelent: „Of város“. Melleve állt valaha Palaeo polis, a „régi város", ez a- zonban eltűnt a történelem forgatagában, míg Nea polis. később Nea poli ellenállt az Idő viszontagságainak, és ma is virágzik. Nea palit, az „új" várost azonban egy dombgerinc két részre osztja, a keleti „óvárosra" és a nyugati „új városra". Az óvárosban szép ódon utcákon barangoltunk, mint amilyen a Via Roma, az ‘ új városban a Possoltpo sztrádán és másutt pedig gyönyörű új paloták fogadtak. Nekem nagyon tetszett a tengerparti utca, a Via Caracctolo. A Monte Possüipo alatt négy kilométer hosszú alagút köti össze a városrészeket. A szép épületek közül megkapott az Anjou várkastély, a San Gennaro katedrális (itt említem meg, hogy Nápalynak 350 szép temploma van), a S. Carlo színház, a vároháza szép terével, a Castell dell Ovo tengerben épült e- rödje és még sok építészeti remekmű, színié lehetetlen a tömérdek szép épületeket és szobrokat felsorolni. De láttam Nápoly másik arcát is. jártam kis egészségtelen és piszkos utcákban is. Nápoly az ellentétek városa, akár az egész kapitalizmus.

Otitársatm egy csoportja a Vezúv kráteréhez rándult ki. A Vezúv ma ts „aktív" tűzhányó, jóllehet az utolsó nagyobb kitörése 1906- ban volt. Azóta tövében sok szép falucska é- pillt. En is a Vezúv mellett döntöttem, de inkább arra voltam kíváncsi, amit a Vezúv eltüntetett — Pompejire. Messzebbre lapozva a történelemkönyvben, megemlítem, hogy 79-ben ez a ,Mgy" hatalmas erővel tört ki, és lávával öntötte el a tövében meghúzódó Pojnpeji és Herculaneum római kisvárosokat.

a szekerek okozta kopást is, a járda vagy negyed méterrel emelkedett a szűk utca kövezete. fölé, at^ apró fehér kövek, is épen maradlak, ■ ezek-szolgáltatták egykor a világífást, n hald fényéi visszaverve. A fórum is járhaló, az • amjtteátrutnot talán még ma is használhatnák, a jürdöbeh megkövesedett holttesteket is láttuk, abban a pózban maradták, ahogy őket a szerencsétlenség érte. Pompeji valóban jeltá.'ta a rómal-helleniszttkus építkezés minden szépségét, épen maradtak nagyrészt a jalak festményei és színei, a műhelyek, üzletek, és a gazdagok pompás lakóházai, egyik ilyen épület a „Casa del Vettl", Amit nem láttam a városban, azt elém tárta a pompeji múzeum. Három órán át csatangoltam Pompeji falat között, egészen más élményt nyújtott ez a hol* város, mint mikor Karthágó jaltörmelékel közt kószáltam. Nehéz szívvel búcsúztam el ettől a ma Is „használatképes“ várostól, de hát az Irpinia óceánjáró este már felszedi horgonyát, hogy útnak induljon végállomása: Genova jelé.

Mártonvölgyi László Kép: arch.

Pompeji romjai

Kz Eiiyesült Államok hírszerz.őkö- ríi szerint a CIA illegális angolai akciói már legalább 12 éve folynak.

,.A kongresszus csak most ker.di öss7,eállílgatni a rejtély egyes elemeit -- jegyezte meg az egynk informátor. — Ha minden tisztázódik, rájön majd, hogy mélyen és hosz- szn ideje benn vagyunk az angolai dolgokban.“

.\z ebibbiekhez azt is hozzáfűzték, bogy az amerikaiak angolai akciójának legutóbbi kiterjesztése egy 197.Í- ben bekövetkezett m.agas szintű titkos döntés számos alapvetően titkos elkölelezetts^et követően született meg; ezeket az elkötelezettségeket az l'-gyesült .'Ulamok különböző afrikai rendszerek és frakciók — .ángolál is beleértve — érdekében vállalta.

■Vz amerikaiak angolai részvételének gyökerei számos amerik.ai hírszerzési szakért« szerint 1961-re, a kongói zűrzavarra nyúlnak vissza. Tzíosz mellett a kongói akció volt a CT.\ teghirhedlebb „intervenciós fellépése“, félig katonai erőfeszítés egy frakció támogatására az egymással- versengö függetlenségi mozgalmak küzdelmében. A CIA a 1 ehér Ház megbízásából dolgozott aznn döntés alapján, hogy meg kell akadályozni Patrice Lumumbát az új ország feletti ellenőrzés megszerzésében, és ezért a CI.V egy Liimumba-elleue.s mozgalmat támogatott.

„Ekkor jutottak el a CIA-cow- boyok tevékenységük csúcsára. H.át- térakcióikboz szabad kezet kaplak, hogy a mi emberünk, Mobntu lu- rüljöu hatalomra. Vad szakasz volt ez, s az akciókltan részt vetlek a kubai disszidens pilóták, ejtőernyősök, zsoldosok is. A mi cowboyaink végül is győzlek, de véleményem szerint u.agv' árat fizet.tiink, önlellek lettünk, úgy séltük. akármilyen afrikai helyzet abikiil ki, mi beavatkozhatunk, elég pénzzel és kellő számú ember meguyilkolásával elérhetünk minden általunk kívánt ered- nién.vl,"

:V kongói események azonnali hatással voltak Angolára, és a forradalmi függetlenségi követelések elárasztották a kontinenst. Az első megmozdulások "á portugáliai gyarmati rendszer ellen 1956-ban bontakoztak ki: ekkor alapították az ,MPLA-t. Ebben a mozg,alomban nagyrészt városi értelmiségiek vetT tek részt, de á gyarmati tisztviselők különösen ellenségesen foglaltak állást vele szemltcn, a betiltott angolai és porlngál kommunista pártok egyes tagjainak közreműködésé- mialt.

Kitiltva Angolából, az MPL.V tagjai száműzetésbe mentek a baloldali Kongói Népi Köztársaságba. moz-. galom elnöke lelt a radikális költő, és orvos, .Agostinbo Neto. Ncto felhívta magára az amerikai hírszerző szervek figyelmét azzal, hogy marxista kapcsolatai voltak. 1969-ban Neto ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy amerikai segélyt kapjon a portugálok elleni fetszabadíln- si küzdelméhez. de balóldalisága miatt visszautasították kérelmét. .Veto a Szovjetunióhoz és .Algériához fordult támogatásért.

.A hatvanas évek köz,epe táján a gerillamozgalom megerősödött: a CIA Zairéből, a kínaiak pedig Tanzániából szóltak közbe.

.Az 1960-as évek vége felé az E- gyesült Államok úgy érezte, hogy hátrányos helyzetbe került, mert a/, .'iraerikai támogatásban részesülő Holden Roberto FNL.A-niozgalma nem bizonyult hatékonynak. I.ritv«. hogy nz MPL.A katonai ereje növekszik,

8 CIA „ellensúly“-tervct dolgozott ki egy Nyugat-barát szervezet megalakításáról, amelynek azonban nem lennének nyílt nyugati kapcsolatai. 1968-ban egybeestek az amerikai ée kínai érdekek. A kínaiak az amerikaiakhoz hasonlóan alternatívát kereslek, és ekkor közeledett hozz.i- jiik Jonas Savimbi, aki szakított Ro^ bortóval. Savimbi megalakította a saját szervezetét, az L.NlT.A-t. de a- hogy az egyik CIA-jelentés akkoriban megállapította, a csoport csu* ■ pán „tizenkét, késekkel felszerelt fickóból állt.“ Mind az amerikai.ak. mind pedig a kínaiak megkezdték az együttműködést Savimbival.

I