Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

9* !£?^

4 9 •

U|

Tisztelet

a

kivételnek

Sa/nos, az aläbbi aset, enyhén szólva, ritkaságnak számít. Olyannyira, hogy szinte valószínűtlennek tűnik, hz történt ugyanis velem, hogy egy pincérlány, akivel korábban sosem találkoztam, az étteremben megkérdezte tőlem, hogy ízlett-e az ebéd. Sót mi több, még mosolygott is hozzá.

Gondolja csak el a kedves olvasó., alaptalanul nevezem-e ezt az él ményt... hogy is mondjam ... gyö nyörűnek? Mert ugye értékes, be esés dolog az ilyen, mint minden, a mi ritkaság. De hadd ne részletezzem az eset kiváltotta meglepetésemet mert úgy vélem, inkább az az érdekes, miért meglepetés manapság az ami természetes kéne hogy legyen.

Nem lenne szép dolog kérlelni, ha egyszer az az igazság, hogy az elő zékenységröt, a kedvességről, a természetes, ügy is mondhatnám, hivatásbeli vagy szolgálati jómodor gyakorlatitól bizony a vendéglátóipar „jóvoltából“ is sikerül lassan elszoknunk. Méghozzá a saját pénzünkért. Persze nem lehet mindent a vendéglátóipar nyakába varrni, hiszen nap nap után iapasztalhaljuk, hogy a kereskedelem, a közlekedés, a szolgáltatás, a hivatal emberei nem mindig és nem mindenütt a legkedvesebbek. Sióval nem állnak a héigzet magaslatán.

Már elnézést kérek, hogy általánosságokban beszélek, de hiszen a- zért beszélek, mert épp hogy általánosságokról van szó. Ügy általában, magunkról, emberekről, akik mindnyájan dolgozunk valahol, emberekkel érintkezünk, s a társadalom rendjében elsősorban az elvégzett munkákkal, annak értékével, hasznosságávai haTooljuk ki önmagunk helyét, szerepét és hasznosságát is. így aztán nem mindegy, munkánkat hogyan végezzük el, s milyen az eloárásunk sa ját munkánk értékét, minőségét ille tóén.

A oendéglátóipar tudoaievöen ren geteg gonddtú küzd: kevés a pincér a széRoda, az étterem. így aztán hi a pincér a vendéggel modortalanm viselkedik, vagy gátlástalanul számol ugyan mi mást is gondolhat az ember, mint hogy a pincér nyeregben érzi magát, mert tudja, hogy munka helyén szükség van rá, még akkor is, ha nem felel meg teljes mértékben a követelményeknek. S tudom, hogy íársadalmunkban senki sem várja, nem is várhatja el a ,/égi világ“ libériás pincéreinek a szolgaletkü haj- longását, alázatosságát. Minket az i- lyesmi már zavarba ejtene, sértene. A humánus gondolkodású ember azt visszautasttja, emberi méltóságon a- iuíinak tartja. Kínos lenne, és megalázó. De nem méltóságon aluli, nem megedászó ennek a fordítottja is? De ismétlem, nem iksz pincérről, ipszi- lon élárusítÓnÖTöl és zé referensről beszélek. Azokról, akik okot adnak rá, hogy ez téma legyen. S bizony sokan vannak, bizony sokan vagyunk, mert ismerjük be, az örök rohanás, a rengeteg idegeskedés sokszor még a legjobb szándékúakat is gyakran szigorúan felülvizsgálandó viselkedésre készteti. S ha másképp nem, hát ügy vagyunk részesei az ilyen visszásságok kialakulásának, hogy' megunjuk, hasztalannak- találjuk az ellenük való tiltakozási, hogy kikérjük magunknak az elárusílón'á fél vállról odavetett válaszát, és ne érez- ziink hálát azért, hogy egyáltalán hajlandó volt velünk szóba állni. Az emberségesekről. a példamutatókról, akiknek jó nevét az említettek rontják, most nem szólunk.

Visszatérve a mosolygós pincér- lányra: megtudtam, hogy még csak tanuló, elsőéves. Az iskolában arra tanítják, hogy úgy viselkedjék, ahogy viselkedett. S mire tanítja őt a gyakorlat? Pontosan nem tudom, csupán gyanítom. Annak mindenesetre tanúja voltam, amikor az alig néhány évvel idősebb kolléganője a vendég füle hallatára azt mondta neki: „Ment innét, ne lábatiankodj itt!“

Abbahagyom. Nyomdafestéket nem tűrő felháborodás nélkül nem is tudnám kommentálni a két pincérlány közti emberi különbséget.

—kszl—

S

iileim (Uszii6öli»sre késwilni»k: y — Les/, időd szombaton.’ -- “kéadi ezért fin\ ám. s éii annak vendje-módja szerutl, mint mludeii évben, iiiosi is olt vagyok Géza bácsi. a höUér mellen a secédcsapalbaii.

— Mi az. hát le nein scjrjteiii jöttél? Riportot akarsz íimi? — kérdi né- n>i éllel a sógorom.

Nem. nem. mondanám, de nem kenyerem az azonnali válasz, meg a kö- tp.kedés. Különben is: azt sidiasem lehel Itidni. hogy mikor miből kerekedik ki egy riport, tárca vagy gloss/a.

A dis/aióölés meg egyébként is hálás téma. ,\z ember leírja a csikorgó hideget. szol ejt az illatozó riiniO' teáról. a höllér ügyességéről, hozzáértéséről ;Géza hácsj hivalá.sos hentes <•< húsz éve tölti be tisztét a családban . a sertés nagyságáról, vastag szalonnajá- lól. a Finntti disznóságokról. a jó borról. az ízes beszédről, a hajdan volt lelejllietellen disznóölésekről, s anélkiil. hogy különösebhen ipegernltetné magát vagy bármit is vállalt vobta. kész a riport. ,\z embereknek összziszaJad a nyál a szájakban, elönti őket a nosztalgia, de holnapra noár elfelejtik az egészet.

De nem ez a fajta riport a vdlág te- Irje. és Itt a főváros peremén az öleseknek már úgy sincs meg a régi meghitt jellege, varázsa. F.gys/.erőeji lemészárolják azt a szegény állatot, és kész.

Tgaz. mialatt leforrázzuk, feldanibol- jnk. feldolgozzuk, akár több riport vngv' tárcára való anvagot is összegynjthe- tünk. Elég esak kimozdnhii az előbbi síkból, és máris a forrásnál vagyok, hiszen Géza bái-ai ott dolgozik az. új vágóhídon. bizonyára több mindesiről tud. mint maga az igazgató. Géza bácsi az első kérdésre már mondja is:

pen kedvem tartaná, az. egész, özemet bejárhatnám. .Megkereshetném ticza bácsit, és fiatal barálnmat is. Itt fösiöll kolbász, amott fél disznó, valahol hálni ilisznók visítása ... és ón hnlyniigok a> üzem teriileléil. átlépkedve az elhánvl vére.s, szőrös hőrcafalokat, kerülgetem a bn'zlő lie.lvenliét felé álló lódánvi moc.skos háránv patákat, lábakat.

A

z egyik vasajtő kicsit megnyitva, a beláthatatlan csarnokh;m krii- ponhőrkiiparok. közvetlen az, ajtó mellett pe<lig egy gumicsizmás ember. könyökig feltört kaliáliijjal. és puszta kézzel ogv engefi a bőröket, sózza őket. Mondom, mindezt puszta kézzel.

,— .\zt mondták, hogy v^alahová ide kell hoznom a bőrt — szólok hozzá a résen keresztül.

— ,\rra. körbe! — jön a lakonikiis válasz. De hogy merre, melyik ajtón, ezt nem mondja meg. \égöl ezt is megtel adjon rá. hogy már itt se legyek — mondom, s távoznék, amilyen gyir- san csak lehel, mert t:bhől ennyi i- e- h‘g. Különben is. ha ebben az üres. gép nélküli csarnídshau üv en a helv- zel. miiven lehel olt. ahol ineunek a gépek? l'ialal haráloiiinak jócskán igazai lehel.

— Pecsétel? Ilova. üdán a kabáljá- r;i. .ló. nagy véreset esetleg — mondja az iménti ember, s egy kis cetlire felírja. hogv három kiló. majd aláfirkant- ja. s hogy a jiecsét -e hiáiivozzék. a jiapír aljám hagvja nagynjjjinak véres nyomói. ,\/,lán meginagy:irá/za. Ind i- találh.atoni \alner elviársal.

Igen ám. ile itt az njahh fordulat: Vainer elvtáirs ajtaja zárva. Bekopogok hál eg>- másik ajtón, és Lesková elvié rsnőm'd éialeklődöm :

— Vainer elvl.irs — mondja — Bo- sanv ba ment, valami baj van a knipon- hörök átvétele körül, nem tudom, hogv

CSAK

^ — Hlkaptak p^ypáral. bolondok, pár

4 kiló búsén kocká;stalják a iníí<^lliHé- $ <üket. Csak nem kockáztatom a iiynj- t díjamat most, amikor már ^yre kürze* ^ Icbl) jntok hozzá?!

^ történt valójában?

£ U közbiztonsági szervek, lát- *^váii. hogy tarlhat.'itlan a bely- i r.et. nébáuyszor leáJlították az új vágó- 'i híd elől induló autóbuszokat é« macán- ^ autókat, ellenőrizték, ki meouyi búst ^ visz, vagy vÍ52aek-e egyáltalán az em- ^ berek, .áz üzem munkásai közül vagy 4 hét-nyolcoáí találtak kétdiárom kiló / ríi5t és iiente-^árut. Nébáoyan pedig a ^ még bcfeJezelleD kerítésen kewszlül pró- fi hátkozlak. Tíálizstákjuk húsz-hai*mino ki- fi lót nyorootf.

é .\z ellenőrzések alatt csapat is

é fönnakadf a hálón. Összejátszottak ax é árnkiadók éí a hentesü^/lftVek vezetői, é é« szabadon továbbflották egymásunk a 0 búst meg a kóíx licntesárut. Valahogy

0 úgy ufínálták a dolgot, hogy a s/>abad ^ szombatokon kiküldött áru után meg# sernmwftetlék a vzállítólcvelekftl. a ti'/1 ta Tíyei*e»é^et pedig mecosaLották. \c»n 4 kis téie4ekre ment «/. Mint aíiogy Clé/a éhácsi mondja, az egyik é\o> nyne- 0 díjas korú üzletvezelö állítólag mimlcit y gyerekének pazar villát épített és n\n- 0 ralót. és a gyakran cserélt, márkás aa- 0 tok mellett pedig n takarékban néhány 0 millió korona feküdt, a pincéjében f»c- 0 dig a brnó! gépípan vásáron m«g\ ásá- t i*olt f^bogy hogyan, nem tiiclja veiiki t .svájci gép várta n „jobb hinket.“

^ Kz tehát, az P^íyik irány, amerre el- ^ iiidnlliatnók. de indulhatnék másfelé is. ▼ .Vrnikor nemrég az autóbuszban ös«7e- ^ találkoztam az egyik fiúval, és elcsigá* zott arcába néztí»m. önkéntelenül is ^ megkérdeztem, miért olyan fáradt,

^ — ^e is kérdezd, két órája, hogy

^ feUzáHtAm a gyár előtt ar, autóbuszra. fi \ lóle szerzett íriforínáCTÓim utáji i ^ mehetnék, amelyek egyűtbal a barma- ff dik irányba mutatnak. Hiafcal barálom fi ugvanis már akkor, amikor inég csuk fi néhány hónapja működött az. új ü/eíu. ^ hívott a jnunkabelyére:

0 ~ Xapouta kiég a hasíló fiu’ósz villaoymotorja. a kanáKsok ne-in képesek

5

elvezetni a vért. vizH. térdig janink a lucsokban ...

Xem mentem el. Minek, gondoltain. Nyilván azért a sok panasz, mert i/.

HENTESEK ?

tudom, 8 már az iméDt lámtt szőrkn- pacok között vagyok. Újra az előbbi embertől érdeklődöm. o.varnok másik végére' imitál, oda, ahol három cmher ugy'anazt a mimkát veg/i. mint ő, ej»y pedig zsáknyi vastagságú csőből kizuhanó, még gó'zölgő.! lepeflőuyi nagyságú véres marlmbőrökkel birkózik: Inizosral- ja, 'egyengeti. mint anyánk a réle"- té«ztót.

— Bőrt hoztam, mi legytm vele? -*• kérdem tőlük.

— Dobja a mérlegre! — nta^ilanak. s én inéi’geinheii udacsapfun n cs»»imn><'>.

el tudja e magának egyálfaJán intézni ma a bőr leadását.

— Nem éi’dekes, .csak legalább valami pecsétet nyomjanak a papírra. A hét korona van- vagy nincs ... — rriondom. és l>»sková elvtársnö készségesen próbálkozik v'alaiiM megoldással, megérlvén. Iiogy a pénz nem .száaiít, de az idő i- gen. Végül Kristofy elvtársnál. « központi raktár • ve/előjéuél kötünk ki, s mnrikatársa, Miklós elvlár.suő már vCr^zi is elő a pecsétel, de aztán valafuígy gvaníit fog. s nem ndj.a. Néni. ők nem ndhalnuk peoélet, nuMt valomi disznói\ emberek megszokták a régit. ^ berken- ékednek az új ellen.

5 .Azért mégsem liagvott nyugodni a y dolog, s anvikor auyám elhozta a kni- ponbőrí, hogy vigyem el Bacára. adjam ‘^le valahol az új üzemben, valami Val- '^nor neve/etúnél, kaptam az alkalmon.

közben arra gondoltam, hogy Ino•^t '^legalább e.gv csapásra ké.t lesyet is ül- U betek; anyám kérésének és fiatal bará- tóm ineghív.ásáaak i.s éleget tes/ek. Ha ü/ein területére esetleg nem Is jii- '^tok be. a pmiáslól és a kapnjian talál- '^haln alkalmi ismerősöktől is megtndha- 'Jtom az igaAiágot.

'0 Its itt jöu a megiepelés;

0 — Ivrupoubőrl Uozlam leadni — inon£»iom az őrnek, $ az a legnagyobb nieg- r lepeléseaire nlasít. írjam be magam az f asztalon levő füzeibe, a bort meg vi- ígvAni be az egyik* csarnokba.

^ — Itt átmegy ezen a rakodón, s yzMia pedig balra tér. Kré.szen bálul — J tájékoztat iné« anélküL hogy bárki \- ^ egészségügyi igazolványt kéri vohuí. ^vagy szemüg\Te \et.te volna szemelya- ^zonos.sági igazolványomat, esetle« a Iá’*- ▼káittat, él már bent is \agyfik. Ha épKép: Helexa

.— No, liánv kilót írjunk be. ölöt. hetet? ■— ólcelődnek velem, pedig látják, hogy olyau hatással lehet rám a vére.s luc-skos látvány, mint amikor a lialandó a pokolba jut. Míg a vastag c.sőből olykor kiheiigeredik egy-ogy göngyöleg barna-fekete véres bőrkupac, addig egy másik megszekadl bádogcsőből szinte az emberek nyakába ömlik valami véres lé.

Ne írjon semmit, csak egy peceóság Volt n bőrök körül, é.s s/.ilkscgük van arra. hogy őket is a közbizlon'áíii emberek hajkiirásszák?!

~ De iia már nincs itt Vainer elvtárs. valakinek csak kell igazolnia, hogy leadtam a kruponbőrtí — makacs- kodfuu, s arra gondolok. Imgy valóban lehet valami a dolog körül, mert épp az öles előtt kérték az anyáinlól a korábbi évekből mararlt bi/onvlalokat. Mi'g aztán, ha már idáig cljulottam, cn

seni hagyhatom enn\il»en a dolgot. Krislofy elv társhoz folyamodom hát «<0- gílségért. és kérem, hívjon fed valakit, hogv etigc(lélyc/ze a pecsétel. 0 előbb az iga/galó litkárnőjcÍ»ez fordult, majd pedig az üzleti ré-./U‘g iga/galóiieiyetle- senek H lielyettesélíez, Slíz elvlársbo/

— Nem. maguk nem a<lhatiiak pe<-‘«é- tel! Szól az utasítás a leh*fímh;í. s emi még mindig nem tudom, mitévő legyek, mert miudeiiki ke«lve<, kész,>éges. meg- ■*eni tufloiH cliulézui r\z ügyemet.

— Hagvja itt a papírt, mi majd elintézzük. Idküldjük az iga/.olá'si. is nu g a pénzt is — ajánlja fel víyül is Krislofy elv társ.

— Ne»n. köszönöm. Most már v*rdó- bari néni hagyhatom ennyiben — vála- s/.olom. de nem riThanok el. mert szerelnék mélyebbre ás*ni. e/érl szóba lio- Ziuu a lopásokat.

— .Minde-nki csak ezt látja — mon<l- ják. de hogy a/ok az eml>erek milyen körülmények között és mennyi pénzért dolgoznak, azt .senki sem akarja ésí/revemii. Persze, ez a lopáf^jkkal nem függ öf*</e. s nem is leJiet »í egyikei a másikkal egy kalap alá venm.

7. igazgató elvtárs, doaef Misko- •ir épp az <=igyik beosztottjával tárgya), s én örülök is ennek, mert kö/beu a titkárnőjével is beszélhetek, hiszen most már rég elkanyarodtam a disznóöléstől, és egyáltalán nem a kruponhör izgat, hanem az új ü/eiii kérdése. Meíinyi pénzbe i« kerülhetett »7, üzem csuk azért, h»»gy javuljon a hentesáru joduóeége, a termelés szíuvo- n.Ma, hogy jobb körülmények közölt dolgozhaísaikak az emberek. £s akkor itt van. még az ilyeji semnúségekei sem hidják megoldani, intiit a Lrnpon- hor kéi’dése. Xe>m csoda, ha az eamberek elegede-tlenek, panus/kodnuk. Hogy a/, építők nein ig&n Hintenék ki roaguk.it, az itt a titkárnő szobájában i.s hUha- Hí: újalib jövevény esetében valakinek közülünk láv'oznia kellene... A titkár- nő meg is érzi a gondolatomat, de c.sak legyint, aztán rátér a lopásokra,

— Xéz/ze, ez már szinto tarthatatlan — mondja. — Má^ azt hiszik az emberek, hogy mi mind loKnjok vagyunk. Akárhová Tnegyüiik, mindenki csak ezzel jön elő. .\l iMuerősök Í9 mind. Pedig én ntár huszonegy éve vagyok itt... lluszonegy eve... Nlo.st még itt vaunak az építők is. a gyárnak nincs rende- kerítése, saját, idegen, ki tudja ezt el- leriőrizni? .Aztán iTiinde«kÍ csak a henteseket' szidja . ..

— Paraiicsoljon! — ynondja az igaz- ga4ó elvtárs. s maga is eíánttil az<m. milyen kálváriát jártam he a krupon- bőr leadásával. Kiszól a tifkárnőnek. hív’ja be a gyártási részleg igazfwtólie- K^fttesét, Slíi elvtáisat.

ig megérkeznek, jó wzékkel elmondja. liogy egy hónnapja ke- 'üU az új üzem élére. Korábban a N V ugat-s7Íov ákiai ílúsipari Vállalhl élén volt. s amikor kinevezték, éppen hogy csa.k TuegbíztA a helyet;teísét. és máris jöU. hogy megpróbálja ezt az ü/emet Í'a helyreállítani, de annyi a (irtdíléma. hogy nem tudja, mihez ke/d- jvu eh’K/ör. Ma példáiil nirus az egv ik részlegnek gő/e. Sok a/, átadási hiba. az építővállulatok pedig nem sietnek a hiliák ellávolításávHl. Az emberek meg közben elégedetlenek. n»ert sem a munka nem megy úgv, sem pedig a fizetések nem olyanok, amilyenoket jzerel- uének.

Hát így! N'em irigvlem az új igazgató helyzetét, mert az ilyen munkatársakkal. akik még egy pec-sét dolgában helyetlesílév ügyét, sem tudják inegűldMJii. bizony nehezen lehet boldogulni, Kgyáliíílán. esv.ukbe jiitoU valaha i*. hogy egy éielmiszerürem területén idcgoniiek nincs mit kerft5uie.’

Azt mondják, mit számít az az e&\ knipoiihőr! .Nem. így nem lehet hes/.él- ui. hiszen közismert, hogy rengeteg a hörbeiiozataluak.

Ks ugyanezt momlliatom arra i‘. hogy Tnindenki csak a henlesekel vádolja. Az lehel, hogy oak Déhányan lopták a harmim'. kilókat, de vajon milyen üzem. az. ahová elég, ha az ember beírja magát a kiterített könyvbe, é- rnár mehet is be. v^agy ahol az idege,' csak úgy hozzájut húsz-harminc kiló húshoz.

I'éijv és való — eblien az országhim inindeuki tudja és bizonyíth.atóan is ál- liliiMlja. hogy egyes hentesek — a vágóhídon vagy az íízleiekben dolgozók-c. most nem érdekes fizetésükhöz képest túlságosan i> nagylábou élnek. Mi- hől. ha nem az állam és az állampolgárok fién/éből? Igenis, h hentesek! A henteseken múlik, az iuazgatón. az igaz- galó helyettesein, a titkárnőn és miu- denkiu. aki a húslparb.an dolgozik. lu)g\ ne csak a tiszlességlelen henUvsIegények. hanem még a takarító >/emé|v/,et és a/ idegenek se tudjanak be<-snlet©s munka nélkül könnyen élni.

A

zt uíivanis Tuimlcuki íudja eh- lien az országban, hogy a termelőktől a felvásárlókon, h'ldolgi»- zókon és elárusítókoTt keresztül v'ezelő úton reugeleg a lelietőf?ég a tisztességtelen meggazdagodásra, s mindenki fí‘>- lött nem állhat egy másik ember, hoirv ellenőrizze, vigyázzon rá. Mindenkinek a maCH helyén önmaga felett kell őrt állnia.

Niémelli Ktváu

V