Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-03 / 5. szám

(Folytatás az 1. oldalról) — Ha a kulturális politikánk eredményeit vizsgáljuk a CSKP XIV. kongresszusa vagy akár a CSKP KB 1969 áprilisi plénuma óta eltelt időszakban, két — egy maximalista és egy minimalista — nézettel találkozunk az elért színvonalra vonatkozóan. Emellett az értékelés legnagyobb veszélye a szubjekti­vizmus. Éppen ezért elemzéseinknél a tudo­mányosságra kell törekednünk, a megítélé­sekben objektív mércéknek kell vezéralniük. Az értékelés mödszeirének elsősorban a Kiinduló helyzetet kell figyelembe vennie. Ezt a kiindulópontot pedig művészetünk és egész kultúránk Ideológiai-esztétikai alap­jának destrukciója jellemette. A destrukció eredője pedig elsősorban a jobboldal volt de emellett néhány dogmatikus-szektáns, az elmúlt időszakból visszamaradt egyoldalú­ság Is. Hangsúlyozom azonban, hogy főleg jobboldali opportunista tendenciákról van sző. Ezek közül említsük meg például a szo­cialista realizmus elveinek teljes destruk­cióját. Szinte beszélni sem lehetett ezekről az elvekről annak veszélye nélkül, hogy az embert dogmatikusnak vagy szektánsnak bélyegezik. Az ellenfelek emellett a szocia­lista realizmust minduntalan egyoldalúan értelmezték, nem pedig alkotőan. Mindez pedig az alkotásban, a kritikában, az elmé­letben és az emberek álláspontjában egya­ránt visszatükröződött. Ma kijelenthetjük, hogy sikerült ismét fel­újítani ezeket az elveket, az alkotás szocia­lista jellegét, ha a művészetekre és a kul­túrára mint egészre gondolunk. Emellett látnunk kell a távlatokat is, de nem kép­zelhetjük el őket végső, ideális helyzetként. Az olyan eszményi helyzethez, amikor min­den új mű magas ideológlai-esttétikal szín­vonalon lesz, és minden ember alkotni fog, csak egy fejlett, kommunista társadalom­ban lehet eljutni. Ehhez társadalmi mére­tekben csak most fogjuk megteremteni a szükséges feltételeket. Legközelebbi felada­taink kitűzésénél az adott gazdasági-mű­szaki bázisunkból, a művészet és kultúra a- nyagl ellátottságából, a feladatokat teljesí­tő káderek tudati színvonalából kell kiin­dulni. egyébként terveink csak illúziók és utópisztikus gondolatok lennének, s igen gyorsan a kiábrándulás váltaná fel őket A távlatokat ezért úgy látjuk, mint a munka és a feltételek javításának egész sor szakaszát. Reális optimistáknak kell lennünk, reálisan kell megítélnünk nemcsak a létező valóságot, hanem a célhoz vezető utat is. Ez az „út“ pedig a politikai-szer­vezési munka, az emberekkel való munka, a tehetséges káderek felfedezése, politikai- szakmai felkészítésük. Ezzel összefügg az anyagi-műszaki bázis megteremtése, a be­rendezések építése, amelyek nemcsak pénzt, hanem időt is Igényelnek. 0 Kttünfk, hogy nem künnyü megmon­dani, ml a leg'fontosabb az etkövetkezö idő­szakban, meliftk feladatok „értek már be", és melyekkel előnyösebb inkább később jog- liälcozni. Nézete szerint mloél kellene kez- deni? — Határozottan a tudományos Igényes­séggel és a szubjektivizmus éllsni követ­kezetes kiállással. Tekintetted arra, hogy még mindig kevés az olyan ember, aki is­meri és a gyakorlatban is tudja alkalmaz­ni a marxista-leninista metodológiát és esz­tétikát, csoportosítani kell ezeket azokkal, akik szeretnék mindezt elsajátítani. Vitákat kell szerveznünk. A jelenségeket kollektí­ván és magas politikai-szakmai színvonalon kell megítélni. Ezzel csiszolódnának a né­zetek, és az elméleti dolgozók nem valla- nának ellentétes nézeteket. Bizonyos véle­ménykülönbségek megengedhetők, de nem szabadna előfordulnia annak, hogy egya­zon művet az egyik csoport kiválónak mondja, míg a másik lepocskondiá^. Ilyen esetben ugyanis valami nincs rend­ben. A megítélés nem tudományos, hanem szubjektívan történt, az Ideológiai-esztétikai szempontok Iraorálásával, inkább az elvte­len „barátság , az egészségtelen „csoporto­sulás“ alapján. Ha valamely kritikus szeret egy művészcsoportot, mivel jó ez a csoport, hagyján, de ha azért szereti, mert tagjai barátok vagy földiek, ez már nincs rend­ben... Sajnos, még mindig tanúi vagyunk az Ilyen megltédéseknek. Célunk az elvi, marxista pozícióból való megítélés. A jelen időszakban a művésze­ti szövetségek, a Szlovák Tudományos Aka­démia intézetei és a művészeti irányzatú főiskolák rendezhetnének vitákat, beszélge­téseket az új alkotásokról, kiállításokról. Ezeken részt vehetnének a kritikusok és as alkotó művészek Is, Így legalább hozzá­vetőlegesen objektív eredményhez lehetne jutni. Nem kívánjuk abszolutizálni a kollektív megítélést. Nyilván akadhat kiváló elmé­leti dolgozó, akinek igaza van, viszont egy egész csoport is tévedhet. Például olyan személyiségnek a véleményét, mint amilyen F. X. Salda volt, még ma is helyénvalónak tartjuk. Csakhogy ezek a személyiségek po­lémiákban születnek, és nem monopollzá- lással. Senki sem engedheti meg magának, csak azért, mert valamilyen rangja vagy funkciója van, önkényes Ítéleteket mond­jon, amelyeket mindenki köteles elfogadni. Lehet, hogy érdesen fogalmazok, de néze­tem szerint pillanatnyilag Szlovákiában nincs olyan személyiség, aki ezt megenged­hetné magának. 0 Ha a marxista kritikusok élvonalának kialakftásáröl betszél, nytlván szem alBit tartja a saftó teulturáUs rovatot szerkesrtél- nek a további feflédését ts. Mi a vélemé­nye a jelenlegi, főleg a recenziós gyahor- latról? — A helyzet olyan, hogy a kritikusok és az alkotók nagy része alapjában véve egyetért a szocialista realizmussal. Olyan értelemben, ahogy azt a szovjet művészet­elmélet és a mi elméleti dolgozóink agy ré sze értelmezi. Sok műfajú, sok stílusú al­kotó módszernek tekintik, amely a tehet séges művész szocialista életérzéséből fa­kad. Sokan elismerik ezt, de a konkrét mű konkrét megítélésében eltávolodnak egymás­tól a Vélemények. Ez arra utal, hogy ezek a dolgok csak felszínest, és sok felvilágo­sításra van még szükség. Az esztétika mar­xista-leninista elmélete és a szocialista rea­lizmus módszere nyitott rendszert alkot a művészeti gyakorlat, az alkotás és az él3t irányába. De ez az elvi rendszer csak ak­kor marad meg marxistának — úgy, mint az egész marxizmus —, ha betartjuk az a- lapelvelt. A gyakorlatban pedig ezeket az alapelveket nem mindig tartjuk be, sok minden mással kokertálunk. Sokszor nem is rossz szándékkal. Éppen ezért sürgetjük az alkotó vitákat, amelyeket — ha újság­írókról van szó — az újságírók szövetsé­gének közreműködésével kellene megszer­vezni. ♦ Az elmondcttak egyaránt t/onatkóznak a müoészettudományra, a kritikára és az alkotásra. Mit hangsúlyozna az alkotással kapcsolóiban? — Általában pozitívumként könyvelhetjük el azt, hogy sikerült felújítani a szocialista realizmus alapelvett, az alkotás szocialista jellegét. Az egyelőre nyitott kérdések a mi­nőségre vonatkoznak. Problémák vannak az összhangban, a személyiség és az esztéti­kum, a forma és a tartalom között, aközött, hogy mit mondunk és hogyan mondjuk. Nem elég, ha a mű tematikája politikailag angazsált Szükséges, hogy magas színvona­lon, plasztikus eszközökkel, a műfaj és az alkotó „kézírásának“ megfelelő formában le­gyen feldolgozva. Ez tehát a mű hatásfo kának, minőségének a kérdése. A művek anyagi honorálásánál is szocia lista elvek szerint — a mű terjedelme, szín­vonala és társadalmi hatásfoka szarint kel­lene eljárnunk. A lényeg főleg a színvonal, a társadalmi hatásfok, nem pedig a meny nyiség. • EgyelOr* a müoészetrSl mint epészról beszélünk. Szüksépes lenne talán megem­líteni, hogy az alkotás egyes termetein — például az Irodalomban, a filmművészetben, a képzőművészetben — dijjerencláU a fej­lődés. Az egiflknéi gyoraabb, a másiknál bo­nyolultabb ,,. — Annak ellenére, hogy a válságos évek­ben a helyzet az irodalomkrltikusok, az 1- rók és iródalmi-elmélieti dolgozók között volt a legrosszabb, ma már jobb a hely­zet. A költészet nagyon ütőképesen reagál a bel- és külföldi aktuális problémákra. Gyorsan és viszonylag jól is reagált a vál­ságos időszakra. Ez egyaránt vonatkozik az idősebb, a közép- és legifjabb nemzedék­re. Nagyon pozitív azoknak a ténykedése, akik Vojtech Mihállk érdemes művész és a Nővé slovo köré tömörülnek. Hasznos lenne, ha a művészet más ágazataiban is hason­ló kiváló egyéniségek maguk köré tömörí­tenék a fiatal művészeket. Főleg hasznos lenne ez a fiatal képzőművészeknek, mivel a képzőművészetben a legbonyolultabb a hedyzet. Prózában ez a műfaj sajátosságá­ból adódik — egy ideig eltartott, amíg az írók tisztázták álláspontjaikat és a sokol­dalú társadalmi viszonyaikat. Ezen a téren is van már néhány jó eredmény, mint pél­dául Jozef Kot Láz című alkotása, és még további művek. A televíziós és filmfeldol- gozásokban is találkozunk már velük. Más írók értékes műveket alkottak hazánk fel­szabadulásának harmincadik évfordulójára. Az elméleti művekkel együtt körülbelül het- v&a alkotást jutalmaztunk meg. A hosszú nyomdai gyártás miatt azonban még nem jutottak el az olvasókhoz. Ismeretes, hogy a szlovák drámairoda­lom az elmúlt időszakban sok új névvel és művel gyarapodott. Közülük egész sor al­kotás nagy közönségsikert aratott, ami an­nak köszönhető, hogy az emberek érdekió- désének központjában álló problémákat taglalnak. Persze nem minden új mű szín­vonalas. nem mindegyikben sikerült az 1- deológlal és esztétikai szempontokat mara­déktalanul érvényesíteni. Egészében azon­ban az összes nemzedéknél eddig nem lá­tott fejlődésről beszélhetünk. A film és a televízió is nagyon figyelem­re méltó kezdeményezéssel jelentkezett, de amire külön felhívnám a figyelmet, az a rádiójáték. Ennek kevés flgyeJmet szentel­nek a propagáqjónál. Tudomásom van ar­ról, hogy több, nem is rossz rádiójáték Író­dott mlndmi korosztály részére. Hasznos lenne, ha a Szlovák Irodalmi Alap is díjaz­ná a legjobbakat, és a pleSfanyi rádiójá­ték-fesztivál mellett még más fórumon is lehetővé tennék a legjobbak érvényesülé­sét Felmérésekből tudjuk, hogy a rádió játékokat rengetegen hallgatják, a szerzők azonban még sincsenek kellően méltányol­va. A rádiójátékok szerzői gyakran olyan Bärtfay Tibor: Vágyakozás Foto: Archív emberek, akik bár a színháznak nem ír­nak, mégis megérdemelnék, ha felfigyel­nének rájuk. Néhányan közülük tlz-tlzenöt darabot is írtak >üár, s a kritlke észre sem vette őket 0 Még inkább háttérben maradnak a szó­rakoztató műfajok, pedig ezek nagyon nép­szerűek, mécfts keveset beszélünk róluk. — Valóban így van. A szórakoztató mű­fajok a művészek és művészeti szövetségek figyelmének peremére szorultak. Teljesen jo^alanul. A szórakotós nem azonos az idöpocsékolással, vagy legalábbis nem sza­badna így értelmezni. A szórakoztató mű­fajoknak hovatovább, egyre nagyobb szerep jut az ember jellemformálásánál. Ez össze­függ a szabad idő meghosszabbodásával. A megfeszített munka és mindennapi gond u- tán az ember szívesen kikapcsolódik. Nem kívánhatjuk, hogy mindenki állandóan ko­moly legyen, és naphosszat a munkája adta problémákba merüljön. A szórakozás „lazí­tó“ funkciója osak az egyik oldala. A szórako­zás ugyanúgy a művészei körébe tartozik, mint az úgynevezett komoly mflvészst, ezért a humor, a szatíra és a populáris zene je­lentősége állandóan növekszik. 0 Találkoztam olyan nézetekkel, hogy nálunk túl korán ttéliOk oda a popuUbds zenének a művészet statütumát, hogy nyu­gaton a populáris zenét és más szórakozást az ún. „X szférából" hiwtialosari nem Isme­rik el olyan mértékben művészeinek, mint nálunk... — Éppen ezek a hemgok bizonyítják, hogy nálunk még sokszor lebecsülik a szó­rakozást. Egy példára szeretném felhívni a figyelmet: a Szovjetunióban a legnevesebb zeneszerzők alkotnak populáris zenét. Itt van például Hrennylkov, Szoljev-Szedoj vagy mások, nem beszélve' Dunajevszkijról A mi szimfóniákat alkotó zeneszerzőink is elgondolkodhatnának azon — persze csak akkor, ha van hozzá viszonyuk, mert min­denkinek nem lehet ezt előírni —, hogy mit t^etnének a kis zenei formák fejlesztésé­ért ♦ Nyilván arra gondol, hogy átkotóan Is hozzájárulhatnának, nemcsak a fesztiváH bi- ráló bizottságokban való részűétellei. A po­puláris zene a legjelsóbb pártszeroek tár­gyalásán Is terítékre került... — Az SZLKP KB múlt év novemberében hozott határozata egyértelműen rámutat ar­ra, milyen fontos, hogy a Szlovák Zene­szerzők Szövetsége és a Szlovák írók Szö­vetsége nagyobb figyelemmel kísérje ezt a műfajt.. A populáris zene mellőzésének legjobb tanúbizonysága annak a költőkből összetevődő bizottságnak a munkája, ame­lyik a táncdalok szövegét hivatott értékel­ni. A bizottság megalakult, de semmilyen tevékenységet nem fejt ki, nyilván azért mert a tagjait nem érdekli az egész dolog. Nem elég hangoskodni arról, hogy rosszak a táncdalok szövegel, hanem tenni kell va­lamit ezért, hogy jobbak legyenek. Termé­szetesen ugyanez érvényes a zenére is. Na­gyobb figyelmet kell szentelni a szerzemé­nyek kiválasztásának, támogatni kell főleg a fiatalokat. Tarthatatlan, hogy kis csopor- tocskák álljanak össze — pedig ez Így van —, akik azután jogot formálnak maguknak mindenről határozni. Az eredmény az, hogy az általuk jónak ítélt, kiválasztott művek nincsenek összhangban a korral és a mai fiatalság mentalitásával. Ilyen helyezetben azután a fiatal szerzők csak nehezen talál­ják meg az utat a hallgatósághoz. # Majdnem minden kérdésnél közvetve vagy közvetlenül érintettük a „művészeti utánpótlás“, a fiatal alkotók, kritikusok és elméleti dolgozók problémáját. Bizonyára érdekelné olvasóinkat, mit tart a legjonto- sabbnak a fiatal művésznemzedék neuelésé- ben? — Mi Idősebbek még jől emlékszünk arra az Időszakra, amikor fiatalkorunkban na­gyon igényes feladatok elé állított az élet, az alkotás és az elmélet terén egyaránt. Ezt a tényt gyakrabban kell hangsúlyozni és a fiatal alkotókat, a művészettudomány fiatal dolgozóit önállóságra nevelni. Ez azt jelenti, hogy fel kell őket készíteni ez önálló munkára, a tehetségeseknek alkal­mat biztosítani az érvényesülésre. Még ak­kor is, ha néha az első lépés nem sikerül, és túlbuzgóságukban „túllőnek a célon“. Ami a tehetségek kiválasztását lUetl, a le­hető legobjektívabban kell eljárni, sokolda­lúan megítélni. Tanácsokat adni, de érzés­sel. Ki kell használnunk a fiataloktól érke­ző impulzusokat, mert gyakran ezek hoznak mozgást, egészséges alkotói nyugtalanságot 8 látszólag álló vizekbe... Beszélgetett P. Brhloolé (A Smena nyomán) A CSP XV. kon^esszusa és kulturális életüuk >

Next

/
Thumbnails
Contents