Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 4. szám
D ? hát egy 240 milliós országban ugyan miért nem tudnak egy kiemelkedő embert találni elnökjelöltnek? — kiáltottam jel kétségbeesetten. — Ez igen egyszerű — mondta Turnbill, és jegyezgetni kezdett egy papírszalvétára. — Az USA-ban 144 millió 18 éven felüli választópolgár él — Ügy van — mondtam. — Am ebben a pillanatban mindössze 99 millió szerepel a választási névjegyzékeken. ART BUCHWALD: Kiből lehet elnök? már az abroszra írt — a 29 millióból legalább 3 niiUió fél a repüléstől. Az Egyesült Államoknak nem lehet az elnöke olyan ember, aki fél repülőgépre szállni. Ellenlábasaink ebben a gyengeség -jelét látnák. — Rendben van, akkor is 26 millió emberből válogathatunk, Turnbill zsebkomputert vett elő. ~ Ebből kétmilliót azért kell levonnunk, mert a feleségük nem akar Washingtonba költözni. További kétmilliónak vala- mlliten differenciája van az a- dóhivatallal, és ezért nem lehetne nyilvános kihallgatás alá vetni. — Maga aztán gyorsan végzi el a kivonást. Turnbill tovább nyomogatta zsebkomputerén a számokat. — Azután van további 12 milli, aki most vált el, vagy éppen — ahogy Közép-Ameri- kában ma is nevezik — „bűnben“ él együtt valakivel. — Ezekről elfeledkeztem. — Le kell számolnunk közülük továbbá a „melegeket". — Ügy gondolja, hogy az ország soha nem választana meg elnöknek egy homoszexuálist? — Még azt sem engedik nekik, hogy a légierőknél szolgáljanak. XXX — De hát 99 millió még mindig elég ahhoz, hogy találjunk közöttük egy személyt. Turnbill újabb papírszalvétát kért a pincértől. , — Ebből a 99 millióból 38 millió a 35 éven aluli, emiatt tehát nem jelölhető elnöknek. — Ez bizony sok megfelelő embert tesz alkalmatlanná a posztra — Ismertem el. — Egymillió ember nem ebben az országban született, tehát szintén nem választható meg elnöknek. — Akkor még mindig 60 millió közül válogathatunk. — Várjon — mondta Turnbill. és fogta a harmadik papírszalvétát. XXX — E számnak mintegy a fele, pontosan 30 456 782 személy: nő. — Na és? — Maga is tudja, én is tudom: ez az ország még legalább- 20 évig nincs felkészülve rá, hogy női elnöke legyen. — Ilyen sokáig? — kérdeztem szomorúan. — A tényeket akarja hallani, vagy szentimentális akar lenni? — kérdezte. — Csak a tényeket mondja et — mondtam neki. — így nagyjából 29 millió lehetséges elnökjelöltünk marad. — Hát ez is elég áhhoz, hogy kiemelkedő embert találjunk. — Csakhogy — mondta, és — Akkor most hogy állunk? Turnbill tovább nyomogatta komputerének számait: — Maradt 9 millió. — Ez még mindig elég nagy szám ahhoz, hogy válogatni lehessen belőle. — Nem egészen. Legalább 2 millió nem felelne meg az EBI biztonsági szabályzatának, mert valamilyen balodali szervezet tagja volt, vagy valamilyen módon belékeveredett a Water- gate-ügybe. — Jó, akkor marad hétmillió. Ennyiből csak találunk megfelelőt? — Találnánk, csakhogy az ország soha nem fogadna el o- lyan elnököt, akinek valaha valamilyen ágybéli zavara volt, vagy pszichiátriai kezelés alatt állt. — Bs nálunk hétmillió embert kezeltek pszichiáterek? — Hétmilliót nem — mondta Tumbttl — csak 6 999 987-et. — így tehát marad Ford, Reagan, Humphrey, Wallace, Carter, Jackson, Bentsen, Bayh, Shapp, Udall, Harris, Sanford és Shriver — mondtam. — Igen, mindössze ők maradnak, sajnálom — mondta Turn- bill, újra ellenőrizve a számait. — Ne sajnálja — módiam Tumbillnek — , maga az első pasas, aki ezt legalább megmagyarázta nekem. Fordította; B. T. kari willielmi; a petúniák titka — Én nem tula']doníta= nék neki túl nagy jelentőséget — mondta a látogató kalapját gyűrögetve Schneider rendőrfelügyelőnek. — A feleségem azonban egyre hajtogatta, hogy jelenteni kell, a petúniák miatt. Tudja már, milyenek az asszonyok. — Igen — bólintott a rendőrfelügyelő. — Kérem, mondja csak el elölről a történetet. A történet igen egyszerű volt. A pompás fehér petúniák, a legszebbek az utcában, Tulkáné ablakában virultak. Az asszony mindennap meglocsolta őket. — És most, képzelje el — folytatta a látogató —a virágok teljesen elhervadtak. Több mint egy hete senki sem locsolja őket. Máskor, ha Tulkáné elutazott, megkérte valamelyik szomszédasszonyát, hogy viselje gondját a virágoknak Most azonban elment, anélkül, hogy szólt volna valakinek. A feleségem szerint ez roppantul gyanös. —0— Schneider felügyelő becsukta jegyzetfüzetét. Nagyon bosszantotta a dolog. Okosabbat is el tudott volna képzelni, minthogy buta virágok ü- gyében szaladgáljon. De hát a kötelesség az első! — A Tulka házaspár elutazott — mondta az egyik szomszédasszony —, mégpedig ebben a hónapban már másodszor. Az asszony valószínűleg Münchenben van, ugyanis ott is van lakása. Ott él, amikor hivatalos ü- gyeit intézi. — Tudja a lakáscímét? — kérdez-, te a felügyelő. Az asszony azonban csak a vállát vonogatta. A rendörfeltígyelő most már elhatározta, nem hagíMa annyiban. Felkereste Tulkáné szüleit. — Igen, Ruth Münchenben van — bólogatott Render úr, Tulkáné édesapja. — Éppen most kaptunk tőle egv lapot. Rendszeresen ír, ha elutazik, mert nincs telefbnunk. A lapon 8-i dátum volt, s rajta rövid szöveg; „Herbert New Yorkba utazott. Én Mflncbenben maradok a fövő bétlg. Addig szívélyes üdvözlet; Ruth.“ A lap ll-én érkezett meg. A felügyelő megtudta, hogy Ruth szülei nem jó szemmel nézték lányuk házasságát. Nem sokkal ezután ugyanis, hogy egvbekeltek, a fiatalasszony depressziós álíanotba került Szülei mindezért vejüket okolták. —o— Schneider felügyelő feltárcsázta Ruth müncheni lakását. A kagylót azonnal felvették, de nem az asz-^ szony jelentkezett, hanem egy erélyes férfihang, a müncheni nyomozóosztály vezetője. Ruth Tulkát holtan találták, valószínűleg öngyilkos lett, mondta.— Valami nem tetszik nekem az egészben — mondta a felügyelő segédjének, Grubernak. — Az asszony elfeledkezik ked- venb virágairól, ugyMakkor szívélyes levelet ír a szüleinek. Mindez nem vall öngyilkosságra. — Márpedig nincs más magyarán zat — vonogatta vállát Gruber. — Igaz ugyan, hogy Herbert Tulka 250 000 márkát kap a felesége halála után életWztosítás címén. A térj azonban hetedikén elutazott repülőgéppel New Yorkba, Ruth Tulka viszont még nyolradikán lapot írt szüleinek. A müncheni nyomozók elmondták, hogy az asszony egy heve-, rőn -feküdt, mellette a szőnyegen három üres altatótdblettás fiola,' és egy üres sherrysüveg. Egyetlen pohár, rajta az asszony ujjlenyomatai. A ház többi lakói nem tudták megmondani mikor látták utoljára az asz- szonyt, ötödlkén-e vagy hatodikén, de abban valamennyien megegyeztek, hogy nyolcadika után már senki sem látta. Aznap írta a lapot... — A levelezőlap — ugrott fel hir- teler a felügyelő. — Nyolcadikal pecsét volt rajta, de ki tudja, mikor írták. Ruth Tulka neAi írt rá keltezést! —-0— Herbert Tulka, az özvegy negyve nes, jóvágású, elegáns férfi volt. — Elfeledkezett a petúniákról — monlta neki szigorúan Schneider fel-' ügyelő. — Ez bizony végzetes hiba volt. — A feleségem feledkezett meg róluk — mondta Herbert, a homlokát ráncolva. — A, dehogy — nevetett gúnyosan a felügyelő. — A felesége nem feledkezett meg a virágokról, az volt a szándéka, hogy két-három nap múlva hazautazik. De már nem tehette, mert halott volt. — Már akkor halott volt? — kérdezte hökkenten az özvegy. — Hogy jut ilyesmi az eszébe? — Azóta már pontosan megálíapítottuk, hogy a halál 4-e és 6=a között következett be. Tulka úr, valószínű-' leg éppen ötödikén. Az altató a sher-“ ryben volt. Most már csak az a kér-' dés, hogy ki tette bele. — Én, kérem, New Yorkban vol'-" tam — mondta egyre Idegesebben Tulka. — Csak most jöttem vissza, tanűirh vannak erre. Hetedikén u" taztam el. — És egészen biztos volt abban, hogy támadhatatlan alibije van arra az esetre, ha valaki gyanúsnak találja a negyedmilliós márkás dlet-i biztosítást — bólogatott a felügyelő. — Mielőtt tehát elutazott volna, be-" dobta a levelezőlapot egy postaládá-- ba, hetedikén este. Innen került rá a 8-1 bélyegző. Megvizsgáltuk azonban a lapot, legkevesebb egy hónap-- pal előbb írták, akkor, amikor ön úg.yszintén New Yorkban volt. Herber! Tulka igyekezett nyugodt maradni Ekkor azonban kinyílt az ajtó, egv fiatalember jött be rajta. A felügyelő a jövevényhez fordult, és megké’’dazte tőle: — Ez volt az? A fiatalember bólintott, a rendőr-- felügyelő pedig úgy érezte, némi magyarázattal tartozik Herbert Tulkán nak. — Ez a fiatalember taxisofőr, ö vitte magát hetedikén a repülőtérre. Pontosan emlékszik rá, hogy egy postaláda közelében megállította a taxit, kiszállt és beledobott egy le-- vei ezől apót. És a segédéhez fordult: — Elvezethetik Herbert TuíkátT Foto: archív V Válasz FÄJÖ SZÍV jeligére Amikor elolvastam a leveled, elhatároztam, hogy írok, mert lánykoromban én is linsonló helyzetben voltam. Több mint két évig jártam egy fiúval, nagyon szerettük egymást. Rajtam kívül más lányra rá se nézett. Amikor tehettük, mindig találkoztunk. Bizonyos idő múlva azonban nagyon megváltozott, kezdett elmaradozni a randevúkról. Az egyik randevú helyett egy levelet küldött. Annyira megharagudtam, hogy visszaküldtem a levelet. Ezután se nem írt, se nem jelentkezett. Nagyon bántott a dolog, kezdtem gondolkodni, hogy hol rontottam el a dolgokat. .Talán a levelet nem kellett volna visszaküldenem? Nagyon bánatos voltam, állandóan odahaza tartó-zkodtain. Édesanyámat is bántotta a dolog, tudott a szerelmünkről, ezért vigasztalni kezdett. Egy alkalommal bálba vitt, és ott újra kezdődött az életem. Felkért egy nagyon csinos falumbcli fiú táncolni, egész éjjel csak vele táncoltam. A bál végén bevallotta, hogy már régebben szeretett volna velem beszélr i, de soha nem volt alkalom. Titokban nagyon szeretett. Abban a pillanatban rájöttem, hogy más fiú is van a világon. Majdnem kél évig jártunk együtt, mielőtt megkérte volna a kezem. Természetesen igent mondtam, mert annyi -a megszerettem, hogy nélküle el sem tudtam volna képzelni az élelem. Azóta három gyermekünk született, és nagyon boldogok vagyunk. Remélem, hogy a példámból te is okulsz, es levonod a tanulságokat. Jelige: Égig nyúló boldogság Válasz KÖNNYEK A PÁRNÁMON jeligére Tizennyolc éves diáklány vagy, és a szüleid rém engednek sehová szórakozni. Én tizenhat éves vagyok, szintén diáklány, sajnos, engem se engednek a szüleim -ehová. Ha nagy nehezen mégis elengednek, kiszabják a pmtos időt, mint a katonának a kimenőt. Ha öt percet kések, akkor büntetésből hónapról hónapra otthon kell ülnön. Még az udvarra se érdemes kimennem, mert ha az apám lehetné, még oda is kijönne utánam. így aztán benn ülőit, 'és mindenkitől elidegenedem. Látom, neked is hasonló a helyzeted. .Azt ajánlom, hogy a fiút feledd el, ne gondolj rá többé! Igyekezz a szüleidnek a kedvére cselekedni. Egyszer majd csak megbánják, hogy fogolyként tartottál a lányukat. Jelige: Nehéz a boldogtalan boldogságtól búcsút venni Válasz EGY SZOMORÍl LÁNY jeligére Tizenkilenc éves lány vagyok, és basnnló helyzetbe kerültem mint le. Ezért írok. Véleményem szerint várj a fiúra, ne higgy a mendemondáknak. Először győződj meg arról, hogy igaz-e, amit hallónál, aztán világos lesz előtted, mi a teendőd. El tudod majd dönteni, hogy megvárjad-e vagy se. Addig azonban várj, amíg hazajön szabadságra, fia igazán szeret, elmond mindent. , Jelige: Várj rám Válasz HÁROM ÉLET jeligére Érdeklődéssel olvastam panaszos sorait, mert az én sorsom is olyan volt, mint az öné. Azért Írom, hogy volt, mert én már (úl vagyok a nebe-zén a váláson. Az én férjem sem volt kiilijiib, .Mi is szétfiitottiink a szüleinklicz, és akkor jött utánunk könyörögni, hogy meginvni. De az ígéret csak addig tartott, amíg cimon-lta. Végül megsokallot- tam, és azt mondtam, hogv elég! Ha a férje nem változik meg, no féljen a válástól. Tudom, hogv két gyermekkel nem könnyű az élet, de ha a szülei is segíteni fogják, akkor ne riadjon vissza semmitől sem Senki sem kívánhatja, hogy részeges férje mellett lönkrelegye a gyermekei és a saját életét. Szülei segítségével és erős akarattal új életet kezdhet. Szívből kívánom, hogy minél előbb rátaláljon a helyes útra, és eljusson a boldogsághoz. Jelige: Sorstársak (-
