Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-29 / 26. szám
A galántaiak üveges tánca nagy sikert aratott 60MBASZÖG76 Feszült várakozással ültem az autóbuszba Gombaszög felé, ahol a csehszlovákiai magyar dolgozók immár XXI. országos kulturális ünnepélyére kerül sor. Már a megnevezésből is kitűnik, hogy idén a gombaszögi ünnepségek szervező bizottsága az eddigieknél is gazdagabb műsorral a- karta meglepni a közönséget, s most már nem csupán egy országos dal- és táncünnepélyről van szó — s remélhetőleg a Jövőben Is Így marad — hanem Gombaszög a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének seregszemléje lesz. Az eddig ismert gombaszögí műsor elsősorban olvan akciókkal gazdagodott, mint a RoMa- va (Rozsnyó) és környékén rendezett író-olvafó találkozó, a hazai elkötelezett nemzetiségi irodalom és a magyar dolgozók számára kiadott politikai irodalom kiállítása, továbbá a CSEMADOK munkáját bemutató fényképkiállítás, s- végül, de nem utolsó sorban képzőművészeink tárlata. A gombaszögi ünnepség szfnos és nagyon szép pontja volt vasárnap délelőtt Plesivecen (Pelsőcön) az elesett szovjet katonák emlékművének megkoszorúzása, továbbá hazánk magyar dolgozóinak demostrációja pártunk és kormányunk helyes politikája mellett. Természetesen a főműsor az idén Is a kiapadhatatlan forrású népművészetünk nagyszerű fesztiválja volt. Nem először vettem részt egy ilyen fesztiválon, a tudat azonban, hogy észrevételeimet, benyomásaimat papírra kell vetnem, s az olvasóval is- mertetnetn, különös izgalommal töltött el. Szerencse, hogy utitársaim — a galántal gimnázium tanulói, régi ió Ismerőseim — vidámsága, felszabadult éneke némiképp feloldotta bennem ezt az érzést. Szükségem ts volt rá, hiszen utunk Szlovákia déli vidékein vezetett, s így már az autóbuszban munkához láthattam. Megfigyelhettem, hogyan propagálják a magyarlakta vidéken ezt a nagyszerű ünnepséget, melyről az idén először a Csehszlovák Televízió is helyszíni közvetítést sugárzott. (Ez a tény mindenképpen a rendezőket dicséri.) Első észrevételeim aggályossá tettek, hiszen a hosszú úton alig néhány plakátot láttam és attől féltem, hogy a Jeles évforduló — a CSKP megalakulásának 55. évfordulója — jegyében rendezett kulturális ünnepségnek nem lesz elég közönsége. Félelmem azonban alaptalannak bizonyult, mert szombaton a 16 órai műsorkezdésre mintegy 20 ezer ember gyűlt össze. Öröm volt nézni a tarkán hullámzó sokaságot, hallgatni a boldog, felszabadult kacagást. Elbűvölően szép környezet, felhőtlen tiszta kék ég, amelyről aranyröghöz hasonlóan ragyogott le a hétköznapok gondjait, búját, baját feledő tömegre a Nap. Azt hiszem a jelenlevők többségének ugyanez, vagy hasonló volt a véA tomascvi (féli) Kis-Duna együttes jó ritmusú tánccal szórakoztatta a közönséget. foto: Prandi Sándor leménye. De hadd szóljak az érem másik oldalról is. Arról akarok írni, amit sem a jelenlevő közönség, sem a vasárnapi egyórás Tv-adás nézői nem láthattak. Arról a rengeteg munkáról, amely ezt a szép műsort megelőzte. Nemi Nem térek vissza az átgyakorolt hosszú estékhez. A több tíz, sőt száz fellépéshez sem, melyeken a Gombaszögőn látott együttesek csiszolták műsorukat, sem a járási népdal és népi tánc fesztiválokhoz, de még Zsellzhez sem. Hiszen aki csak egy csöppet is belelát az amatőr, vagy akár a hivatásos kulturális csoportok életébe, az tudja, milyen felelősségteljes és fáradságos egy-egv műsor összeállítása, betanulása, és tudja azt ts, hogy mindez mennyi lemondással jár. Én csak Gombaszögről akarok írni, arról, hogy a tűző napon csak ülni és figyelni is elismerést érdemlő teljesítmény volt, nem még táncolni, énekelni, szórakoztatni, mulattatni a közönséget. A fellépő együttesek pedig péntek estétől vasárnap késő délutánig ezt tették megállás nélkül. Gyakoroltak, ismerkedtek a színpad méreteivel, vagy éppen a színfalak mögött ácsorogtak sorukra várva. Ezt zokszó nélkül bírni — ahhoz több kell, mint a taps utáni vágy. S ez a többlet a kultúra szeretete, megvolt valamennyi csoport tagjában a to- maSovi (féli) Kis-Duna Táncegyüttestől kezdve, egészen a Královsk# Chlmec-i (királyhelmecí) Bodrog Táncegyüttesig. Erre a lelkesedés! e volt szükség a szombat esti főműsorban is, amely különböző okok miatt mintegy 50 percei késéssel kezdődött, s emiatt az eléggé bűvös- éjszakába nyúl!. Még ilyen körülmények között Is teljes odaadással adták elő a szebbnél-szebb műsorokat a tánccsoportok. bár akkorra a közönség száma is megcsappant, mert a rendezőbizottság nagy hibát követett el azzal, hogy a legnagyobb vonzóerőt -— Kovács Kálit és a V '73 együttes műsorát a népművészeti műsor előtt iktatta be. Talán ha Kovács Kati este lép fel, még a hűvös időt is elviselték volna, és természetesen a főműsort, népi dal- és táncegyütteseinket is többen látták volna. Nem állíthatom, hogy valamennyi csoport nagyszerű, kifogástalan teljesítményt nyújtott, hogy nem akadt itt-ott valami kis hiba, mégis az e- gész rendezvényről csakis elismeréssel szólhathnk. A gombaszögi kulturális ünnepély rendezői nagyon jól tudják, hogy ez a feszüvál népi kultúránk fejlődésének tokmérője, éppen ezért ide .^már valóban csak a legjobbak juthattak el. A szombati és a vasárnapi műsorban a zselízi Országos Népművészen Fesztiválon leg nagyobb sikert aratott hazai magyar népművészeti együttesek léptek fel. Nem csoda hát, hogy a közönség lelkesedéssel és tetszéssel fogadta a műsort. Nem akarok rangsort felállítani, mert egyrészt nagyon nehéz lenne, másrészt mert írásomnak nem ez a célja.' A sorrend tehát, amelyben néhány csoportot megemlítek, nem rangsorolás, és ha valamelyik együttest netán kihagynám, az nem jelenti műsoruk leértékelését. Kezdjük a sort a koäicel (kassai) Oj Nemzedék táncegyüttes műsorával. )61 értesült körökben az a hír járja, hogy baj van az együttes körül, próbáik, fellépéseik nem kis nehézségekkel járnak. A műsor láttán kicsit csodálkoztam ezen, mert táncuk koreográfiája szép és Igényes volt, az előadásmód pedig nem maradt el az Ösz- szeállítás színvonalától. Megcsodáltam a „keletiek“ temperamentumát, mely szinte tűzbe hozta a nézőket. A Dunajská Streda-1 (dunaszerda- helyi) Csallóközi Dal- és Táncegyüttes két megragadóan szép összeállítással szórakoztatta a közönséget. Rózsái Erzsébet Medvesaljl táncok című összeállítása méltán szerezte meg Zselízen a második helyet. Gombaszögi előadásuk arról tanúskodott, hogy az együttes érett, nagy feladatokra képes, tapasztalt, kitűnő táncosokból áll. A galántai gimnázium tanulói a tavalyi műsorukkal már kivívták a szakemberek elismerését, az idei ösz- szeállításuk révén pedig már Gombaszög rangos szereplőivé léptek elő. Különösen a lányok végtelenül kedves mozgása, amely még az Üveges táncban (Takács András összeállítása) is könnyed, felszabadult volt. Kár, hogy ennek a csoportnak nincs és nem is lehet törzsgárdája, az idei táncosok közül jövőre már nem mindenkit láthatunk viszont. A levicei (lévai) táncosok Kopogós Táncát a közönség vasiapssal jutalmazta. Ezt a műsorszámot a cite- razenekar gyönyörű játéka és a női kórus kedves éneke tarkította. A láncosok kissé megilletődötlen mozogtak, pedig vidám összeállításuk több mosollyal sokkal nagyobb hatást gyakorolt volna a nézőkre. Óriási közönségsikert aratott a Ge- merská Horka-i |gömörhorkai) Cel- lulözagyár Táncegyüttes, és mondjuk meg mindjárt, hogv ebben nemcsak a gömöriek hires lokálpatriotizmusa játszott szerepet. Gyönyörű ruhában adták elő nagyon'jó ritmusú táncukat. Sorolhatnám még a többi együttest is, dicsérő hangon szólva táncukról, összeállításukról, énekükről, hiszen valamennyien nagyszerűt nyújtottak és valóban minden dicséretet megérdemelnek. Bár azt ígértem, hogy nem állítok fel sorrendet, az egyik együttest mégis a többiek elé kell helyeznem. A sládkoviCovói (diószegi) Üjhajtás Dal- és Táncegyüttesről van sző... Összeállításukat a jelenlévő mintegy ötezer nézőn kívül — gondolom a Csehszlovák Televízió jóvoltából — több százezren látták. Láthatták a hibátlan eredeti népszokásokat tartalmazó összeállítást, melyre csak e- syetlen jelzőt találtam: csodálatos. Ezt a véleményemet a körülöttem ölő nézők is osztották, de ez volt a véleménye a budapesti Csepel Táncegyüttes vezetőinek és tagjatnak egyaránt. A hazai magyar népművészeink közül két szólóénekes érdemel említést: Szvorák Mária és Fürst Pál. Még kell említeni Quittner János Tavaszi táncait, valamint Takács András Vasvári verbunkosát, ezeket a kompozíciókat egyébként a tv-nézők is láthatták. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy a két említett koreográfus több összeállítása szerepelt az Idei gobma- szögi ünnepélyen, és nagymértékben hozzájárult a seregszemle hatalmas és vitathatatlan sikeréhez. A rendezőket dicsérik a műsor gazdagítását szolgáló próbálkozások. Minden biíonnyal hozzájárulnak a szocialista ember neveléséhez, a népeink közti barátság elmélyítéséhez. Ezt a célt tűzte ki maga elé a CSEMADOK Központi Bizottsága az Idei gombaszögi ünnepségek előtt, s ezt szolgálta a vendégművészek — a budapesti Csepel Táncegyüttes, a bra- tislaval Katona Művészegyüttes, a re- vúcai L1KOTEX Táncegyüttes, az ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Barvinok együttese, )ákó Vera és Mozsár Imre, valamint Kovács Kati és a V“73 együttes — részvétele mind a szombati, mind a vasárnapi műsorban. Ügy érzem, a CSEMADOK KB elérte célját, s nemcsak a nézők, a szereplők, hanem a rendezők is elégedettek lehetnek. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók XXI. Kulturális Ünnepélye az idén nagyszerűen sikerült. NESZMERI SÁNDOR A Napsugár együttes Nővé Zámkyluíl (Érsekújvárból) Krisztina várta a megszokott helyen. Beült mellé. Autóztak. Ez volt a legkedvesebb szórakozásuk. Krisztina Budán lakott, a domboldalon. Ezen a tájon andalogtak a Trabanttal. Alig szóltak egymáshoz, csak ültek a bágyasztó fényben, bámulták a kanyargós lejtőket kísérő fákat, kerülgették a kertes házak tömbjeit. Meredeken kúszott az út a hétvégi kirándulóhelyek felé, hétköznap lévén, kihalt, csöndes a táj. Az autó szűkölve kapaszkodott a málladozó úttestbe, erőlködött a kétütemű motor. De már tudta a járást, annyiszor mentek erre. — Voltam a nyomdában — mondta Najn Iván. — £s? — Krisztina hunyorgott a naptól. — Semmi. Köhögött a Trabant. — Elhoztam a Vörösmarty-tételt —■ mondta Najn Iván. — Jó, majd add ide. • — Vedd ki a táskámból. Egy osziálvba jártak. Krisztina Is a bölcsészkarra jelentkezett, magyar olaszra (Nyelvi tagozat a IV. A. a fele franciát, a másik fele pedig olaszt tanult, heti hat órában. Amikor még elsősök voltak, a tanárok rebesgették, hogy az audio-vizuális oktatást is bevezetik, de abból semmi sem lett.) — Hát mi legyen? — törte meg-a csöndet Najn Iván. Krisztina vállat vont. — Apáék otthon vannak — közölte. jNajn Iván érre nem szólt semmit. Másfél éve jártak együtt; értették egymást félszavakböl. A fogaskerekű végállomásnál lyukadtak ki, mint rendesen. Volt itt egy parányi tisztás az út mentén, oda furakodott be a Trabant a bokrok közé. Kattant a slusszkulcs, leállt a motor. Csak ültek, nézték egymást. A nap behúzódott a hegy mögé. A Trabant 601-es üléseit nem lehet hátrahajtaní. Emiatt sokszor elátkozták ezt a kocsit Egyetlen megoldás az lett volna, ha elférnek a kormány melletti ülésen mind a ketten, de ahhoz túl szűk volt. Kikísérleteztek már minden — az autóban szóba jövő — testhelyzetet. Nem maradt más: szembefordultak, és a lehetőségekhez képest összeölelkeztek. Najn Iván keze elindult Krisztina testén, megkereste a könnyű vászon ruha legalkalmasabb bejáratait. Egyre vadabbul tapogatták egymást, dühödten csőkolóztak. Najn Iván kezének lassú, köröző útja több mindenre emlékeztette. Röhögött. magában hülye gondolatain. Először is a kis kék Trabantot látta, egészen magasról (mintha makettasztalon), amióta rója a vékony hegyi utakat. Aztán apjának monoton körsétája jutott eszébe, s a megtorpanások az ablak előtt... Aztán hátradőltek, mint két kiégett csikk a hamutartón, íiajn Iván ilyenkor szégyellte, utálta magát, és utálta Krisztinát is, amiért képtelen gyakrabban elintézni, hogy fölmehessenek hozzájuk. Vagy legalább hajlandó lenne kiszállni a kocsiból! Leteríthetnék a fűre a pokrócot az ülésről.' Furcsán, szorongva érezte magát. Nem szólt a lányhoz, vitte haza. Elbúcsúztak, s ő megkönnyebbülten fordult rá a Moszkva térre vezető, kockaköves, széles útra. Élvezte a vezetést, ez! nem tudta megunni. Szinte sajnálta, amikor hazaért. Néhány pillanatig még hallgatta a hűlő motor békés pattogását, aztán kiszállt, bezárta az ajtókat. Az anyja ott állt az elsőemeleti fordulóban, a lakás nyitott bejáratánál. — Láttam az ablakból, hogy jössz — mondta. Előrement. A kötényébe törülte a kezét, eltűnt a konyhában. Najn Iván besétált a nagy szobába. Apja ott ült a kanapén, és keresztrejtvényt fejlett. — Szerbusz, apa. — Szerbusz — az apja becsukta a Fülest, letette az asztalra. Várakozó arccal nézte. Najn Iván élvezte a feszültséget, ráérős léptekkel az ablakhoz sétált, és kibámult rajta, aho- gyon az apja szokta. Nézte sűrűsödő félhomályban derengő, lecsonkított fákat az udvaron. Anyja minden tavasszal hivatott fűrészes-baltás embereket, hogy vágják le a felső ágakat, mert eltakarják a napot. Az erkélyről dirigálta őket: — Még azt ott! Meg aztl Utána dohogott, soknak találta a pénzt, amit a munkások kértek. Majd elégedetten szemlélte a megrendszabályozott fá kát: —■ Most majd besüt a nap. Ilyenkor egy darabig antik torzóra emlékeztetett a fa. Najn Iván nézte az eget, már látszott néhány túlbuzgó rs'l- lag. Várta, hogy az apja megszólaljon. — Voltál? — az apja nem bírta tovább — Igen — mosolygott. — És? — kérdezte az apja. — Minden rendben. Beírtak. — Kivel beszéltél? — Simányi Lajossal. — Kedves volt?
