Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-29 / 26. szám

5 AZ „EMBERI JOGOK* BAJNOKAI Még egy felvétel Berlinben és indulunk haza HÉTVÉGI KIRUCCANÁS BERLINBE Nagy Erzsébet, az énekkar tag­ja Berlin filterén Bratislava, ; .Prága, Drezda, Berlin, Ezek voltak a fontosabb állomások, vagy tia úgy tetszik, megállók azon az' úton, melyét az Ifjú Szivek 80 tagja, egy jú­niusi hétvégi ■ kiruccanás során megtett. Persze áz elsőtől az u-. tolsőig mindegyik tartogatott valami meglepetést, izgalmat az együttes vezetőinek és tag­jainak számára Bratislavában azon izgultunk, hogy ki, vagy kik késik le Kö- zép-Európa egyik legpontosabb-- ban közlekedő .nemzetközi gyorsvonatát, a Hungáriái. Prá­gában attól féltünk, hogy nem marad-e le valaki azok közül, akik még a haláron belül cs,eh szlovák pénzért frissítőt vásá­rolnak az előttünk állő hat 6- rát tartó útra. Drezda, itt csak Kobák Kornélné volt Idegesebb a kelleténél, hogy férje, aki az előző vonattal utazott, csatla­kozik-e hozzánk. Mi többiek sóvárogva néztük vonatunk ab­lakából a várost és -szívesen bejártuk volna újra utcáit, te­reit, múzeumait, de az Idő kö­nyörtelen volt hozzánk. Berlin­ben már vártak bennünket. Berlin. Az órámat nyugodtan Igazíthattam volna a percnyi pontossággal befutó vonathoz. Vendéglátóink formamentes fo­gadtatása • után autóbuszok rö­pítettek bennünket a fényben úszó város legelőkelőbb szállo­dájához az Interhotel Stadt Berlin felé. A harmincnégy eme­letes épületkolosszusban szál­lásolták el a Szabad Német If­júsági Szövetség (FDJ) X. kong­resszusára érkező külföldi de­legációk tagjait is. A hosszú út után csak néhá- nyan indultak városnézésre, hi­szen másnap reggelre, próbát hirdettek, méghozzá kamerák előtt, mivel a Német Televízió helyszíni közvetítést tervezett be együttesünk fellépéséről. A pro lm számunkra is szokatlan pontossággá,! folyt le. Együ! le­sünkön kívül egy szovjet és egy lengyel együttes próbált. Velük együtt, biztosítottuk dél­után és este a kongresszus kül­dötteinek és Berlin fiatalságá­nak a szórakoztatását. Amíg a próba folyt, az együt­test kísérő újságírónak maradt ideje arra, hogy a Német 'De­mokratikus köztársaság főváro­sának nevezetességeivel ismer­kedjen A város belső közleke­désében a tömegszállítást az U;Bahn (földalatti vasút) és az S-Bahn (villamosított' városi’ gyorsvasúti bonyolítja le. Mind­két közlekedési forma végtel3-i női gyors és kényelmes, mégis az ide érkező, idegennek leg­jobb a taxi, ami aránylag ol­csó. Még egy rövid látogatás sorén is időt kell szakítani ár­ra. hogy az ember végigmen­jen Berlin legismertebb terén az Unter den Ltndenen (Hárs­fasor), mely a régi városfalból ■ fennmaradt Bránde^^rgftr.Tpr;- hoz (Brandenburgi kfiffti-f vézet Otba -ejthető -a- világhírű ■ Iflló -ben alapított Humbéiár Egye­tem, ahol olyan jeles szemé­lyiségek tanultak, illetve tevé­kenykedtek mint Heinrich Hei­ne, Marx Károly, Hegel, Ein­stein és még sokan mások. Szá- ' mos múzeum, kópián csalogatja a fővárosban tartózkodó láto­gatót. A sietősebbek madártáv­latból. nézik meg Berlint. Erre legjobb alkalmat nyújt a 385 méter magas tévétorony A 300 méter’ magasan levő gömhniako 30 méter átmérőjű kávéházbö) gyönyörű ^kilátás nyílik a rom­jaiból újjá, modernné épített Berlinre, Alattunk a, város, a- lgftunli az AÍeganderplatz, ahol harminc színpad várja a sze­replőkét, köztük a mi együita-' sünk tagjait isi, A főmíísór a szállodánktól 200 mé'terre felépített, 'szá-. munkra szokatlan nagyságú szabadtéri színpadon kezdődik. Hetvenezer fiatal tolong a lő­téren, kt-tudja hány millió né' ző ; ül '8 képernyők előtt; ami­kor együttesünk zenekara el­kezdi játszani az Ördöglagzl eB ■mű tánckompozíctó kísérő ze­néjét. Szorongva várjuk a hét perces tánckompozícíó végét — bejön- e az első taps? Utolsó taktusok, utolsó tánclépések és hetvenezer fiatal tapsol az ör- döglagzinak, illetve táncosaink teljesítményének. Hogy volt, hogy . volt,,, hangzik a kiáltás jobla-ÖJ*. teilróka gZ’ )U dolgozó máigyát" rtitmkás-flataiok ij k áról Lent^V nézőtéren ’ és bálul a színpad mögött pedig szövőd nek a barátságok. Magyar, len gyei, szovjet fiatalok, szereplők ismerkednek egymással. Barát• ság, segltőkészség jellemző a fiatalságra. Hadd mondjak el egy epizódot „őzzel kapcsolat­ban. Együttesünk után a Krsk- kowjak lengyel népi együttes lépett, a színpadra Még a fő­próbán eltörött a lengyel a gvüttés csellistájának a hang­Kelet szlovákiai tánc Táncosaink a színpad mogult szere. Együttesünk tagjai siet­lek lengyel barátunk segítségé­re. Amint zenekarunk befejezte a játékét, a cselló azonnal más kezekbe került, tiugy új gazdá­ra találjon, aki izgatottan vár­ta. mert máris az 3 zenékari számuk követkézéit. Persze nemcsak ez Volt áz egyetlen példa a segítőkészség megnyil­vánulására, bizonyítására. So­káig elnéztem az egyes együt­tesek vezetőit, miként drukkol­tak kölcsönösei) egymásnak, ho­gyan tudtak örülni a másik e- gyüttes sikerének. Itt tapasztal­hattam Igazán, hogy még a há torítö szó is-jobban esik, mint otthon. A délutáni fellépés úján Sincs sok idő a pihenésre, mi­vel készülni kellett az esti fel­lépésre. Este Milyen is az esti Bér Un, kiváliképpen akkor, amikor az. Ifjúsági -szövetség X. kong­resszusának utolsó óiéit töltik:> a fiatalok a Német ütnnokratl kus Köztársaság fővárosában. Alkalmam volt már sok fiatalt együtt látni, de ennyit, mint a- zon a szombat estén, még so­ha. Huszonévesek tízezrei töl­tötték be a tereket és velük egyidősek szórakoztatták őket. Vidámak voltak és mlnden^on- dot‘félre tettek. Berlin ezen az estén csakis az ifjúságé volt. Mintha értük épült volna újjá. Igen, így vant Értük és nekik épült újjá. Természetesen, hogy az újjáépítésből ők Is kivették a részüket. Őszintén tudnak ö- rülni az ország sikereinek, ő- szintén és lelkesen tudtak tap­solni a reflektorfényben szín­padra lépett együttesünk tán­cainak, dalainak. Az ésfi -műso­ron tapasztaltam, bogv a fiatal- ’ ság megbecsüli és értékelni tudja a népi hagyományokon a- lapuló müsorszámokat, mert a legtöbben ott, annál a színpad­nál voltak, ahol a már említett együttesek mutatták be reper­toárjuk legsikeresebb számait. A színpadon még zengett a- dal, az óra pont éjfélt ütött és ekkor rakéták röppentek a ma­gasba, hatalmas tűzijáték, jelez­te, hogy véget ért az ünnepség- sorozat. Elhalkult a zene, de a fiatalok nem akartak lepihen­ni, Berlin nem akart aludni térni. Együttesünk tagságának legnagyobb része viszont tgen, hiszen másnap, azaz vasárnap reggel két új luxus Ikarus jel­zésű távolsági autóbusz állt meg a szálloda előtt, hogy az Ifjú Szivek tagjaival elinduljon Berlinből Bratislava felé. Viszontlátásra Berlin! búcsúz­tunk a ragyogó napfényben. Viszontlátásra Német Demokra­tikus Köztársaság, ahol együt­tesünk már többször vendég­szerepeit és mindig .sikert ara­tott. Viszontlátásra új Német­ország, te béke földje. Együtte­sünk ide bármikor visszatér. — Minden várakozást felül­múló nagysikerű hétvégi kiruc­canás volt — állapíthatta meg Kulcsár Ttbor, az itjú Szivek igazgatója, amikor megérkez­tünk együttesünk székhelyére, Bratislavába. A fárasztó utat feledteti az a siker, amelyet Berlinben aratott az Ifjú Szi­vek 80 tagú csoportja. . — Csikmák Imre Torres, aki 1970 októberétől a következő óv augusz­tusáig állt hazája ólén, elnöksége alatt igyekezett a ha­ladás útjára terelni országát. Ez persze többeknek, köz­tük a nagy északi „főnöknek”, az USA-nak nem tet­szett, és bekövetkezett az, ami ilyenkor szokásos Latin- Amerikában: 1971 augusztusában jobboldali katonatisz­tek Banzer tábornok vezetésével államcsínnyel eltávolí­tották Torrest. A politikust Peruba száműzték, onnan Chilébe ment és amikor 1974-ben ott is felülkerekedett a jobboldal, Argentínába menekült, A néhai bolíviai elnök sorsa bizonyos értelemben ti­pikusnak mondható abban a Latin-Amerikában, amely­nek több államában washingtoni segédlettel — nyílt vagy álcázutt fasiszta rezsimek uralják a helyzetet. Al- lende chilei elnök meggyilkolása és haladé rendszeré­nek megdöntése után több tízezer chilei menekült át a szomszédos országukba, köztük Argentínába, ahol szá­muk jelenleg is legalább 20 ezerre lőhető. Érkeznek politikai meneküllek más országokból, így (Jruguaybúl is, de távolról sem érezhetik magukat biztonságban. Működik ugyanis Argentínában egy Antikummunista Szövetség nevű földalatti lerrorszervezet, amelynek tag- jai készséggel állnak a belső és külső „megbízók” ren­delkezésére, amikor odamenekült ellenzékieket kell el­tenni láb alól. Így történt ez legutóbb két uruguayi politikus esetében is. Az uruguayi katunai rendszer „felkérte” az argentin rendőri szerveket, hogy „helyez­zék biztonságba” az uruguayi képviselőhöz volt elnö­két. Gutierez Rniz-t és Michelioi volt szenátort, akik Pinochet és Kissinger Argentínába menekültek. Nem sokkal később a két poli­tikust holtan találták Kio de Janeiro közelében. Nagy egyetértésben folyik hát az együttműködés t,a- tin-Amerika jobboldali kormányzatai között, természe­tesen „nem hivatalos” keretek közölt, mert hát ott van­nak a „földalatti” jobboldali szervezetek — azok min­dent és mindenkit elintéznek, ami és aki bármelyik re­zsim számára veszélyes. E rezsimek sorából „kimagaslik” a Pinochet-féle jun­ta, amely nem bízza köznapi terroristákra az ellenfe­lek eltüntetését. Ebben az országban nyíltan, ha úgy tet­szik „hivatalos keretek között” dühöng immár harma­dik éve a fasiszta terror. Tízezrek sínylődnek a kon­centrációs táborokban, bírósági eljárás és Ítélet nélkül börtönöznek be gátlástalanul mindenkit, akit a minden­ható, rettegett titkosrendőrség, a DINA gyanúsnak tart. Nem csoda, hogy a világ országainak többsége, köztük azok a latin-amerikai államok, amelyek élén haladó kormányzat áll — nem hajlandók szóba állni Pinoche- tékkel. Az Egyesült Államokban aznnban gazdasági és politikai okokból szükség van Chilére. Ezért hajszolta keresztül Washington nagy diplomáciai manővezerések árán azt az „ötletet”, hogy az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszteri értekezletét Santiágnhan rendezzék meg. Mindezt megtoldották azzal a kegyetle­nül cinikus ötlettel, hogy éppen ezen a közgyűlésen és éppen Santiágöban vitassák meg az emberi jogok helv- zetét a latin-amerikai kontinensen. Kissinger amerikai külügyminiszter, akinek golyóbiztos gépkocsiját külön- repülőgép vitte a chilei fővárosba, hazája nevében „megnyugtatta” a latin-amerikai jobboldali diktalűrá- kat, hogy az Egyesült Államok továbbra is „megvédi őket, bármilyen kommunista felforgatás ellen”. Felszó­lalása után találkozott Pinochettel és tanácsokat aduit neki arra vonatkozólag, hogyan lehet a jelenlepi „ rendfenntartó akciókat” a külvilág számára szalonké­pesebb módon folytatni. A latin-amerikai kontinens haladó rendszerei nem kérnek az ilyenfajta kozmetikázásból. Mexikó el sem küldte képviselőjét erre a közgyűlésre, a jamaicai kül­ügyminiszter pedig elment ugyan Santiágóba. de felszó­lalásában a chilei politikai foglyuk szabadon bocsátását követelte, és közölte, szeretné meglátogatni a rettegett fogolytáborokat, hogy tanulmányozza az „emberi jogok” chilei értelmezését... —kn­Június első napjaiban az argentin fővárostól, Buenos Airestöl 95 kilométerre, San Andres de Giles városka egyik hídja alatt egy holttestet talállak. A gyilkosok három fejlövéssel küldték a másvilágra áldozatukat, a- kit, mint később az eset egyetlen szemtanúja elmondta, gépkocsival szállították a „kivégző helyre”. Az eset nem keltett volna különösebb feltűnést Argenlínában, hiszen — akárcsak más latin-amerikai országban — jó ideje mindennapos dolog. az emberrablás, a gyilkosság. Az áldozat személye must mégis felkellette a figyelmet, a híd alatt ugyanis Juan Jósé Torres, volt bolíviai elnök bever három golyóval a fejében.

Next

/
Thumbnails
Contents