Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-29 / 26. szám

Anton OndruS Szinte hihetetlen! Két évvel ezelőtt az angliai 3:0-a után kevesen hittek abban, hogy a csehszlovák csapat akár a cső portjából is továbbjut. Aztán si­került. jött egy olyan sorozat, amely mindenkit meglepett, ta­lán magukat a szakvezetőket is: 19 mérkőzés vereség nélkül. Ennek ellenére sem mert talán senki sem bízni a csehszlovák csapat éremésélyességében. Ma­ga je2ek edző is a negyedik helyre tippelte csapatát, és.még csak túlzott szerénységgel sem vádoltuk. Aztán robbant a bom­ba! A csehszlovák csapat kiü­tötte az aranyérmet már a zse­bében érző magabiztos holland együttest. Számomra nem is annyira az eredmény volt meg­lepő, hanem a csehszlovák csa­pat játéka, mert veretlenségi sorozata ellenére sem nyújtott mindig meggyőző teljesítményt, sőt voltak kimondottan gyönge mérkőzései is. (Gondolok első sorban a Svájc elleni l;l-re, az osztrák csapat elleni 0:0-ra, a- mely elütötte csapatunkat az olimpiai részvétel jogától.) A zágrábi mérkőzésen azonban a csehszlovák csapat játéka egy érett, klasszis csapat teljesít­ményeként is a kimagasló jel­zőt kaphatta volna. Ugyanez el­mondható a döntőről .is, és az eredmény ezúttal sem maradt el: Csehszlovákia Európa-baj­nok lett! Ogy érzem, nem túl­zók,. ha azt mondom, hogy la­kosságunk 90 százalékát ez a világraszőlő siker foglalkoztat­ja. Hadd szólaltassak meg most három embert, akik közül ket­tő szoros kapcsolatban áll a csehszlovák ; labdarúgással,, a harmadik pedig „csak“ labda­rúgórajongó. Kezdjük a sort Batta György- gyel, a Kis Építő főszerkesztő­jével, a költővel és sportújság­íróval, aki mellesleg' az újság­írók válogatottjának a csapat- kapitánya. • Mennyire tartod meglepe­tésnek a csehszlovák csapat el­ső helyét, és szerinted minek köszönhető ez a — mondjuk meg őszintén — váratlan, de nagyszerű és megérdemelt sí kér? — Véleményem szerint óriási meglepetés a csehszlovák csa­pat győzelme. Én nem vártam, mert Ondrusék ritkán játszot­ták azt a focit, amit én szere­tek: a szellemeset, sziporkázót. A védelem mindig is világszín­vonalon állt,, de ez még kevés lett volna. Móder Jóska szemé­lyében végre megtalálták azt az irányítót, aki megfelelő lel­kiállapotban mindent tud a pá­lyán. Az ő vezérletével más­képp mozgott még a kitűnő Masny is. Vagyis a csehszlo­vák válogatott csapatrészeiben eléggé harmonikus együttes volt az. Európa-bajnokság, ju.-. goszláviai találkozóin. Számom­ra külön öröm, hogy már évek­kel ezélőtt megírtam: Móder a válogatott kulcsembere lehet, és ez most Cruyff és Becken­bauer csapatai ellen is bebizo­nyosodott. Gőgh Kálmán szin­tén hibátlanul játszik az utóbbi egy-két évben. Örülök, hogy a ligások—újságírók' összecsapá­sainak két játékosát egész Eu­rópa megismerhette. Néhány szóban talán még arról, mivel gazdagítja ez a csehszlovák e- gyüttes a jelenlegi labdarúgást, mit érdemes tőlük a szomszé­dos magyarországiaknak elles­niük? 1. A fantasztikus kapust. Ka­pus nélkül nincs jó csapat. Vik­tornak oroszlánrésze van a si­kerben. 2. A hallatlan összpontosíta­ni tudást. Ez a csapat ma a vi­lág legjobbja ilyen téren. 3. A jó erőnlétet—lám, még a. világbajnok NSZK profi játé­kosai sem őrölték fel Ondrusé- kat. 4. A kiegyensúlyozott családi élet szerintem szintén szerepet játszott a nagy visszhangot ki­váltó győzelemben. Ezt pedig azért állíthatom, mért a cseh­szlovák együttes zömét szemé­lyesen egészen közelről is is­merem. Második kérdésünket Michal Jursa mérnöknek, a csehszlo­vák liga ismert játékvezetőjé­nek tettük fel. • Milyennek látta az Eurn- pa bajnokságot a játékvezető, és hogyan vélekedik a cseh­szlovák játékosok teljesítníé- nyéről, mert mint tudjuk a csehszlovákok négy sárgalapos figyelmeztetést kaptak, Pollá- kot pedig ki is állították? — Nagyon nehéz 'leiadatuk volt a játékvezetőknek, s hogy őszinte legyek, nem álltak min­dig feladatuk magaslatán. Túl­ságosan tisztelték a nagy játé­kosokat, a neveket. Kezdetben elengedték a mérkőzést, és a felborzolt kedélyeket mindig nehéz megfékezni. Ennek tulaj­donítom a kiállításokat és a. sok sárga cédulát is. A mi csa­patunkban nincsenek nagy ne­vek, így a játékvezetők nékik mindent lefújtak, olykor olyat is, amit nem kellett volna. An­nak ellenére, hogy négy sárga és egy piros lapot kaptak játé­kosaink, úgy érzem fegyelme­zett, jő teljesítményt nyújtot­tak, játékosaink szabálytalansá­gai nem voltak alattomosak. AZ ellenfélnél bizony gyakran elő­fordultak az ilyen jellegű sza­bálytalanságok'is, és sajnos ép­pen ezt nem torolták meg a já­tékvezetők. Tehát játékvezetői szemmel ítélve is nagyszerűt nyújtottak játékosaink, és én is csak gratulálni tudok eredmé­nyükhöz. Végül Neszméri Ferenc, a bratislavai Elektrovod dolgozó­ba nyilatkozik: — Akárhogy is veszem, csak csodálni tudom a csehszlovák csapat teljesítményét. Őszintén szólva, bárkivel fogadni mer­tem volna bármiben, hogy a csehszlovák csapat még a dön­tőig sem jut fel. Amit Jugoszlá­viában nyújtottak a. fiúk, arra csak egyetlen jelző illik: fan­tasztikus! Viktor, Ondrus,' Gőgh, és Möder az után, amit a döntőben műveltek, azt hi­szem — a világ bármelyik csa­patában helyet kapnának. Arra szeretnélek megkérni, ha vala­melyikükkel beszélsz az én ne­vemben is szorítsd meg ezek­nek a nagyszerű fiúknak a ké­zét. írta és összeállította: N. S. Marián Masny Ladislav Svehlík Antonín Panenka jaroslav Pollák Frantiíek Vesely Móder József Peter Gailis yyrm8——— , kiről írunk, egy olimpiai érem A már van a tarsolyában. Miért fi ne lehetne egy másik is? Hogv közben eltelt öt esztendő, és törtéin egy és más. Hát aztán! Egyelőre még nem szándékozik átadni helyét a fia talabbaknak. — Meddig még Éva? Sokan kérdezték tőle. Mostanábar keveseoben Az eredmények válaszol nak helyette. Éva modem asszony, egy kislány anyja, bár a lányka már felcsepere dett, de a mama még ott van a ve. mnypályán, még aktív sportoló. Miért -ne? Ameddig országos csúcsokat ér ei, ott a helye. Erre ■ pedig több- példái is adott már. Igaz. a múltban ritkán ban. A holland Blankers-Koen asz szony szinte kivéle) volt, Háromgye rekes mamaként négy aranyérmei szerzett. Olimpián. Minden gyereknek egyet. így igazságos. A repülő „hol landi“ egyet még magának ts meg­tarthatott. Ma már nem megy ritka­ságszámba, ha a mamák is verse­nyeznek. Éva asszonyt győzelme utál: csókkai köszöntötte a kislánya. Vala mikor a mama volt ilyen szemrevaié Csitri, mint most a lánya. Pápay Lász­ló, a szerdahelyi iskola tornatanára és a sportolók edzője azt mondta ne ki: —| Éva, ba szorgalmasan edzel, még najnok is lehet belőled. A kislány, hailgatott szavára. Elein te nehéz volt eldöntenie, milyen sportágat űzzön, mert szinte mindben jó volt. Pápay híres volt jó szemé­től, s egyből ajánlotta: — Ugorj és fuss. Ehhez van a leg nagyobb tehetséged. A kis Kucman Évi ugrott és futott, Szerette a labdajátékokat is, de azo­kat már csak kiegészítő sportágként űzte Az atlétikai pálya igazi otthona lett. Szorgalmasan edzett, nem kel Montrealban is szót kér? lett őt nógatni. Bevezetőben ifjúsági csúcsok, aztán rekordok a felnőttek csoportjában. Sok-sok verseny, sok- -sok szép győzelem. Szereplés a vá ■ logatottban, országos, csúcsok, nem zetközi viadalok. Aztán asszonv lett a lányból, Kuo man Éva. helyett "Suranováröl írtak a lapok. Elég gyakran, aztán egy időre csend lett körülötte. A fiatalasszony kismama lett. Sokan legyintettek is akkor. Most már nem lesz eredmény, befellegzett '.a versenyzésnek. A női sportolóknál bevett szokás volt, hogy amikor megszületett az ei ső gyerek, a mama búcsút vett a sportpályától. Éva asszony azonban másképp ha rározott. Megjelent a pályán, és beje­lentette: — Tovább akarok versenyezni.. Ismét edzeni kezdett, folytatta az allétizálást. — Éreztem, hogy a sok edzés még' nem hozta meg a gyümölcsét iga­zán, de nem adtam fel a versenyzést, pedig sok időt elraboltam a család­tól. Ez igaz. Nem kirándulhattak, nem nyaralhattak együtt. Versenyezni, ed­zeni kellett. Utazni a versenyek szín helyére. Külföldre, gyakran a terme rentúlra. Mindez áldozatot kívánt a családtól és a versenyzőtől egyaránt A mama még most is fut, ugrik. Edz és versenyez. Öttusában, távol­ugrásban, síkfutásban, sőf a gáton ;s Atletizál, közben persze el kell Iáim a háztartást, ki kell takarítania a la kést, főznie kell, nevelnie a kísjánvt. — Most már könnyebb, hatéves , :Z:'£ítS‘2. »JttdfeggSS temasm lesz, már segít Is nékem — mosolyog a mama. De még így is sok a kapkodás, ro­hanás. A Pravda, a Televízió és a Slpvnaff rendezte atlétikai viadal XVII.'évfo­lyamának a nők versenyében Éva asz- szony ts rajthoz állt. Ugrás,ban, fu­tásban. Lássuk csak', milyen ered­ménnyel? A 200 méteres távon remek volt. Fej-fej melletti küzdelmet lát­tunk. A hajrában nagyszerűen szágul­dott Éva asszony. Elfelejtette a fá­radságot, a munkát, a háztartást. Haj­rá, előrel A forduló jól sikerült, már az élen száguldott, és elsőnek szakí­totta el a célszalagot. Milyen idővel? 23,56 mp-cél. Hiszen ez új csehszlo­vák csúcs. Remek volt, Éva! A távolugrásban? Nem csökken a roham lendülete. Jól jön ki a lépés, a dobbantás, aztán már csak száll a levegőben a karcsú női test. Az e- redmény 647 cm; ez elég Is a győze­lemhez. Két győzelem, országos csúcs. Sza­bad az út Montrealba. — Javul a gyorsaságom,, s ez a tá­volugráshoz is kedvező — örül Éva asszony. Egy puszi a kislányától: — Jól van mami... Hát abba lehet ezt hagyni? Az o- limpiai játékok esztendejében? Ki­vált akkor, amikor^biég uem zárkó­zott fel az utánpótlás. v — Addig maradok, amíg szükség van rám. Éremesély Montrealban? Aki ilyen szívósan tud küzdeni, ott lehet ismét az éremosztáson. Még sok szép sikert, Éva asszony! Montréal 1976 OLIMPIAI ARCKÉP­CSARNOK

Next

/
Thumbnails
Contents