Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-29 / 26. szám
Az elmúlt héten az érdeklődés középpontjában az olaszországi választások álltgk. A választásokat a legteljesebb rendben és nyugalomban bonyolították le. A politikai érdeklődést jelzi a több mint 90 százalékos részvétel. Ez kifejezi, hogy a mostani szavazást sorsdöntőnek érzik az országban. Az utóbbi három évtized legnagyobb figyelemmel kfsért döntését érthetővé teszi, hogy Olaszország az utóbbi években permanens kormányválságokat élt át és különös hatással volt az országra a tőkés országokat sújtó gazdasági válság is. Az erőviszonyok most az olasz baloldal javára módosultak. Több mint 12 millióan adták szavazatukat az Olasz Kommunista Párt jelöltjeire. E- redménye nemcsak az 1972. évi parlamenti választásokhoz képest jelent előretörést, hanem a tavalyi közigazgatási választásokon elért sikerekhez viszonyítva is. Az új törvényhozásban csak kevéssel marad el a Kereszténydemokrata Párt mögött. Az új parlamentben a baloldal és a konzervatív tömb közötti erőviszonyok összességükben a balodal javára módosultak, ez szinte lehetetlenné teszi az eddigi kormányzati kéretek fenntartását. A baloldal azonban — sikerei ellenére sem — érte el az abszolút többséget, így az ország kormányzása szinte megoldhatatlannak látszik. A politikai életre döntő hatást gyakorló képviselőház mandátumait tekintve így oszlik meg: Kereszténydemokrata Párt 263 hely, (veszteség 4), Olasz Kommunista Párt 228 hely, (nyertek 49), Olasz Szocialista Párt 57 hely (veszteség 4). Az olaszországi választások eredménye élénken foglalkoztatja a világsajtót. A párizsi Le Figaro szerint Olaszország most válaszút előtt áll, mert semmiféle szilárd és kormánv- zőképes többség sem bontakozik ki a választási eredményekből. Ehhez a véleményhez csatlakozik a Quotidien de Paris, amely azt állapítja még, hogy Olaszország továbbra is „knr- mányozhatatlan marad és az egyedüli megoldást az jelentané, ha a kereszténydemokraták elfogadnák a „történelmi kompromisszumot“, amely azt jelenti, hogy hajlandók lennének a kommunistákkal együtt kormányozni az országot. A New York Times szerint washingtoni kormánykörökben arra számítanak, hogy a keresztény- demokraták ismét a szocialistákkal, valamint a kisebb polgári pártokkal kísérlik majd meg a kormányalakítást. Azonban a sajtóhangok figyelmeztetnek: lehetetlenség lenne és ó- ríási nehézségek támadnak, ha valóban még egyszer megkísérlik a kormányzást a kommunisták nélkül. Ismert azonban az [ISA kormányának álláspontja, amely beleavatkozik az o- Iaszországi belügyekbe. Kissinger n- gyanis ismételten kijelentette, az E- gyesült Államok „kénytelen lenne átértékelni' Olaszországhoz fűződő kapcsolatát. ha a kommunista párt bekerül a kormányba. Még mindig nem rendeződött a libanoni helyzet, bár az érintett felek élénk diplomáciai tevékenységet fejtenek ki. Dzsalud, líbiai miniszterelnök Damaszkuszban megerősítette, hogy újabb tűzszünet jött létre, és a palesztin ellenállás, valamint a libanoni hazafias erők megállapodtak abban, hogy részlegesen kivonják a Szíriái csapatokat az egyes körzetekből. Az arabközi erők első alakulatai elfoglalták állásaikat Bejrútban. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint ezek az erők egyelőre egy egy líbiai, illetve szíriai zászlóaljból állnak, őz Arab Liga főtitkára Mahmud Riad a- znnlian közölte, hogy a békefenntartó arab erők összlétszáma a későbbiek során 6 — 10 ezer között mozog majd. A két említett arab országon kívül Algéria, Szudán és Szaud-Arábia is felajánlott katonákat a rend fenntartására Libanonban. Egy szem se vesszen kárba! KIK NEVEZHETNEK BE A VERSENYBE? Minden harminc éven aluli fiatal (kom- bájnoscsoportoknál az átlagéletkor harminc év), és a SZISZ-tagok (náluk a korhatár nincs megszabva). Az aratás alatt arra kell törekedniük, hogy a termést Időben és a lehető legkisebb szemveszteséggel takarítsák be. A kombájnosok gépük típusa szerint egyénenként vagy csoportosan versenyeznek a kiváló eredményekért Az Ifjúsági Fényszóró járőrei a versenyben a szemveszteség megakadályozásán fáradoznak, felügyelnek az üzemanyaggal és energiával való gazdálkodásra. Benevezhetnek SZISZ-alapszervezetek, pionírcsapatok, karbantartó és tűzvédelmi csoportok is. az Értékelés A kombájnosok versenyében a learatott hektárok, csoportoknál az egy főre jutó hektárátlag, a legkisebb szemveszteség (nem haladhatja meg a 3 százalékot) és a betakarított gabona mennyisége a mérvadó. A SZISZ-alapszervezetek, pionírcsapatok, karbantartók, az Ifjúsági Fényszóró- és tűzvédelmi járőrök eredményeit a ledolgozott brigádórákban mérik. Az Ifjúsági Fényszóró munkáját értékelve sokat nyom a latban az észlelt hibák eltávolítása. A SZISZ-alapszervezetek és pionírcsapatok munkáját komplex értékelésnek is alávetik. Az érdeklődők a SZISZ járást bizottságain jelentkezhetnek a versenybe, és bővebb felvilágosítást is itt kapnak MILYEN JUTALOM VÁR A GYŐZTESEKRE? Az „Egy szem se vesszen kárba“ verseny győztes kombájnosai a SZISZ Központi Bizottságától elnyerik a „Kiváló kombájnos" vörös jelvényt, az ifjúsági iv- tazási iroda, a CKM pedig külföldi üdüléssel jutalmazza meg őket. A többi versenykategória győztesei szintén kapnak SZISZ- -kitüntetéseket, a pénzjutalomért pedig sportfelszerelést vásárolhatnak, vagy kulturális célokra költhetik. Fiatalok! Kövessétek figyelemmel az ifjúsági lapokat, mert rendszeresen tájékoztatnak majd benneteket a versenyről, az aratás lefolyásáról és a fiatalok kezdeményezéseiről. E lapok hasábjain megismerkedhettek hazánk legjobb fiatal kombáj- nosaival is. Ezernyolcszáz óra A fiatalok közül szerelnék valakivel beszélni — mondom a Mier bútorgyár lévai üzemegységének a portáján a por tásnőnek. — Hívom rögtön — válaszol ja, s amikor leteszi a telefonkagylót, még hozzáteszi: Megérdemlik! — Miért? — kérdem, mintha nem tudnám. — Nézze, itt ezt az épületet! Egy olyan öreg, csúnya, ékle lenkedő búdé állt itt ezelőtt, ás mi lett belőle! Érdemes megnézni. Közben megjön a SZISZ iize mi alapszervezetének az elnö ke, Stanislav HOMOLA diszpé cser, s fogja a kulcsot és me gyünk, hogy megnézzük a klub jukat A gyárban háromszázhar mine ember dolgozik. Ennek körülbelül a tíz százaléka az ifjúsági szervezet tagja. A klubjuk valóban pazar. A nagy műhelyablak szinte elárasztja fénnyel, világossággal a termet. — Mj adta a gondolatot a klubalakitásboz? — kérdem. — Semmi különös, csak ép pen mindig gondok voltak az ebédlő körül. Egyszer az egyik szervezetnek, mászov a másiknak kellett, fgy aztán megtör Iónt, hogy csak azért nem tud tűk megtartani valamely ak dónkat, mert a másik szerve zet éppen tanfolyamat, gyűlési tartott. — És? — És akkor kezdtünk el gon dolkodni. Végül e mellett a helyiség mellett döntöttünk. Tv lőbb valami műhely, majd o- lyan lomtár gyanánt szolgált Elmentünk az üzemi igazgató után és megkérdeztük, mit szólnának, ha egy kicsit rendbe- hoznánk és kisajátítanánk. Ha kedvetek van bozzá, még pénzt és anyagot is adunk. Vészünk valami fölszerelést is — vála szólta, tgy is lett. Rengeteg munka, de megérte. A falakat deszka burkolja, hátul két szek- rényfal. — Ezt vették vagy csinálták? — Nem. Néhány évvel ezelőtt készítettük a brnói vásárra, de nem kellett, s azóta itt állt sorsára várva. — Ügy látszik, mégiscsak kivárta! — Ki. Amikor elkészültünk a klubbal, újra elmentünk az i- gazgatú elvtárshoz, 5 megkérdeztük, nem adnák-e oda a klubnak. „Ahogy megígértük, mindenben támogatunk — mondta az igazgató, és már szállíthattuk is a bútort. A többit aztán mi magunk készítettük. Néhányan faberakással foglalkoznak. Az ő kezük munkáját, dicsérik ezek a képek. Mások a szabad idejüket elek trotechnikával töltik. Az egyik ilyen fiút megkértem, készítsen a lemezjátszónkhoz fénytáblát — és sorban mutatja a falon a képeket, bekapcsolja a kvadro fonikus hanglemezjátszót, villognak a fények a fénytáblán. Összesen ezernyolcszáz órát dolgoztak le a klub körül. Azt hiszem, sokan követhet nék a példájukat, mert, hogy egy „elfekvő* helyiség, műhely, raktár vagy ilyesmi minden tizemben, gyárban található, ab ban egészen bizonyos vagyok. —németh— Engedtessék meg nekem, höqy az „élvezeti" cikkek és eszközök tárából ezúton bátorkodjam a villamost kiiktatni. E merész ötlettel megvallom hosszú-hosszú évek óta kacérkodom, de nehezen megy, mert minden villamoson felmerülő rossz körülmény ellenére is rászorulok a villamosra. Félreértés ne essék: továbbra Is utazom majd villamoson, mert az időm továbbra is kevés, de nehogy valaki azt higgye rólam, hogy mindezt 16 dolgomban teszem. Kénytelen vagyok, hiszen örökké sietek. Persze e kényszerűséggel újabban másféle kényszerűségek is járnak. Nevezetesen az, hogy munkahelyemről ezután a város központjába, vagy a lakásomhoz csak úgy futbk el, hogy jóval többet guologolok majd, mint korábban. Sebaj, gyalogolni jó, mondta Móricz Zsigmond, s én ezt az állítást nem Is vitatom, csupán azzal bátorkodom megtoldani, hogy gyalogolni akkor jó, ha ahhoz az embernek kedve és ideje von. Am ha nincs ideje, ugyan mitől legyen kedve? Meg aztán nem is csak magamról van szó, hanem emberek százezreiről, akik kénytelenek a városi közlekedést igénybe venni. Százezreiről? Mimiről. Egészen konkrét leszek. A bra- tislaoal Béke tér átépítést munkálatát miatt megszüntettek egy villamosmegállót. Ráadásul a város szivében, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén Ott, ahol ezidáig a legtöbb ember szállt ki és be a villamosból. Azokból a villamosokból, amelyek a városnak egy u- gyancsak fontos közlekedési gócpontjáról, a központi pályaudvarról indulnak. Ennek gyakorlatilag azt kellene jelentenie, hogy a szó- banforgó villamost áratok az ország és a világ különböző pontjairól befutó vasúti vonalakat meghosszabbítják. De inkább nem részletezem ezt a közlekedési átszervezést. Nem érdekes. Ráadásul bosszantó is. Elég talán a leglényegesebbről szólni, miszerint a városi közlekedés egyik irányát tekintve ... Bevallom, nem is tudom megfogalmazni, annyira valószínűtlen. Arról van szó, hogy a belváros két legforgalmasabb nltlamosmegállóia az átszervezés révén csaknem két kilométerre került egymástól. Az egyik a belvároson innen, a másik a belvároson túl. A belváros tehát kimarad. Érthető, nem?l Az emberek mégsem'értik. Mert hát hogyan is értenék. Bár mindegyikünk tiszteletben tartja azt, hogy az átszervezés egy fontos közlekedést szolgáló nagy építkezés érdekében történt'. De ez a- zért túlzás. Valamilyen más megoldás is biztosan adódott volna. Vagy nem? Kérdezek, bár nem hiszem, hogy a közlekedést vállalat tlletékesei\ válaszolnának is kérdésemre. Már csak azért sem, mert eme átszervezés ügyében, e fontos döntést megelőzően sem vártak választ az utasoktól, Ráadásul még csak meg sem kérdezték őket: mit szólnak ahhoz, hogy ezentúl csaknem két kilométernyire lesz egymástól a Icát belvárost megálló. Nem kérdeztek, választ sem vártak Talán mert tudták, hogy az utasok ebbe nehezen egyeznének bele Nem mondom, hogy kérdőíveket kellett volna osztogatni. Nem A bürökrációtól én is irtózom Elvben lett volna szükséges a kérdést feltenni. Az utasok szempont iából is tekintettel kellett volna lenni egy s más körülményre Feltételezem, hogy nehéz főbb megoldási találni, de abban is biztos vagyok, hoqy kell Hogy van-e tavaslatom? Nincs Illetve mégis: helyezzék át a városköz pontot Oda, ahová a megállói helyezték. KESZEL1 FERENC \