Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-22 / 25. szám
R uská -a trebiäovi (terebesi) Járás legkisebb falucskái közé tartozik. Veiké Kapuganytól (Nagykapostól) csupán két kilométernyire van. Kilencvenkét családi házat háromszázhatvan- öten lakják. Az ifjúsági szervezet mindössze huszonöt tagú, van klubjuk, méghozzá nem is akármilyen- A kis falunak négy mérnöke van, mind a négyen a faluban élnek, ketten a szövetkezetben dolgoznak, ketten Vojanyban. (Vajánban). Jelenleg négyen Járnak főiskolára. Bármi is történjék a faluban, arról a nemzeti bizottságon tudnak. Tudják, hogy ma a tejet csak fél hétkor hozták a tejboltba, és tudják, hogy Korpásné fél örát késett Mónikával az ővódábó). Kicsi falu, kicsi nemzeti bizottság, Épülete Ruská kellős közepén van, vadonatúj. A falu társadalompolitikai elkötelezettségének kézzelfogható bizonyítéka. Építői — a lakosok, valahányszor elmennek mellette, tekintetükkel végigsimítják. Ügy, ahogy azt a háziasszony teszi kedvenc vázájával. Egyetlen munkalehetőséget a szövetkezet kínál, a faluból ott dolgoznak 96-an. A többiek Va- Jánba és Nagykaposra Járnak. Minden harmadik házban van autó, és nincs olyan háztartás, ahol. ne lenne tévé és a, legkorszerűbb háztartási gépek. Ä falu határában van egy tó, az Örtov. Valamikor a partján épült kastélyban élt a környék félelmetes ura, Barkóczy báró'A falubeliek csak a munkát ismerték. Soha sem gondolkoztak azon, miért kell a báróra dolgozniuk. Szüleik, nagyszüléik is így éltek — írja a falucska krónikájában Emília Nosná tanítónő. K faluban mindenki mindenkit ismer. Nem kell a nemzeti bizottságra menni, ha Igazolásra vagy aláírásra van szükség. Az elnök este is hivatalban van, sőt hajnalban is, hiszen csak a foglalkozása mellett tölti be az elnöki tisztséget. Teljes emberként a vajáni villanyerőmű tűzoltóinak a parancsnoka. Mindezt már tudtam róla, amikor leszállt kerékpárjáról. “ Régen vár rám? Ä szövetkezetben voltam. Ha szombaton szép idő lesz, megkezdjük az óvodások Játszóterének az építését, és talicskákra lesz szükségem. Mindig a szövetkezettől szoktuk kölcsönözni- Most is megígérték, hogy az este kihozzák. Sy Közben kerékpárját óvatosan a falhoz támasztja. Észreveszi, hogy fényképezzük. Felemeli a mutatóujját. — Tudja, meddig tart, míg egy tűzoltó egyenruhából munkaruhába öltözik? Nem egész két perc. Ugye, nem hiszi? Jó, akkor megyek- Az 1- dőmérés a maga dolga. Ä „fél* munkahely“ és otthon között csupán két ház a távolság. Jelképesen talán még ennyi sem. Nem telt bele két perc, és előttem állt életem legérdekesebb „bírója“: Juhász Ondrej. — Tizenkilenc éve intézem a ruskáiak ügyesbajos dolgait. Nehéz volt a kezdet. A falu mindig egy kicsit mintha a világ végén is túl lett volna. Mindent késve kapott, vagy egyáltalán. 1957-ben, amikor a nemzeti bizottság elnöke lettem, még villanyunk sem volt. Az idő tájt éppen végéhez közeledett a szövetkezetesítési mozgalom is, nem éppen népszerű intézkedéseivel. Belépsz? Lesz villanyod! A járáson ugyanis valaki kisütötte, hogy a kettőt jólenne összekötni. Nem lépsz be? Marad a petróleumlámpa. Azok, akik akkor a közös munka legnagyobb ellenségei voltak, ma gyakran mondogatják, jaj hát miért is nem Jött előbb a szövetkezett Ilyenek az emberek. Na. de a villany. Hát az úgy volt, hogy a szerelők egy éjszaka elvégezték a szerelési munkákat. Titokban. Nagykapostól a Falu határáig már volt vezeték, csak meg kellett hosszabbítaniuk a kultűr- házig. Kihirdettük, hogy este „Jön“ a villany. Minden épkézláb ember a kultűrházba Jött, azt hiszem, csak két nagybeteg maradt otthon. Ültünk és vártunk. A villany meg csak nem „jött“. A ruskái hnb-elnök 365 TAGÚ CSALÁD Az új óvodában ;Megettük az ünnepi húslevest is — lámpafénynél. Fogtam magam, és bebicikliztem Nagykaposra. A központban azt válaszolták, hogy nem is kaptak utasítást a bekapcsolásra, őt perccel később viszont azt, hogy kaptak, de visszavonták, mert a faluban kulákok is vannak. A kutyafáját, hát ezt nem mondhattam az én embereimnek, akik a kul- túrházban vártak. Megvertek volna! A vége az lett, hogy éjfél előtt a kultúrházban mégiscsak kigyulladt a villany. Senki sem állta meg köny- nyek nélkül- Azt mondták: újjászülettünkHát ilyen emberek a ruskaiak. A faluban még áll egy épület, amelyet, hogy az ember kuitúrháznak nevezhessen, mindkét szemét be kell hunynia. Betonozott járdát, meg óvodát a ruskáiak sokáig nem követeltek. Kultúrhá- zat viszont annál inkább. Jöttek a szabad szombatok. és nem lehetett velük bírni. Főleg a fiatalokkal. Az elnök egy ideig tréfával elütötte a követelésüket, de amikor már kiépült a falu úthálózata, futballpályája, Iskolája meg minden, egy nap azt modta, na, hát akkor megyünk a járásra, és majd meglátjuk. 1973 szeptember utolsó szombatján Ruská kellős közepén egy földgyalu és egy bágger „rázendített“ a maga zenéjére. Pillanatok alatt1 össze- sereglett a falu, az asszonyok tágra nyílt szemmel, két szót hajtogattak: hát mégis! Másnap, vasárnap, aztán megjelentek az első brtgádosok: a hnb-elnök, Kundrák János, Hami József és Horgos János fiatal képviselők, a sport- szervezet elnöke és az ifjúsági szervezet tagjai (ők voltak a legtöbben). Hétfőn négy órakor, munkaidő után már legalább húszán összegyűltek az építkezés körül. Senki sem hívta őket — jöttek- A kultűrház alapjai egy hónap alatt elkészültek. Társadalmi munkában. Ezek után már a- zon sem csodálkozom, hogy két év múlva a falu asszonyai szőnyeg- és függönylázban „égtek“. Az új kultűrház kát és fél millió korona beruházással két év alatt épült fel. A falubeliek kétkezi munkájának értéke egymillió korona. — Van egy füzetem, oda Jegyeztem be, ki mikor dolgozott az építkezésen. Olyan az, mintegy emlékkönyv. A kultűrház átadásánál kézről kézre Járt. Sokat dolgoztunk — ezt abból gondolom, hogy az üzletben soha nem fogyott annyi mosópor, mint az építkezés alatt. Én két „montérkit“ nyűttem el a két év alatt. A kultúrház emeletén kapott helyet az óvoda, a földszinten a tnozl, a színház, a szolgálati helyiségek, az egy szobából álló szálloda (Itt szoktak aludni a brígádozó kombájnosok) és az ifjúsági klub. Legnagyobb forgalom természetesen itt van. Berendezése, szerény, de nem is azon múlik egy ifjúsági szervezet tevékenysége. Van magnóiuk, lemezjátszójuk, könyveik- A faluért és a falunak dolgoznak— Azt hittem, hogv akinek a kezében 161 áll a lapát, az nem érthet a kultúrához. Tévedtem. A mi fiataljaink mások. Hogv honnan szedik az ötleteiket, nem tudom. A mi javaslatainkon csak felhúzzák az orrukat. Ez nem jő, és mennek a maguk feje után. És érdekes, hogv bármi újjal jönnek is, az mindenkinek tetszik. Kell az ilven gyerekeket irányítani? Sokat dolgoznak és becsületesen. Olyanok lesznek, mint miAz elnök mosolyog, amikor azt kérdem, kapott-e valamilyen kitüntetést a munkájáért— Persze hogy! Ez a 365 tagú család ötévenként még mindig engem választott „fejéül“. Kell ennél nagyobb elismerés? Elém teszi a falu új választási programlát. Csatornázással megoldjuk a szennyvíz elvezetést, befejezzük az óvoda játszóterének építését, bekerítjük a futhallpálvát, felépítünk két autóbuszmegállót... Nem nagy lervek, de szépek és reálisak. Ha megvalósulnak, akkor azt mindenki a saját bőrén fogja tapasztalni. A ruskáiak választási programja tulajdonképpen egv terv. amelyért érdemes dolgozni. Társadalmi elkötelezettség. Ruskái látogatásom előtt csupán két sző volt. Értelmet ott-tartőzkodásom alatt kapott. ZÁCSEK ERZSÉBET JÓ MUNKÁT! Mikor kezdődik a nyár? Akkor-e, amikor az első cseresznye virít a fán, az első szem eper piroslik a levelek között? Akkor-e, amikor a konyhakertek első termései az asztalunkra kerülnek? Az igazi nyár kezdete ősidők óta az a nap, amikor kora reggel először suhint a kasza a gabonába, amikor az aratók az első verejtékcsöppet törlik le homlokukról, amikor az aratő- kot sóbf-i az első korty víz lefolyik a torkokon. A föld embere nem a naptárakkal és nem a csillagok állásává' mérte az időt, hanem mindent a reá váró munka, az elvégzendő feladat dátumához igazított. S számára e munkák közül az aratás, a kenyérgabona betakarításának keserves-gyönyörű feladata volt a legfontosabb. De hol van már a verejtékez- tető, falvak apraját-nagyját mozgósító nagy esemény, amikor férfira, nőre és gyerekre egyaránt feladatot szabott az aratás? A férfi vágta a rendet, az asszony szedte a markot, a gyerek vizet, az áldott jó és nélkülözhetetlen italt hordta a felnőtteknek. Ugyan hol van már ez az idő? Hol vannak a nadrágszíjnyi földek minden o- kos beosztás és lelkes művelés ellenére is szűkösen termő kalászai? Negyedszázaddal ezelőtt a határ átrendeződött, mert három évtizeddel ezelőtt az élet ic átrendeződött. És a negyedszázad folyamán rengeteg fontos dolog történt a parasztember életében, egyebek között az is, hogy többségük rettegett a szövetkezetek gondolatától, mert igazságtalannak érezte, hogy röviddel azután, hogy végre földhöz jutott és végre gazdálkodhatna, m’ost ismét elveszik tőle. S mi van ma? Nincs olyan parasztember, aki vissza- óhajtaná a gazdálkodás régi formáit. Nincs olyan, aki ma ne védené mind a tíz körmével a szövetkezetei, aki már ne csak régi emlékként tudna beszélni az aratás nagy feladatáról. Igaz, nagy feladat az aratás ma Is, a mezőgazdasági munkák legnagyobbja és legszebbje, de ma már nem mozgósít falvakat, nem verejtékeztet meg minden falusi embert, s eredményéből, hozamából minden falusi és városi embernek bőven jut. Ma már a kombájnok néhány nap alatt végeznek mindazzal, amihez régen annyi ember, annyi kéz és annyi verejték kellett. Visszatekintve az elmúlt hetek időjárására, ügy látszik, az idei aratás egy kicsit későbben kezdődik majd, mint ahogy annak az ősi szokások szerint — tudjuk — Péter-Pál napján jön cl az Ideje. De végigtekintve a hatalmas gabonatáblákon, az is bizonyos, hogy az idei gabonahozam felől nem kell, h'ogy aggályaink legyenek. Kövér kalászok érnek a határban. Persze ez nem azt jelenti, hogy az idei terméssel ne arany módjára bánjunk. Hiszen a kenyér- mi van szó. Tudják ezt az ország minden mezőgazdasági üzemében, s lelkesen készülnek. A felkészülés elsősorban a gépjavítók feladata, akik az aratás napjáig minden bizonynyal üzemkész gépeket állítanak a gabonatáblák szélére. Tudjuk, a gépszerelők között nagyon sok a fiatal, s ezt a tényt szívesen is állapítjuk meg. Tudjuk, az idén is kitesznek magukért. Nemcsak azok a fiatalok, akik mezőgazdaságunk állandó munkaerőbázisát képezik, hanem azok is, akik a nyári szünidőben tíz- és százezerszám segédkeznek majd a mezőgazdaságban. Jő munkát mindannyiuknak. —kszl— ói ifjúság 3 Még egyszer a környezetvédelemről Sokan hitetlenkedve olvasták az előző Pulzusban, hogy kétezerben 6,5 milliárd ember él majd a Földön. Pedig így igaz. Az emberiség száma körülbelül harmincöt évenként duplázódik meg. Így volt ez mindig, pedig régebben még „nem ismerték“ a demográfiai robbanást. Vagyis kétezerben körülbelül 7 milliárd, 2040-ben pedig 15 milliárd ember fog élni a Földön, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a népesedés, és — húzzuk alá — nem folytatódik a természet szennyezése. Mert minden más hiedelemmel ellentétben nem a táplálék hiánya jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiségre, hanem inkább a környezet szennyeződése. A második világháború óta hússzorosára nőtt a környezet szennyezettsége. Egy gyár csupán apró kis kellemetlenséget okoz a környék lakóinak. A világ összes gyára, autója azonban évi húszmillió tonna szeny- nyezö anyagot áraszt szét. Az emberek nagy része légzőszervi betegségekben szenved, a halak kipusztulnak a folyókból, meri a vízbe eresztett vegyi anyagok megfojtják a folyók élővilágát, sorvadnak a fák, a növényzet. néhány évvel ezélőtt megdöbbentő címlappal Jelent meg az Unesco Courier egyik száma. A címlap a Földet mint két végén meggyújtott dUz- gyertyát ábrázolta. A meggyüj- tott Föld lassan fogy. a plslá- . kóló lángból vastag cseppekben csorog le a szennyes faggyú a kontinensekre. Az esztelen rablógazdálkodást. az egész Föld elszennyeződésének veszélyéi ennél meg- rdzóbban aligha lehet az emberiség elé tárni. S bár hiba lenne a környezetszennyeződés veszélyét eltúlozni, és kikiáltani a világ végét, de éppoly felelőtlenség a veszély nagyságát letagadni, a valóságot meghamisítani. Folyóink nagyobb része már inkább szemiyvízlevezető csatorna, mint tiszta vizű folyó, a termőföldek évtizedekkel elő^e telítve vannak káros vegyi a- nyagokkal, a levegő telve van füsttel, kipufogó gázokkal és szénmonoxiddal. A nagyobb városokban közlekedő autók egy év alatt annyi oxigént használnak el, mint amennyit a vár^s j egész lakossága egy emberöltő alatt. A környezet szennyeződése az tpart fejlődés káros következménye. Az életszínvonal emelkedése azonban nem érhető el ipari feflődés nélkül Ezenkívül a hatványozottan szaporodó lakosság ellátása szinte lehetetlen fejlett ipar nélkül. Az ipar fejlődésének korlátozása tehát nem lehet megoldás. Más megoldást kell keresnünk egészséges környezetünk megóvására. Mindenekelőtt az elkerülhető szennyezés korlátozását. Nálunk az 1966. évi 20-as számú törvény szabályozza az ember és környezete védelmét. A törvény értelmében magas bírsággal sújtható az. aki elmulasztja a környezet védelmét. Mit ér azonban, mindez, ha néhol már az évi gazdasági tervbe is bekalkulálják az esedékes bírságot. Ez már nem hanyagság nem mulasztás, hanem cinizmus. Pedig milyen jó is lenne, ha a környezet védelme nem csak néhány kutatóintézet, néhány erre a célra felállított hivatal, hanem az egész társadalom, mindnyájunk ügye lenne. így. és csakis így kerülhetjük el a fenyegető katasztrófát. / Paiágyi Lajos
