Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-22 / 25. szám
AZ ÜVEGEK Most, hogy megnyílt az ú\ .lakónegyed üzlete, s mi ts .odajárunk bevásárolni, sok ] mindent megfigyeltem, e- \gyedek között azt is, meny- ! nyit isznak az emberek. Az \ idősebbek, de a fiatal háza- jsofc is. Hétfő délután szín- I te lehetetlen bejutni az iiz- Hétbe, annyian sorakoznak az üvegátvevő előtt. Tíz- j -húsz üveg húzza a karjukat, látni olyan embert is, í akt két nagy nehéz szatyrot ■vonszol az üzlet elé. Né- t hány tejes-, kofolás- és jog- ■hurtosüveg, de annál több a Iboros, pálinkás. Mások gye- 1 rekkocsin tolják a „gyüjte- [ményt“. A kislány blokkol] js az Illető szorongatja a ka- ■ patt húszast, majd alaposan , fontolóra veszi, mtt vásárol-, hat belőle. Természetesen a legszükségesebbet: kenyeret] [ vajat, tejet. Ha sajtot, citro- j mot is vesz, kénytelen apró- \pénz után nézni a pénztár- I cába, s néha bizony a számla az utolsó fillért is elviszi. j Egy alkalommal vidékem . járva összefutottam az egyik, barátommal. Szatyrában ü- vegek csörömpöltek. — Megyek, beváltom őket — mondta —, holnap lesz fizetés. Néha már az autóbuszban is ez a téma: — Már nincs egy fillérem sem, pedig még csak holnapután lesz fizetés mondta az egyik asszony. A másik, mint akinek á szárából vették kt a szót: — En is kénytelen leszek összeszedni az üvegeket, ha azt akarom, hogy reggelizzenek a gyerekek. — Bizony, sokszor gondolom is, még jó, hogy a gyerekek kapnak az óvodában tízórait, ebédet,. uzsonnát, mert néha már annyi pén- \sem sincs, hogy kenyeret vegyek. Hát így/ Iszunk, eszünk, s mtndig csak fizetéstől fizetésig élünk. Pedig csak egy-két borosfiaskóval kellene kevesebet .vásárolni, s hétfőn nem lenne Izgalom. De úgy látszik így főbb. titánunk a vízözön. Az üzle- tesek sokszor nem is tudják, hová rakni a tömérdek üveget. Gyöngyözik a halántékuk. De mi csak hozzuk, hozzuk a sok üveget, mert ezt az egy-két napot át kell vészelni, túl kell élni. Nem lehetne ezt másképpen? Mi lesz a gyerekeinkkel? Mert ne higgyük, hogy ők ezt nem látják. Nagyon Is! A mtnap helyettesítettem a feleségemet a napközi otthonban, és kísérletképpen rászedtem a gyerekeket. hogy játsszanak bolt ósdit. Látni, hallani kellett volna, milyen tökéletesen u- tánozzák a felnőtteket. Azt mondfa az egyik kislány az Occsének: — Te, Sanyi — mármint az apjaI —, szedd össze az Üvegeket, és vegyél kenyeret, vajat, cukrot! — Hol a pénztárcád? — repllkázott a testvére. — Minek az? Hiszen azt mondtad, hogy hozzak kenyeret, vajat, cukrot. — Persze hogy mondtam, de azt ts mondtam, hogy szedd össze a sok üvegei... De vigyázz, nehogy szégyenben maradj, mert ha mást is veszel, kotorászhatsz a pénztárcádban. Hát íqy A gyerekek nem sejtették, miért ts játszunk. Élvezték. P.qyik túltett a másikon, még olyan is akadt, aki a veszekedést is „visz- szaadta". Szükség van erre, nem lehetne ezt előre mérlegelni, visszafogni a vásárlókedvet, amikor az árutól roskadozó polcok előtt botorkálunk? Azt hiszem, Igen! Németh István Fota: a szerző D él van, s én Stvrtok na Ostrovéből (Csal- lóközcsütőrtökből) kifelé Jövet balra fordulok a Gombai Állami Gazdaság csütörtöki baromfitelepének csirkenevelö óljai felé. A járdák gondosan fehérre meszelve, odabenn mindenütt példás rend, és nemcsak a kapu, még az utcaajtó is zárva. — Beengednek? — kérdem Gogola és Varga Erzsébet baromfigondozóktól, akik a hangárnyi nagyságú csirkeólakat végigjárva, kényelmesen a kapuhoz érnek. — Beengedjük? — néznek egymásra, és maguk sem tudják, mitévők legyenek. Végül úgy határoznak, hogy nem. de azt tanácsolják talán próbálkozzam odaát az Irodában Bohumel mérnöknél, a telep vezetőjénél. — Miért, talán valami betegség van az istállókban? — kérdem, miközben jelentőségteljesen megnézem a gondosan fehérre meszelt járdát, járdaszéleket, a kapuban levő fertőtlenítő folyadékot. — Nem, dehogy Isi — mondja Gogola Erzsébet- — De ide nem jöhet be senki. A három hosszú ólban ugyanis negyvenötezer apró csibüske van, s azoknak az. egészségét mindenek elótt óvni kell. — Különben is... — szólal meg Varga Erzsébet. — Különben is? — ismétlem meg a félbemaradt mondatot, de már nem tudok meg semmit. Bohumel mérnök, a telep vezetője hófehér köpenyben ül az asztalnál, és gondterhelt arccal egy kimutatást fürkész. Elmondom, mi járatban vagyok, s. megkérem, tájékoztasson a munkájáról— Munkánkról? — mondja maga elé, majd bár először találkozunk, szokatlan őszinteséggel nem az általános dolgokkal kezdi, hanem azzal, ami számára a legfontosabb, ami őt is agsasztja — Valami nincs rendben a tojókkal, és ami a legrosszabb, nem tudunk rájönni, mi is lehet az Sót, nemcsak ml, a kutatóintézetek sem. Elküldtük már a mintákat Bratislavába, Brnóba, megvizsgáltattuk az eleséget, de ez ideig semmi e- redmény. Ők legalább is azt mondják, hogv nincs semmi baj. Ez Jó is, hiszen ez azt jelenti, hogy a jószág nem beteg, nem kell félnünk nagyobb bajtól, de minket mégiscsak aggaszt ez az egész dolog. Mert ha az ember végignézi a táblázatokat — veszi kezébe az előtte lévő kimutatásokat —, összehasonlítja a napi, heti, havi hozamokat, a napnál is világosabban látja, hogyha keveset is, de csökkent a termelésünk-.. S ha ez Így megy, a végén még a vállalt feladatainkat sem tudjuk teljesíteni. Később végigjárjuk a telepet. Az asszonyok kétkerekű utánfutókon viszik a ládákban rakott tojást, mások négyesével, hatosával a tojókat. Bohumel mérnök oda is szól az egyik idős gondozónak: — Hagynak még valamit az ólban? — Nem nagyonÉs Bohumel mérnök elmagyarázza, hogy ml Is történik tulajdonképpen, miért hordják ki az ó- lakből a tojókat. Annyi ezer között, mint ameny- nvi ezekben az istállókban van, mindig akad egykét törött lábú, törött szárnyú tyűk. Annál is inkább, hogy ez a fehér fajta nagyon is mozgékony, eleven állat — Mégis mire gött a termeléscsökkenés mögött? — kérdem most már én Is— Valami baj van- Talán az eleség, meglehet, hogy. csak a keverés módja, vagy ki tudja, mi. Talán a szellőztetés, nem és nem tudunk rájönni, hogy mi — mondla, miközben bevezet abba az istállóba. ahol Lengyel Erzsébet gondozza az állatokat. Még miélőtt a gondozónővel beszélnénk, Bohumel elvtárstól megtudom, hogy Lengyel Erzsébet az egyik legjobb dolgozójuk, az Élelmi- szeripari Minisztérium többszörös kitüntetettje. Ma azonban valahogy nagyon rossz kedve van az asszonynak. Hogy miért, azt az első mondatából megtudjuk: — Egész nap csak jön vissza az eleség! ~~ panaszkodik, ahogy belépünk hozzá, s ül a vödör- nyi élesztőmorzsa fölött, készíti a tojók B-vita. m'nját. — Én nem tudom, ml van velük... Próbálnánk vele beszélni, de nem nagyon lehet. A tyúkok odabenn, akárcsak régen nagyanyám tyúkjai az udvaron, káréinak, énekelnek. Bohumel mérnöknek, Lengyel Erzsébetnek és a többieknek mégis fő a feje, mert tudják, hogy valami nincs rendben. Ma is, tegnap is, tegnapelőtt is a szokottnál valamivel kevesebb volt a tojás. Naponta majdnem annyi millió tojást fogyasztunk, mint amennyien vagyunk, csak a fővárosban, Bratislavában több mint kétszázezret, annyit, amennyit négy-öt ilyen telep termel. Évekkel ezelőtt egy egyszerű megoldással sikerült megkétszerezniük a terméshozamot. Most pedig essenek vissza, ahonnan elindultak? Nem, azt nem lehet! Az asszonyok naponta, kétnaponként cserélik a fészekalját, vödrökbe szedik a tojást, s minden nap azt kell mondaniuk: „Megint kevesebb.“ De a mondatnak folytatása is van: „Ez fgy nem mehet, valamit tenni kell, hogv ne tgy legyen“. Németh istvAn Nagy a sürgés a telepen: az asszonyok hordják a tojást és a tojókat. Bohumel mérnök, a baromfitelep vezetője GONDOK H a egy város új Iskolával gazdagodik, az nagyon nagy ese• ény. Szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Ez a nagy esemény Húrba- novón {Ögyallánj huszonöt évvel ez- alőtt játszódott le. Az iskola padjaiba akkor ültek be az első elsősök, fekete, olajos padlóra állított fapadokba. Törődtünk is akkor azzal, hogy perceken belül olajos lett a fehér harisnyanadrágunk, meg hogy a szoknyára dőlt a tinta!? A sarokban egy kályha állt, és olyan magas volt, hogy csak a tanító néni ért fel az ajtajáig. ’ Emlékszel? Kapkodjuk egymás szájából a szavakat Mácsik Sáncoméval. — És érdekes módon néha még fgy is megégtek dolgok... — Főleg az osztályzőívek... És ez az iskola ma huszonöt éves. Nem az épület, hanem az Intézmény. Negyed évszázad alatt körülbelül 1.500 tizenöt éves fiatalt bocsátott az Herbe. A régi fotókon megpróbálom ■'ölfedezni a ma pedagógusokként, paművészekként, mérnökökként ismert arcokat. Arcók. Megannyi csepp, amely a tengert, egy iskola munkáját tükrözi vissza. Az új iskola épülete három év alatt <észült el. Tizennyolc osztályát, éttermét, napközijét, műhelyeit 1968- ■ban vették birtokukba a gyerekek, 5s ezzel megszűnt a két műszakos iktatás is. Az épülethez akkor csak agy sáros út vezetett, és környezetén is inkább a nehéz építészeti gépek nyoma látszott, mint az emberi kézé. Ennek nyolc éve. Mi történt azóta? Az, Iskolát, mintha csak * egy kis parkba helyezték volna át — olyan a környezete. A nyárfák lassan felnőnek az glsö emeletig, pedig amikor elültették a tanítók és a gyerekek, szinte a leheletükkel melengették az „apróságokat“. Változások után kutatok. Nincsenek, minden vadonatúj, és — nagysze rű. Az Iskolának rendkívül tevékeny pionírcsapata van. Tulajdonképpen az Iskola munkája, létezése is lemérhe tő az ő tevékenységükön. Teljesítették kongresszust kötelezettségvállalásukat: a város és az iskola környékének szépítésében a pionírok ledolgoztak 2500 brigádórát. Összegyűjtöttek 23 580 kg vasat, 3000 kg gyógynövényt, 2600 kg papírt és 1400 kg te'xtilhuliadékot. A városban bárkinek tenném is fel a kérdést; hogy mit tud mondani az iskoláról, a válaszból nem maradna ki a Bőgi Béláné vezette énekkar. Már hagyománya van. Aztán a bábjátszó csoport, amely legutóbb második díjat nyert a kerületi vetélkedőn, és az iskola négy tánccsoportja. Ezekből kettőt a cigány származású gyerekek alakítottak, és évek óta Sopkuljak já- nosné vezeti. Fellépéseikről mindig oklevéllel vagy egy értékes díjjal térnek haza. A kis művészek a modei- lezökörben dolgoznak, amelyet Kovács Ferenc pedagógus irányít. Az é- vente megrendezésre kerülő ifjúsági aikotőversenyen nagy sikerrel szerepelnek a hajómodellezőkör tagjainak munkái. A kör élén Szakái László áll. A sportágak közül a kézilabda és a labdarúgás a legnépszerűbb. Az iskola tanulói főleg ezekben értek el kimagasló eredményeket. A csapatok edzője, vezetője és1 tanácsadója is egy személyben Vaeh Antal. Soroljam még tovább a szakköröket? Egészség- ügyi, tűzoltó-, honvédelmi.. . összesen 25. A tizennyolc osztály tanulói 25 szakkörben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az iskolában délutánonként is legalább olyan izgalmas élet zajlik, mint a tanítási idő alatt. Milyen az iskola kapcsolata a várossal, annak üzemeivel, szövetkezetével? — kérdem az Iskola igazgatójától, Kender Gyulától. — Az elsőben, tehát az iskolában a gyerekek dolgoznak, az utóbbiban a szülők, ezáltal az iskola és a város intézményei között ts családias kapcsolat alakult ki. Például a bagotai szövetkezet csapat- és rajzászlókkal ajándékozta meg pionírcsapatunkat, a traktorállomás nyersanyaggal látja el az Iskola műhelyeit, a sörgyárnak és a járási építővállalatnak nagy része van pionírjaink hulladékgyűjtésben elért sikereiben. Az iskola pedagógusai közül többen a városi nemzeti bizottság képviselői. így mindén értesülés, tehát az is, hogy mikor és hol van szükség segítő kezekre, azonnal eljut az iskolába. Pionírjaink például a legutóbb vállalták Konkoly Thege Miklós sírhelyének a gondozását, és segítenek a gyermek közlekedési pálya és játszótér építésében is. Ilyenek ók, akik utánunk, a huszonöt évvel ezelőtti elsősök után jönnek. Változások. Igen, úgyszólván minden megváltozott — csak a gyerekek nem. Az isitúa kapuján kívül nagy a csetepaté, több kerékpár hever a földön, de pár pillanaton belül mindennek vége, mert az egyik gyerek elkiált ja magát: — jön az „oszti“l A huszonöt évvel ezelőtt) osztálytárstól, Mácsik Sándornétól kérem: — Te, mit gondolsz, jobban menne a tanulás egy ilyen új iskolában, mint abban az öregben? — Majd a fiamon lemérem. lövőre már elsős tesz. Az idő nem állt meg Mi huszonöt évvel ezelőtt kezdtünk, a gverekeink ma. Zácsek Erzsébet Akik utánunk jennek
