Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-22 / 25. szám
HETED Rendhagyóan ezen a helyen ma nem földünk különbözei országainak problémáival, hanem csak egy ország életének jelentős eseményével foglalkozunk. Ezekben a napokban tartotta meg XVII. kongresszusát a Mongol Népi Foradalmi Párt. jumdzsagin Ce- denbal, ? Központi Bizottság első titkára beszámolójában igen részletesen foglalkozott hazájának céltudatos felfelé ívelő fejlődésével. Tudjuk nagyon jól, hogy Mongólia a múltban a világ egyik legelmaradottabb országa volt. A forradalom győzelme tette lehetővé, hogy ez az ország néhány évtized alatt több évszázados fejlődést hozzon be. Mongólia fejlődésének sikerét abban kell keresnünk, hogy állandó és sokoldalú támogatást kap a KGST-be tömörült szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól. Külpolitikai téren a Mongol Nép- köztársaság külpolitikájának sarkköve, megingathatatlan elve és központi iránya, ahogy ezt Cedenbal elvtárs hangsúlyozta, a nagy Szovjetunióhoz és a többi testvéri államokhoz fűződő megbonthatatlan barátság és sokoldalú együttműködés elve. Mongólia mindent megtesz a szocialista közösség egységének megszilárdításáért. A Mongol Népköztársaság — hangsúlyozta Cedenbal elvtárs — következetes elvi politikát folytat a Kínai Népköztársasághoz való viszonyában. Erőfeszftéseket tesznek az együttműködés, a jószomszédság kapcsolatainak helyreállítása érdekében Kínával, de egyszersmind erélyesen elutasítják a reakciós maoizmust. Cedenbal elvtárs elmondotta, hogy a maoisták mint a szocializmussal ellenséges erők lépnek fel, nyíltan szövetkeznek a fajgyűlölő fasiszta rendszerekkel, a legelvetemültebb reakcióval, az imperialista agresszió erőivel, hogy egységfrontot hozzanak létre a világszocializmus elleni harcra. Ily módon a manizmus az imperializmus tartalékává és közvetlen segítőjévé válik. Ezért Mongólia álláspontja a kínai kérdésben világos: a Kínához fűződő kapcsolatokban és a manizmus elleni küzdelemben a kiindulási pont a megingathatatlan hűség, a szocialista közösséghez, a kommunista világmozgalom egységének védelméhez, az antiimperialista erők sorainak tömörítése által diktált internacionalista érdekekhez. Beszámolójában foglalkozott az Ä- zsiában kialakult helyzettel. Az általános béke megszilárdításáért vívott küzdelemben — mondotta — nagy jelentőségű az enyhülési folyamat ki- terjesztése a világ más térségeire. Az ázsiai béke és biztonság megteremtésének alapja a mostani feszültséggócok felszámolása, a vitás nemzetközi kérdések politikai rendezése, lemondások az erőszak alkalmazásáról, és az erőszakkal való fenyegetésről a földrész országai közötti kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése. Az a példa, amelyet Európa mutatott, a bonyolult prohlémák pozitív megoldására. bizonyítja, hogy nincs o- lyan kérdés, amelyet ne lehetné megoldani együttes erőfeszítéssel, jóakarattal és realizmussal. A kongresszuson 57 kommunista és munkáspárt, forradalmi demokratikus mozgalom képviselői vannak jelen, köztük Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége is, amelyet Józef Lenárt elvtárs vezet. Felszólalásaikban a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nagyra értékelték a mongol párt eredményeit. Fjodor Kulakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, többek között elmondotta, hogy a Szovjetunió — amelynek területe nagyrészt Ázsiában fekszik — nem maradhat közömbös az ázsiai helyzet alakulása iránt. A békéért folyó további harc programjában az SZKP az ázsiai béke és biztonság megszilárdítására szólít fel. Ázsia a béke és a népek közötti jószomszédi kapcsolatok kontinense lehet, és azzá kell válnia — hangoztatta a szovjet küldöttség vezetője. ÜLÉSEZETT A SZISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA IGÉNYES PROGRAM A Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai feladatairól tárgyalt június 16-án a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága. A fő beszámolót dr. Michal Zozufák, a SZISZ SZKB elnöke tartotta. Beszámolója bevezető részében elmondotta, hogy a SZISZ jelenlegi legfontosabb feladata megismertetni a fiatalokkal a CSKP XV. és a SZKP XXV. kongresszusának a határozatait. Ezekkel a határozatokkal el kell érnünk, hogy fiataljaink még aktívabban támogassák a CSKP célkitűzéseit. A SZISZ munkaprogramjában a legfontosabb helyet az ifjúság aktivitásának növelése képezi a népgazdaság minden területén. Igen fontos helyet kap a szervezeti élet módszereinek állandó tökéletesítése, a SZISZ-ben és s Pionírszervezetében. A SZISZ aktivitásának fokozására bizonyára jő hatással lesz a tagkönyvcse- re is, amelyet majd az évzáró taggyűlések és konferenciák követnek. A tagkönyvcserével kapcsolatban előtérbe kerül minden egyes tag aktivitása is. Az alapszervezetek vezetőségeinek a jövőben na gyón elevenen kell foglalkoznia az Történelem előszóban Galánta Kosúttól csupán négy kilométernyire van. Rájöttünk, hogy e közelség ellenére is, mi, galántai fiatalok bizony keveset tudunk erről a jelentős munkásmozgalmi múltú községről. Ez egy beszélgetésen derült ki, amelyre meghívtuk Molnár Sándor elvtársat, a kosüfi események közvetlen résztvevőjét. A találkozót a SZISZ városi bizottsága szervezte. „Már 31 éve békében élünk és dolgozunk— kezdte visszaemlékezését Molnár elvtárs. — TI nem tudjátok, mit jelentettek számunkra az olyan szavak, mint sztrájk, munkanélküliség. Szerencsére ti már e szavak tartalmát nem ismeritek, már nem kell használnotok ő- ket. Ml, régi harcosok erre csak bőlogatunk, Így van ez rendjén, hiszen tulajdonképpen azért harcoltunk, hogy gyermekeink, unokáink más életkörülmények között éljenek, mint ml. Ötvenöt évvel ezelőtt sokan nyolc-tíz tagú családot tartottak el éhbérből.. Egy idegen világ, a történelemkönyv Sgyes fejezetei keltek életre előttünk a 73 éves pártharcos -szaval hallatán. Vörös Lajos LELKES ELNÖK Figyelemre méltó eredményeket ér el az utóbbi években a SZISZ nitranyi (nyitracsehi) a- lapszervezete. Egyre jobb munkát végeznek, állandóan emelalapszervezeten belüli egyéni aktivitás fejlesztésével és számonkérésével, a konkrét megbízatás következetes teljesítésének megkövetelésével. Ehhez elengedhetetlen, hogy az alapszervezet valamennyi tagjának képességeit, készségeit a tagkönyvcsere során tüzetesen feltérképezzék. Látvány nélküli apró munka ez, az egész vezetőségtől erőfeszítést, sok töprengést igényel, de a munkában nélkülözhetetlen. Ha a személyes teherbírásról az alapszervezet vezetősége az, elkövetkező hetekben nem győződik meg, ha a megbízásokat nem az egyénre méretezik, ha a közös munkát a. tagok nélkül alakítja ki, akkor nem sokat ér a leggyönyörűbb alapszervezeti program sem. Jelentésnek, dokumentumnak jó lesz, de egyéni cselekvéssé, közösségi erővé soha sem válik. Természetesen nemcsak az alao- szervezeti vezetőség dolga az e- gyéni feladatvállalás kimunkálása, hangsúlyozni szükséges, hogy ez a SZISZ minden tagjának kötelessége. Minden SZISZ-tag önként döntött arról, hogy a szövetség soraiba lép, lefogadta a szervezeti szabályzat követelményeit, személyes kedik a taglétszám, növekszik a fiatalok érdeklődése az ifjúsági szervezet iránt. A közelmúltban ötszáz óra társadalmi munkára kötelezték magukat, s vállalásuk nagy részét már ledolgozták, jól szervezik a politikai oktatásokat, ismeretterjesztő munkájuk is érdekes, és szórakozni sem feledkeznek el. Gondosan ápolják a sportéletet. Elismerésre méltó munkát végez ezen a téren a maholnap harmincesztendős Németh Miklós, aki az ifjúsági mozgalomban több mint egy évtizede már nagyon aktív tevékenységet fejt ki. Futballcsapatot, jégkorongcsapatot kovácsolt össze a falu fiataljaiból, beat-zenekart, táncegyüttest szervezett, Németh Miklós igazán aktív fiatal, önfeláldozóan dolgozik. Néhány éve tagja a pártnak, a falu fiataljai méltán tekintik egyik példaképüknek. Patay Péter Kis szervezet vagyunk... Ebédszünetben váltottunk néhány szót Lados Lászlóval, a Vei. Krtiä-i (Nagykürtösi) Gép és Traktorállomás SZISZ-szer- vezetének titkárával. — Mondj néhány szót maga tokról! — Kis szervezet vagyunk, létszámunk még a harmincat sem éri el. Ennek ellenére 1- gyekszünk. Munkánkat még néhány más tényező is hátráltatja, részben az, hogy tagságunk többsége bejáró, idejük, illetve annak beosztása nagyban függ az utazástól, az autóbuszok indulásától. De elmondhatjuk, hogy szükség esetén valahá nyunk önzetlenül hagyja elmenni az autóbuszát, ha szer vezetőnkben a munkaidő után egy politikai oktatás vagy egy- -egy kötelezettségvállalás teljesítése van napirenden. Nagyon szeretnénk valahogy megoldani azt a problémát, hogy a szerelkötelezettséget, kötelezettségeket vállal, és így. tudatosítania kell kötelességeit és jogait is. Nyilvánvalóan a SZISZ sokkal többet vár el azoktól, akik már évek óta tagjai a szövetségnek, mint azoktól, akik csak most ismerkednek a SZISZ követelményeivel, a megbízatás szerepével, önmaguk erejével. Az egyént aktivitás, feladatvál lalás és teljesítés következetes kibontakoztatása, értéke és elismerése minden egves alapközösségben az összmunka szintjének e melkedését, az öntevékeny cselekvés sikereinek gyarapodását eredményezheti. Csak ezt az utat járhatjuk, különben szövetségi terveink, programjaink csupán írásban maradnának meg. Ez viszont ellentétben állna a SZISZ célkitűzéseivel. Elsőrendű feladatának azt tartja, hogy a gyakorlatban, a termelő munkában, a művelődés területén valósítsa meg a CSKP XV. kongresszusának céljait. Most, a SZISZ SZKB plénuma titán a kerületi, járási és alapszervezeti vezetőségeken van a sor, hogy terveikkel a SZISZ-tagságot megismertessék. —Sir— vezetőnkhöz tartozó, de városunkon vagy esetleg a járáson kívül dolgozó tagjainkat is valahogyan bekapcsoljuk a rendszeres szervezeti életbe. Valami megoldást idővel biztosan találunk. Elmondhatom, hogy a munkakezdeményezéssel, az aktivitással, az eszmei neveléssel elégedettek lehetünk, a fiatalok tevékenyek, jó a hozzáállá suk. Példaként említhetném a lakatosműhely fiataljait, akik a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért példás szorgalommal versenyeznek. Kollektívánk termelési programjában nem kis feladatok hárulnak ránk, fiatalokra. Mi szívesen vállaljuk, szívesen teljesítjük feladatainkat, s hogy így gondolkodunk, abban jelentős szerepe van a szervezetünkben folyó e- redményes politikai-nevelő munkának. A már említett szó clalista munkabrigád címért versenyző kollektívánk tavaly 46 000 koronával teljesítette túl a tervet, sikeresen oldottak meg egy jelentős újítást, négyszáz brigádórát dolgoztak Je a környezetszépítésben. Öröm ntel számolhatok be sportéletünk fellendüléséről. Foci,' sakk, asztalitenisz. Ezek nálunk a legnépszerűbb és legeredményesebb sportágak. — Milyen az együttműködés a vállalat vezetősége és a SZISZ-szervezet között? — Jő. Az az Igazság, hogy a vállalat részéről teljes erkölcsi és anyagi támogatást élvezünk, igaz, mi is mindent megteszünk azért, hogy a ránk háruló feladatokat időben és becsületesén, kifogástalanul megoldjuk. A XV. pártkongresszus tiszteletére vállalt társadalmi munkakötelezettségünk egy részét már ledolgoztuk, a hátralevő részt a mezőgazdasági idénymunkákra, főleg az aratásra tartogatjuk, amikor segítségünkre kiváltképpen nagy szükség lesz. Bodzsár Gyula Gyakran kapok táviratot vagy más postai gyorsküldeményt. Nem is számolom, hányszor, mégis pontosan tudom, ugyanannyiszor, ahányszor a táviratok és postai gyorsküldemények miatt bosszankodni vagyok kénytelen — még akkor is, ha azokban netán örömhír áll... szávait sokszor. A bosszúságok reprezentáns oka természetesen az, hogy ezek a küldemények majdnem mindig késve érkeznek, s az is megtörténik, hogy a szöveget elírják, minek következtében a táviratbál „tévirat“ lesz, s a blankettán például ilyen szöveg áll: Kádban étkeztem. Stop. Egy nő. Miféle ná? Es miért éppen kádban? — töröm a fejemet, aztán rájövök a megfejtésére: „Kedden érkezem. Stop. Ernő.“ De hadd fordítsam komolyra a szót, hiszen komoly indulattal fogtam tollát ez ügyben még tegnap este. Igaz, mindebből csak egyetlen bekezdés kerekedett, aztán megakadtam, mert nem akartam tévedni. Fel keNett hívnom a posta táviratkézbesítő részlegének vezetőjét, hogy megtudjam tőle: az előírásaik szerint megengedhető-e az, hogy a kézbesítő a postaládába vagy az ajtónyílásba dugja a táviratot. Az illetékes helyen közölték velem, hogy a kézbesítőnek szigorú előírás szerint kötelessége, hogy az efféle küldeményt a címzett kezébe adja. Fel vagyok háborodva. Hát persze, mert bár eddig számtalan táviratot kaptam., én még távirat kézbesítő embert édeskeveset láttam. Hát tgen — summázom az ügyet —, az előírások nem mindig arra vannak, hogy be is tartsák őket. A napokban expresszlevelet küldtem Budapestre, amelyben a címzettől egy könyvet kértem sürgősen. Feladom a levelet, kérdem, mennyi t- deig „utazik“ majd. Azt mondják, két nap. Két hét múlva még mindig semmi. Felhívom a külföldi címzettet telefonon, reklamálok. Esküdő zik, hogy a levelemet tegnap kapta meg, s a könyvet már fel is adta. Elhiszem neki, szavahihető ember. Várok tehát, de még a nyolcadik napon is hasztalan. Felhívom a helyi postát, kilenc napja elküldték, amit várok. „Ha elküldték, meg is érkezik" — hangzik a válasz, és leteszik a kagylót. Ejnye, mondom, és felemelem a kagylót, ismét felhívom a külföldi illetőt, megkérem, adjon fel még egy példányt. Megígéri, hogy azonnal megteszi. További nyolc nap várakozás után a „gyorsküldemény“ meg Is érkezik. De hogyan? A postaládában találok egy értesítést, hogy érte kell mennem a postára. Hogyhogy? De hiszen itthon voltam, miért nem hozta mégával a kézbesítő? Megyek a postára, átveszem, kibontom, nézem a pecséteket, a dátumokat, és kiderül, ez nem is az első, hanem a másodszor jeln&ott küldemény. Háborgók egy napig: Másnap ismét értesítés a postaládában. Ismét megyek a postára. Átveszem, kibontom, nézem... megállapítom: ez az, amelyiket elsőként adták fel. Szép. Igazán bravúros teljesítmény. Hát ez van — állapítom meg, látom, már nincs is helyem egy másik elmondására. Röviden azért megpróbálom még ideszorítani, hogy a felületességről, a szolgálati felelőtlenségről; az előírások semmibevevéséről és az emberi együttélés szinte kéjelgö megrontóiról is példáződjak. Valaki nagyon fontos táviratot vár. Régen várja. Hónapokkal később kiderül: a táviratot annak idején fel is adták, a postás pedig az ajtónyíláshoz dugta, úgy, hogy az kikandikált. Arra ment a szomszédasszony, meglátta, kilopta, elolvasta, és nem tette vissza. Otthon elégette, s boldog volt, hogy bajt, kellemetlenségei o- kozhatott valakinek. RESZELI Ferenc
