Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-15 / 24. szám
„Az én édesapám az emberek apja, s én az emberek testvére vagyok." A tanítói hivatás felemelő voltát, legmélyebb tartalmát Kosztolányi Dezső pedagógus é- desapjáról szólva a fenti 1- dézetben fogalmazta meg. Korunkban — a nagy változások, a történelem során eddig soha nem tapasztalt méretű és gyorsaságú átalakulások korszakában — megnövekedett az iskolának, a felnövekvő nemzedék nevelésének a jelentősége. Szocialista társadalmunk nagy anyagi áldozat- vállalással és erkölcsi támogatással járul hozzá az oktatás — nevelésügy fejlesztéséhez. Szinte naponta nyílnak meg az új óvodák, iskolák, művelődési intézmények, hogy otthont adjanak gyermekeinknek, fiataljainknak. Ezek az intézmények azonban csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha elegendő számú és megfelelő képzettségű, a nevelői munkát igazán szerető pedagógus dolgozik bennük. A pedagóguspálya a múltban nem tartozott a túlságosan megbecsült, még kevésbé a könnyű életet kínáló foglalkozások sorába. Ma már azonban sokkal jobb munkakörülmények között, nagyobb anyagi megbecsülést élvezve dolgozhatnak pedagógusaink, számos bizonyítéka van erkölcsi elismerésüknek is. A szocialista országok újságíróinak Magyarországon tartózkodó küldöttsége ellá togatott a Budapesti Tanítóképző Főiskolára is. Itt dr Békési Lajos, a tanítóképző főigazgatója és Fodor László helyettes tájékoztatott bennünket a tanítóképzés helyzetéről. Ez a főiskola Magyarországon 106 évvel ezelőtt megnyílt első állami tanítóképző utódja és örököse, a főváros területén működő általános iskolák és óvodák nevelőinek képzése folyik itt. Feladata „olyan kommunista világnézetű és erkölcsű, hivatásukat értő és szerető tanítók és óvónők képzése, akik eredményesen alkalmazható általános és szakműveltség birtokában vannak, s az állandóan növekvő ismeretek önálló megszerzésének képességével is rendelkeznek.“ A főiskolára — mind a tanítói, mind az óvónői szakra — középiskolai végzettséggel (érettségivel) rendelkező fiatalokat vesznek fel. A felvételi körzet Budapest területe, de felvehetnek néhány olyan Pest megye területéről pályázót is, aki a főváros közvetlen közelében lakik és kollégiumi elhelyezés nélkül, naponta való bejárással tudja végezni tanulmányait A szlovák nemzetiségi iskolák alsó tagozati tanítóinak és a szerb-horvát nyelvű 6- vodák óvónőinek képzése is Esz ebben az intézetben folyik, az ilyen munkakörben elhelyezkedni kívánó pályázókat az egész ország területéről felveszik, őket diákotthonban helyezik el. A tanulmányi idő az óvónői szakon két év, a tanítóin három év. Egy-egy évben a tanítói szakra 140—150, az óvónői szakra 25 hallgatót vesznek fel. Megtudtuk azt is, hogy közel kilencszázan vannak az esti tagozaton. Ebben az évben 1350 hallgatója van a főiskolának. Az 1975-ös évben életbe léptetett tanterv a tanítóképző főiskolákon differenciált tanítóképzést vezetett be. A differenciált tanító- képzés azt jelenti, hogy a tanítói szakra felvett hallgatók — az anyanyelvi tárgyak, a matematika és a környezetismeret tanítására való felkészülésen túl — részletesebben tanulmányozzák a pedagógia egyes témaköreit, (az egésznapos iskola, a napközi otthoni nevelés stb. speciális kérdétantárgyakat, a feldolgozásukhoz szükséges óraszámot. Egyes tantárgyakból félévek végén tanári aláírást, gyakorlati jegyet kapnak a hallgatók, másokból egy-egy félév végén, a vizsgaidőszakban kollokválnak, illetve több félév anyagából szigorlatot tesznek. A tanítói szak hallgatói a 6—10 éves gyermekek oktatására, nevelésére készülnak elő, az óvónői szak hallgatói pedig a 3—6 éves gyermekek nevelését választják élethivatásul. Mindkét szak tantervében középponti helyen van az oktató-nevelő munka gyakorlásának, az iskolai gyakorlatoknak, illetőleg az óvodai foglalkozásoknak. A gyermek fejlődésének, az oktatási-nevelési folyamat fokozatainak megismerése céljából a tanítói szak hallgatói óvodai, az ó- vónői szak hallgatói pedig általános iskolai látogatásokat is végeznek. Részt vesz nek az általános iskolai tanulók szakköri és mozgalmi életében, a kisdobosok foglalkozásain, segítenek az iskolai könyvtári munkában, az iskolai és óvodai szemléltető eszközök elkészítésében, és még sokféle módon bekapcsolódhatnak a gyakorló iskolai és gyakorló óvodai nevelők munkájába. Budapest kulturális intéz inényei, a főváros művelődési és szórakozás! alkal mai gazdag lehetőséget kínálnak a szabad idő kellemes és hasznos eltöltésére. A főiskola vezetősége azonban mindezek mellett nagy' gondot fordít arra, hogy a hallgatók minden lehetőséget megkapjanak művelt, e- gészséges gondolkodású, közéleti emberré való fejlő- ségükhöz. A főiskolán ki-ki megtalálhatja az érdeklődésének leginkább megfelelő tevékenységi formákat. A 35 ezer kötetes könyvtár szak irodalmi és szépirodalmi alkotásokkal, az olvasóterem hazai és külföldi folyóiratokkal áll a hallgatók rendelkezésére. jól felszerelt tornaterem és udvari sportpálya sportolási lehetőségeket kínál. Az aranykoszorús énekkar, a képzőművészeti szakkör, az irodalmi színpad révén az amatőr művészeti mozgalomba kapcsolódhatnak be a hallgatók, főiskolai ünnepélyeken, kiállításokon, ' pályázatokon, versenyeken mutathatják be tudásukat, tehetségüket illetőleg eljutnak országos versenyekre, szemlékre, találkozókra. Mindezeknek és a hallgatók mozgalmi életének, szó rakozásának szervezésében és lebonyolításában elsődleges szerepe van a főiskolai KlSZ-szervezétnek, amelv öntevékenységével, a hallgatók igényeinek megfogalmazásával, a főiskolai bizottságokban való részvételével járul hozzá a demokratizmus érvényesüléséhez. A főiskola vezetőitől megtudtuk, hogy a magyar tanítóképzés nemzetközi viszonylatban is korszerű, és az elmúlt harminc esztendőben a tanító- és a tanárképzés reagált a legjobban a társadalmi változásokra. Nyomon követik a végzett hallgatók további útját, figyelik, hogyan dolgoznak és meddig maradnak munkakö rtikben. Ezen a főiskolán oktató tanárok munkáját az dicséri a legjobban, hogy az itt végzett tanítók kilencven százaléka a pedagóguspályán működik tovább. CSIKMÄK IMRE seit), és egy további szak- kollégiumot kötelesek választani az orosz nyelv, az ének-zene, a rajz, a technikai nevelés, a testnevelés tantárgyak, illetve a könyvtári ismeretek közül. A szakosított képzés, az alsó tagozatban is szakosodó peda- gógusmunkp azt követeli, hogy a pályázó őszintén mérlegelje képességeit, s o- lyan szakkollégiumra kérje felvételét, melynek az elvégzéséhez reális adottságokkal rendelkezik. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a tanító maga ismerteti meg kis tanítványait a természet- tudományok alapjaival. A hallgatóknak tehát maguknak is érdeklődniük kell a matematika és más természettudományi tantárgyak, szakismeretek iránt. A hallgatók oktatása, képzése évfolyamoknak szóló e- előadásokon vagy csoportos szemináriumi foglalkozásokon folyik. A tanterv állapítja meg a félévenként hallgatandó (elvégzendő) Dr. Békési Lajos, a tanítóképző főigazgatója ÉS SZÍV KELL HOZZA Délután a KISZ-klubban H armadik évtizedébe lépett a csehszlovákiai magyar dolgozók országos népművészeti fesztiválja. A Zeliezovcén (Zselízenj június 4-6-án megtartott rendezvény néhány új vonással gazdagodott. Említésre érdemes elsősorban az, hogy az eddig két napig tartó fesztivál idén három napra hosszabbodott meg. Ez azért is jelentős, mert e’ idén ismét sorra került a fesztivál keretén belül az év legjobb koreográgiája című verseny. Az eddigi gyakorlat szerint mindkét versenyt (a fesztivál nagydíjáért és az év legjobb koreográfiájáért) a gálaműsor keretében tartották meg a Schubert-parki szabadtéri színpadon. Ez semmiképpen sem vált a versenyek javára. Egyrészt azért, mert a szabadtéri környezet nem biztosított megfelelő hangulati keretet, másrészt — gálaműsorról lévén szó — a rendezőknek figyelembe kellett venniük a műsorszerkesztési, dramaturgiai elveket, ami elkerülhetetlenné tette, hogy rangsorolják az együtteseket, még mielőtt a zsűri meghozhatta volna az ítéletét. így szükségszerűen egy-egy csoport hátrányba került, és ez rontotta a verseny hitelét. Az eredményt közvetlenül a műsor után hirdették ki. így nem maradt sok ideje a zsűrinek az alapos munkára. Az idén éppen az egynapos bővítésnek köszönve újszerűén bonyolították le a versenyt. A vetélkedőt pénteken délelőtt tartották meg a kultúrházban, az együttesek fellépési sorrendjét sorsolással határozták meg. Mindez, a zárt környezet, a jóval igazságosabb sorrendmegállapítás csak emelte a verseny színvonalát. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jövőben a rendezőknek (és az együttes vezetőinek) ü- gyelnie kellene a teremben közönségként lévő együttesek fegyelmezettebb viselkedésére. A verseny eredményeit csak szombaton délelőtt hirdették ki, és ez lehetővé tette a zsűrinek, hogy sietség nélkül, aBIZTATÓ ÚJSZERŰSÉG lapos mérlegelés után hozza meg döntését. Örvendetes tényként kell elkönyvelni, hogy az idén sokkal kevesebb improvizálást láthattunk a zsűri összeállításában, mint az elmúlt esztendőkben. További újdonság volt a nagydíjért folyó verseny módja. Az eddigi gyakorlattól eltérően az együttesek nem egy- egy számmal versenyeztek, hanem egy húszperces műsorblokkal. Nézetünk szerint ez is előnyére vált a versenynek, mert az együttesek műsoruk szélesebb skáláját mutathatták be, nagyobb teret kaptak tudásuk „felvonultatására“, és műsorszerkesztésből is vizsgázhattak. Nyilván a verseny- lebonyolítási mód újszerűségének tudható be, hogy a műsorblokkokból hiányzott az egységesítő, összefogó gondolat. Felvetjük az ötletet: nem kel- lene-e a jövőben ezt mint feltételt megszabni? Ugyanígy jó lenne fontolóra venni, elegen- d*-e a húszperces időtartam, nem kellene-e kibővíteni, mondjuk harminc percre? Ez a jövőben nyilván szervezési többletgondokat okozna, de talán megérné. Újszerű és szerencsés megoldás volt az együttesek péntek esti szerepeltetése, a környező falvakban és városokban. Nyilvánvaló, így azok a csoportok is, amelyek messziről érkeztek a seregszemlére, é„ tetemes időt áldoztak műsoruk betanulására, így nagyobb „felületet“ kaptak tudásuk csillogtatására. Nem beszélve arról, hogy ezzel az e- gész fesztivál is gazdagodott. Nagy érdeklődéssel vártuk az oly régen hiányolt szemináriumot. A meghívó szerint előadást kellett volna hallanunk a csehszlovákiai magyar néptáncmozgalom helyzetéről és küldetéséről, valamint a versenyből leszűrt tapasztalatokról. A szeminárium második pontja megvalósult: Vásárhelyi László, a budapesti Nép- művészeti Intézet szakelőadója, a zsűri tagja nagyon alapos és mélyen szántó véleményt mondott a versenyben résztvevő együttesekről, ezt hatalmas előrehaladásnak kell elkönyvelni. Ismeretlen okokból a- zonban elmaradt a másik tervezett előadás. Kár! Mindent összegezve egy e- gész sor olyan új vonással gazdagodott az országos nép- művészeti fesztivál, amelyek bizalommal töltenek el: e fontos népművészeti rendezvényünknek jövője van. —hr— MI VAN A KONTAKTUSSAL ? Végre, hosszú hetek utún megérte meghallgatni a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szombat délutáni „Kontaktus“ című ifjúsági műsorát. Végre, mert az utóbbi hónapok műsorai naivan egyszerűek, ötlettele- nek, színtelenek, amatőrszintűek, rosszak voltak- Gyakran türelmem sem volt kivárni a zárószignált. így nem is csodálkoztam, amikor a fiatalok ilyen kérdést tettek fel: „Nem tudod, mi van a Kontaktussal?“ Nem tűnt fel az sem, hogy a megszokott hallgatógárda hasznosabb foglalatossággal próbálta eltölteni a máskor tartalmas, kellemes szombat délutáni egy órát. A beavatottak hallottak ugyan a szerkesztőség gondjairól, de az még nem elfogadható magyarázat a műsorok gyenge színvonalára, riporteri túlkapásaira, a bemondó, a szerkesztő, a riporter és riportalany nyögdécseléseire, amely aztán az é- teren keresztül eljutott szerte az országba. Azt pedig már végképp nem értem, hogy kétszer a megszokott i- dőpontban miért nem csendült fel a szignál, miért maradt el a Kontaktus. Ennyi kifogás után, hadd mondjuk még el azt is, hogy csupán a felcsendülő zeneszámok kárpótolták valamelyest a hallgatóságot. Végre május huszonkilencedikén megtört a jég. Ügyes megoldásnak nevezem, hogy egy üzemben, a Stű- rovői (párkányi) papírgyárban készült az egész műsor, s az itt dolgozók kérései alapján válogatták ki a zeneszámokat. Végre a riporter (ezúttal Havasi Péter, aki egyben a műsort szerkesztette is) nem arról faggatta a SZISZ-eseket, hogy hány facsemetét ültettek ki a környékükön, milyen eredménnyel játszottak a szomszéd falusi ifjúsági szervezet csapatával, hanem emberközelbe (probléma-öröm-érzés-testközelbe) hozott egy kollektívát, egy gyár fiatalságát, egy várost. Végre érezni lehetett a műsoron, hogy az anyagot hozzáértő kezek válogatták, készítették nagy gonddal, s így kapott hangulatot, színt, életet a beszélgetés, így vált hallgathatóvá az egy óra. Hallottunk itt mindenről, pontosabban: éppen annyiról, amiből elénk rajzolódott a riportalany élete, mindennapjai, és maga a gyár, a város. __________________________________ Nem vártam arra (bízom abban, hogy a többi hallgató sem), hogy fejezzék már be a szövegelést, és kezdődjék a zene. Itt helye, súlya, rendeltetése volt minden mondatnak. Végre, végigizgultam, élveztem a beszélgetéseket, tanultam az elmondottakból — akárcsak a többi ifjúsági szervezet is tanulhatott —, s nem utolsósorban szórakoztam a műsoridő alatt. A riporter mikrofonhoz kérhette volna a gyár néhány illetékes vezetőjét is, egyetlen szakszervezeti tagot és képviselőt szólaltatott meg csupán, de még Így is az elhangzottak alapján elmondhatjuk, hogy előbbre lépés volt ez a május 29-i egy óra. Tetszett a műsor (hogy tovább dicsérjem), mert az egyéni gondokon keresztül egy gyár, sört egy város gondjai is felvetődtek, mert egy jó kollektíva szembeállítása egy rosz- szabbal, egyúttal a lusták a csak maguknak élők, a lézengők kípellengé- rezése Is volt, emellett nem hangzottak el fölösleges riporteri kérdések (ez is a szerkesztést dicséri), s mindannyiunkat érintő esetekről hallottunk. A rendezőnek címezve (hogy ki volt, nem derült ki a műsorból): nem célravezető a zeneszámokba történő belejátszás, szövegolvasás, belebeszé- lés — noha ídőnyerés végett tették, hiszen arra is kell gondolni, hogy ezzel egyrészt a zene „egyéniségét“ élvezhetőségét sértették, másrészt rengeteg hallgató innen, a Kontaktusból akar új magnószámokat. Remélem, hogy az elkövetkezőkben újra érdemes lesz bekapcsolni szombaton délután a rádiót, s a május 29-1 adáshoz hasonló vagy még jobb műsorokat hallhatunk(zolezer)
