Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-15 / 24. szám
t 10 új ifjúság SZITÄSI FERENC ALULNÉZETBŐL I mellkasunk a szoba kitárjuk bordáinkat rést vágunk a levegőnek adott a bútorok mimikája a szőnyeg halála a poroló-akasztófán a csöndben hallgatások a mutatőujjak hegyén idézetek mankók ALULNÉZETBŐL hennem vagy mint a város melynek mellkasa még vérzik találkoztunk földdel az eke vasa gázkamrával a tildő a történelem sivatag-közepén találkoztunk a kiszáradt forrásnál szád az arcból kimaradt az égből kiszakadt barlang njjad szögesdrót emlék felnyitja melled menekíted magadból az elődöket a múlt időbe kéz idejébe homlok-időbe európa szemgödreibe megtisztulsz a vas barátságától mint utak végtelenségétől a tüdő ön el etr ajzi kereszttn etszet Házam ablaka a világra néz az égtájak szemembe csorognak mint Őseim pora nagyanyám mosőteknS-tulajdonos volt ujfai repedt fűzként fuldokoltak a partján hitt a mosóteknS korhadásában meghalt unokáira hagyta a társadalmat. Házam a bűnösség árnyékában anyámat szabaddá tette a kapa tíz felé vágta vasárnap a csirkét ebéd után becsukta a kaput hogy megmaradjon nálunk a jólét apámat istrángként szaggatták el a lovak a szapora embert nem lehet megölni kt kell találni hogy meghalt vállalta Házam a gerince alatt emeletes tömpe és csonk ujjai tartják néha megsimogatnak mintha lágy eső hullana az ablakokra E gy jó órája már, hogy Lambesc tökéletesen té vedett. jobbról minden ösvény a tenger fövénye felé vezetett, balra a Saint-Pierre- -nek tartó országút, egy út jel zőtáblán: La Cotiniére. Biztos, hogy a csendőrség kordonokat állított, és lezárta a hidat. Lambesc nehezebb helyzetekből is kievickélt^ már. Csakhogy városi ember lévén, a szabad természetben nem tudott eligazodni. Érezte, hogy a csalóka holdfényben veszély fenyegeti. Ostoba dolog lenne, ha itt fognák el, talán le is terítenék, hiszen gondolkozás nélkül rálönének. Sehol egy zug, ahol elrejtőzködhetne. És a sok fel-felvillanö fény a tengeren, a hullámok egyhangú morajlása... Csak azt a bécsípett postást ne ütötte volna ell Ha ez nem kerül a kerekei alá, réges-rég La Rochelle-ben lenne, és régi, titkos rejtekhelyén várná be, amíg szélcsend lesz az ügyben. .. Azóta már felfedezték Martette holttestét. A legbutább rendőrtiszt is felderíthette az összefüggéseket. Virradatkor helikopterek pásztázták át a vidéket. És szabadjára engedik a vérebeket. Na, de nem kell elcsüggedni. Csak ne fájna úgy a lába! A- múgy sem szeretett gyalogolni, most meg hogy árakba borult a kocsija, miután azt a postást elgázolta, ráadásul meg is sérült. Amott jobbra, a sekély vízben cölöpökhöz kötve néhánv halászbárka hánykolódott gazdátlanul. Lambesc tudott autót vezetni, még repülőgépet is, de efféle vízi alkalmatosságot eddig csak képes levelezőlapon látott. Különben Is, ha beül az egyikbe, rajtaütnek, mihelyt megvirrad. De nínil Azon a motoros bárkán lámpás ég, és mozog va laki! Lambesc halotti csendben, lábujjhegyen a bárkához som- fordált, féllábát megvetette a vízi járművön, majd pisztolyát a kötélen matató halász hátának szögezve, másik lábával is átlépte a bárkát. A halász l- jedten hátrafordult: bozontos, ősz szakállű. megtört öregember vóit. Lambesc-nek mosolyognia kellett, mert az öreg láttára egy vicces név jutott eszébe: nyári Mikulás! A nyári Mikulás futó pillán tást vetett a rászögezett revolverre, majd ennek gazdájára, és a gengszter szemébe nézve, megszólalt: — Ügyi Szóval maga azl — Ismersz? — Persze hogy ismerem. Rádiót is hallgatok, a képét is láttam a tévében. Jó munkát végzett. Két hulla. — Pofa bel... Elviszel La Rochelle-be! — Még csak az hiányzik! jó fél napi hajókázás! És odavész a mai halászzsákmányom is' Legalább kétszáz franknyi hal! — Tőlem kétszázötven frankot kapsz. De ha nem tetszik, és nem indítsz rögtön, golyót kaphatsz a fejedbe a pénz tís- lyett. — Ha az utamban áll, hogy indítsam el a motoromat? Látszik magán, hogy szárazföldi ürge. Az öreg eloldozta a kötelet, a motor pöfögve, köpködve elindult, hatalmas benzinbűzt á- rasztva. A bárka lassan elhagy ta a partot. — Mondom: La Rochelle-be' Az öreg nagyot köpött a vízbe, és vállat vont. — Ha azt akarja, hogy egy órán belül elfogják, hát menjünk La Rochelle-be. Nekem mindegy. De a maga helyében Fouras-ba mennék. Mire odaérünk, apály lesz. Sehol egy lélek a kikötőben. Beül a busz ba, és húsz perc alatt La Rochelle-ben van A buszállomáson senki sem keresi, jó két órát meg is takarít. — Hát jó, gyerünk FourasTudom, hogy az a lány Párizsba költözött, és ott felvitte az isten a dolgát. — Felvitte! Ha tudni aka rod, ő köpött be a legutóbbi bankrablásom után. De én rá jöttem, és hiába menekült La Cotiniére-be, a szülőfalujába, ut-ánalopakodtam és kinyírtam. Ebből is megtanulhatod, engem nem lehet megbosszulatlanol kijátszani! Az öreg csak bólongatott, aztán megszólalt: — Megérdemelte. Megértő pofa ez a vén szivar. Kár, hogy mégis el kell a végén intéznie. De hát nem kockáztathatok — morfondírozott Lambesc. BOILEAU—NARCEIAC: Á gengszter, aki hitt a Mikuiásban-ba. De aztán be ne csapj, mert röpül a golyó a fejedbe. A bárka csak úgy szelte a tengert, az öreg hangtalanul nézett maga elé, és időnként igazított egyet-egyet a kormányon. Lambesc, hátát az árbocnak vetve, jobb kezével még mindig revolverét szorongatta, a ballal cigarettát kotort elő a zsebéből. Megkínálta a nyári Mikulást is: — Akarsz egy Camelt? — Köszönöm, én már csak a pipámat szívom. Hangja teljes közönyt árult el. Lambesc-nek beszélhetnék je támadt: — Ismerted Mariette-t? — kérdezte. — Amúgy, felületesen — mormogta az öreg. — Errefelé mindnyájan ismerjük egymást. — A másikat, a postást, nem akartam kinyiffantani. De a kocsimra vetette magát, nem maradt más választásom, mint elgázolni. Ha miatta nem kerülök az árokba, réges-rég bottal üthetnék e nyomomat. Részeg Is volt az az alak. Ismerted? Miféle ember volt? — Egy semmíház) — felelte az öreg halász. — Sose bánkódjék miatta. Micsoda szerencse, hogy i- lyen fickóra akadt, aki mindenben igazat ad neki. Kár volna hazavágni, miután megérkeztek. Elég lesz, ha egy jó alaposat a fejére sóz: az alatt, amíg a Mikulás eszméletlen, felkeresi Mariót. Mariónak sportrepülőgépe van, átrepülnek a pénzzel oda, ahová szoktak, és álnéven él majd tovább, gondtalanul. A hamis okmányai tökéletesek Tervezgetéséből a pipázó ö- reg Mikulás riasztotta fel: — Az , amott már Fouras — mondotta, s közben a fényekre mutatott. — Onnan, ahol kí- teszem a partra, csak száz métert kell majd gyalogolnia, hogy a falu bisztrójához érjen. Korán kelő népség, a bisztró hamarosan nyit, előle indul az első hajnali járat, amivel La Rochelle-be mehet. Senkinek se jut majd eszébe, hogy ott keresse. A nyári Mikulás még matatott valamit a kormányon, Je Lambesc oda se figyelt, egyre a partot nézte. Ki lehetett venni a falu házainak a körvonalait. Az öreg közben lehorgonyzóit, Lambesc a háta mögé álít. „Szegény öreg! — sajnálkozott magában. — De hát nincs más választásom!“ Az ütés abban a pülanathun érte az öreg fejét, amikor felegyenesedett. Hangtalanul rogyott össze. Alapos ütést kapott a revolver agyával, no de kiheveri. Lambesc karjába kap- fa az eszméletlen embert, majd szépen lefektette az árboc mellé. Be is takarta egy pokróccal. És mert egyébként szerette a pontosságot, és szavatartó volt, elővette tárcáját, és huszonöt tízest számlált ki belőle. Majd gondolt egyet, és megtoldotta egy ötvenessel. — Hadd igyék egy jót az e- gészségemre — dörmögte Lam- basc. Kilépett a partra, öt perc se telt bele, a bisztró elé ért. Nem ejtette át az öreg. Igazán jótékony Mikulásra akadt, ha csak nyári Mikulás is. Megérdemelt volna még egy ráadás százast! A bisztró azonban még nem nyitott. Nem baj, közben sétál egyet. Lambesc hirtelen dideregni kezdett. Egyszerre úgy é- rezte, hogy rohan az tdő. Talán nem várja meg az első járatot, felkéredzkedik egy hajnali teherkocsira, majd azt mondja, defektet kapott, és szerelőért megy La Rochelle be, Tovább sétált az úton, amikor megpillantott egy útjelző táblát. Elolvasta: La Cotiniére! Dermedten megállt és sző iülni kezdett. Az a vén majom visszahozta ide, ahonnan elindultak. Menekülni, csak menekülni' Gondolkodás nélkül megfordult, és elindult. De a- lig tett néhány lépést, csendőrök vették körül... XXX Két nap múlva egész tömeg kísérte ki a temetőbe a postást. A koporsó után, bekötözött fejjel, gyászkarszalaggal az öreg halász ballagott. Büszkén nézegette a halottaskocst tetejét elborítő malomkeréknyi koszorút. Ilyen hatalmas, ilyen gyönyörű koszorút még sohasem láttak a környéken: a legpompásabb, a legritkább élő virágokból. .. Háromszáz frankot -költeni virágra! Esztelenség! Csakhogy az ember nem tartja meg egy gengszter pénzét. A koszorúból hatalmas lila selyemszalag lógott le, ezzel a felírással: „Egyetlen öcsémnek“. ■■MMMMBRIIPHI Nemrégiben Karl barátommal egy pohár sör mellett üldögéltünk. Kari nyugodt kiegyensúlyozott ember, akinek a jelenléte szinte bal zsamként hat rám. Hirtelen megszólalt: — Szeretnék neked egy történetet elmondani. — Csupa fül vagyok — bólintottam. — A férfi, aktról szó lesz, nős ember Nagyon kedves felesége és két jól nevelt gyereke van. Ezt a házasságot minden túlzás nélkül boldognak lehet nevezni. Semmi jel sem mutatott arra, hogy ez megváltozhatna, mígnem eljött az a bizonyos nap, amikor ez az ember a környezete számára hirtelen megdöbbentő változáson ment át. — Inni kezdett? — kér deztem. — Azt Is — bólintott. — De ez még nem minden. Ettől a naptól kezdve a háza pokollá változott. Szokásban volt náluk, hogy esténként egy csésze tea mellett kényelmesen elüldögélt a család, most egy sereg üres söröspalack sorakozott előtte, és a családjára egy pillantást sem vetett. Annyira ment, hogy kitiltotta őket a lakószobából is A szerencsétlen asszony kénytelen volt a gyermekeivel a konyhában tartózkodni. ROLF PESTER: nap ismét a régt szeretettel fogadta Kari szünetet tartott Közben megkérdeztem: — Egyet -nem értek. Hogyan változhat meg egy ember ennyire? Ennek nyomós oka kell, hogy legyenl — Várd ki á végét — mondta Kari —. a java még KOMPLEXUS — Micsoda, rabiátus em bér — mondtam rosszalló lag — Látogatókat sem fogadott. Vagy letagadtatta magát, vagy kidobta őket. e- gyetlen tar fejű kivételével, aki aztán mind gyakrabban jött, és akit túlzott szívélyességgel fogadott Kettes ben valóságos orgiákat ifi lek. Ittak, ordlbáltak, vitatkoztak és veszekedtek. De valahogyan mindig kibékültek, mert a tar fejűt más csak most jön. A felesége borzalmas dolgok'61 számolt be Elmondta például, hogy férje időnként a haját borzolja, majd mintha vipera marta volna meg. úgy ugrik fel a székről, és rémület es üvöltésbe kezd. Máskor meg hangosan nevet és sír egyszerre Az ts előfordult már hogy a padlóra dobta magát. és a szőnyegen fetren- gett Máskor az öklét ha rapdálja, és érthetetlen szavakat mormol De legtöbb wmmmxmcamm&SEt szőr mozdulatlanul előrehatolva ül, ziháló lélegzettel a szeme tágra nyitva, reszkető kezében egy pohár sör. a szája szögletében kialudt szivar, — Hát ez válóban borzalmas — mondtam szánakozva. Kari rám nézett. — Szeretném a vélemé nyedet hallani erről az emberről. — Hm — mondtam elgon dolkodvq —, nehéz eset, kél ségtelenill Mindazok után amit elmondtál nekem, bízó nyára valami lelki defektie van, amelyet valamilyen külső körülmény váltott ki Természetesen semmi közelebbit nem mondhatok. Ahhoz jobban kellene ismernem azt az embert. — Ismered — mondta a- tiq hallhatóan —, én vagyok az, Bizony én — ismételte. — Pontosabban, én voltam. Annak idején a képernyő e lőtt. A labdarüqó-világbai nőkság alatt.
