Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-15 / 24. szám

Sylvia Adzimova mérnök Jobb így: brigádban, közösségben A szövőgyári és a hivatalban dol­gozó lányok között egy lénye­ges különbséget érzek. Azt, hogy a szövőgyára lányok nagy ré­sze örömmel lenne hivatalnok, míg az utóbbiak közül, gondolom, egy sem menne szívesen a textiliparba dol­gozni. Ebben a híszemben lépem át a bra- tislavai Nemzetközi Nőnap Üzem, más néven a cérnagyár kapuját. Kí­váncsi vagyok, hogyan élnek, dol­goznak, gondolkodnak itt a fiatal lá­nyok. Mindenekelőtt az üzemi ifjúsá­gi szervezet elnöknője felől érdeklő­döm, mert biztosra veszem, hogy lány az illető. De nem! Egy rokon­szenves, overalos fiatalember áll e- lém, ő az elnök, s mint kiderül, há­rom esztendeje már. Azt mondja, a lányok akarták így. Öt választották meg, és ő igyekszik is jól betölteni ezt a tisztséget- Később a lányok sza­vai is ezt igazolják. Beülünk a SZISZ irodájába beszélgetni. A téma érde­kes. Az elnök, Ladislav Lichtneker itt tanult ki villanyszerelőnek, itt talált menyasszonyt, itt kapott lakást,' és már el sem tudja képzelni másutt a munkahelyét, hiszen szeret itt dol­gozni, elégedett. Karbantartó. A ha­talmas géprengetegben egy karban­tartónak pedig mindig akad dolga, s a gépeket kezelő, a hibákat jelentő lányokkal, asszonyokkal mindig van miről egy-két szót váltani, így aztán mindenkit személy szerint ismer a gyárban. Nyilván ennek köszönheti népszerűségét és a fiatalok bizalmát is. Szervezetünk öt évvel ezelőtt húsz taggal alakult. Most kétszázan vannak, többségükben persze lányok. A fiatal párttagok és (elöltek szá­ma azóta harminc lett. Ez alatt az öt év alatt jól összekovácsolődtak, jól­lehet a munkaerő-vándorlás elég gondot okoz nekik- S ha már itt tar­tunk, hadd tudjuk meg az okát is. A magyarázat kézenfekvő- A lányok egy része dolgozik itt néhány évet, aztán férjhez mennek, gyereket szül­nek, s ezután már nem nagyon vál­lalhatják a leányszállást vagy a vi­dékről való beutazást, még akkor sem, ha elesnek a korábbi takaros keresettől. Más lenne a helyzet, ha az üzem az igényekkel arányosan la­kást tudna biztosítani. Persze ezt sem én találtam ki, rájöttek ők erre maguktól is, és cselekedtek- jó né­hány fiatal ma már elmondhatja, hogy üzemi lakásban lakik, s még többen vannak olyanok, akik egy, vagy két év múlva mondhatják majd el ugyanezt. A vállalat vezetősége tudatosította, hogy a munkaerő le­kötésének ez a legbiztosabb formája. Nem messze innét épül most egy nagy leányszállás, s benne nem ke­vés garzonlakás, fiatal házasoknak- A gyár több mint hetvenöt éves, de az az igazság, hogy hetven-egyné- hány évig bizony állami lakáskiuta­láshoz nem jutottak- Ma már más a helyzet, ráadásul saját erőből is fut­ja az építkezésre- Nemrég egy nagv szakmunkásképző központ is felé­pült, itt is önálló ifjúsági alapszer­vezet működik, akárcsak a gyár má­sik, kettes számú üzemében- Náluk a fiatalok eddig tizenegy szocialista munkabrigádot alakítottak. Senki sem győzte meg őket, maguk jöttek a javaslattal. S hogy erre sor került, annak hátterében nem kis szerepet játszik a politikai oktatás, hiszen azt is mondhatnám, hagyományai van­nak a cérnagyárban. Végigballagunk néhány géptermen. Az egyikben még századeleji, de máig is jól szolgáló, a másikban a- lig befuttatott, modern fonalgyártó gépek zakatolnak. Köztük pedig hát­rakötött hajú lányok sürögnek-fo- fognak, utánozhatatlan ügyességgel és biztonsággal jár a kezük. A SZISZ- elnök bemutat egy • fekete szemű lányt. Mórocz Mártának hívják. Csal­lóközi. A kilencedik osztály után ke­rült ide ipari tanulónak. A nővére már korábban itt dolgozott, tőle sok jót hallott a gyárról. Márta tavaly kitanult, belépett a termelésbe, és nem sokkal később hat lányból szo­cialista munkabrigádot alakítottak. Azóta a gyár élvonalába tartoznak, hiszen tervüket még száztíz száza­léknál alacsonyabban sosem teljesí­Gustáv Rentko mérnök Emberek az orsók mell tették. Szavaikat a gyakorlat hitele­síti. — Mióta a brigádot megalakítot­tuk, sokkal jobb köztünk az egyetér­tés, az összmunka, minden olajozot­takban megy- Van egy közös érde­künk, amely mindannyiunkat kötelez valamire — mondja Márta. Ez pedig nem kevés, A brigád valahány tagja egy év­folyamba járt, együtt tanulták ki a szakma fortélyait, együtt küszködtek meg az elmélettel, a gyakorlattal- Hármuknak kezdetben az elmélet ne­hezen ment, annak a három lánynak, akik magyarlakta falvakból jöttek, és nehézséget okozott nekik a szlovák nyelv. Másik három évfolyamtársuk viszont szlovák- Ők segítették a nyelvtanulásban, és a tanulás, a gya­korlat, a szobatársi, baráti kapcsolat eggyé kovácsolta őket, szinte adva volt, hogyp kezdettől kitűnő brigád­nak tekinthessék ezt a hat lányból álló kis csapatot. Mártát választották meg vezetőnek. S nem panaszkod­nak- Sem másra, sem egymásra. Sze­retik a munkájukat, azt mondják, ha jól mennek a gépek, jó dolgozni, ha fennakadások vannak, abból bosszú­ság, idegesség lesz, ami csak tetézi a rosszat, de ez ritkán fordul elő. A lányok mind vidékiek. Szombaton­ként vagy már péntek este, attól függ, melyik műszakban dolgoznak, hazautaznak, ki-ki a maga falujába, néha egymáshoz is ellátogatnak, az­tán a hét elején újrakezdik. És szí­vesen. Vidámak, jókedvűek. Szívesen dolgoznak. Munkaidő után kézimun­káznak, moziba mennek, s ha va­lamilyen SZISZ-akció van, akkor oda, vagy a szobán beszélgetnek, olvas­nak, zenét hallgatnak. Hogy miről fo­lyik köztük a szó? Munkáról, élet­ről, hétköznapokról, tervekről. A- hogy az lenni szokott. Keresetük 1800-2000 korona. A felét takarékba teszik, a másik felét pedig elköltik- Az a feltételezés, amellyel átlép­tem a gyár kapuját, kezd bennem Ladislav Lichtneker SZISZ-elnök oszladozni. Nem mintha kényelmes­nek ítélhetném meg ezeknek a lá­nyoknak a munkáját, de szent igaz, hogy jókedvűek, szeretik a munkáju­kat. Pedig hát tudvalevő, hogy a for­radalmian korszerűsített textilipar még mindig a női munkakörök leg- nehezebbike. Zaj, por, a figyelem ál­landó összpontosítása, gyaloglás... Mégis nekik szegezem a kérdést: cse- rélnének-e egy olyan lánnyal, aki hi­vatalban dolgozik? A válaszok: nem, nem, ki tudja, talán, mégse. Az indokok: — Egyelőre mi itt nagyon jól meg­vagyunk. Csapatban vagyunk, tudjuk, szeretjük azt, amit csinálunk, sokat tréfálkozunk, és közösen tudunk ö- rülni egy-egy elismerő szónak, ami­kor eredményeinket méltatják. Az i- rodában nem mondom, ott nem tö­redezik le az ember körme, de ez legyen a legkisebb bajunk- Amíg kedvünk van, ezt csináljuk. Ha meg férjhez megyünk? Majd elválik. Jó lenne majd azután is itt lakni, itt dolgozni. Üjabban most már egy légy fiatal párnak is jut itt lakás. Remé­nye mindenkinek van, aki becsülete­sen dolgozik. De a férjhez menés még messze van. Egyelőre jó így, együtt, ebben a csapatban. Sokat viccelünk- Amikor az ember már fe­leség, akkor komolynak illik lenni. Szóval még túl fiatalok, még húszé­vesek sem vagyunk. Búcsúzunk- Azt hiszem, amivel át­léptem a gyár kapuját, kicsit átren­deződött bennem. Annyi bizonyos, hogy ezek a lányok szeretik a mun­kájukat, kedvesek, derűsek, közvetle­nek­A gyárból távozóban még útba ej­tünk egy laboratóriumot. Ott ugyan egy ápolt körmű lánnyal találkozom még — aki viszont önálló kutató munkát végez. Vegyészmérnök. Ta­valy kapta meg a diplomáját. Azóta már néhány önálló feladattal bízták meg s ő sikeresen meg is oldotta. Neve: Sylvia Adzimová. Az egyik megoldott feladata szám­talan laboratóriumi kísérletet, alapos analízist igényelt. Kiderült, hogy a fonalak festéséhez használt újfajta festékanyag jelentősen gyöngíti a szál erősségét, rugalmasságát, növe­li tehát a selejtet. A labor vezetője, Gustáv Rentko mérnök Sylviára bíz­ta e probléma megoldását, és ő meg­oldotta. Közben megszerette a mun­káját, olyannyira, hogy biztosan tud­ja, sok évig dolgozik majd ebben az üzemben. Megtalálta a helyét. S ti­tokban eldicsekszik, hogy Rentko mérnök mellett nagyon ló dolgozni. Tekintély a szakmában, akinek szá­mos, százezreket és milliókat érő újí­tás van a háta mögött- Most is a sza­badalmi hivatalban van egy olyan, a- melynek jelentőségét egyelőre nehéz is felmérni, ám annyi már elmond­ható róla, hogy a világon először ő alkalmazta. Rentko mérnök szeré­nyen, de lelkesedéssel beszél az ügy­ről, Sylvia utolsó mondata: — Azért is megszerettem ezt a hi­vatást, mert itt állandó kapcsolatban van az ember a termeléssel, így a termelésben dolgozó emberekkel, mű­szaki-emberi gondokkal- Benne va­gyok a SZISZ vezetőségében, ahol nagyon jól érvényesíthetem tapasz­talataimat­Most már kifelé lépem át a gyár­kaput, miközben azt summázom ma­gamban, immár sokadszor: mindegy, hogy az ember milyen munkát vé­gez, szellemit, fizikait, csak az a munka alkotó, teremtő legyen, csak szeresse az ember, legyen miért sze­retnie, és megbecsüljék érte. Ebben a gyárban ezt tapasztaltam. Egy harmadik arc a brigádból. Kép és szöveg: Keszeli Ferenc 3 A kanadai Vancouverben befejeződött az urbanizáló- dás káros hatásáról, a vá­rosok túlnépesedéséről, a környezet szennyeződéséről, napjaink legégetőbb problé­máiról tárgyaló világkonfe­rencia. Szenteljünk ezért né­hány szót a konferenciának. Harminc év múlva a világ népessége megkétszerező­dik, a századfordulón vár­hatóan 6,5 milliárd lesz a földön élő emberek száma. Ebben az időpontban — az emberiség történetében elő­ször — több ember él majd a városokban, mint a fal­vakban- Az ENSZ adatai szerint a városi települések máris kétszer olyan gyorsan növekednek, mint az átlagos népesség. A következő har­minc évben több lakóépület­re lesz szüksfeg, mint az emberiség egész eddigi tör­ténelmében. Várhatóan tízmilliós és még ennél is nagyobb, ún. megarégiók keletkeznek, Buenos Aires, Mexikó City, Calcutta, Bombay, Sao Pau­lo és más nagyvárosok kö­rül. Sao Paulónak a népe­sedés mai üteme mellett a századfordulón legalább 40 millió lakosa lesz, Mexikó City is jóval megelőzi New Yorkot. Pedig ezekben a vá­rosokban máris megoldha­tatlan gondokkal küzdenek, mihelyt egy kis időre meg­bénul a közszolgáltatás, az áram- vagy vízellátás máris katasztrófa fenyeget. Calcuttában ma 25 emberre jut egy lakószoba. Enriquez Penalosa, a Ha­bitat világkonferencia co­lumbiai főtitkára mondta, hogy egy ötmillió lakosúnál nagyobb várost képtelenség racionálisan igazgatni. A tíz­millió fősnél nagyobb város pedig teljesen kicsúszik mindennemű ellenőrzés alól. Jó példa erre New Y'ork, a- hol a belvárosban, a Man­hattanén legnagyobb a bű­nözés, legszennyezettebbek az utcák, legsivárabbak a lakások. Aki csak teheti, a módosabb amerikai polgá­rok menekülnek innen. A városok túlnépesedése világméretű gond, s ez tette szükségessé a Habitat '“76 megrendezését. Az ENSZ közgyűlése — amely a vi­lágkonferenciát életre hívta — leszögezte, hogy a túl­zsúfoltságnak, a szennye­zésnek, az energiapazarlás­nak, a falvak elnéptelene­désének, a nagyvárosok rob­banásszerű növekedésé­nek hátrányos hatásai mind érezhetőbbé válnak. E ha­talmas gond megoldása a világ valamennyi országá­nak aktív közreműködését sürgeti. Elsősorban termé­szetesen azokét az országo­két, amelyek céltudatos te­lepülésfejlesztési politiká­jukkal sok hasznos tapasz­talatot, jó módszert adhat­nak át más, főként fejlődő országoknak­Ezek közé tartoznak el­sősorban a szocialista or­szágok. A szocialista társa­dalomban teljes az összhang a területfejlesztés és a tár­sadalmi-gazdasági célok kö­zött. A felszabadulás óta el­telt időszakban jelentős e- redményeket értünk el e vi­déki városok anyagi és szel­lemi bázisainak fejlesztésé­ben. Gyárak, ipartelepek, egyetemek, főiskolák, kuta­tóintézetek épültek olyan városainkban, ahol koráb­ban a szellemi életnek és 1- parnak nem volt hagyomá­nya. A falu szocializálásá­val és^a mezőgazdasági ter­melés nagyarányú gépesíté­sével elértük azt, hogy az emberek nem menekülnek a városokba. Ezzel megszűn­tettük a nagyvárosokba va­ló bevándorlást és a káros- migrációt egyáltalán. PALÄGYI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents