Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-08 / 23. szám

TAVASZ A DUNA MENTÍN JEGYZETEK BABCSOPORTJAINK ÉS GYERMEKSZÍNJÁTSZÓINK ELSŐ ORSZÁGOS SEREGSZEMLÉJÉRŐL) V ers- és prózamondóink, Irodalmi szín­padjaink, színjátszó csoportjaink, énekkaraink és táncegyütteseink országos seregszemléi után újabb fórummal gyárapodott-gazdagodott nemzetiségi kultú­ránk, műkedvelő mozgalmunk. Dunajská Streda (Dunaszerdahely) a közelmúltban az óvodáskorú és kisiskolás bábjátszóink, va­lamint gyermekszínjátszóink Duna menti Tavasz elnevezéssel illetett központi sereg­szemléjének adott otthont, A háromnapos rendezvénysorozatra több korábbi, sikerte­len, esetenként nem a legszerencsésebb kez­deményezés után került sor, s már rögtön az induláskor igazolta önmagát- Három nap Meseországban, ez volt a jegy­zeteim munkacíme, amire elsősorban a bábjátszók produkciói ösztönöztek. Közülük azokat láttam a legígéretesebbnek és le- gárnyaltabbnak, amelyek a gyermekek dús érzelem- és fantázíavilágában maradtak, a- melyek a nevelés direktív, olykor nem ter­mészetes, művi eszközeinek igénybe vétele nélkül is légkört, autentikus világot tudtak teremteni. A bábjátszás komplex műfaj: egy aránt és egyforma súllyal tartalmazza a képzőművészeti, zenei, történelmi és irodal­mi nevelés elemeit, s így hatékony jellem­formáló erővel bír. A seregszemlén látott csoportok közül a hurbanovői (ógyallal) Aranyfácán és a dunaszerdahely! Százszor­szép' műsorát a hagyományismeret és éb­resztés, a moöai fdunamocsi) Csillag, a helybeli Pipitér előadását a népmesék vilá­ga, a jahodnái feperjesí) Nyírfácskáét, a kosicei Pitypangét és a Turnianske Podhra- díe-i (tornai] Méhecskékét pedig gyermeke­ink mindennapi világa és játékai ihlették- Versengésükből a dunaszerdahely! Vajanskji utcai alapiskola Százszorszép bábcsoportja került ki győztesen télüző-tavaszköszöntő, népi kiszejátékot fölelevenítő műsorával. A csoport vezetői Marták Katalin és Bulajcsik Rozália a játékos, hangulatkeltő elemek meghangsúlyozásával e népszokás közösségi­erkölcsi vonatkozásait, metaforikus elemeit domborították ki. Bábjaik közül különösen a Zöld Ember és a Ktsze figurája marad sokáig emlékezetes. Ide írom azonban azt fs, hogy egyik-másik esetben túlzottan kí­sértett az öncélú, sablonos kifejezőeszközök, illetve — a ló túlsó oldalán — a pózoló (tehát: nem őszinte) száraz didakttfcizmus veszélye (például az Aranyfácán, illetve a Százszorszép második játékában Is). Űgyan- ekkor jobban kellene ügyelniük a bábcso­portokat vezető tanító- és óvónőinknek a szép, helyes magyar beszédre is- Bábcso­portjainknak ösztönzést, példát adhat a kosicei Szőke Veronika szólófellépése (két produkciója közül az első tűnt kidolgozot- tabbnak), valamint a győri Tanítóképző Főiskola bábcsoportjának a vásári bábját­szás hagyományait fölelevenítő keretműso­rai. Gyermekszínjátszásunk, bár születését és tapasztalait tekintve évekkel megelőzi , őt, mindeddig még oly mértékben sem nőtte ki a gyermekcipőket, mint bábmozgalmunk. Egy-egy csoport hallat ugyan magáról, hol az ország egyik, hol másik részéből, még­sem tudtak még értékes művészi eredményt hatásukban is átütő erejű sikert elérni. Énnek okát elsősorban a csoportok régi, elavult pedagógiai szemléletet és gyakorla­tot követő Irányításában, vezetésében látom. És nemcsak iskolai, hanem központi szin­ten is. Meglehetősen furcsállom ugyanis azt az esetet, hogy most a dunaszerdahely! seregszemlén a bíráló bizottság tagjaként ugyanaz az ember marasztalja el az egyik csoportot a rossz darabválasztásért, aki két-három évvel ezelőtt, a Népművelési In­tézet munkatársaként a szóban forgó me­sejátékot kiadásra javasolta. De menjünk tovább. A hat együttes műsora ismét csak arról győzött meg, hogy milyen messze esik a gyermekek világa a mesejátékokat és ifjú­sági darabokat íré, kiadásra javasló, kivá­lasztó és megrendező felnőttek más gondok­kal terhelt, sok esetben egészségtelenül megállapodott s a gyermeki lélek hajlé­konyságát követni képtelen világától. A Kép; Kanoyits György többnyire helytelen szövegértelmezéssel magyarázható silány szövegmondás mellett főleg az elhibázott darabválasztás és hozzá nem értő, téves eszményeket követő rende­zés volt a legszembetűnőbb. És innen már nem kell messzire mennünk a rendre „mel­léosztott“ szerepekig. Illetve az, hogy a szereplők többnyire csak feszengeni tudtak, s nem érezték jól magukat szerepeikben, már csak következménye egy elterjedt szemléletnek. A nyilvánvaló okok ugyanis másutt keresendők. A jövőre nézve ugyan­csak elgondolkoztatőnak találom, hogy az e seregszemlén fellépő hat együttes közül bárom műsorában elevenedett meg egy komplett királyi udvartartás, annak rendje- módja szerint, amint az a széplelkek és egy jócskán túlhaladott, elavult szemléletet tükröző felfogás nagykönyvében írva va­gyon. Egy negyedik előadásban pedig egy erdei állatsereg szajkózta egész az unalom­ig, mutató Ujjúkat figyelmeztetően rázva a publikum felé, hasznosnak vélt tanácsait. Ez már a teljes anakronizmus, a megfenek­lett kispolgárt szemlélet és életérzés reha­bilitálása. Azt hiszem, ezek után nem kell tovább bizonygatnom, hogy ml sem áll tá­volabb a líiai gyermekek világától, akiknek már az űrutazás is mindennapos valóság, mint az ilyen darabokban sórjázó hiteltelen banalitások. Az elmondottak ugyan nem vonatkoznak a tornaiakra, akik Mikszáth Kálmán művét, A beszélő köntöst vitték színpadra, dé még ők sem tisztázták kellő­képpen, hogy minden nevelői szándék akkor jut leghamarább zsákutcába, ha a fiatalo­kat erőnek erejével egy tőlük idegen világ­ba kényszerítjük. Ném véletlen így, hogy a gyermekszínjátszók közül ai a csoport szerepelt a legsikeresebben, amelyik a szereplők ttiindénnápi gondjainak világából, egy Iskolai osztály életéből merítette elő­adásának tárgyát- A strekoviakrél (kürtiek­ről) beszélek, akik Juhász Mária tánítónő élő, meglepően tiszta és ízes fordításában Alica Gábzdilővá A kóckás ing és a VIII. A osztály című játékát keltették életre sok­sok ötlettel, nagy kedvvel, és hiteles hély- zetteremtő erővel színezve az „alapszöve­get.“ A felsorolásba tartozik még a bábkiállí­tás Is, amely a dunaszerdahélyi járás leg­főbb bábcsoportjáinák ötletesnél ötletesebb, színesnél színesebb bábjaiból sorakoztatott föl egy seregnyit. Ugyanilyen érdeklődéssel és jóleső érzéssél figyelhettük a FuCík ut­cai óvodában a medvedovói (medve!) szo­ciális otthon pedagógiai bábjátékbemutató- ját, valamint a helybeli növendékek előadá­sát. Az óvoda igazgatónője, Jarábikné Truch- ly Gabriella egy rögtönzött mlntatanításra hívott, amelyen példáját láthattuk annak, hogy nagy hozzáértéssel és gonddal, játé­kos és ötletes formában miként lehet már az óvodáskorú gyermekeket is a modern köl­tészet bonyolult képi világához közelíteni. Szólnom kell még a seregszemle tájékoz­tatójáról, a Fürge Irkáról Is- Dunaszerda- helyen immár másodszor készül ilyen, a résztvevőknek szóié, tájékoztató jellegű kiadvány. A másfél évvel ezelőtti, Fábry Zoltánról elnevezett irodalmi seregszemle Vox Humana címen megjelent tájékoztatója után most a Fürge Irkáról is elmondhatjuk, hogy küldetését maradéktalanul teljesítette: friss volt, pontos volt, és sok szempontból rögzítette egy-egy előadás legközvetlenebb visszhangfát. Azt htszém, hogy a komáromi Jőkai-napokon sem lenne céltalan egy ilyen időszakos sokszorosított tájékoztatót kiadni. Mindent egybevetve, csak üdvözölni tud­juk az I. Duna menti Tavaszt, s még sok ilyen, de a mostaninál Is színesebb és kevesebb terméketlen ágat hozó „tavaszban" reménykedem. Abban, hogy amit most el­vetettünk, rövidesen beérik- A rendező szer­vek —- a Népművelési Intézet, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma, a járási népmű­velési központ és más dunaszerdahelyt já­rási és városi szervek — Igazán derekas munkát végeztek. Tóth László MULATSÁGOS JELENETEKBEN BŐVELKEDIK A CSIKÖK Ű SZÁSA CÍMŰ CSEH FILM Franciaországból két szellemes víg­játék kerül a mozikba- A Két lány egy pizsamában című színes filmet Jean Girault készítette- Két szalmaöz­vegy párizsi férfi, két csinos külföldi turistával megesett kalandját meséli el, amelyet a feleség váratlan haza­érkezése tetőz be. A film szereplői: Marscha Grant, Micheline Presle, Mi­chel Galabru, Philippe Nicaud. Vérbeli bohózat a Nagy érzelmek nagy étvágyat csinálnak című színes film, Michel Berny rendezésében. A film a civilizáció visszásságait pel­lengfirezl ki. A vadnyugati filmek kedvelői ezút­tal spanyol produkcióban gyönyör­ködhetnek. Az Ügyetlen kéz Rafael R. Marchent rendezésében szokvá­nyos vadnyugati történet azzal a kü­lönbséggel, hogy az igazságért har­coló fiatalember ebben életét veszti­Új fi! A júniusi moziműsorról nyugodtan elmondhatjuk, hogy a könnyebb szó­rakozás kedvelőinek Jzlése szerint ké szült- Fellini Amarcordját kivéve fi­gyelemreméltóbb alkotást nem ts mu­tatnak be.. A nagy olasz rendező Os- car-díjas alkotásáról viszont már so­kat hallottunk. Fellini ezúttal sem marad adós hírnevével szemben- Az Amarcord a fennálló társadalmi fo­nákságok éles kritikája­A hazai filmgyártást mindössze egy cseh film képviseli. Hynek Boőan színes filmje, a Csikók úszása mai történet- Egy fiú dilemmája: marad­jon e a mezőgazdasági főiskolán ta­nársegédnek vagy visszatérjen a szü­lőfalujába A film főbb szerepeiben Ivan Vvskofílt, Jlfí Sovákot, Katerina Macháükovát. (ana Svandovát és Vla­dimir Menüiket láthatjuk. mek * Színes szélesvásznú filmet készített Shakespeare Sok hűhő semmiért cí­mű drámájából Szamszon Szamszo- nóv szovjet rendezd. Egy aranyrab­lás története Az alagút végén című szovjet bűnügyi film. E műfajba so­rolható a Rövid, élet című szovjet­lengyel színes film is, amely egy len­gyel terrorista csoport felszámolásá­ról szól a háború utáni Szlovákiában. A filmben szovjet és lengyel színé­szeken kívül hazai szereplőket Is lát­hatunk. A magyar filmgyártást a júniusi be­mutatók műsorán Makk Károly lé­lektant drámája, a Várakozás napjai képviseli. A film cselekménye 1953- ban játszódik le, egy börtönbe zárt férfi fiatal feleségének és Idősebb beleg anvősának lelki vívódásait kí­sért nyomon­A Winnetou-sorozat utolsó filmje, a Keselyűk között Pierre Brice-szel, Lex Barkerral és Gojko Miticcsel: A keselyűk, a mindenre kész elveteme­dett banditák, akikkel nagy harcot vívnak az indiánok, barátjuk Old Shatterhand és n becsületes telepe­sek. • Izgalmas kalandtörténetet forgatott színes panoramatikus változatban Ri­chard Lester angol rendező. A Ve­szélyben a Britanic szereposztása is kiváló: Richard Harris, Omar Sharif, David Hemmings, Anthony Hopkins és Caroline Mortimer játsszák a főbb szerepeit. A film cselekménye vala­hol a Repülőtérre emlékeztet. A Bri­tanic luxushajó, 1200 utassal a fe­délzetén váratlanul veszélybe kerül. Ismeretlen tettes időzített bombát he­lyezett el a hajófenéken, és eltávo­lításáért másfél millió dollárt köve­tel. A film az utasok életének meg­mentését követi. (Pv) SZÉP LÁNYOK - SZÉP SZA VAI (SZÉP SZŐ IRODALMI SZÍNPAD KOSlCE: A KASSAI MUNKÁS) őszintén megvallom, érdeklődéssel és kíváncsian vártam a koSicéi Szép Sző Irodalmi Színpad új műsorát. Méltányolom Oágyor Péter rendező e- rőjeszítését, hogy a nevezetes „Kas­sai Munkás“-t áttelepítse színpadra. A szándék egyértelmű: a lapban meg­jelent írásokból olyan műsort szer­keszteni, melynek tükre a színpad, mert korrajzot jest a lap megjelené­sének idejéről. Gágyor Péter és társai a művészt dokumentumjáték lényegére tapintot­tak azzal, hogy a nagyrészt versre és újságcikkre alapozott összeállításuk anyagát mozgáseszközökkel, vizuáli­san helyezik el a korban, melyben azok fogantak. Az alapötletet kitűnő, kivitelezé­se kifogásolható. Módszerük túl­ságosan is egyszerű, utánozható vol­na, ha nem kellene több hozzá, mint a régi lapok felkutatása, s a kivá­lasztott anyag közé összekötő és han­gulatteremtő elemként az előadók ko- reografált mozgatása. A címből ítélve: újságcikkeket, ver­seket, munkásmozgalmi dalokat vár­tam, az irodalmt színpad ismert, sé­mákba merevedett keretei között elő­adva. Hogy mennyivel többet tették en­nél, erről produkciójukból megbizo­nyosodhattam. A kezdés hatásos: megszólal a kórus: „Mondd mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapa­nyél...“ — a munkáshad hangja, mély jelzi az egységet a közös cél sikeré­ért. Olyan óratórium ez, ahol még a versek alatt sem lehet gondolatban elandalogni, ahol az irodalmi szöveg keveset számít, ha nem válik cselek­véssé. A koreografált részek alkalmat adnak erre, szemléltetik is a mondott szöveget: „... kétféle embertípus él közöttünk. Az egyik az. aki a forra­dalmat szentimentális beletörődéssel át aludt a, a másik pedig az, aki a for­radalmat vérében és iaegéibén kíván­ta, átélte, és az emberiség hasznára be akarta teljesíteni.“ A produkció fordulatai és szerep­lői egy képzeletben játék kisminkelt, felékesítétt figurái által előadott pan tomimre emlékeztetnek. A pantomim- figurák. ha szerepüket komolyan ve­szik. könnyen fordíthatják a játékot komédiába. A rendező külön vigyá­zott arra, hogy a pantomimvilágból — ahová a történelem időközben u- talta — visszahozza a Kassai Mun­kást valóságába. Felkutatta a neves költők é lapban közölt verseit, és is­mét felidézte őket a több mint félév százados ügyről. E költők versei, ér­dekes és jellegzetes tanútétele révén vált valósággá az irodalmi dokumen­tumokon alapuló politikai tartalmú oratórium. Kár, hogy a Kassai Munkásból ki­választott cikkek a produkcióban nem halottak úgy, mint József Attila, Ady, Wolker vagy Forbáth Imre versei. Utaltam már a megvalósítás hiá­nyosságaira. Az egyébként jó sze­replőgárdától túlontúl sokat követelt a rendező. A szavalók nagy Igyekeze-, tűkben abba a hibába estek, hogy semmit sem akartak engedni elsik­kadni. Előnyösebb lett voltía a szö­vegmondásban helyenként lazítani így a forttosabb részek nyomatékeit kaptak volna. A „minden fontos“ a- lapon egysíkúvá válnak az amúgy ts hosszú versek. A legzavaróbban azonban a női i- domokat nagyon is érvényesítő kosz- >Umök hatottak. A műsor alkotói teljes jóhiszeműséggel gondolták: ha e sok kitűnő apró dolgot, ötletei <díszlet, kosztümök) egyetlen álko- 'ásba gyúrják, valami nagy dolog tesz belőle. Havasi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents