Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-08 / 23. szám
8 A tiszta emberi eszményekhez való hűségről vall Móricz Zsigmond ebben az 1921-ben megjelent müvében. Pszichológiai remeket alkotott a Légy Jó mindhalálig című regényében, s így a színpadra átírt változatában Is kitűnően Jellemezhette Nyilas Misi személyét, akinek alakja immár fogalommá vált. Móricz Zsigmond a modern realista irodalom egyik kimagasló képviselője. Művel egy társadalomformáló művészet megteremtése Jegyében, a félfeudális viszonyok elleni harc talaján születtek, korszerűen megrajzolt képét adva az akkori valóságnak- Színén és fonákján fogalmaz „mindent,“ hiszen meggyőződése, hogy az irodalom és a színpad az élet része Konrád József rendezése Móricz Zsigmond naturalizmusából a kemény láttátást, realizmusából a szigorú társadalomkritikát és a szociális tematikát hozza a felszínre, művészetéből pedig a pontos miliőrajzot tartja lényegesnek. A típust keresi, nem a szokványt, a közismert átlagfigurákat. Móricz- hoz hűen lát és láttat, elbeszél és nem leír- A cselekmény közepébe vág, és a sikerült záró Jelenet visszapergetésével indítja el a történésfolyamatot. Ennek éppen ez a végső kicsengés adja meg az élet olyan s.orsdöntő fordulatait, amelyek rávilágítanak a szereplők múltjára, Jelenére, és e múlton-jelenen keresztül a környező társadalomra is. Konrád nem nyugszik bele, hogy pusztán a konvencionális Jókedvet, a felületes sztereotípiákat .alkalmazza. Nem a „hősi“ indulatú embereket, a vergődő lelkeket, hanem az emberek lelkiállapotait igyekszik az emberiség drámájává tenni, művész) magatartását politikai programmá hasznosítani. Játékbonyolítása nemcsak a tetszetős helyzeteket, a jellemkomikum egyedi és mulatságosnak ható portréit eleveníti fel, hanem felmutat valamit, ami ezeknek a külön-küiön karakterisztikus Jellemrajzoknak az összességéből logikusan adódik: nevetve, a könnyek között is ráébreszti a közönséget olyan komoly dolgokra, amelyek a humánumban keresik a végső következetességet. Mórlczbatt nem kell belemagyarázni a komolyságot, a szociológiát. Életművében benne van az emberi magatartás természete, s így a szereplők magatartásának pozitív vagy negatív mivolta is. Jó, egy-egy részletében kimagaslóan Jó előadást láthattunk. Legtöbb színészünk Játékában például minden szónak és mozdulatnak a „mögöttisége“ is kiérezhető. Felfedezhető itt az őszintén megbújó másik énjük valódi tartalma is. A látszat mögötti valóság, a kor felidézése, amelyet a kiegyensúlyozott színészi Játék rendezői elvként alkalmazhatott. Nyilas Misi a coetusi diákéletben otthonosan mozog. Instruktor és felolvasó lesz, miközben lassan belesodródik az életbe. Nagyszerű szerep. Ezí . a kisdiákot ezen a bemutatón a fiatal Varsányi Mária alakította megérdemelt sikerrel. Minden színpadi hangot végigpróbált. Az ösztön és a tudat egyaránt sodorta a felé a kifejezése forma Nyilas Misi (Varsányi Mária) és Viola (Ferenczy Anna) légy jó mindhalálig Díszelőadás a XIII. jókai-napok tiszteletére Varsányi Mária, Fazekas Imre és Palotás Gabi a darab egyik jelenetében. Foto: Nagy I.ászin és Játékosság felé, amelyben a romantika és a realizmus egymásba ölelkezve, sajátságos ötvözetté válhatott. A körülötte zajló események és a vele szereplő színészalakok, a viták és a vádoló párbeszédek, a kedves csínytevések és az eseményhullámzások Játékának előnyére válnak. Varsányi Mária ábrázolása kitűnő, mert őszinte hitelességgel valósítja meg a tárgyilagos rendezői koncepciót, s így jelenléte Is természetes. Mondatai, mintha ott születnének a nézők előtt. Ott fogalmazódnának a színpadon- amikor kimondja őket. De törekednie kell a magyarosabb kiejtésre, a helyes színpadi beszédre. A kisebb-nagyobb Játékötletek csiszoltén, egységes szerkezetben kerülnek a néző elé- A szellemes színpadi megoldás, mint egy sokszínű, lapjait sorra váltogató képeskönyvbe enged bepillantani. Idekívánkozik ezért még azoknak a neve, akik megtalálták a móriczi alakok színpadi mását, és ebben az újszerű konrádi rendezésben többet tudtak adni a tőlünk megszokottnál. A népes szereplőgárdából megemlítem az Edelényi és a Dorogi család rozsdás címerét fényesíteni törekvő tagjai közül Violát (Ferenczy Anna), a zsémbes Ilonka kisasszonyt (Lőrlncz Margit), az üres bukszájú, szédelgő Edelényi Török János Crflt (Holocsi István), az elsatnyult „de genere“ Sanyikét (Németh Ica), a spiszbürger Török nénit (Palotás Gabi), a férfibolondító Bella kisasszonyt (Kucman Eta), a cselekménnyel együtt játszó Valkai tanár urat (Siposs Jenő), a tárgyilagos Igazgató urat (Bugár Béla), a J61 értelmezett Pósalakl urat (Bugár Gáspár), a most érettségiző Nagy urat (Pőthe István) és a kitűnően mozgó, temperamentumos Böszörményit (Mák Ildikó). Típusformálásuk valóban a móriczi alakok hű mását hozta a tág játékteret biztosító színpadra, de a többiek is Jók voltak, és plasztikusan olvadtak bele a Jó ütemű cselekménybonyolításba. Platzner Tibor színhatásokban Is ízléses díszlete minden szempontot kielégít. A lcö- zépre tervezett hatalmas ajtószárnyak át- állíthatósága már ötletnek Is kitűnő, akárcsak az előtérbe helyezett terjedelmes ruháskosár, amelyből Misi különféle kellékeket osztogat szét a szereplők között, így adva tartalmasabb értelmet egy könyvnek, tükörnek, virágcsokornak vagy akár egy tiszti csákónak az elkövetkező jelenetek során. De dicsérjük meg most a bemutatkozó Balogh Ági fiatal jelmeztervezőnket is, akinek kort Idéző kosztüméi kífejezőek és szépek. A Magyar Területi Színház gyakran vállalkozik arra, hogy régebbi alkotásokat friss felfogással és a korszerű Játékstílussal mai élménnyé tegyen. Most is ezt tette, nyilván azzal a szándékkal, hogy örömet szerezzen ifjú és felnőtt közönségének. Minden tehetségét egyesítette, hogy való ban jő előadással lepje meg nézőit, és Ismét egy színvonalas bemutatót könyvelhessen el. Szuchy M. Emil K ét dolgot nehéz minden kétséget kizáróan megtenni: bevezetni az embert az életbe, és eibücsúztatni az élettől. Bevezetni azért, mert ötven-hatvan évre kell e- lőre nézni és látni, búcsúztatni pedig azért, mert ugyanennyit kell lezárni. S ha lehetünk annyira cinikusak: akkor az utóbbit még mindig könnyebb megtenni, mert van fogódzó. De mibe kapaszkodjék az, aki egy fiatal — mondjuk huszonkét éves — költő verseiről, esetleg költői eszközeiről szól? Koncsol László kritikus mégis vállalkozott erre a lépésre, s megírta Varga Imre Crusoe-szaltók című verseskötetének az utószavát, hogy némileg bevezesse a nálunk oly vehemensen értetlenkedő olvasót a költő világábaMiért volt erre szükség? Az értet lenkedés miatt, no meg azért Is, meri Varga Imre — úgy tűnik — száltól- vai egyetemben nem azok közé a költők közé tartozik, akiknek a sorai között könnyen elbotorkálhatna az olvasó. Varga Imre előbb szétrügja a régi dolgokat, majd pedig kemény munkával egybekapja vad gyökerekként, karvastagságű indaként tekergő-tü- relmerjönkedő képeit. Erre talán a legjobb példa a „Hadd vegyüljön e zavaros földi zajba egy-két tiszta égt hang“ című Petőfit megidéző verse: Azt mondja: A szembenézések Ideje nem gyötör Bárkivel Bármikor Merre jársz? Igen, ha van költő, akinek úiindén sora, minden mozdulata kötelezőén törvényerejű, akkor Petőfi az. Ma gunkon érezzük már második évszá- záda a tekintetét- Persze nemcsak a Crusoeszaltók Varga Imrék, hanem azok is, akikről a fiatál költő fgy szól: Mások elmesélték mozdulataid halálát Magánhangzóid galagonya-pirosáról beszéltek S látni vélték ahogy megnyergeled a tüzes csalánt- Varga Imre az érdesebb, keményebb legények közé tartozik. Egy másik Jelentős versében például így szól: Ne pocsékoljuk ritmustalan Ismétlésekre az időt ÜJ csapásokon, a legújabbakon Indul, mert csak azokon érdemes- A fehér papírral hadakozik, s nem riad vissza „a papír feneketlenségé“-től sem. Pedig ha jól meggondoljuk, nincs ennél nagyobb és mélyebb szakadék. Hány és hány tollforgató képtelen őszinte lenni a makulátlan tiszta fehér papírhoz? Aki tehát már az első lépéseinél bele bele mer nézni ebbe az irdatlan szakadékba, s nem szédül a feje, nem hőköl vissza, az minden bizonnyal később sem veti majd visz- szafelé bukfenceit, akarom mondani: szabóit. Tudom, induló költőről lévén sző, lenne mit szemére vetni. Maga h'on- cso] László is megemlíti, hogy olykor még mások eszközeivel szól. De szól. Mániákusan mondja a költészet, sőt: az élet alaptörvényeit. És ez az, amit egy költőnek mindenképpen meg kell tennie, ha Petőfivel mér! önmagát, s ha egyáltalán becsületet akar szerezni saját szavának. Mert a másik „csont“, amelyre újra és újra rávett magát, az a sző- Ügy dobja mérlegre, mint halárus a halat, s vergődhet, csapkodhat nem hagyja „meglazulni a szavak eresztékeit“. És ez az, ami végső soron mégnyugtat, s ami mindenképpen arra ösztönöz majd másokat is, hogy bevezesse, illetve üdvözölje a fiatal költőt. Felmerül Itt a kérdés, hogy az 1970-es Egyszemű éjszaka című antológia után, amelyben Varga Imre is szerepelt, miért kellett épp az ő kötetére várni a legtovább? Talán a- zért, mert mégiscsak több, Jobb, mint az, amit az antológia szerzőitől eddig megjelentetett a kiadó? A Szlovák Irodalmi Alap az 1975. évi Madách-dfjat Ránz Olivérnak ítélte oda „Álom Tivadar hadparancsa“ című könyvéért. A költő nem írhat parancsra Rácz Olivérről gyermekkorom mesekönyvei A pórul járt kandúr, az öcsi csacsi kaladjai. a Puffancs. Göndör és a többiek jutnak eszembe. — Igen. Hosszú Ideig éltem gyermekek között, hiszen tanítottam őket és tanítványaimmal őszinte, baráti kapcsolatba kerültem. Meséskönyveim minden hősének megvolt a maga alakja tanítványaim között. Sokszor olyanra formáltam ö- ket, amilyennek látni szerettem volna. — Gyermekregényekkel kezdte pályáját... — Itt közbe kell szólnom! Fiatalkoromban versekkel próbálkoztam, nem is sikertelenül. Abban az időben nagy szó volt, ha az újságok közölték a fiatalok verselt, s az enyéimet közölték. Tizenhat éves voltam ekkor. Írtam elbeszéléseket is, de a versek jobbak voltak- Ez természetes is, hiszen a fiatalok nagyon boldogok és halálosan szomorúak, ezért közelebb áll hozzájuk a líra. — Mikor szakított a versírással? — Tévedés, nem szakítottam. Igaz, eddig csak egy verseskötetem jelent meg Kassal dalok címen, egy másik pedig a Jövőben jelenik meg, de ez gondolkodásmódomat Is tükrözi. A költő nem írhat parancsra. A gondolatot nem lehet a levegőből venni. Meg kell várni, míg a vers az emberben tökéletesen kikristályosodik, hamarabb nem érdemes leírni- Éppen a türelem hiányzik sok fiatal költőnkből. Azt hiszik, a sikert a megjelent könyvek száma jelenti. — Verseskötete mellett regényt is tervez? — Természetesen. Már készen Is áll bennem, de nincs i- dőm papírra vetni. így voltam legújabb könyvemmel, az Álom Tivadarral is. Évekig készült, míg egyszer nekiültem, és napi négyórai munkával két hét alatt elkészült. — Hogyan vélekedik a mai cinikus, neveletlen, szemtelen fiatalokról? — ??? Húsz évig éltem fiatalok között, de nem volt velük semmilyen problémám. A fiatalság állapot. Egy ember nem azért rossz, mert fiatal. Amt a most divatos „ezek a mai fiatalok“ slágert illett, örökzöld téma. Talán az a baj, hogy az idősebbek elfelejtették, hogy ők is követtek el hibákat, ők is voltak fiatalok Azonban igaz, a mai fiatalok olcsóvá tették a szerelmet. Én még abban az Időben nőttem fel, a- mikor a kislány piszkos praclija fölé hajoltunk- és kezet csókoltunk neki. — Mit üzen az Üj Ifjúság alváséinak! — Az idősebbeknek azt, hogy nézzenek szembe saját magukkal, valóra váltották-e Ifjúkori álmaikat, akkor talán másképpen szemlélik majd a mostani ifjúságot. A fiataloknak pedig annyit, ne riadjanak meg attól, hogy fiatalok, de ez a tény ne ts tegye őket elbizakodottá. — Köszönöm a beszélgetést. . Kovács Éva az Üj Ifjúság-klub tagja w
