Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 3. szám

I Látogatás az Ifjú Szíveknél A januárt a bak havának is neverik. pedis hát johhan rúillrne a mérleg hó­napja név. Hiszen ilyenkor mérlegel­jük elmúlt esztendei cselckedctciiiket, és ters'ezziik cl a hogyan továbbot. Azt. hogy miként tehetnénk még szebbé, meg jobbá az előttünk lévő új eszten­dőt. Jelen cikkünkben is ezt a hagyományt követjük. Kedvenc együttesünkhöz, az Ifjú Szívekhez látogatunk el, és azt tu­dakoljuk vezetőitől. Kulcsár Tibor igaz­gatótól, Kvocák József koreográfustól, valamint Karaha Gyula karmestertől, hogy elégedoltek-e az elmúlt évbn»,^'g' zett munkájukkal, s mit várhatunk az együttestől ez idén? — .Amint tudod, tavaly ünnepeltük fennállásunk huszadik évfordulóját — kezdte az igazgató. — Kz nemcsak sok izgalommal, hanem tetemes pluszmun­kával is járt. Hiszen amellett, hogy tel­jesíteni kellett tervezett S.S fellépésünket, a bratislnvai ünnepi bemutatkozón is bi­zonyítani akartunk. Bizonyítani azt, hogy az eltelt 20 esztendő nem repült cl felettünk eredménytelenül, és T20 ta­gú dal- és táncegj'üttesünket méltán so­rolják ma már az ország legsz.ínvouala- .sabb együttesei köz^. — Hadd beszéljenek azonban az n- datok. — A tervezett 55 előadás helyett 120- azör léptünk föl. Nemcsak Kelet-Szlová- kia magyarlakta falvaiban tumézttmk. hanem az NDK-ban és Nyugat-Német- országban is több előadást tartottunk. Politikai jeUegn rendezv'ényeinkkel a csehszlovák-szovjet barátság hónapjá­ban például eg^’ik csoportunk i'izemt ün­nepségeken lépett fel. Tovább népsze­rűsítettük a N^épdaltól az áriáig című iskolai rendezvényeinket is. amelyek­nek az a küldetésük, hogy megszeret­tessük a diákokkal a dalt és a muzsi­kát. — A legnehezebb, egyben legsikere­sebb ..próbatéler* terraészelesen a bra- tislavai jubiletimi ünnepség volt — folytatta a költő-igazgató. — Ennek kapcsán a Szlovák Nemzeti Színházban. A száz éve született Jack Londont, az amerikai naturalizmus egyik leg­nevesebb képviselőjének tartják — a hősiességről, az eszményeknek felál­dozott életről mégis kevesen írtak o- lyan romantikus lángolással, mint ö. Az emberi társadalom megreformá­lásáért küzdött, s legkedvesebb hősei — „éneklő“ és „beszélő“ kutyák, leg­kedvesebb színterei — erdő és ten­ger. Csupa ellentmondás: ez a tény kölcsönöz különleges izgalmat, fe­szültséget művészetének. Mintha életét is maga írta volna: egy különc csillagjós és egy jó ház­ból való ürilány törvénytelen gyerme­keként látta meg a napvilágot San Franciscóban. Tizenöt éve« korában mint közveszélyes csavargót börtönbe zárták. Tehervonatok tetején beutaz­ta a déli államokat, majd tengerész­nek szegődött. Fiatalkorától kezdve rengeteget olvasott: filozófiát és szép­irodalmat egyaránt. 1896-ban csatla­kozott egy nagy aranyásó expedíció­hoz; aranyat ugyan nem talált, de későbbi elbeszéléseihez, regényeihez élményanyagot bőségesen. Első no­vellája 1899-ben jelent meg. a bratislavai Cj Színpadon, valamint a Csehszlovák Rádió hangversenylermó- ben tartottunk díszelőadást. Ezeken az ünnepi előadásokon nemcsak repertoá­runk legjobbjait mutattuk be, hanem számos új számmal is a közönség elé léptünk. Áléltóan dekorálta jnbilnnmi é- vünket az Ifjú Szívek 20 éves történe­tét összefoglaló könyvkiadvánvnink és színes albumunk, valamint az Opus gondozásában megjelent nagylemezünk. — Cs még valamiről hadd emlékez­zek meg — fejezte be összefoglalóját Kulcsár igazgató. — A* elmúlt év u- tolsó napján sem feledkeztünk meg kedves küzünségünkről, A Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője. Jakál István együttesünket is besorozta szilveszteri műsorösszeállitásába, s úgv- vélem, tneg is feleltünk forgatókönyve követel menyének 1 — Mit vórhat->;U az idén? — kérde­zem Kvoüák Józseftől, mert ő ren­dezője é,s koreográfusa az együttes leg­népesebb csoportjának, hanem azért is, mert az Ifjú Szívek eg>nk legrégibb funkcionáriusa. — Együttesünk természetesen idén is követni akarja az eddigi hagyományo­kat — kezdte Kvoéák József. — .Ami annjnt jelent, hogy a tervezettnél ez idén is jóval több. s ha lehetséges, még színvonalasabb műsorral szeretnénk kedves közöns^ünk elé állni. Termé­szetesen 76-han is elsősorban a ma­gyarlakta vidékeken kívánunk fellépni, szeretnénk azonban külföldön is egy-két országban bemutatni a rscbszlovákiai magyar dal- és táncegyüttes tudását, összeálbtásninkat ügy kívánjuk frissí­teni, liogj' egyes szamainkat átdolgoz­zuk, s repertoárunk legjobb számait vá­logatjuk össze. — Azért persze, az újabb műsorszú- raokról sem feledkezünk meg. Mar hoz- z-á is fogtunk dramaturgiai tervünk ki­dolgozásához, ami nagy meglepetést o- koz majd a 76/77-es idényben. Koreo­gráfiái célkitűzésünk persze továbbra is a hagyományos: Csehszlovákia nemze­1903-ban adták ki „A vadon szava“ című regényét, s ezrei egy csapásra meghódította az amerikai közönséget. Egy szánkóvonó kutya kalandos tör­ténetében nagyon Is emberi motívu­mokat ábrázolt: a megpróbáltatások, a kegyetlenkedések vaddá ZüUesztö erejét, s a hűség és helytállás szép­ségét. Élete végéig csaknem ötveii kötetet jelentetett meg. Köztük olyan jelen­tős regényeket, mint a Tengeri far­kas (1904). vagy A vadon szava foly­tatásának tekinthető Farkasvér (1905), mely egy kutyává szelídült farkas „vívódását“ meséli el az erdő csalogató varázsa és az emberek 1- ránti hűsége között. A Martin Edéi­ben (1909) önnön küzdeleraes fiatalsá­gának történetét Irta meg. Élete második felében megismer­kedett a szocializmus eszméivel, s bár sok téveteg, naiv, sőt egyene­sen veszélyes elképzelés zavarta az ö nagyon egyéni szocializmus-fogai- mát, mindig bátran kiált a társadal­mi egyenlőség jelszava mellett. 1916-ban halt meg. Az Irodalomtör­ténet öngyilkosságot sejt, de lehet. leinek és nemzetiségeinek folklór és for­radalmi kincseit táncban kifejezni. To­vábbi tennivalónk a nevelő eélíí diák- előadások szélesítése. \ áltozato.-abb és színesebb müsifrral tökéletesítjük a ,\ép- <laltól az áriáig rimű fellépéseket. közeljövőben már meg is kezdjük eze­ket a hasznos rendezvényeket. ~ És még egy újdonságI Csatlakoz­tunk a Szlovák Nemzeti Színháznak ah­hoz a felhívásához, hogy a 6z,inház.ik és egyéb művészi cgyiiltosek is tegve- nck felajánlásokat a XV. pártkongresz- SZ.US tiszteletére. Nos, mi egy olyan í^á- pi zenekarból, bal táncospáihói és 3 é- nekkari szólistából álló 12 Uigü mű­vészbrigádot szerveztünk, amely febru­ártól a pártkoiigiesszusig lánccal ('« dal­lal köszönti a nagy politikai eseményt! Karaha Gyula, a 25 tagú vonőszeiie- kar karmestere szokása szerint csende- se.n, magába mélyülve liallgalta Kul­csár Tibor és Kvofák .Tóz.seF tájékoz.la- tójál. .Nem állhattam llát meg. hogy meg no kérdezzem: Karaha elvUirs. né­ked nem akad semmi mondanivalód? — Két dolgot nem mondtak el kollé­gáim a múlt évi e.seményekliől — vá­laszolta csendes mosollyal a kitűnő z.e- nekarvezető. •— Először is az.t, hogy a spartakiád világra szóló ünnepségeiről sem maradt el dal- és táneegyütlesünU gyakorlataikra készülő fáradt kato­nákat szőrakozlattuk pihenőjük alatt u prágai slrahovi stadionban. — -A másik esemény egy kissé ..bel- ügy“ ugyan, de azért a nagyköz.önséj- re is tartozik. .Az együttes fennállásán.ak 20. évfordulójával párluizamosau egy másik jubileumot is ünnepeltek lánya- ink-fiaink. 75-ben volt kerek húsz esz­tendeje. hogy elkezdte művész,! pálva- futását Kvocák kollégánk 1 Szerkesztőségünk és olvasóink nevé­ben mi is gratulálunk a Feketekői kas­tély, a Hősök emlékműve, az. Urdög- lagzi. a Népek -liffátsága, a Parasztvér és még néhány tucatnyi népszerű tánc- kompozíció szerzőjének! NEf’M.VNN JA.NOS hogy utolsó éveiben egyre jobban el­hatalmasodó alkoholizmusa végzett roncsolt, beteg szervezetével. A hősöket szerette, azokat, akik szembeszálltak a veszéllyel, akik le­győzik a környezet, és az átörökölt vonások rabtartó hatalmát, s felüle­melkednek az átlagéleten. Az egzoti kus tájakat szerette, a nagy össze­csapások villámlásait — ezeket öltöz­tette kissé fegyelmezetlen szerkezetű regényeinek színes, lendületes stílu­sába. Ideálja az önmagán győzedel­meskedő ember volt — talán éppen azért van jelen a lelkesedés, nosztal­gia regényeiben, elbeszéléseiben min­denütt, mert a maga erejében oly ke­véssé bízott, mert sejtette, hogy sa­ját gyengeségeivel vívott harcában végül is elbukik. Utolsó éveinek és halálának szomorú története mintha ezt sugallná. Országúton című hosszabb önélet­rajzi írásának mottójaként ez áll: „Elmondhatom, hogy kipróbáltam ö- ket, / a világ-fáró boldog utakat. / Elmondhatom, hogy jó társai annak, / akt nem nyughat egy ágyban soká, i de megy, mert menni kell, mint né­kem is, / figyelni a világ dolgát, ha­lálig.“ ' Egész élete, munkássága ezt pél­dázza. l-t-j JACK LONDON 1876 -- 1918 Nemrégiben Jelent meg Magyar- országon a Népművelési Prnpa ganda Iroda kiadásában egy „írók könyvek közt“ című kiadvány — kortárs írók vallomásai olvasmá nyaikról — amelyben a szerkesz.fje dr. Batári Gyu­la 70 magyar író között engem Is megszólalíatotl. Könyvében közölt vallomásomat 1968-ban írtam, s akkor azt játszottam, mit vinnék magammal mintegy 6-8 ezer kö tetnyi könyvtáramból, ha egyszer egy lakatlan szigetre kellene me nekitenem legkedvesebb olvasmá­nyaimat. A szigorú célszerűség ar ra késztetett, hogy a könyvek számát tízben határozzam -meg: mire írásom végére értem, nem a könyvek — a szerzők száma ke rekedett közel százra, áe ehhez hozzá kell számítanom azt az e leve megfontolt ravaszságomat, hogy a névsorba nem vettem fel azokat a költőimet, akiknek szá niomra legszebb verseit könyv nélkül tudom, s azokat a szívem hez nőtt írókat, akiknek egy-egy könyvét immár fél évszázada év röl évre úfra meg újra fellapo­zom, s ezért egy-egy írásukat akár emlékezetből is papírra vet­hetném. Így kerekednék a válo- aatás végtelenné. Azóta két esztendő telt el, s ez az idő elegendő volt ahhoz, ho'^'i legkedvesebb olvasmányaim listája legalább a háromszorosá ra növekedjék. Éppen ezért ezút tál szeretnék óvakodni művek és szerzők felsorolásától, és csak „a könyvről" beszélnék. Szívem sze Tint. Mert bizony mondom néktek: kezdetben vala a szó. és ez a szó kezdetben rajzolt, pinqáll. da­lolt és táncolt szó vala: jel volt ez a^szó, felközlés születés és ha Iái, öröm és bánat, gond és siker, egyszóval híradás az ezer arcú élet dolgairól. Ezért öleli fel az írott szó birodalma minden mű­vészetek világát, hangot, szót ze­nét, mozdulatot. (Nem kétséges, hogy ez fordítva is igaz: Grieg és Muszorgszij zenéje költészet, szín és vonal-harmónia, Michelangelo és Botticelli színei dalolnak és mesélnek —, ám Botticellit és I leget csak a képzeletemben és emlékezetemben vihetem magam­mal életem kalandos és nehéz út­jairaj. A könyv világa viszont va­lóban végtelen és varázslatos vi­lág, s ez természetes, hiszen a könyvet nemcsak a szerző írja. hímem az oívoso is - az olvasó­tól függ. vitt olvas kt belőle vagy mit olvas a sárok közé és mögé. S (:ért nem kétséges az sem, hogy mai modern világunk alapja­it a könyvnyomtatás elterjedése rakta le: Az ember behatolt az e- noszok és bibliák világába, hogy részt követeljen az eposzok tör­ténéseiből. és írja meg a tulajdon bibliát. (Vagy odakint a pitypan- gos. madárdalos berek szélén, ser­dülő éveidben nem te voltál-e Já­nos vitéz és Toldi Miklós, Némö kapitány és Don Quijote, majd l'ésöbb Cyrano. Boland lovag és Torunk hőse, Akakif Akakijevlcs és Kárpáthy Zoltán?! Bizony mondom néktek. életünk bizonyos szakaszaiban azok voltunk ml va­lahányon: építettünk hidat a Kwai falón, elsőhajtottuk Robert Merle-lel, hogy Két nap az élet, átéltük a Csendes Don t és Salin­ger Kilenc történetét, álltunk mo­d'll Jeszenyinnek és leacocknak -— így formáltuk a magunk vi­lágát, s közben, észre sem vettük, így formáltuk az irodalmat, a könyvet, a szót. F.zt tették a világ trö-olvasói Ho- mércszlól napjainkig, ezt tették a XV. — .yp. század nagy műked­velőt Zrínyitől és Petrőczi Kata Szidóniától kezdve ugyancsak napjaink. /Mert — 0 hány kápráza­tos szépséggel megcsillanó sorra leltem már a névtelen műkedve­lők kallódó müveiben: legalább eny ilyen töredéket — névtelen, fiatal lány volt, akt írta. korán halt meg, kötete nem jelen meg, s már a nevére sem emlékezem — feltétlenül le kell jegyeznem: „Gyermekkoromban­megálmodtalak: JéZgUska voltál a szívem alatt...“} Mert mi, írók és olvasók — nem lakatlan szigetek jelé tgyrl: szünk; ellenkezőleg, az esztétikai és erkölcsi világ lakatlan szige­teit akarjuk benépesíteni a szívek­ben a tettet visszavelítő szó bű­vös erejével: a könyv varázsával. Nyelvműveié a A ORÄSTÖL VAGY ORÄSTUL ? Mindkét alak helyes — a maga helyén. Ugyanis mindkettő mást-mást jelent. Ha azt mondom; Elhoztam az órámat az órástól, akkor az órástól alakot három elemre bonthatom: az óra főnévre, -aT'-s képzőre és a ■tői ragra. Az óra főnévből képeztük ugyanis az órás-t, s péídamoiidatunkban ezt láttuk el a -tói — hon­nan, kitől kérdésre felelő — határozói viszonyraggal. Ebben a mondatban viszont: Beleestem a vízbe órástul — az órástul alak azt jelenti, hogy az órámmal e- gyUtt, Illetve a vízbeesés pillanatában az órám is a karomon vagy a zsebemben volt. Ez a szóalak nem három, hanem csak két elemre bontható: az óra főnév­re és a -stul ragra Ez eddig érthető — gondolja az olvasó —, hol Itt a probléma? Ott, hogy napjaink, sőt szépirodalmi műve­ink is ritkán- különtiöztetik meg egymástól a kétféle rugós alalcot, azaz a -stul, stül rágós szóalakot is -s képzős és -tói, -tői rágós alaknak fogják fel. így aztán Ilyesmit olvashatunk vagy hallhatunk; Feleségestől elu­tazott ;SzőröstőI-bőröstőI elvitte; stb. Nemegyszer volt a kezemben olyan kézirat Is, amelyen a szerző által helyesen irt rag magánhangzóját gondos szerkesztői ke­zek ö-ra vagy ö-re javították, mondván, hogy a -túl. -tül ragnak csak a nyelvjárásokban van létjogosultsága. Már egyes régi írásokban, nyelvemlékekben Is találko­zunk választékosságra törekvéssel, s a táborostul, min­denestül helyett táborostál-t, mindenestől-t Is találunk Ezzel a választékosságra törekvéssel magyarázhatjuk te­hát e rag írásban és ejtésben ma előforduló hibákat is. Sokan nem tudják ugyanis, hogy a -stul, -stül önálló hongtestű és funkciójú rag. s nem az -s képzőből és a •tói, -tői ragból, hanem az -s képzőből és az utána gyakran állő régi -f ragból (örömest), valamint a ma is használatos -ul, ül ragból (ajándékul) forrott egybe és vált egységes állapot-. Illetve társhatározói raggá. Nyelvtanunk az u, ü magánhangzó következetes meg­tartásával is igyekszik megkülönböztetni ezt a ragot az -s képző után álló -tói, -töl ragtól. Egyes beszédhely­zetekben szükség Is van erre. Például ezekkel a mon­datokkal: Csikóstól vettük a lószerszámot — vagy; ü- vegestöl vásároltuk az ablakrámát — azt fejeztük ki, hogy a lószerszámot csikós, az ablakrámát üveges ad­ta el nekünk, holott talán éppen azt akartuk mondani, hogy csikóval együtt vettük a lószerszámot, üveggel e­güytt kaptuk meg a rámát. Helyesen: csikóstul, öveges­tül. összefoglalva az eddigieket: -s képzős szó után csak akkor használjuk a -tói, töl ragot, ha honnan, kitől kérdésra felel a már raggal ellátott sz^ (órástól, üve­gestől. csikóstól stb.). Ha viszont valamivel együtt, va­lamilyen állapotban értelme van (vagyis mivel, milyen állapotban kérdésre felel], akkor használjuk a -stul. ■stül ragot (órástul, üvegestül, csikóstul stb.). A nép­dalban fs így halljuk; Tül a Tiszán van egy csikós nyá- iastul (nem nyájastól). Petőfi is így ír a Királyokhoz című versében: Szeretet... hah, ezt a szép virágot Tö- vestül kitéptétek ti rég.“ Vagy Arany a Koldus-énekben: .,Ott maradt a jobb kéz. mankót hordasz a bal, Mankó- stul sem ér fel régi ép lábammal“, továbbá Vojtina ars poétikájában „Hogy niacskástuZ — ebestül átvevé azt, aminek az árnyéka az övé?... Azt hiszem, nem keli hl zonyítgatnom, hogy Petőfi is, Arany is elég választéko­sán írt, még.sera cserélte fel egyik sem a ragban az u-t ö-val, az ü-t ö-vel. S éppen azért, mert választéko­sán írtak. De az erre való törekvés mellett alaposan ismerték a magyar nyelvet Is, és tudták, hogy az egyes helyzetekben melyik alak a helyes. Vigyázzunk tehát, hogy választékosságunk ne éppen nyelvtant hibát szül­jön, s ne tájékozatlanságunkról tanúskodjék. JAKAB ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents