Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 3. szám

A/

|K.

lóuő a/.

üss/rkülő kapm-s a

1>C

!c^ és

/. i»r\

0«. kö/öU.

.Miinkáj

|í>

riché/.

és t

ia2V felelő.<c-i>.’

■l

j: ♦ r. .\ _N 1

ílcórá

s iiiunkaiilcjcnci

\ 1

tninöcn

pem’

•l a l)f;l ”2

mrilrll

liV

Ili.

*

\;mi.

af

vl Icil'VI

. \ ai

1. aki na2> OM

is

niciílicc

süli

nMinká|Ukai.

iai ti

iS/

lekkel

iié/ck

rá jiik.

11. !■

:\i

ÍU\: 1

Kőcs;,

iiiN.’un évckl- ü

•k'

> Ő1)C|C2

voll.

i’:!. apoltani c\ Cl

iiüi. r.ii

‘Item,

inositalI.Mii. áp:

\ 1;

ila/l;mi.

.Már

akkor. a

imőlcUc

ál\irras

./ImII

M.k-vok

óra al

nil

nic2l:

«nnlt.un. lio2S

mituici)

Cl

nl>cr c<í

\ főni

la: én is.

le i-. 1

Ilii

nlenki

rás/o

rullial a/

á|K>(á>r;

Mi más

Iche

Item \(>liia tvcl>

111/m 1. 1

nini

ápolónő?

\'i/. eve

II

lár cnm

'k. Ti

i/ éve jö\ök c/.ekf

vcl ;i

20 m

lolatokknl

nap na

P

Illán Ili

tinká

ha. 1lo^V

mil\c[i

cr

/c^ncI a«

lom

át a s/,il2:il:ilut.

2'

Kidulok■e ott

ium is a

kórhá/r

n ?

Nerneu

Vs/01

■ mr2lin’iónt m;

nr.

Imi^y

éjs/n

ka Ix'jölÜtvenkét évvel ezelőtt luiiiyt el a proletariétus vezére, az első szovjet állam mesalapítója, Vlagyimir Iljícs Lenin. Ebitől az alkalomból küzöIjUk az alábbi megható visszaemlékezést, amely Lenin közvetlen emberségéről vall.

Mintha réfíi haráloinmal beszélgetnék

W19-hen és 1921-ben többször találkoztam Leninnel. Min elén alkalommal mint a társulásunk parasztjainak társadalmi és gazdasági ügyeivel megbízott küldött jártam Moszkvában.

Legutoljára meglehetősen hosszú jelsorolás volt a kezem hen, tele társadalmi, gazdasági, szövetkezeti kédésekkel. A parasztoktól azt a jeladatot kaptam, hogy ezt a jegyzőkönyvet személyesen Leninnek adjam át.

Nekem, az idős embernek, örökre az emlékezetembe, vé sOd: :lc azok a boldog és örömteli napok, emlékszem arra az izgalomra és bátortalanságra, amely a jogadószoba ajtajánál eljogott.

De amint átléptem a szoba küszöbét, eltűnt az Izgalmam és a jélénkségem: Lenin végtelen egyszerűséggel, kedves mosollyal nyújtotta kezét, és az ajtónál jogadott:

— jó napot, Csekunov elvtársi

Odakísért a székig, leültetett, ö maga csak azután jogialt helyet, s kérdezősködött, hogyan élnek a parasztok, nem bántják-e őket valamivel, mivel vannak megelégedve, mivel elégedetlenek.

Igyekeztem nem elnyújtani a beszélgetést, négyszer is jelálltam mentegetőzve a zavarásért, de Lenin mindig visszatartott. s a végén nemcsak egészen jeszteleniil éreztem magam, hanem úgy, mintha régi bárátommal, elvtársammól beszélgetnék. Legutolsó beszélgetésünk 1921. február 28-án két órát tartott, és éjjel tizenkét órakor fejeződött be.

Amikor Lenin kikísért, azt mondta, hogy Moszkvából való elutazásom időpontjáról feltétlenül értesítsem, szeretné, ha előtte újra találkoznánk. Ugyanakkor megkért, hogy beszélgetésünket feltétlenül írjam meg részletesen a Bednotában.

V

tcuí. móri r»\nslnhuííloU r;jfv- -oiíy álla))0{a. .Nt'tn Indok

Ilivntá«10111011 kÍNiil koriiliii.

l-jnln'n'k. rám s/ornló cmlu*- rok In’/uak Inmiiem.

,\/. ápolónő naponta '»0- .*>0 injckriól. több ad

^1 iM'touoknok. Ti/.-tizP.n«d. de i"mopfk kórliáznkat. ahol liarmiiu' bflojr Min ciry-ou> á|»olónö

”tmdjain. A s/olg’úlat a/./al ka/- ílódik. hoffv a mnnkália lópö

rió\ór clol\a^'>a. át\Os/i az rlót- to >/oluá{:ilot loljesílö nöx'órlŐl a johintó«.l. l lána mrgiió/i a In*- loi-i'ki*!. áu'tiHMiiril olNÓg/i a loaloltokri. majd a Johml''"« ós a ki''^i/.il alapján hradja a/ injckriókal. óg\ v/orrkel. .V k(dlcklí\' ««/or/ódrs- ugyan nrm írja oló, do mÍndo2'vd\nk linlj i. iio2\ nagyon fonlo«. a holo2irol \ aló lM‘>/ólg<‘lós. a k(*^/^Ó20^. >/l\ólyes (Mohori ^/ó. ami som- inÜMm orvossággal som liel\<‘l- losíiholö. Mnnkájnkho/ Uirlo/ik lováldiá a roggoii. a tí/xn-ai. a/ <‘hód. a/ n/sonna. a saosora ki- t»s/.lá>a. l'or>/.o ez is. akárcsak a l(")ld»i feladat, nagy figvelmol igónvol. his/on az étrond is a gyógyítás larlozi^ka. ogslk diétás étel nőm c«>or«*lhető föl a másikkal. A/ ototé'>ro rá*«/oniló }»ot(‘gnek pedig sogítoiii kell.

K. M.VKI.V: Ilii olyan ér/ó^- >cl látok a beteg úpolásáho/,. gyógyílásádio/. vagy é^ipeii mos- dalásához. mintha az a[»ámaf. 'anyámat ápolnám. Arra gondolok. mi lonno. ha ón keriilnék hasonló hcly/clho. s hogyan esne n<‘kom. ha iniginn valaki kényszCirböl ápolna, gorom hán bánna velem, vagv ha kedve>

Erre meg legyeztem, hogy aligha tudom kérését teljesíteni.

— Miért? — kérdezte Lenin.

Elmondtam, hogy az úton elvesztettem a szemüvegem, a piacon vettem egy vakacot, alig látok rajta.

Lenin visszatartott, az asztalához lépett, csengetett. Belépett a titkár.

— Mondja meg nevemben az Egészségügyi Népbiztosságnak, hogy Csekunov elvtársnak a holnapi nap folyamán adjanak egy jó szemüveget.

Tiltakoztam, de Lenin határozottan kijelentette, hogy ez az ö kívánsága, és feltétlenül teljesülnie kell.

Érthetően ezután nem maradt más hátra, mint megköszönni a gondoskodást és a figyelmet. Azt mondtam, hogy ez a szemüveg számomra nagy érték lesz.

Könnyes szemmel búcsúztam el Lenintől.

De, mint később jnegíudtum, távozásom után nem elégedett meg a titkárának adott utasítással, hanem saját kezűleg is irt egy feljegyzést az Egészségügyi Népbiztossághoz, amelynek eredetijét a Lenin Intézetben őrzik.

Ebben Lenin elvtárs a következőket írta:

„Itt ül nálam Jván Csekunov elvtárs, nagyor érdemes dolgozó paraszt, aki a maga módján propagálja a kommunizmus alapjait. Elvesztette a szemüvegét. Fizetett égy vacakért 15 000 rubelti

Nem lehetne-e egy jó szemüvet szerezni neki?"

Lenin óhaja, hogy találkozzunk, sajnos, nem valósulhatott meg. Rövidesen megbetegedett... I. CSEKUNOV

földműves

lenne hozzám, lla a barálnóim- inol arról l»eszélget.íink. hogy ..ágylál”. ..injekció“. ..gyomor- moN0N”. ök csak fintorognak. pcr««/o pró 1 »álom nekik megtiia- g\ará/ni. hogy a gyógyítás. a helegápolás nem ..\ áhvgalós

mnnka". \ki nem fn'rja. \ag\ lel kiismeri'l lenül \ ég/i. hagvja olt. mert nemoak a heteget. hanem a l\olh*gaiiöit is idegesíti a lelkiismeretlen iminkájá- val.-V kórházi ápidóiiók munkája egy kicsit küh'>nl)o/ik a rendi*- I ók hon dolgozóéklő!, mert minden osztályon s/a kosi tolt nővérek látják el feladatukat. Szerintük legszelii» imirrkájuk a s/üléNzelhcn do!gi»zó nővéreknek van. a legtöbb odaadást, szeretet igénylő pedig a sehé- s/eteri és l>őpos7,tályf*n dolgozóké.

'z egyik ezt. a másik meg ama/T nem tudná ^‘égez^li. .\ léiueg azonban mimllg a/, hogv ott. ahol épp dolgozik, heissüleí- lel belytálljon.

,\ Rimavská Solmla-í háina- szond)ali • kórházban lett, látogatásomkor egy időseid) nő \ ér megjegyezte; minden egyes ke/.- ilő ápolónőnek, mielőtt immká- lui lépne, végig kellene élni néhány napig a beteg s/ere)>ét. Hogy miéli? Akkor másképp ^ iszonyul na hi vatásálioz.

'rndoTn. nemcsak orvo>ok. hanem az ápolónők munkáját is rengeteg vád éri. Szentségtörés lenne most az állíla.ni. liogv Csupa kílíinő. lelkii*mere|e'4 á- pidónő dolgozik kórházunkban, azt azonban kétszer aláhúzom: a legtöbb vád alaptalan, főleg akkor az. ba még az alábbi a- «latot ts figyelembe \essznk: lOO ezer eiid>eppe 2‘iő orvosnak és körülbelül ngxaneunvi ápolónőnek kellene jnfnia. A valóság a rimaszombati járásban más: 100 ezer ember egészségiéről mindössze nyoNan or\os és ápolónő gondoskodik. .\kár a tíibbi mnnkabelyeri. itt is kevés a nmnkaerő. beteg nődig. . .

Tudjuk!

Nos, lány'ok?

r.gy ápolónő ígv vallcdl hivatásáról: ..Afi nem gépekkel, hanem ernVierekkel dogo*zunk/‘ Szn\ aiV»ól kiindulva bel vén való az a következtetés, hogy aki a

legne.inevsebbet, az emberek gyó- CNÍlásál választja hivalá'iil. a/, hgyen felettébb elnéző, önfelál- ílo/ó és pontos.

l'A csak e/ntán merem meg- kérdez,-ni:

..Nővérke, mennyi a fizetése

— K/eriiégy s/áz az alap, induláskor.

— .Sok. kevés?

— i:uv';

— lUl. ilyrii imink;'iórt. ..

..S/.ólt m;W iiifroríiheu a brIpjji'e'.'

— .Notit.

— nipy'r^iik. bopy «ok a inmika. az ember nem tud uralkodni inaiíán, de ig\ek«zen\ lo- k íi /den i i 0“prii 11ségelueI.

..Mi a \’éleuién>‘e a boríté- kozíi«ri'd

— \ l.szaadoin,

— .. ,1 vállrándítás).

Ismerek egy uyolo nővérből

álló szociali«ta munknbriirádot a rimaszombati kórliázban. a- meknek tagjai a kapott ,.ado- uninyokíU" a kí>zeli ayerraek- oltltonUa juUatják eV

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi, melyeknek hatása lehetővé tette a cseh és szlovák nép nemzeti felszabadulását is, azok az eszmék, amelyekhez 1921- -ben a csehszlovákiai munkásmozgalom minden tisztessé- g3s és becsületes tagja csatlakozott, olyan erővel jelentkeztek, hogy nemzetiségi különbség nélkül valamennyi forradalmi munkást közös harcra egyesítettek a kapitalizmus' ellen és a szocializmus győzelméért.

A decemberi sztrájk leverése után a csehszlovák burzsoáziának sikerült megfordítania a nemzeti és demokratikus forradalom fejlődését. Az átélt tanulságból le kellett vonni a következtetést. Így aztán a Szlovákiai és Kárpál- ukrajna! Szociáldemokrata Munkáspárt akcióbizottsága, melyet 1920. szeptember lilén választottak meg Martinban, elhatározta, hogy 1921. január 16-17-én tubochüára (Fenyőházára] összehívja a szlovák marxista baloldal kongresszusát. A kongresszus összehívását a „Pravda chu- doby“, a „Hlas l'udu“, a „Kassai Munkás“ és a hrati- slavai „Volkssumme“, a baloldal lapjai közölték. Az akcióbizottság ezenkívül 1921. január 7-én a kongreszus megtartását bejeíentetto a liptói megyei Uivatalnak. F.kkor derült ki, mennyire félt a burzsoázia a kongresszus megtartásától, noha decem bérben sikerült ’.evernie a munkásmozgalmat. A megyei hivatal ugyan nem tiltotta be a kongresszus megtartását, de felkészült rá, hogy szétverje.

1921. január 14-én a liptói raegyefőnök, dr. Pivko, 12' /1921 szám alatt a következő parancsot adta a Szlovákiai Országos Csendörparancsnol:- Ság Liptovsk^ Mikulá§-i ki- rendeltségének:

„A csehszlovák szociáldePART

Orvos, nővér — együtt ^ betonért. \ ajon milyen a/. <-r“'V5 és a nővér Ivö/öU, a kapcsolat.'

II. K.\T.VKli\: A/.l momlja a/ onyik iílősf»bb orvos, mér- jom mog a bele" vérnyomását. Moninéroru. A linhogy kitrszom a lábam a N/ahából. ntónain méri. pedig még ogys^er som Ipvedtom. lf;U ilyenkor mit csináljak? Kossznlosik, de tnlte- "/om inoííimiat rajta.

M. 0L(i.\: líitgy bizalmatlan Icntto. lonéz^no az orvos.' én so- ^<<*111 ér/om. Főlog a fiatal orvo- •«ok kodvosek. készségoM'k. na- nyí)n jól kijövünk ogymássa!.

H.alloltam már a kolléffanőim- től olyat. liogv az idősobliok néba Tiiegtarlják azt a bizonyos hamm lépés* távoKágot. de e/l is osak a beteg érflokébon to- -.zi k.

S/obbou a munkahelyi kapcsolatokról nem tudnék beszélni.

Z. TFHÍ!/: Itarminenyolc ki- loriiéteiTe lakik rminkabclyélől. Vasárnap délután klubban, rnagnózás közben í\7.m\ töpreng: vajon beivtn-o a jolenlósbe. bogv .1. bep'g mától nőm hatórás időközökén. hanem iiégyóránként szedi a lahlotlákat? Nem hi/lob a dolgában.

líazarohan. bátyját a volán- hoz ülteti, s irány a kórház. Izgatott pillanla» a jelentésre.

Reírla.

Szöveg és kép: /olczer .lánns

55 éve tartották me<! a marxista baloldal riiboclniai kongresszusai

mokrata munkáspárt balszárnya 1921. január 16-17-én Lu- bochtíán fFenyöházánJ orszá- íjos .kongresszust tart. — A rend fenntartása érdekében, illalöleg az esetleges államellenes kilengések megakadályozása végett felhívom, hogy megjelelő létszámú csendör- séget Összpontosítson, mely a kongresszuson jelenlévő hatósági közegek utasilásaihoz tartsa magút.“

ßs pont egy hónappul a decemberi sztrájk veresége után Lubochüán összeült a szlovákiai és kárpátukrajnai mar xista balszárny kongresszusa, hogy levonja a következtetést a legutóbbi tanulságokból. kongresszuson 149 küldött vett részt, akik összesen 241 ezer 205 szlovákiai és kárpát- ukrajnai politikailag szervezett ' munkást képviselt. A kongresszuson a cseh országrészek foiTítdalmi proletariátusának képviselőiként részt vettek Kari Kreibich és Ivan Olbracht költő.

A kongrosszu.s elnöke, >llu- rek Culen, helyesen értékelte a kongresszus jedentóségét, amikor megnyitó beszédét így kezdte:

„.4 kongresszusnak nagy, történelmi jelentősége van. Az egész világ tekintete a szlovák proletariátusra irányul, hogy mit jog lenni, és milyen irányvonalat tűz ki a mai történelmi időszakban“.

A cseh országrészek német marxista balszárnya nevében Kari Kreibich üdvözölte a kongresszust, aki többek közt kijelentette:

„Ugyanaz a kérdés áll elöttünk, mint előlietek: a Csehszlovák Köztársaság egységes kommunista pártjánál: a megalakítása. Üdvözlünk benneteket, és reméljük, hogy ez a kongresszus tápot ad ennek a pártnak a megalakulá sához és az első lépés hozzá.“ .A kongresszus a délelőtti ülése folyamán a küvetkezö ha tározatot fogadta el:

„A kongresszus gyászol a decemberi sztrájkban kiöntött proletárvér és kioltott életek miatt, és' üdvözletét küldi mindazoknak, akik megsebe sültek ebben a harcban.

Bár ez egyszer nem állam jordulatról volt szó, hanem csak az államnak a reakciós elemek érdekében történt köz belépése elleni ellenállásról, a szociáldemokrata jobboldal kívánságára az állam mégi.-; jegyveres erőt alkalmazott. Tiltakozunk az ellen, hogy a Csehszlovák Köztársaság nő peinek legjobb fiait börtönbe vetették, mert a köztársaság haladása érdekében a legjobb szándékok vezették őket, 'tiltakozunk az ellen, hogy az üldöztetés fokozása érdekében eltörlik a polgári szabadság jogokat."

A vitához a cseh marxista halszárny nevében Ivan Olbracht nagyon érdekesen szólt hozzá.

„Nincs hőbb vágyunk, mint hogy legálisan működhessünk, kormányunk aonban törvényen kívül állii bennünket. Olyan országban,ahol lehetet len a legális munka, szükségünk van erre a titkos szervezetre, és enélkül nem léphetünk he a tll. Internacionáléba. Mind a 21 feltételnek eleget kell tennünk. Ma már mindnyájan tudjuk, hányadán állunk: ideje, hogy cselekedjünk. Prága gátat vet ennek a fejlődésnek, midi a huszita háborúk idején. Nekünk úgy kell bevennünk Prágát, mini valaha a huszita hadak. Szlovákia, Kiadna és Ostrava vidéke nehéz ágyúinak tüzé< kell megnyitnunk ellene.... Elütársak, építsünk erős, ha- lalnms pártot, és vegyük be a polgári Prágát. Éljen a III. Iniernucionúlét“

Ivan Olbracht lelszólalása után az akcióbizottság a következő határozati javaslatot terjesztette elő megvitatásra:

„Szlovákia .és Kárpát-Ukraj- na proletariátusának 1921. január 16-án Luhochiíán meglar- tott kongresszusa teljesen magáévá teszi a Ili. Interna cionáié alapidvcdt és Szlovd kia meg Kúrpát-Ukrajna sze’’ vezeti proletariátusának névé ben kijelenti, hogy leghőbb vágya és kötelessége, hogy a Ili. Internacionáléban egyesült világproletariátus oldala ra álljon.

A világméretű forradalmi fellendülés és a burzsoá reakció és rendszer összeomlásának idején a helyzeten csak fejlett és egységesen szervezett munkásság lehet úrrá. Ezért elfogadjuk a fii. Inter- nacionálé • feltételeit, örömest állunk melléjük, és szerintük jogunk igazodni. Addig, míg az egész Csehszlovákfai Szociáldemokrata Párt ja marxista balszárnyi dönt csatlakozásáról a ifi. Internacloná- lé feltételeihez, közös nevünket foyjuk használni. A közös és végleges névváltoztatást a 17. pont éneimében a kongresszus az ideiglenes Akciúbi- zottságra bízza, melyet Szlo vákia és Kárpát-Ukrjana valamennyi nemzete proletariá- íusának képviselőiből válasz tunk, hogy elvégezze a szükséges szervezési munkát, és felvegye a kapcsolatot a párttal Prágában. A bizottság teljhatalma akkor szűnik meg, a- mikor a következő kongresz- szus elfogadja a III. Interna cionáié feltételei:.“

.A határozati javaslat feletti vitában több szónok s vett részt, valamennyi küldött általános helyeslése m^'lett a javaslat elfogadását követelték. .Az utolsó szónok beszéde folyamán azonban a hatóság jelenlévő képviselője, Skyöák ruzonii)erokl föszotgn- biró elhatározta, hogy lehetetlenné teszi az előterjesztett határozati javaslat megszava- zá.sát. .Azzal a nevetséges ü- riiggyel. hogy nincs vele tisztában, mit értenek a szónokok a „III. Internacionálé“ el nevezésm, 19 óra felé kijelentette: „A törvény nevében feloszlatom a kongresszust!" és kirohant a teremből. A kongresszus elnökségét Marek Ciilentől a jelenlevő nemzetgyűlési képviselők vették áí (akiket védett a képviselői immunitás), és javaslatukra valamennyi jelenlévő küldött egyhangfilag elfogadta a határozati javaslatot. Erre 16 fegyveres csendőr tort ba a terembe, akik — mint a „Pravda chudoby“ 1921. január 20-i száma írta — „zulukafferekként vetették ■ magukat a küldöttekre, puskatussal verték, szuronyhegyre vették őket, nem kímélve a képviselőket és szenátorokat sem.

Szuronyokkal természetesen nem lehetett meggátolni, hogy a szervezett szlovák proletariátus véglegesen a leiiiiiiz- mus eszméihez és a rajtuk a- lapuló Kommunista laterna- cionáléhoz csatlakozzék.

A kongresszust 1921. január 17-én, mint azt Marék Culen, a Pravda 1950. május 24-i szú mában „Hogyan niapitnttuk meg a CSKP-t Szlovákiában” című cikkében megírta —. a Pravda chudoby ruzomberoki szerkesztőségének helyiségei ben folytatták. Elfogadta a párt működésének akciós lirngramját az országos kon.g resszusig. és mogválaszlotta az ideiglenes Országos Végre hajtóbizottságot, ;imHly hozzá látott a kongresszusi lintáro zatok megvalósításához. ,

•A lubocbnai kongresszus valóban halárkő. de nemcsak a szlovák munkásmozgalom történetében, hanem áltálé ban Csehszlovákia ' történél méhen is. Megvetette a kom munista p:lrt, a szlovák törté nelem legdicsöbb pártja fel épilésének az alajiját. A l'uboch nai kongresszus azért is ha tarkő , mert vele Szlovákia mu n k á sosz tá 1 y a n omzet i ség i

különbség nélkül, a proletár nemzetköziség szellemében az osztályöntudatos világprole- tariátus soraiba lépett, csat lakozott a Kommunista Inter nacinná’.éhoz, tehát u szovjet orsziigok győzedelmes proie turiátusának oldalára állt.

E folyamat törvényszerű be telőzése volt, mikor a rnbocti fiai kongresszus után az ősz tályöntudatos szlovákiai pro letariátus a cseh proletariá tussal karöltve az 1921. május 14-16-i prágai kon.greszusnn megalakította Csehszlovákia Kommunista Pártját.