Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-04 / 18. szám

8 yjipg ------A

z 1975. év egyik legjobb tv-alakltá- séért Julo Pántik érdemes művész Is megkapta a Csehszlovák Televízió Arany Krokodflus-díját- A kiváló színművész a föld fiát játszotta a Nyugtalan szerelem című háromrészes televíziós filmben, és ezért az alakításáért kapta a kitüntetést.

Julo Pántiknak meg kellett „játszania“ szerepét?

Nem. önmagát adta, feltárva lelkét, ezért sikerült az alakítása. Szántott, vetett, aratott a filmben, s akik nem Ismerik, nyiU ván megkérdezik, mindezt hol tanulta, hiszen a színiiskolában nem tantárgy az egykori parasztélet. Nem traktorral szánt, hanem ekével, nem vetögéppel vet, hanem marokkal, nem kombájnnal arat, hanem kaszával. A vajúdó parasztvilág emberét a- lakítja. Hol tanulta mindezt? Mielőtt raeg- szólítatnánk, hadd mondjak el egy kis e- pizódot.

A Slovnaftban a képzőművészek kiállítást rendeztek, és erre vendégként meghívták Pántlkot Is.

— Ha lesz egy kis szabad időm. eljövök — ígérte Pántik.

Elfoglalt ember, színház, film, televízió, rádió, próbák, felvételek, szereplések. Van- e egyáltalán egy kis szabad ideje?

— Ja], megint agyonhajszolja magát, pedig nem régen esett át egy infarktuson — panaszkodott a felesége.-A megnyitó jelzett időpontja régen elmúlott már, de Pántik sehol. A Slovnaft fiataljai azonban vártak rá.

— Ha megígérte, biztosan eljön — állították.

Nekik lett Igazuk. A nagy várás közben egyszerre csak egy piszkos szerelöruhás, borostás arcú, tagbaszakadt férfi érkezett. Sapkája a szemébe húzva, keze nadrág- zsebébe süllyesztve, amolyan igazi melős.

A Slovnaft fiatal munkásai kiöltözve, nyakkendőben jöttek, ahogy az alkalom megkívánta -— mondta az üzemi SZISZ-tit- kár nekünk —, a többségük érettségizett fiatalember, így az egész teremben a jövevény volt az egyedüli vérbeli „melós“.

— Rám várnak? — kérdezte dörraögö hangján.

Pántik. volt, A fiatalok csaknem megtapsolták.

— Átöltözni sem volt időm. így jöttem.

A FÖLD FIA

illetve szöktem a filmfelvételról. Nem jöhettem korábban — mentegetőzött.

Már az érkezéskor nagy sikert aratott. Lám, eljött — gondolták a Slovnaft fiataljai, s feloldődott a hangulat. Nagy érdeklődéssel hallgatták szávait. Egyszerűen, közvetlenül válaszolgatott a szerelőruhás a fiatalok kérdéseire. Ügy beszélt hozzájuk, mint aki közéjük tartozik. Minden szava bátorítás volt, kérdezzetek csak. És a'fiatalok kérdeztek is. A gépkocsivezető már sürgette Pántikot. Hiába. Beszélt, válaszolt.

tréfált, szinte műsort rögtönzött a Jelenlevőknek. Nem látszottak rajta a fárasztó fümfelvétel, az utazás nyomai, frissen, szellemesen válaszolt. Fényíett a fiatalok szeme, Pántik belopta magát szívükbe.

Azt hiszem, olvasóinknak nem kell öt bemutatni. Nagy szerepeket játszott, nagy sikereket aratott. Ha valaki megkérdezné, melyik szerepben tetszett a legjobban, hir- telenében nem is tudnék válaszolni. Tisztelőitől százával kapja a leveleket. Amikor a televízió közvetíteni kezdte a háromrészes Nyugtalan szerelem című tv-játékot, megsokszorozódtak a levelek. Ebben a filmben Pántiké a főszerep. Parasztszerep. Da- iíót alakítja. Az egyik tisztelője a következőket írta: „Alkotásé oly igaz, oly élethű, és annyi érzelemmel teli volt, hogy köny* nyékét csalt a szemünkbe. Együtt sírtunk, együtt örültünk Daftőval.“

A Podlesyről való Josef Koperec ezt írta: „Belevaló, kemény férfit játszott, s nagyszerűen. Olyan férfit, aki szereti az embereket, nem ijed meg a munkától, úgy végzi el. ahogy kell: becsülettel, helytállással.“

A nézők népes táborában nagy érdeklődést váltott ki a Nyugtalan szerelem, talán éppen Pántik alakításáért. De most már hadd adjuk át a szót a művésznek.

— Sok nagy szerepet játszottam már. Dafio alakja hálás szerep volt, mindenben megfelelt nekem. Megértettem öt. éreztem tettének, cselekvésének minden indítékát. Ismerem a falut, a falu életét, a vidéki embert; a parasztembert megformálni nekem testhez álló szerep. Mindig is közel álltak hozzám ezek az emberek, közöttük nőttem. Fel kell tárni a lelket, lelkűk mélyét, el kell mélyülnünk, teljes lényüket kell nyújtanunk. Ilyen szerepnél nem segít a maszk, önmagukat kell adnunk, máskülönben mesterkéltnek hat az alakítás, ezt pedig nem lehet eltitkolni. Olyannak kell lenni, amilyennek a szerep megkívánja. Falusi tanító fia vagyok, gyermekkoromban tárt ajtók fogadtak az egész környéken. Nyitott szemmel jártam, emlékezetembe véstem a környezetet. Engem is a falu nevelt, megtanultam tehenet legeltetni, lovat vakarni, megbecsülni és megmunkálni a rögöt, szántáskor, vetéskor, aratáskor éreztem a föld szagát, a föld fia voltam én is. Mikor a felvevőgép előtt kellett aratni, kévét kötni, asztagolnl. mikor a vakaróval simogattam a 16 hátát, a- mikor .szántottam-vetettem, szívesen csináltam. Szerettem ezt a munkát, szerettem a föld népét, a falusi ember az az ember, aki Igazán szeret még akkor is, ha kéreg burkolja a szívét, mert érzelpmvllága kristálytiszta. Azért sikerült élethűen megformálnom Dafio alakját, mert én Is a rögön nevelkedtem.

—OS—

KENGURU

Zsombolyai János operatőr neve eddig huszonöt nagyjátékfilm főcimében jelent meg. Tavaly debütált rendezőként: Tüziko- vácsok cimű kisfilmje nagydíjat nyert a krakkói rövidfilmfesztiválon.

Legújabb filmjét, a Kengurut, amely Berta Bulcsú regénye alapján készült, hamarosan nálunk is bemutatják. Műve válaszolni kiván azoknak a jogos aggodalmára, akik az utóbbi évek magyar filmgyártását távolodni látják a mai élet lényeges kérdéseinek ábrázolásátólA Kenguru fiatal hőse. Varjú István, vagy ahogyan barátai nevezik, Kánya kőbányai teherautósofőr, ZIL-kocsijával járja az országot.

— Ez a fiú — nyilatkozta Zsombolyai — szerintem jellegzetes képviselője annak a legmaibb munkásfiatalnak, amely típus az utolsó évtizedben alakult ki nálunk. Ezek a fiúk másképpen, gazdagabban, céltudatosabban akarnak élni. Annak biztos tudatában, hogy vannak lehetőségeik, s e- zekkel élni is kívánnak- Azért érdekel ez a fiú. mert olyan karakter, aki tud választani, tud nemet és igent mondani a maga távolabbi céljai érdekében.

Kánya farmeröltözetben, a legújabb divat szerint nyírt bajuszával vidáman furikázik teherautóján az országúton, vezetés közben beat-zenét hallgat. A szélvédőUvegen csinos lányok fényképei, Camel-cigaretta reklám. de azért derekasan dolgozik. U- elemeket szállít az épülő Paksi Atomerőműbe. Egy alkajoinmal egy szexi autóstopos lányt vesz fel, s az rögtön fel is kfnálkozik. Kánya azonban nem teszi meg, amire a lány kéri, nem szegi meg a munkafegyelmet, nem viszi el útitársát Balatonboglárra, de emlékezetében gyakran felidézödik a kiht- vő, szeplős arc, a barnára sült formás combok látványa. A lány azonban eltűnt Kánya szeme elől. Marad hát a kőbányai munkáslány. aki ragaszkodásával üldözi a fiút, s ez a fiú részéről szerelemmé idealizált, valójában csak egyoldalú érzelmi kapcsolat gyümölcsöt fogan: Zsozsó gyereket vár. Közben Kánya egy ifjúsági klubban lekér egy lányt, összeverekszik annak udvarlójával. És ekkor döbben rá. neki csak Zsozsó kell. Feleségül is veszi. Hogy a házasság valóban boldog lesz-e, erre a film már nem ad választ. Varjú István lemond leghőbb vágyáról, hogy átkerüljön a Hun- garocaminn Volvójára, és lássa a nagyvilág csodáit, mert rájön arra, hogy „a szocialista ZIL gyorsabb, mint a kapitalista Volvo“

Izotópsofor lehet Pakson, s ha megszületik a gyerek, még kétszobás lakást is kiutalnak számukra. Megy-megy a végtelen országúton, s az üveget már csak Zsozsó képe díszíti.

A film zenéjét a Fonográf, az Omega, a Bergendy. a Gemini, a Generál, a Skorpió és a Locnmotív GT, továbbá Kovács Kati, Zalatnay Sarolta és Koncz Zsuzsa szolgáltatják.

A két főszerepet Gáltfy László és Vándor Éva alakítja.

Vándor Évát, a Színművészeti Főiskola végzős hallgatóját arról faggatom, hogyan jutott el a film főszerepéig— A gimnáziumban a sok „matektudós“ láttán elhatároztam, hogy bebizonyítom, én is tudok valamit. Közönségszervező voltam. szfnjátszókürökbe jártam. Fény, ruha, csillogás, belülről azonban minden más- Erre akkor döbbentem rá, amikor felvet-' tek a főiskolára. Az első évben rögtön egy vonzó szerepet kaptam Szép Ernő Szívdobogás cim'ű színmüvében, majd Iphigéniát játszottam. Most pedig Sally Bowles-t alakítom a Szinetár Miklós rendezte Kabaré című musicalben.

— Hogyan tetszik neked a Kengnrú?

— A forgatókönyv alapján sokkal jobbnak bizonyult, de az idő hiánya miatt sokat ki kellett hagynunk.

— Nem zavart a film intim jelenete?

— Dehogyis nem. A jelenetet viszont indokoltnak tartottam, mert az adott esetben tényleg szükséges volt, hiszen a ián^ unja már a „szabadtéri szerelmeskedést‘, így igazi kapcsolatra vágyik.

— Történt-0 veled valami a forgatás a- latt?

— Van egy jelenet a filmben, mikor a- nyám. Pásztor Erzsi játszotta ezt a szerepet, váratlanul hazajön. Kányával talál a szobában, és arcon üt. Mikor a jelenetet próbáltuk. Pásztor Erzsi még nem volt jelen. Másnap azután, mikor filmre vettük az egészet próba nélkül. Pásztor Erzsitől valójában akkora pofont kaptam, hogy az ajtónak estem. Filmen tehát kitűnően sikerült, én viszont majdnem sírtam utána. A nővérem is megnézte a filmet, s mikor hazajött, így szólt hozzám; „Nekem nem tetszettél, mert olyan voltál a filmben, mint itthon “ Nos, én ennek örültem a legjobban.

Szabó László

Kép; arch.

ey ÖKE VERONIKÁVAL Ko- Sicén a szavalók és prózamondók kelet-szlovákiai kerületi versenyén találkoztam e- először. Hogy fölfigyeltem rá, az mindenekelőtt szövegválasztásával magyarézhatő; a próza mondók IV. kategőrtájában Dé- ry Tibor Képzelt riport egy a- merikal pop-fesztlválről című regényének egy részletét hallhattuk tőle mélyen intellektuális. átérzett előadásban. Választásában szép példáját láttam annak, hogy miként frissítheti meg szemléletünket, ha az ember nemcsak elvont Ideákat, száraz, didaktikus tanulságokat, hanem önmagát, önmaga megélt vagy éppen megoldatlan problémáit keresi az írott szóban. Szereplése szinte felüdülést jelentett a kétnapos verseny szokványos és kényelmes, tankönyv és tananyagízü szövegválasztásainak áradásában.

— KI ösztönzött a választásban, ki segített a felkészülésben? — kérdem tőle, immár a Xhálla Színpad társalgójában.

— Tulajdonképpen Pásztó tanár elvtársnö tanácséra döntöttem végérvényesen a Képzelt riport mellett. Igaz, olvastam mér előtte is a regényt, de bátorítás nélkül mégsem mertem volna vállalkozni e feladatra, Aztán áttanulmányoztam a regény egyik nagyszerű elemzését az Oj írásban, megvettem színpadi változatának a zenéjéből készült nagylemezt, s végül a színpadi előadást is meg- néztö^n Misko-lcon.

— Mégis mi az, ami megragadott a Képzelt riportban?

— Talán az, hogy érzésem szerint bennem is ugyanolyan belső ellentétek feszülnek, mint ebben a Déry-regényben.

— Hányadikos gimnazista vagy?

— Sajnos, végzős.

— Miért sajnos?

—■ Biztos nehéz lesz majd kizökkenni a négy év alatt megszokott életritmusból, környezetbő;!.

Veronika a prágai Bábművészeti Főiskolára jelentkezett. Amikor beszélgetésünk lefolyt, épp azokban a napokban várta a ielvétell vizsga eredményéről szőlő értes'ítést. Elmondta, hogy úgy érzi, sikerült megfelelnie az Igényes kövatelményeknek. Remélem, azóta már a várva várt értesítés is igazolta ilyetén érzéseit. Megvallom azonALKOTÓ

MÓDON

(ARCKÉPVAZLAT)

ban. eleinte kissé különösnek találtam a választását. Egészen addig, amíg beszélni nem kezdett a pódiumhoz, a közös munkához való vonzódásáról, a nagy nyilvánosság előtti állandó bizonyítás belső igényéről.

—■ Ügy Is mondhatnám, hogy már egészen kicsi korom óta a színpadon vagy a színpad közvetlen közelében élek. Állítólag nagyon csúnyán jártam, ezért a balettiskolába adtak, majd sokáig a kassai gyermek színháznak voltam a tagja. E- mollett, persze, különböző szaval őverseny ékről sem hiányoztam, később pedig a Glóbusz Bábszínpad tagja lettem.

— És milyen tanuló vagy az iskolában?

— Végig kitüntetett.

Előadásának másik fölfígyel- tetö eleme a meglepően tiszta

volt. Aztán megtufltem róla, hogy a magyar fiatalok tavalyi országos kiejtést versenyén az első helyen végzett. Megér,V- melten — nyugtáztam magamban. Akkor lepődtem meg csak Igazán, amikor elmondta, hogy egészen kilencedikes koráig szlovák tannyelvű iskolába járt s csak a konyhanyelv szintjén beszélte a magyar nyelvet.

— Állítólag Jó nyelvérzékem van — mondta meglepetésemet látva.

.Azt hiszem, jóval több kellett ehhez a puszta nyelvérzéknél: kitartó munka, lelkesedés és szorgalom. És ha ezek az elemek együtt vannak az emberben. már nem kell félteni öt, mindemütt megállja helyét.

— Miben látod a művészetek lényegét?

— Mindenekelőtt abban, hogy megkísérlik kifejezni azt, amit saját szavainkkal nem tudnánk elmondani. Ilyen értelemben, úgy érzem, az eJőadőművészet lényege sem korlátozható spontán másolásra, az adott alapszöveg egyszerű tolmácsoláséra. Az alkotóművész munkáját én mindig alkotó módon szeretném visszaadni...

Tehát: alkotó módon élni, gondolkodni, cselekedni minden esetben. A tizennyolc éves Szőke Veronika fogalmazta meg ezt így. És talán hajlamos Is lennék arra, hogy szavalt túlzőnak, nagyot mondónak, megalapozatlannak higgyem, ha nem látnám, hogy ő már eilín- dult ezen az úton.

•— Mit mondanál még el magadról? — kérdem tőle beszélgetésünk végén,

—• Talán azt. hogy mindig ilyen vidám természetű szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Sokkal. jobb, ha az ember így, ha Ilyen alapállásból nézi az életet, mint merev sablonok, szigorú formák közé kötve — válaszolja rövid gondolkodás után,

A Jőkai-napokig még két nehéz próbatétel vár Szőke Veronikára: május elején a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyl) országos bábfesztivál, ahol a Glóbusszal vesz részt, május végén pedig az érettségi vizsga. Ismét bőven lesz tehát alkalma bizonyítani.,.

— Viszontlátásra, a J6kai-na- pokon! — búcsúztam el tőle.

T, L.

i