Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-20 / 16. szám

I

ünnepeltek i rendünk

■

őrei

Harmincegy esztendeje, hogy a koSicel kormányprogram határozatának értelmében 194H. április 17-én megalakult a Nemiethtttonsági Testület. Derék rendőreink erőn jelüli feladatot vállaltak ebben az időben, hiszen nálunk is nagy volt a háborút követő fejetlenség, a belső ellenség sem hiányzott, a legénység többségére jellemző iskolázatlanságról nem is beszélve. Az eltelt esztendők a- zonban ezen a területen is a szocializmus erejét igazolták. A közbiztonság évről évre ja- _ vttU, a legénység között ma ' már álig akad olyan, akinek ne . lenne érettségije, vagy ne készülne érettségire a közeljövőben. Ami pedig a legöroende*e- sebb: kevés az. akt ne hivatásának tekintené ezt a nehéz szolgálatot. Hogyne érdemelnék hát meg. hogy testületük ..születése napján", április 17-e alkalmából olvasóink nevében is üdvözöljük biztonságunk irt- gyázöl-t.

Idén azonban rendhagyöan a hagyományos ünnepi terminust előbbre tblták, s az ország nagy politikai eseménye, a XV. pártkongresszus előtt rendezték meg az ünnepet. A Bratislava I. Városkerület Közbiztonsági . Osztályának vezetője, Dtonyz Seleckp őrnagy szerkesztőségünket ts meghívta az ünnepségre, hadd iudösttsak most innen.

Tájékoztatóként Illik mwnká- fűkről ts szólni. Az első kerület Szlovákia fővárosának legkisebb körzete. Ami annyit jelent, hogy a közbiztonsági osztály létszáma Is a kerület területének nagyságához van szabva. Igen dm, csakhogy i>a-n az éremnek másik oldala is. Ebben a kerületben a legnehezebb a munka, mégis az első kerületiek szlováktat méretben is a legjobbak közé tartoznak. E- gyetlen adatot említek csupán. Parancsnokuk, Seleckg őrnagy mindössze két esztendeje került az első kerill-eílek élére, ám márts 13 százalékkal csökkentette a kiderítetlen bűnesetek számát.

Es most hadd ecsetelem meg- j httt ünnepségüket! Tágas klubtermüket sztnüUik megtöltötték a közbiztonsági testület tagjai, altisztek, a ttsTtek, no meg a vendégek, Megjelent Ktrienke- vlcs ezredes, a szovjet hadsereg középső csoportjának képviselője. Aztán elhangzottak az ünnepi beszédek, melyek közül különösképpen kiemelkedett Dtonyz SeTeck^ parancsnoknak a demokratikus közbiztonsági testület harmincegy évi eredményeiről tartott Osszejocflaló- fa. PelszöMt Kirlenkevlcs szovjet ezredes ts, a fiatalokat pedig Charvát elvtárs, a SZISZ első kerületének vezető titkára köszöntötte közvetlen szavak- kd.

Az ünnepség legmeghittebb eseménye azonban a legkiválóbbak kitüntetése volt. Tizennégy tiszt és altiszt kapott érdemrendet, több tucatnyi közbiztonsági dolgozót pedig ajándéktárgyakkal jutalmazott a parancsnokság. Volt persze színes kutúrműsor is.

Szép volt, kedves volt a Bratislava 1. Városkerület Közbiztonsági Osztályának jubileumi (innepségp.

(neumann]

Továbbvinni egy hagyományt

NÉGY HÖN.'U’PAL A HATÁRIDŐ ELŐTT

A javaslat a SZISZ SZKB tavalyi januári plenáris ülésén hangzott el.

— Nincs hová tennünk 1200 tehenet. Istállóra van szükségünk. Sürgősen. A tervek kidolgozása már folyamatban van, valamilyen „doppingra" lenne szükségünk, hogy a rajzok As maga az építkezés is mielőbb elkészüljön. -Akinek két dolgos keze van, segíthet. Nagy bátorság, de kimondom: legyen az építkezés Szlovákia ifjúságának az ügse.

•A javaslat elhangzott. Tak.ács GvTila az udvardi szövetkezet SZISZ-szers-ezetének elnöke várta a fejleményeket. Az idő — talán néhány hét — kijelölte minden érdekelt helyét az ügyben. .A fiatalok válaszoltak: mellőzték a lírai szólamokat, és májusban az építkezésen megjelentek az első brigádosok. Csakhamar minden SZlS7,-tag tudta, hol lesz szükség a kezére a szünidőben.

Hát így kezdődött.

Főiskolások, diákok, ipari tanulók, munkásfiatalok, több mint hétmillió korona értékű munkát végeztek el az új építkezésem. Dé- kány Árpád, az ácsparti vezetője a bratislavai műszaki, és a nyit- rai mezőgazdasági főiskola diákjaira e.mlékezik a legszíveseblwn. Az idén is nagy munka vár a fiatalokra: értéke több mint 15 millió korona lesz.

.Az eredeti tervek alapján a fiataloknak 1979. január 1-én kellene letenniük az istálló kulcsait a szövetkezet elnöke, Danis Pál asztalára. De Takács Gstila annak idején azzal bocsátotta útjára javaslatát, hog>' az istállóra máris szükségük van. Tehát nem mindegj’, hogy az építkezés időben, vagy idő előtt készül-« el. •Az ötvenmillió koronás beruházás körülbelül tizenkét év alatt térül meg. Ez is közrejátszott abban a kötelezettségvállalásban, a- melyben tulajdonképpen minden brigádos és az építkezésben részt vevő vállalat — a Vítkovicei Vasmű, az Agroprojekt Praba, és az Ágra Pfelouí — is érdekelt. Ijényege, hogy a szarvasmarhák „lakosztályát“ az eredeti határidő előtt négs’ hónappal átadják.

MILYEN LESZ?

Egyszerű és modern, a tervrajzok alapján egy kis település — farm — benyomását tette rám. .Az 1200 szarvasmarhának csupán 34 „szolgálója" lesz, és ebben a létszámban már benne van a portás Is.

— Zootechnikusok vagy állat- gondozók? — kérdem Nagy Jánost, a 15 tagú építőcsoport vezetőjét.

— Ezek is, azok is, egy kicsit gépészek is.

— képzelje el, hogy az istálf- kat olyan füves terület fogja ö- vezni, amelyen hektáronként 800 niétermársa zőldtakarmány terem. Mi csak svéd hibridnek hívjuk, már 0 foknál zöldell és nő. A takarmánj't önműködő IFA-ko- osik hordják már szét az istállókban.

— És mi lesz a tehenek dolga ebben az álomvilágban ? — faggatom tovább Nag>- Jánost.

— Évente 3500 liter tejre számítunk egy tehéntől.

Ezt snllámgyorsan megszerzőm a tehenek számával, a 1200-zal, és megkapom a fiatalok munkájának eredményét: 4 millió 2CK) ezer liter tej évente.

' Egy évvel ezelőtt itt jártain, láttam a sík mezőt. Nem volt rajta semmi különös. H,s nem szólnak, hé, itt ez lesz az országos ifjúsági építkezési, hát nyugodtan továbbállok. Goldschmidt János, a Dvory nad 7itavoii-i (udvardi) szövetkezet mérnöke akkor egy tersTajzra bökött. As azt mondta, most ott állunk, ahol jövőre már nem állhatunk. Itt silógödör lesz.

.Az egy évvel ezelőtt már régen volt. Most észre kell venni az építkezést. Létezik, van^'____________________________________________

BR1G.4DOS REKORD

Most 30 nyitrai középiskolás dolgozik az építkezésen. Betonoznak, állást építenek, falaznak, ácsmunkát végeznek. Szakemberek — az építészeti szíikküzépis- kola diákjai.

— mondja Vladimír Fábera a Nyitrai Építészeti Szakközépiskola diákja.

Senkinek sem bocsátják meg a lustaságot, a tétlenséget. Hogy itt lehetnek L'd varon azt 'jó maga viseletűknek és szép tanulmányi e- redmónyüknek köszönhetik.

Az 500 literes keverőgéphez lépcsőkön koll felmenni.

vele sokat. Fogjuk a simítődesz- kát, annak jobban szót fogad, mint a lapátnak...

Iskola a természetben, így is mondhatnánk. Négy fiú hallgatja a tapasztalt betonozómester tanácsait.

— Az iskolában tanultunk a betonról, de nem szégyellem bevallani, hogy életemben itt betonoztam először. Majdnem ráfizetett a tá.skarádióm. Ha nem szálnak a fiúk, hát szépen belesimítom a betonba — mondja Emest Juraj.

Ok készítik a második istállóépület alapjait. .Az elsőt tavaly nyáron a főiskolások építették.

TANGOLÉPÉSBEN AZ Állványzaton

Ezen az álláson akár táncol- Dékány Árpád, az ácscsoport ni is lehet. Felvételünkön vezetője. 'Az építkezés állan» Slama Imre. dó munkásat közé tartozik.

— Nem vágyódtok vissza a suliba?

— Hát. . . — összemosolyognak, de a mondat befejezetlen marad.

— Az úgy van, hogy az első három nap nagyszerűen megy a munka, a negyedik és ötödik napon már érezhető rajtuk a fáradtság, a hét végén pedig már csak az otthonról meg az iskoláról dumcsiznak. De lógni azért nem lógnak — mondja kísérőm, Dékány Árpád.

— Jó itt?

— Nagyszerű. ,A friss levegőn vagyunk, remek a kaja, sok az új arc, és az is jó, hogy itt vannak a bizalmasan jól ismertek is, a diáktársaink. Egymást buzdítjuk, versenyezünk, ki többet, osak úgy a semmiért. Én már dolgoztam szalag mellett is, órákig úgyszólván a kezem sem kellet mozdítanom. Hát mi érdekes van azon? Márcsak azért is jobb itt, hogy a munkánk változatos

— Fiúk, megdőlt- e már a rekord?

— Meg, tegnap. Pedig már azt hittük, hogy a gép ki se bírja.

A gép teherbírásában kételkednek, a magukéban nem. Miről van szó? A főiskolások nyáron betonkeverő-rekordot állítottak fel: egy nap 60 000 liter betont kes'ertdc. Ezt a nyitrai középiskolások 2000 literrel toldották meg. Tudatosan, azt akarták, hogy a rekord a* 6 iskolájuké legyen.

— Ki etette cementtel a gépel?

— ö — mutatnak egy fiúra, aki legszívesebben elbújna. Még a nevét is a többiek mondják meg: Nagy Béla.

TÁSKARÁDIÓ A BETONBAN

— Ha megjön a beton, durván elsimítjuk, de nem játszogatunk

Felmászok egy három méter magas állványzatra a vasbeton- készítőkhöz. .Arcuk napbarnított, mintha csak most jöttek volna az olasz tengerpartröl. Fényképezni is nagyon kellermetlen ilyen magasban, hát még dolgozni. Most a vasbeton drótvázát készítik, hegesztik, kötözik megfelelő formába.

— Még nem esett le senki sem az állványzatról?

— Ez magasság? Itt akár tan gót is lehet táncolni! Parancsol egy-két lépést? — kérdi Imrich Slama.

— Majd szombaton táncolhats most fogd a fúrógépet, (ts végez a munkádat — szólt vissza tr fásán Nagy János.

Továbbvinni egy csodaszép bi gyoroányt, az ifjúsági építkezése hagyományát. Erről van sző. I júsági vaiútvnnfll, Dedina mládi íe, ifjúsági duzxasztógát. Apáinl aldk részt vettek ezeken az épl kezéseken, tudják, mit jeJent t a SZÓ! lelkesedés. Ok nehéz fiz kai munkával ismerték meg a értelmét. Udvardon az országr ifjúsági építkezésen fiatalok do goznak. Diákok, munkások, ipa tanulók egymás mellett. Fogjá a lapát nyelét, cipelik a cemer teszsákokat, hidegben kivörösödi a kezük, és izzadnak a napsüté: ben. Miért? — kérdeztem tőiül Érdekes, hogy ezt a szót, lelki sedés, egyikük sem emlitetle.

— Ez a mi ügyünk — lg mondták a legtöbben.

Zácsek Erzsébet Kép: a szerző

Két diák, Vlado és juraj, és ketten az építkezés állandó, munkásai közül, Imre és János mesterek.

5

Papucskultúra

Vasárnap kora délelőtt érkeztem Bukarestből a prágai repülőtérre. Mindig örülök annak, ha repülő-téren akad dolgom, mert itt összetalálkozha- tom neves közéleti személyiségekkel, -tudösokkal, sportolókkal, akiket máskor hiábavalóan hajszolok. Vasárnap azonban meglehetősen kihalt még egy olyan forgalmas légi kikötő is, mint a prágai.

Mivel a bratislavai gép osak délután indult tovább, gondoltam, beugrók a városba. Prága megér egy fél napot, különösen akkor, ha amúgy is unatkozik az ember. Első találkozásunk óta érdekes, élettől lüktető, izgalmas városnak tartottam, amelyet élmény újra és újra felfedezni. A hosszú útrOl visszatért vándornak különben is nagyszerű alkalma nyílik arra, hogy ősszehasmlítsa a látottakat a hazai viszonyokkal.

A romániai élmények hatása alatt az autóbuszból kiszállva elindultam a Sverma-Mdíól a Forradxilom útján a Löporkapu jelé. De hagy őszinte legyek, a Romániában ivott sok rossz kávé után mindenekelőtt egy jó feketére kaptam kedvet, vagy egy pohár jó cseh sörre. Ráérősen, nézelődve mentem, mint afféle céltalan járókelő, de a jó égnek — már bocsánat a kifejezésért — sem fedeztem fel egyetlen nyitva tartott cukrászdát, presszót vagy kávéházat. Még fájdalmasabban nyilallt belém, hogy a sok múzeum, emlékezetes ház is zárva volt.

Egyéb szórakozás híján elsétáltam egész a Vencel térig, onnan lekanyarodtam az Óváros tér felé, Prága legszebb, leghangulatosabb zugaiba. Útközben álig találkoztam járókelővel, aki úgy céltalanul bolyongott volna, mint én. Ha imltt-amott utamba került egy kisebb-nagyobb csoport, akkor ts rendszertnít német, orosz, anyái vagy egyéb idegen szó ü- törte meg a fülem, amiből tévedhet ettenül következtethettem arra, hogy külföldi turisták. Sajnáltam is őket, mihez kezdenek, ha egy pohár jó pil- zenire vagy smíchovlra támad kedvük, vagy egyszerűen megéheznek.

Ennél is jobban érdekelt volna azonban az, hol vannak a prágaiak, az örökké víg kedélyű, készséges és vendégszerető prágaiak. Miért olyan kihalt ez az „örökmozgó" város?

Ahogy úgy ballagtam a majdnem kihalt utcán, me0nt csak belém nyílállt a keserű felismerés; hogy ez nem is kizárólag prágai kérdés.

Bevezettük a szabad szombatokat. Tudtommal azért, hogy a jól megérdemelt munka után mindenki kipihenje magát, és szabad idejében szocialista emberhez méltóan, kultúráltan éljen.

De így van-e ez?

Sajnos nem. Van, aki a szabad szombatokat fusizással tölti el, hogy jó, nem megérdemelt mellékkeresethez jusson. Ilyenkor oroszlán módra dolgoznák, ahelyett, hogy pihennének, hétfőn hoiíjáraátan mennek a munkahelyükre, hogy valahogy elbiccelfék az öt munkanapot. Tisztelet a kivételnek. Mások talán gondolnának is a hasznos pihenésre, szeretnék a hétvégét kellemesen, kultúráltan eltölteni, szabadulni a mindennapi gondoktól. De hogyan, ha a kereskedelem, a vendéglátóipar, a kulturális intézmények és a szolgáltatások is a maguk módján értelmezik a szabad szombatot?!

Marad tehát a fusizás, a haszontalan otthon lebzselés, egyszóval a papucskultúra.

Amikor gondolatban idáig értem, eszembe jutott, hogy előző este, szombaton /IHj, Bukarestben még múzeumban voltom, este tízkor hangulatos presszóban ültem és bevásároltam a késő esti és hétvégt órákban ts sorra nyitva tartott üzletekben.

Palágyl Lajos