Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-23 / 12. szám
Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy fiatal, kezdő írók, költők csak részben vagy egyáltalán nem tisztázzák magukban írásaik mibenlétéi: célját, okát, küldetését, szerepét, sd- szouyulásait az „élettel“, pár gondolatvázat rögzítenék most az irodalom és a társadalom kapcsola tárói. Mindjárt az elején leszögezhetjük: maga az irodalom s közvclítö eszköze, a nyelv a társadalom terméke. Ezért természele.s, hogy minden, ami az irodalom fogalmába belefér (a műfajok, a szimbolika, a dallamforinák stb. — a hagyományok és normák) is társadalmi jelenségek. S maga az író is a társadalom titg- ja, aki bizonyos fokú társadalmi mcgbecsü- íésben részesül, s aki — a társadalom többi tagjához szól. így az irodalomnak társadalmi funkciója is van. .A társadalmi — politikai, gazdasági — helyzet és az irodalom viszonya bonyolult: kölcsönösen áthatják egymást. .A tudatos, meghatározott társadalomfiloz.ófia. korunkban elsősorban a marxizmus, politikai és etikai alapokról kiindulva jelöli ki az irodalom társadalmi funkcióját, szerepét. .Az újkorban, de főlqt a huszadik században olyan folyamat játszódott le, melynek során a művészek és a társadalom (a társadalmi osztályok) kapcsolata meglazult: űr támadt közöttük. Ennek oka a hallatlan technizálódás és az ezzel járó specializálódás: .,a minden egész ellörése“. A mai szocialista és az azt követő kommunista társadalmakban az irodalomnak (és a többi művészetnek) ismét közösségi művészetté kell válnia, létjogosultsága és természetes feladatai alapján a mindennapi é- lel, a mindennemű emberi-társadalmi fejlődés segítőjévé-rés zésévé. .A mű és a közönség között élő kapcsolat kell hogy kialakuljon, egy olyan állapot, a- melyben nemcsak a társadalom liat az íróra, hanem az író is a társadalomra, mivel az ueincsak „lemásolja“, újrateremti, hanem formálja is az életet. Szabadsága éppen az élet szabatos, sokoldttlú és átfogó bírálalában-fel- mutatásában nyilvánul meg, a törlcuclini fejlődésnek immár azon a fokán, amikor adva vannak a feltételek az osztály nélküli társadalom megteremtésére. Természetesen csak nagy vonalaklmn vázolhatom itt föl az irodalom t*8 a társadalom viszonyát. A problémakör ennél sokkal mélyebb, bonyolultabb és szélesebb. Hiszen hosszú tanulmányban lehetne csak boncolgatni a kérdést, az irodalom szociológiájáról, politikumáról, etikájáról, erkölcséről, eszményéről, antropológiájáról, pszichológiájáról, új esztétikai minőségek teremtődéséről, teremtésének szültsé- géröl itt nem írhattam. Célom és feladatom nem is ez volt. Csupán annyi: fölvázolni egy történelmi képet az irodalom és társadalom kapcsolatáról, annak változásairól, illetve fölkelteni a kezdő költők, írók érdeklődését a kérdés iránt. Hogy ők maguk kutathassanak könyveiében, könyvtárakban, folyóiratokban ilyenncmű problémák után. Anyagot, hála, bőven találhatnak hozzá. (Kérjük a fiatalokat, hogy beküldött írásaikat a nevükkel szignálják, különben nem tudunk foglalkozni munkájukkal. Azoktól a fiataloktól pedig, akik rajzolnak, festenek, örömmel vesszük, ha küldenek mű- veilcből, melyekkel Üj hajtások rovatunkat illusztrálnánk.) ' • TORONY: Kezdjük a hó- pihével. Verse szerint a hópi- he: fehér sebragasz, jók, a tél fia, védöszent, legősibb isten, vérünk raegmentöje, a- mely ki tudja, milyen erők hatására kavarog, és vigyo- ra megdermeszti a vér tátongó útjait. Képzelje el: egy hó- pihe, mely fehér .sebragaszhoz hasonlít és a vérünk meg- mentője, ki tudja, milyen e- rők hatására, megdermeszti a vér tátongó űtjaitlU Ha elfogadjuk, József Attilával, hogy a vers logika: maga téved. De ha logikátlan a vers, azaz a logikátlanságot is elrendező tudat terméke: akkor is maga téved. Ne tagadjuk le, ne homályositsuk és ne hallgassuk el, amit tudunk, de — ne hazudjuk azt, amit nem tudunk. Abszolút méretekben som, a mai világtudatből kiindulva. Elkeserítő kritika? Nem. Mindennek ellenére versei szimpatikusak, magatartása rendkívüli intenzitást árul e , szinte meg akarja előzni önmagát, illetve utolérni valakit, akit rokonnak s rendkívülinek tart. De valaki után menni — soha utol nem érni; megelőzni pedig egyáltalán. A látomásokat nem a profán vagy a felduzzasztott szavak hitelesítik, hanem maga a látomás, annak logikája, törté- nelmlsége. És tudnia kell. hogy a mitológia is törvény- szerű, a társadalom terméke. Amit nem isáierünk, azt meg nem írhatjuk. De amit ismerünk, abból alkothatunk újat, átszűrve önnön tudásunkon, világtapasztalatunkon. Az a- nyag, amelyet használ és felhalmoz, hatalmasabb magánál: ő Irányítja magát. A Megyek a hóban... című versénél jól megfigyelhető ez. Legalább a fele törmelék, fölösleges adalék, amivel a vers feszültségét leépíti. Valahogy -így kellett volna gazdálkodnia: „Megyek a hóban, a csillogó / neonagyak hűvös / körtáncgyűrűjében. / Gyerekkori tündéreim / meghaltak mind régen. / Idegen vagyok itt: / sápadt csillagszemmel / me gyek a téren, a ‘roppant időben.“ Küldjön újabb verseket, s a nevét, címét is közölje! • VERS ÉS VIRÁG. Különbséget kell tenni a táncdal és a vers között. A földön járjon. S azt is látnia kell, hogy a pacsirta nemcsak dalol (nem beszélve az emberről), hanem fészket rak, fiókát nevel, élelmet szerez, viharokat él át, védekezik — értelmet szerez az életnek. „Becsukom az ablakom, behunyom a szemem / Elbüjdosom a világba, s letagadom a nevem.“ — írja. Az ablakot becsukja. Igaz, attől még elbújdoshat a világba, mert ott van az ajtó, de behünyt szemmel hogyan találja meg a kilincset?! S a nevét ne tagadja le, ha újabb verseket küld! De előbb képezze magát, tisztelje meg a költészetet azzal, ami megilleti: pár ezer éves létének legalább nagy vonalakban való ismeretével, küldetésének minbenlétével. • CSILLAGSZEM ..........amíg meteorként szállhatok az é- gig / AMÍG KI NEM JOZANO- DOM ÉNEKELEK.“ Talán fordítva kellene csinálnia: meteorként a földre szálliyla, s kijózanodva énekelnie. Mert így nem énekel, sajnos, csak frázisokat, prózai általános Ságokat tördel verssorokba, „...ábrándos vagyok!“ — írja, s valóban, maga; kanosaiul festett egekbe néz. Levelében azt írja: „...végül arra a következtetésre iutottam, .. .nem is vagyok költő.. Ha ezt maga Is tudja, akkor én hiába állítanám az ellen kezójét, • JONNHY BAC. „Szeret ném, ha verseim megjelenné nek, hogy ezzel is elgyönyór- ködtessem az embereket, és ámulatba ejtsem az Önök olvasóit.“ Kétségtelen, hogy olvasóinkat ámulatba ejtené, de sajnos, nem az ön verse, hanem a mi tettünk: versének közlése, mely szerint Petőfi: „Nem vallott magának nagy testi erőt. / Értelmét átvette az erő. / Csak tudnám, csak tudnák. / Hol sírja lelhető volna. / Kutatnák, de már késő. / Az idő végtelen, s el múlt hiába. / Remélem, megismerem életét!“ Nos, az olvasó ámulatba ejtése megtör tént. Petőfi életét azért meg ismerheti, kitűnő könyvek áll nak rendelkezésére. Pl. Hatt vany Lajos és Illyés Gyula Petöfl-könyve. De már az is elég lenne, ha Petőfi munká It elolvasná. És sok-sok más költő munkáját, ha közelebb akar jutni a vershez és a vers íráshoz. • LÉT. Rövidebb versei sl kerültebbek. Sok képzavar rotja el mondandóit, vagyis nem figyel oda, nem ellenővzi önmagát. Mindig az általános frázis-jeJzőkot használja (rozzant, vijjogó, fénylő, ordító, rongyos stb.J, s nem tudom, mi a vörös madár, fe^ kete sas, s nem értem, hogyan mondhatja egy mai fiatalember a rózsának; „Segíts, kertek büszke ékel / Tedd boldoggá életem!“ Nem fogja megtenni. Magának kell a büszke, ékes rózsát „boldoggá“ tenni. Vagy úgy, hogy gondozza, vagy pedig a büszke és ékes jelzőknek hitelt teremt a versben. Apropó; az éter összetört, vérszagú mondatai is csak akkor válJMk hihetőkké, ha alaposan elmélyül a történelemben, a társadalomnak, művészetnek, nyelvek, emberek-állatok-nö- vények történelmében. Kérdése: érdemes-e tovább folytatni versírás! szenvedélyét?! Azt nem, hiszen azt nem lehet. A versírást folytassa inkább. •. K. G. „Markomba szorítom a levegő foghatatlan árnyalt s a fátyolon végig húzódó estét...“ Meglepő, hogv aki ilyen rendkívüli tettre képes, egyetlen értelmes gondolatot sem tud rögzíteni. • T. A. Verséből idézek: „Sajnos, írógépem nincs / nem is tudok írni.“ Igaza van. „Öröm az írás ésn számomra / írok sok jót, rosz.1t.“ Itt már téved, csak „roszat“ ír. „A kritikát elviselem, /mé| fiatalvagyok, lágy a fejem.“ Akkor maga szerencsés em bér; kár, hogy lágy a feje. • NEFELEJCS. Nem novellát, mesét írt. Méghozzá meglepően ép és tiszta szerkezéi- tü mesét, gördülékeny cse- lekménybonyolltással és a maga műfajában szinte hibátlan stílussal. Sőt, helyesírási hibák nélkül (általában a 14-15 évesek írásai hemzsegnek a helyesírási hibáktól.) Azt tanácsolom, küldje meséjét (meséit) a Kis Építőnek. Az Oj Ifjúság nem foglalkozik mesével, esetleg csak módén tanltómesével. De ha novellát, elbeszélést vagy verset is ír vagy fog írni, örömmel fogadjuk jelentkezését. • LILA-FEHÉR. Vigyáznia kell; sok a verseiben a motl- vumlsmétlődés. Próbáljon tágítani vers-világán, szélesítse ki valóságát, mert képed és motívumai hamar elkopnak, bármilyen mesterien Is fogja variálni őket. S- ezzeíl, mint az érszűkülés a vérkeringést, valósága vérkeringésének megállapítását sürgeti. Izzítsa a verset, segítségére van a ritmus, a rím, a dallam és a — gondolat! A valóság (az ember, a természet, a társadalom) észlelt és meglévő ellentéteit a szavak is kifejezhetik. A Cím nélkíll és az A- pámnak tetszett, egy kis simítással ebeket közöljük, jó lenne még a Tájkép és a Folyó bennem fut is. de túl egv- szlntűek, a képek egy- és öncélúak, magukon kívül nem tartalmaznak gondolat- vagy érzelemfeszültséget. Várom ú- jabb jelentkezését. • GY. I. A oárakozás színe. az Anyám mai szemmel és az Azt mondják kisebb esetléges- ségeitöl eltekintve jók, ezeket közöljük. Vigyáznia kell, versei néha nem kötődnek a tu dat szinte egyetlciii formájához sem; sem az őseihez, sem az általánoshoz, sem az egyedihez stb. Néha túlontúl prózai, nyelve és a képei Is nehézkesek. Ne akarjon mindenáron verset írni, s kevesebb szót használjon — a tömörség érdekében. A Holdfényes padokon elnyújtott és monoton, Így természetes, hogy beugranak a pongyola mondatok. így többet mondott volna; A magány mint a csönd' kis ága / ha behajlik éjszakádba / majd nem leszel semmi más / se sors se mérték semmi vágy / csak megnyílt tenyér az ég alatt / s amit a dolgok mondanak húsos kelyhébe hullanak. Jelentkezzék újra. Düdor Isluán: Tájkép Düdor István: Prágai park 1973 GYURCSIS IMRE anyám mai szemmel érdemelt volna békésebb halált js... de hát valami történhetett vele míg dünnyögve ment a semmibe tán láthatta az ablakrésein át emelkedő arcom s a meszelt éjszakát — a halál kivirágzó rákos jelenlétét amíg állott a képekből súlyos éj előtt de hát valami mégis történik s már értelmetlen várni __ a várakozás színe de úgy úszkálsz te mégis bennem mint vízözönkor a bárkaház azt mondják az első mondja: mély vagyok a második: hogy felületes mindez oly szép s még igaz is mert kígyóból is több van de az is lehet hogy az első kiásott s a második végleg eltemetett BODZSÄR GYULA apámnak sírodban már régen szétmálltak a rögek de emléked fényesül mint folyóban a kövek a konyhában üres a széked ha rajta ülök is két ellentétes 1 falra vetett falra hányt borsóimat számlálom huszonhárom az is huszonhárom 2 égbeli fekete kabátom csillaggombjait srámlálom huszonhárom az is huszonhárom
