Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-16 / 11. szám
«I 9 SEIM5ÍEI AZ ÉIMMIROM...“ Először az Oj Ifjúság mutálta be 1967-ben, egy oldalon Kulcsár Ferenccel, Varga Imrével, és Varra Erzsivel. ,\/.óta nagyol fordult az idő lendkereke. .Via már ő mutat be ,,új bangókat“ mint a/ Irodalmi Szemle szerkesztője. Tóth volt a második költő, akit személyesen megismertem, éspedig riporternek, mert rólam készített portrét a Csallóköz című járási újságnak. ahol akkoriban technikai szerkesztőként dolgozott. Két bél ibúlva hozzásegített életem első közléséhez. .Vzóta szinte naponként összefutunk. ♦ Most megjelent második verseskötetetl, az Itliakából llba- kába, mennyivel éreltch az elsii- aél. A hangok utánzata című kii- Iétnél, s milyen célt követtél vc- le? — Ami a kérdés első felét 'I- -í,ti ezt megválaszolni nem az én •eladatopi. Reniéllmtőleg lesznek lírálóim-értékelőim, .akik pontosabb és lárgyiLigosabb váLaszt dnak erre a kértbbsreí mint én iidnék. Hogy milyen célt követem vele? Első kötetem inegjele- iése nláji valahol azt írUmi. hogy az. emberben a világ“ probléniá- :i után .,a vnlághan az ember U'oblémájának kell következnie, '.z így logikus. így természetes, i'eh.át: megkeresni a magam bevét és lehetőségei met a vil ág- '.an. eligazodni a vib'ig „beren- lezési tárgyai“ között, és szem- 'onézni jelenségeivel. .Vz út nem ímnyű, ezernyi veszéllyel jár: la egy pillanatra is alábbhagy li- yolmed, könnyen eltévedhetsz 'zerettem volna, ha ez a kötetlen közreadott tizenegy hossz^abb- rövidobb versem ennek az útnak z első szakaszáról Uidósít. Kel- > érzelmi hőfokon, de illő lárg>- zerűséggel, A köteteim egyszerre •Iképes és önironikus: hátat for- ítva az itbakai partoknak is az 'bakai f^jrrásvidékliez térbeliéi i lak meg. Ez az éltető erővel író forrásvidék; népem, szüleim s őseim vnlága, közvetlen kör- yezete, hagyományai. BESZÉLGETÉS TÓTH LÁSZLÓVAL seiinet. Végezetül: a gondolati költészet problém:tjával kapcsolatban megismételhetem amit a Vasárnapi Oj Szóban Bodnár Gyulának nyilatkoztam. Ha kiegészíthetném akkor lejegyzőit gondolataimat, azzal tenném, hogy minden ilyen és ebhez hasonló kategóriát besziikítésnek. sőt, eleve „fából vaskarikának" érzek. Ha jól emlékszem, először Zalabai Zsigmond beszélt arról, hogy költészetünkben a Bábi Tibor és Tőzsér .4rpád által képviselt gondolati indíUalilsú lírai kettős velem triásszá bővült. Tételét többen is átvették, de verseimmel igyekszem iaazolni. hogy nem férek el e szűkre szabott, és meglelietőseu merev keretek között. Egvszorűen nem érzem ott jól magam! # Lelked legmélyén mekkora szerepe van a szülőföldnek, szülőfölded hagyományainak? Egy# .Mii jolfnt n(‘} kO(i a Csallóköz. s ezen boliil Dunaszertlc»« hely. ahol laksz? — 1969-ben kerültem ide. .Azóta itt dolgozom, itt élek: kezdetben a fővárosból utaztam naponta, aztán Komámóból (Komáromból), Három éve már. hogy albérletben lakom itU februártól szövetkezeti lakásban, s közel eg>’ óve. hogy innen naponta utazom bratislavai munkahelyemre, az irodalmi Szomle szerkesztőségébe. A mennyiben a csallóközi ember nem veszi zokon tőlem, s nem veszi betolakodásnak. itt szeretnék letelepedni is. Benne, mentalitásában és életvitelében valahogy önmagámra, önmagam lehetősógoire ismertem. s kedvéért másodszor tanultam meg anyanyelvemet; megtanultam az ő nyelvén, s az ő gondolkodása szerint beszélni. 'ondolali küllő vagy. A Vasaiseid múltját, életvitelét, kultúra■seidet éppen az anyanyelvhez lapi Üj Szó ..Sokszemközt“ című ját? v^aló szinte görcsös ragaszkodás n t er j ú so roza lába n kérdésre Isszakérdezlél: ..Hál von gonlolattalnn. gondidat nélküli köl- szel is?“ Szerintem jellegzetesen gyéni stílusod félreérléscbeji. eni értésében kereshető e .,bc- katulyázás“ nyitja. .Áruld el, ogy aiiiikor leülsz verset írni. ogyan oszlik meg benned az ■ sz.tön, az indulat, az érzelem, és z értelem. Az értelmi tényezők ilsúlyban maradásához az alko- >i önfegyelem mekkora erőfeszí- ■sei szükségeltetnek, vagy szük-j ■gcsek-e egyáltalán? __________ — Először is: az általad cmlí- : ’tt ..jellegzetesen egyéni stibi- oniat“ egyelőre nem é.rzcm sem , diegzetesnek, sem egyéninek, bár mberi-köllői életem ezen stílusgyeinek kialakíu'tsán munkálko- orn már közel egy és'tizedc. lo- :ibbá: sosem azzal ülök az író- .zlallioz, hogy ..márpedig mist erset fogok írni“. A jóinúitkoi' oltam egy író-olvasó találkozón. • hol szintén elhangzott a kérdés: logyan írom a verseimet? Őszinte leszek: nem tudtam választ ilni a kérdezőnek, s most sem idnék. Verset írni teljesen más. lint — mondjuk — esztergályoz- ■i. (Vem elég hozzá annyi, hoitv beindítom az esztergagépet, ve- zem a nyersanyagot és nekilá ok megmunkálni. Sosem tiulmn logy mikor és hogyan íródik ers. Nincs időm. s idegeim sin- -enek erre figyelni. Csak annyi izonyos. hogy az nliibbi időben gyre ritkábban és egyre ke vedd) vers kerül ki a ..toliam iT‘, bár aránylag sokat és a- inylag rendszeresen iloE'ozorn. '.lek. s lehetőleg mindig úgy i- vekszem. hogy teljes életet élve ijek. tehát a verset sem keriit- eteni el. Hogy is kei ülbelnéni. la folvlon nlánani jön) A'erseim- ipl lehál valamiképp -iz élelem rom, s életem korrigálja a ver— .A kérdés nem egészen pontos: nekem ugyanis — úgy érzem — szülőföldjeim vannak. Hogy érthetőbb legyen: Budapesten sziileltem, itt éltem ötéves koromig, Izához (Izsóhoz) köt a gyermekkorom, Ko márnóban (Komáromban) töltöttem legszebb diákéveimet, itt" a szlovák fővárosban kezdtem valójában ráe.sz- mélni a világra, s a Csallóközben, Dunajská Stredán 'Duna- szerdahelyen) leltem azzá, aki vagyok. Életem minden eddigi állomása — úgymond — újjúszi’iit engem. Egsnk helységnek, állomásnak sem köszönhetek többel vagy kevesebbet, mint a másiknak. Ismerem-e hát szülőföldjeim hagyományait, őseim múltját, é- letvitelét, kultúráját? Annyi hagyományt-« tekintek magaménak, s annyi ősöm van, hogy azt kell mondjam: igen is, nem is. Száraz tényeiben talán, úgy-abogy ismerem, teljes valóságukban holtig tanulom. • A népi kultúra s az anya- nvelv megőrzéséért elegei teszteszi teljesebbé. érvényesebbé. Hogy ítéled meg; milyen szinten beszéled-ismered az anyanyelvedet, és mit érzel. Iia róla van setleg mégis bírálat éri őket, akkor felhördülnek és megsértődnek. És teszik mindezt ahelyett, hogy tevékenyebben és alkotóbb módon vállaljanak részt kritikai gondolkodásunk életében, form.á- lásában. Nem, erre túlságosan kényelmesek. Sajnos, mindeddig o- lyan közegben éltünk, amely az ilyen légkörnek, az ilyen hangulatnak, az „uranVbátyámozó“ és ..ücsémuratnozó“ kritika (Fábry Zoltán kifejezései) eluralkodásának kedvez.ett. Lehunyva szemünket a társadalmi és gazdasági életünk más területein élő gsukorlatta vált példák felé, a- hot — szerencsére! — nagyon is nagy figyelmet fordítanak a kritikai gondolkodás kialakítására és továbbfejlesztésére. Irodalmi kulturális életünk még erre vár At. idő pedig egyre sürget: csak a kispolgári mentalitás tudja nélkülözni az egészséges kritikai szellemet, csak ogy kispolgári i- dcológda építhet értékítéletet a ..kicsi, de miénk“-féle jelszavakra. Hogy aztán hiszek-e eddigi kritikai gyakorlatunk moralitásában, gondolatgazdagságában, ő- szinteségében és tudományos megalapozottságában ? Véleményem szerint az a négy dolog olyannyira összefügg egymással, hogy ba csak az egyik is hiányzik. nélküle a másik három elveszti súlyát, értelmét, életképességéit. ♦ Mit jelent számodra az újságírás? ______________________ — .Az embert semmi sem serkentheti leginkább, mint szüntelen önvizsgálása és önbírálása. Ebben az, igyekezetében viszont fontos tájékozödási pontokként szolgálhatnak, ha a folytonosságot egy pilkinatra sem rnegsza- kítva. állandóan értékelést és megítélést nyer a tevékenysége. .Akik engem megítélnek és megbírálnak. nem vesz.cm rossz néven tőlük. Rs ha esetleg jő! értékelnek, akkor sem leszek jobb barátjuk, mint addig voltam. Sőt, jobb ember sem leszek ezáltal. Van egy elvem; gondolkodom, tehát bírálható vagyok. Azt jelenti ez, visszatérve a kérdésedre, mert mi másban keressük az újságírás lényegét, ha nem ebben, hogy mindenre, amit teszek, várom, sőt, elvárom az igaTÖTH LÄSZLÖ örökség Megyek. Havazás előtti éjszakán, havazás utáni égbolt alatt. Lófe] bezúzott két ablakában cserépvirágok: a madár csőre külön életet élő, hideg állat. Kereszt elsötétített üregeiből klnyúl a keresztre feszítettek két karja: megyek. A fűben mégsem marad lábnyomom, s a száj is hiába nyltódik, hiába zárul, nem lép be és nem távozik rajta senki se. A táj arca szikár, kemény; akár a holtaké. Ami kívülem van; ídegenség. Megyek. Bennem; ami föld, arhi haza. ünnep A tél", meszesgödör. RosszuT fűtött szobáid sarkában mélylík Ürege, halomba hányod belé megérintett dolgaid; egy fúzfaágat, egy szerető testét, egy hazát. Asztalodat leolt harcosaid ülik körül (a tenger homlokzatán félárbocra eresztve leng tépett ingük). Homlokod tele karcolással-: szemhéjad mögött az esők belemosnak egy érverésbe. — Nem vagyok eliigedett magammal. Azt hiszem, példaként és önbírálatként elég felhozni ennek a beszélgetésnek a nyelvezetét. Nagy igazsága van Zalabai- nak. amikor arról beszél, hogy költőink és íróink többsége persze, tisztelet a kivételnek! —. csak a konyhanyelv szintjén beszéli a magyar nyelvet. Hozzá való ragaszkodásomat, vele kapcsolatos érzéseimet megírtam ,a közelmúltban. # .Miért írsz verset ? — Ezt sem tudom. Nyilván a- zért, mert nem tudok fúrni, faragni és eszterga lyozni §em. És — tanítónak is, színésznek is rossz lennék. zolást va^ry cáfolatot. # Sokfélék vagyunk, sokféle i szemlélettel. Eíryhen viszont, lijry érzem, megegyezhetünk; nem gerínclelenül akarunk itthon lenni szocialista irodainuinkbao. Ezzel « 1 azt akarom kérdezni, hogy .szűki séiíosnek lartoH-e átellenőrizni, esetleg átrendezni az előttünk já] róklól kapott örökséget? / — Természetesen. Ogy érzem, hogy minden folytatá.snak, átkelésnek az átértékelés, az átrendezés az alapvető feltétele. Semmit sem tudok elvtelenül elfogadni: lényegében minden ember újrakezdi az életet, a világot. .Ami ma jó (sőt, esetekben, szükség- szeri!) volt, annak már holnapra nem kell jónak (és szükségszerűnek) lennie. Ilyen értelemben csakis a szilárd-eszmei és erkölnek-e költőink? — Nem. Sőt, pi-óza- és dráiiia- íi'óink. publicistáink sem. Nemcsak azért mert sohasem tehetnek teljesen eleget. Alapvető biá- nyossiigokkal kell itt szembenéznünk. s alapvető hiányosságokat szenvedünk. Említsek példákat? Nincs rá helyünk. Megteszem másutt, más alkalommal. De minden költő elsősorban népének kultúrájában találhat jó talajra. - minden költőnek az anyanyehe — tehát: egész anyanyelvi kultúrája — az eszköze és tárgya. Vannak azonban olyan v-ersíró- ink is, akik mindenekelőtt ipa- ro.snak tekintendők: ezek nem é- Uk. csak könnyen liasznosíthaló nyersanyagnak tekintik népűnk kultúráját és anyanyelvűnket is. Tehát: nemc.sak önmagukhoz, nem őszinték, hanem népükhöz sem. esi talajon nyugvó — meggyőzés a szükségszerű. Szzicialista társadalmunknak alkotó emberekre, s __________________nem bólogató bábokra van szűkeiig c.sak fclúlomban! —, hogy nem létezhet oly,an esehszlová9 Szerinted, ki a költő és mi # .Az idén már kétszer fogalmaztam meg télálomban — minkiai magyar író. költő, akit i.e érdekelne kriükúnk milyensége és helyzete. Mit gondolsz, miért csak félálomban gondolok kriti- káiikra — örökség nebin? —. s egyáltalán, liiszel-e eddigi kritikai gyakorlatunk morulilásában. gondolatgazdngságúhan. őszinteségében és tudományos megalapo- zot tságában ? __________ — Várj csak, menjünk sorji- banl Nem egy olyan írét ismerek a miéink közül, akit egyáltalán nem érdekel kritikánk — és általában közgondotkodiisunk — helyzete. Az ilyenek viszont tulajdonképpen a kritika létjogosultságát. szükségességét, közgondolkodást formáló erejét és hatalmát kérdőjelezik meg. Ha edulga itt, a csehszlovákiai magyar valóságban, 1976-ban? ____ — Sütő .Andrástól kérdezték meg egy interjúban, hogy mi dolgunk a világon? Válasza; úgv cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Én sem mondhatok mást: népemnek, sőt. minden embernek. ki e földön él, ez a legfon- losabb dolga. A költő — és általában a világot szüntelenül e- lőbbrc lendítő ember is — pedig az, aki ezt megteszi. • Köszönöm válaszaidat. SZIGETI Uszló Foto: Kauovits feltételes idő I Imaginär lus f<S/e äs arcképuázlat Petőfiről / mint aki visszalép arról a helyről ahová elmozdulhatott volna lova szügyébe csap és folytatja útját a vers a dal mögött dárdáján koponya-: a hold fénylik föl bogárló házaktól keletre bogárló házaktól nyugatra lova szügyébe csap: messze! messze! ahol kocsmaasztalon pihennek s halnak az istenek is messze az esti hírektől s a hajnali hírektől messze Bastille-n túl Madridon Vietnamon innen ahol tegnap valaki öklelt veti a földbe s holnap kenyeret ettek belőle s holnap szél tűz tiszta ég lett belőle
