Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-16 / 11. szám
10 »» »i* » Gál Sándor versei szülőföld / betakar szelíden sietség nélkül indul vizeivel új éggé kékül •h it ’> I kiteríti magát látásra elém menyasszony szépségét nézze a legény virágzik és terem napját növeszti ékes éjszakában magát veszejti könny és nevetés közt árad az idó jusson fejfasorként nyomomban kinő itt az árok kérdez ott szólít a híd minden rontás ellen védnek szavaid s<v . I '/r eerazával amit a madarak írnak visszafelé is olvasható külön-egű történelemkötiyuilk üreges csontjaikban velük repül jelen van minden szárnycsapásukban semmi kéz meg nem hamisíthatja fénylő igazságaik itt suhognak fejünk felett csalásaink előttük szégyeriükben elpirulnak nézem romló kezemet nehezen záródó ujjaimat az elkövesedö ízületeket s hangok nélkül kérdem megtanulunk-e írni ahogy a madarak olvashatóvá lészen-e visszafelé az életünk nezz vissza szemein a szem visszanéz századak mélye sötétlik nem szól az ének nem száll a szó nincs aki hangját fölemelje az út mentén néhány árva fa áll aszottan lombtalanul kapaszkodván e senki földjén s hűen mégis jelnek hogy a visszanéző szem ne tévedjen le az útról melyet az ősök tapostak e tájra síkságok és hegyek közé folyók partján ingoványok fölé eligazodni ezek mentén jönnek egyre sürgetőbb parancsok íratlan jelek belül fakadók nézz vissza szem nézz vissza szemem kibontja önmagát az eltékozolt történelem messzeségek árnyán ezer év magány szellő kél a folyón csillag sugarán s indul vizeivel mélységgé békül betakar szelíden ' sietség nélkül £ gyik rokongyerekünk — aki keresztapaként is tisztel — olyan állapotban zuhant be a minap a lakásunkra — fényes délelőtt —. hogy megrémisztett. — Mr történt? — invitáltam beljebb a szokatlan időben érkező, jelzaklatottnak látszó fiatalembert. Hatalmas öklét homlokához nyomva, sírással küszködve rogyott egy fotelba, majd újabb nógatásomra így szólt: — Rongy ember vagyok én... — Beszélj értelmesen, fiú — szóltam rá keményen. — Veled vagy szüléiddel történt valami? Hangosan nyögött. Láthatóan kereste a szavakat, de akkor már zavaros tekintetéből — meg más egyebekből — sejtettem, hogy jó másnapos állapotban van. — Kikkel és hol ittál? Kétségbeejtő, bárgyú szemekkel meredt rám, s mint a vulkán, tört ki belőle az önironikus vallomás. — Igazi mesterré... sőt mi több. felnőtt emberré avattak... Kiittam a kupát... Fenékig... Egy cseppig kíittam... Mert nem vagyok én sem aláhbvaló, mint a Madarász, a Gazsi a Kuli jóska meg a többiek... Még a művezetőnél sem vagyok alábbvaló.. Bírom én... Mert ezt így kell, ez a szokás... így aDávid József: j vatták a nagyapám, az apám és így avatják majd igazi szakivá vagy istenné az én fiamat is, ha lesz... Es én is elnézem majd neki. ahogy nekem is el fogja nézni az a- pán, hogy az első fizetést fel kell dobni... Feldobni és ne hülyülni, mert ez a törvény. — Hagyd abba — fojtottam el a keserű ömlést, majd megkérdeztem. —- Géza bácsi, a tanítómestered is ott volt-e? — Ott, Ott volt, de most az egyszer nem hallgattam rá. Mert én már segéd úr vagyok. Tetszik érteni? Önállóan és... és piszokul jól dolgozó karosszérialakatos... — Nyugodj meg most már — csaptam hátba a gyereket, de ő erre még keserűbben folytatta: — Hogy menjek én be holnap a munkahelyemre? Hogyan? Azt mondja meg. keresztapám? Hogy nézzek én a jó öreg mesterem szemébe? Meg a többi szakik szemébe? Mert azok ott vannak... ma is a helyükön vannak... ha szédelegve is, de ők bementek és dolgoznak... és jókat röhögnek rajtam... Es... és atyaion mondogatják: szókkereset ni kell a fiúnak. Még nincs tréningben.'.. — Na most aztán elég legyen — vetettem kemény hangon véget a kesergésnek. — Ha azért jöttél, hogy engem is meghallgass, akkor csak azt tudom mondani, hogy .sajnos, ez is tanulóidőhöz tartozott. De egy életre. Mert jól jegyezd meg, fiam, hogy nem az a legény, aki fenékig kiisz- sza a kupát, hanem akinek van ereje még időben elkerülni a mértéktelen italozást. Ha jól tudom, közvetlen munkatársaid között talán három sem akad, aki rendszeresen iszik, de Időnként „jó“ ürügyet talál az e- gész társaság arra. hogy a pohár fenekére nézzenek. — De., de hát én, az ünnepelt, hogy mehettem volna el? — Szökve. Na mindegy. Megtörtént, kész. Legyen ez egy életre szóló tanulság. Holnapra majd klalszod magad rendesen, s ezt az egy nap mulasztást majd józan becsületes munkával behozod. — jaj. de én olyan beteg vagyok, keresztapám. — Legyél is, te kutya! — Meg nagyon szégyellem magam. — Szégyelld is — mondtam, de már mosolyogva, majd megkérdeztem: — Aztán otthon voltál-e már? — Voltam — hajtotta le a fejét. — És mit mondott édesanyád? — Hát... mit mondott volna. Sirt, mert azt hitte, hogy valami baleset ért. — A pénz miatt nem neheztelt? — Meg sem kérdezte. Pergelt levest csinált savanyú káposztalével, s azt mondta, jöjjek el keresztapámhoz. — Hát apád nem mosta meg a fejed? — Ú dolgozik. De tudta. Ö tudta mi vái rám. Hát mért nem állt elém? — Mert bár rendes, szülőt tisztelő gyerek vagy, őt is félreállítottad volna az utadhól. — Lehet — ejtette le megint busa fejéi a „felavatott“ karosszérialakatos, majd invitálásomra lehúzta cipőjét, s csak úgy ruhástul dőlt a heverőre. Egy perc múlva a- ludt. Sokáig elnéztem elomló hatalmas termetét, a . szakálllól még alig borostás, lányos arcát, majd ökölbe szorított kézzel, hangosan sóhajtottam. — Hát meddig tart még rajtunk az ilyen és ehhez hasonló, az emberiségünket tipró egészségünket romboló, ostoba szokásainknak az átka?! Roy Atkins í i'' — Na találjátok ki, ki vásárolt ma nálam cigarettát? — kórclezte Fritz Faltermeier ebéd közben. Egy, kis batásszüne- tet tartott, aztán diadalittasan kibökte: — Kroll! Személyesen. — Kroll? Ki az? — kérdezte Gitta, a fiatal, szőke butuska teremtés, akit a kereskedő néhány hónappal előbb vett feleségül, hogy megszépítse öreg napjait. — Sohasem hallottam a nevét — rázta meg fejét Stefan, a karcsú egyetemi hallgató. Faltermeier unokaöccse. — Kroll? Nem az a bankrabló? — kérdezte Martha, Gitta nagynénje, aki szintén beköltözött a házba. — Nagy gangszter volt — bólogatott Faltermeier. -- Valamikor nagyon jól ismertem, de fogalmam sem volt róla, hogy ki is valójában. Eveken át mindennap bejött az üzletembe, és vásárolt egy brazil szivart. Elegánsnak, becsületesnek látszott, semmi rosszat nem gondoltam róla. Egyszer aztán azt olvastam az újságban, liogy két társával együtt kirabolt ogy bankot. Ketten megszöktek. Krollt- azonban elcsípték a rendőrök. — És akkor bekople a társait — bólogatott Martba néni, és elgondolkozva kevergette teáját. — Igen. így volti Amikor a rendőrök a másik kettőt Is elfogták, a kél gengszter fennhangon fogadkozott, hogy bosz- szút állnak Krollon. Ez Is benne volt az újságban. Az egyiket Messingernok hívták, a másiknak a nevét elfelejtettem. — Mit gondolsz, most beváltják a szavukat, végeznek vele? kérdezte Stefan. — Ne fesd az ördögöt a falra — nézett unokaöccsére Fal- tanneier. — Egyébként is, azok ketten nagyobb büntetést kaptak, még most is börtönben ülnek. Kíváncsi vagyok, eljön- -e Kroll holnap is. És eljött. Másnap is, harmadnap is, mindennap. — Jó loggell Faltermeier — köszönt, — A szokásosat. — Mindig a hárommárkás szivarból vásárolt. Ebéd közben már nem Is beszéltek Krollról, új témák merültek tel, Gitta amiatt panaszkodott, hogy napról napra drágább minden, képtelen kijönni a konyhapénzböl. Faltermeier arról példálózott, ltogy könnyű Stefannak, nyugodtan ülhet az egyetemen, van egy szorgalmas nagybátyja, aki támogatja, Egy alkalommal azonban az ebédnél ismét szóba került Kroll.-- Messingen kiszabadult — jelentette be Martha. — Olvastam az újságban. És azt is mondta, hogy bosszúi áll társán, K-li. — K? Ez csak Kroll lehet — mondta Faltermeier izgatottan. — Még csak az hiányzik, hogy a mi boltunkban lőjék le — tréfálkozott Stefan. Másnap tizenegy ófa tájban Kroll ismét vásárolt egy szivart a boltban. Faltermeier kinyitott egy fiókot. Ekkor hátul, egy sötét folyosó felöl, egy ajtó nyitódott. Rögtön utána lövés hangzott el, aztán még kettő. Faltermeier meglátta Kroll homlokán a vörös foltot. Rémülten a pult alá vetette magát. Megkönnyebbülten hallotta, hogy az ajtó becsukódik, majd csikordul a zár. Feltápászkodott, Krollhoz lépett, A gengszter halott volt. — A gyilkosságot olyasvalaki követte el, aki jól ismerte Kroll szokásait, tudta, hogy mindennap idejár szivarért — mondta a rendorfeiügyeló. — A sötét folyosón bújt meg, és a tett után könnyen el is menekülhetett.- Igen, mire körülnéztem, rég nyoma veszett — bólintott Faltermeier. -- Még szerencse, hogy a feleségem, (titta nem volt ittlion. Ebédnél ísínét együtt volt a család. Megtárgyalták az izgalmas eseményt. — A rendőrség meg van róla győződve, hogy Meissinger tette — mondta Faltermeier. — Ki más tehette volna? — mondta Gitta. — Én nem tanúskodhatok, nem láttam a tettest. — Szerencséd — mondta az unokaöccse. — Egyébként veled is végezne, neliogy elárultiasci. ' — De hát a tettes nem lehet biztos benne, ltogy láttam-e — sápadt el hirtelen Faltermeier. Percről percre nőtt a félelme, végül nem bírta tovább, felment a szobájába, és az ágy- neraüsszekrényben lázasan kutatni kezdett régi jó HP 38-as pisztolya után. Hiába forgatott azonban föl mindent, a pisztolynak bűit helye volti Faltermeier a telefonhoz rohant, és azonnal felliívta Herz- herg rendörfelügyelőt. — Megállapították már, milyen fegyverből lőtték ki a gu- lyót? — kérdezte izgatottan. — Igen. Biztosak vagyunk benne, liogy egy régi HP 38-as pisztolyból — válaszolta a felügyelő. — Akkor azonnal jöjjenek ide, sürgős az ügy — kiáltotta a kagylóba Faltermeier, aztán lóhalálában rohant vissza az e- bédlöhe. — Mindent tudok — kiáltotta az ajtóból. — Nem Meissinger vo'lt a tettes, nem egy mesterlövész, aki egyből meg gyilkolta Krollt, hanem egy kezdő, aki valójában engem akart meggyilkolni csak rosszul célzott! És aki titokban arra számított, hogy mivel Kroll melletted áll. Meissiiigert veszik gyanúba. — kapcsolt gyorsan Martba. — Körmönfont terv. — Miért nézlek így rám — sápadt el Stefan. — Remídhm, nem tiisziiek, hogy éh voltam. Miért tettem volna, — .Az ii- rökség egynegyedéért — mondta Martba éles hangon. — Ezért már érdemes gyilkolni. Én csak egy negyedrészt kapnék, Gitta' azonban a vagyon felét — mondta Stefan éles hangon. Ostobaság! Talán csak nem fogod a leleségein gyanúsítani! — kiáltott fel Faltermeier dühösen. — Magad mondtad, hogy lépéseket hallottál a folvosóró! — mondta már Stefan felháborodva. — A gyilkos tehát az udvar felöl jött. Honnan tudhatta hat, hogy Kroll éppen akkor lépett az üzletbe? Az udvarról ezt nem láthatta, az utcai szoba ablakából azonban igen. Minden szem Martba felé fordult. Az Idős asszony korfd megbnziidtoló fürgeséggel felugrott, és a szobája felé szaladt, Stefan azonban gyorsabb volt, megfogta, és viss-zavon- szolta. A rendorfelügyelö éppen akkor ért oda, néhány perccel később elő Is húzta a gyilkos fegyvert Martba matraca alól. Az idős asszony váltig tagadott volna, de (iita, a butuska, naiv Gitta , akinek mindene volt a pénz, megtört és zokogva bevallott mindent. Most együtt, ál Maahávul a böiTöncellában
