Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-16 / 11. szám

ó így a holnap elé nézni LÁNYOK A kezük mozdul, és a kisbaba feneke alá pillanatók alatt száraz pelenka kerül A kezük mozdul, és pillanatok alatt olyan virágcsokrot kötnek, hogy az kész köl­temény A kezük mozdul, és a ceruza szinte magátóí oldja meg a bonyolult egyen leteket Lányok. Áruházakban, autóbuszokban, gyárakban mosolyognak ránk. Gondta­lanok, szépek, és magabiztosan bolondftják a fiúk fejét. Kiválasztottunk közülük né,gyet- Erzsit, Évát, Marit és Adrit. EltZSl BüUik Er/.si a nrali'ilavai MDZ i.érnagjár iniinUiisa. ..Luíenecről sz.írma/a)Ui, hárum e ve dolgozütt) a gyárban. Segéd­munkásként kezdtem, de tavaly nekirugaszkodtam egy egyéve.s ' intolvamnak, hogy elvégzé-se u- ' in szakmunkásvizsgát tehessek. z nemosak a terveimet jelenti, hanem .azt is, hogy a gyárhaii I llhonra leltem, a munkámat niegszxrettem. A cérnagyár sajátos, érdekes Hágában még most három év fán is lenyűgöz néha a sok lillió cérnaszál. öt gép tartozik ozzám — a legmodernebbek —. i júsági brigádban dolgozom, i­: az, három műszakban, de már ' zt Ls megszoktam. .Anyu azt zokta mondani, hogy ha válasz,- I mom kell, akkor mindig inkább nehezebb utat válassztirn. Az i'ta is ez jár a tejemben, csak ; yakran úgy van, hogy az emboi- cm látja tisztán az ul.it, nem I ltja, melyik a könnyeid), luf­ik nehezebb. Hasznos akarok nni, úgy, mint a többi b'my it! öriilöttem. Cgy néz ki. hogy az ■ lén férjhez megyek, a fiúmmal lkat beszélgotiink a jövőnkről. ' ' is szakmunkás. u két keze iiink.ijábó! él Már etdöntötíük. hogy az esküvő után az 6 sziilei­■ él fogunk lakni, és hogy hárfini : \ érékünk lesz. . . Hál nem jú így a bolti,ip elé é/ni?“ Erz.si 22 éves, és olyan löré- ’iiy, hogy aki látja öl a gépei özütt, azt hiszi, hogy nem is n kezével. bánéin vidám önfeledt mosolyával kelti őket életre. ÉVA — Kisiskolás koromban rajzol­ni taiiiilUim. Grafikát, festészetet Az. akkori líjiiíló nénim azt mondta. Iiogy líralislavában van egy nagyon liíres iskola, és akit oda felve.sz.nek. abból biz.losan nagy míivt-sz, lesz. Tehel.siígnck tartottak, és így tormész.elcsen a ..nagyon híres" iskolába jcjent- kez.teiii. Meglepetésemre fel is vettek. — Es igazat vidl a tanitúnit- nek? — iXein. de éji már annak i- dején sem bitteiii neki. Elindul­tam ugyan egy pályán, viszont a csúcs olyan magasan van, hogy talán sohasem érem el. Igaz, Bal- gavy, Trachtová is valamikor a mi iskolánkba jártak, és ma már közismert iparművészek. .Az idén érettségizem. és furcsa mód it- gyanúgy pályát kell választanom, mint négy évvel ezgilött. Szere­tem a keramikus sz.akmát, az a- gyag illatót... Négy éven keresz­tül tóiiiiltóm. hogyan kell bánni vele. és nem szeretnék tőle meg­válni, Miért mondom mindezt? Realista vagyok, és látom, hogy nines szüksége atinyS keramikus­ra, mint amennyi kikerül az is­koliinkból. Ezt tapasztalatból mondom, inert már többen ér­deklődtünk a gyárakban — ered ményfelenül. ,\z osztályfőnököm azt ajánlotta, jelentkezjsera főis­kolára. Találtam is egy nagyon érdekes szakot a Prágai Képző művészeti Főiskolán. Ogy hívják, hogy bábszak, — Ha felvesznek akkor öt év múlva bizonyára te leszel az “!• ső esebszlovákiai magyar báb- szakértő. .. — Ha felvesznek... Vagy ö’.ven jelentkező közül tabán c ak kef ten tesznek az. iskola bajig -lói. Hál lehet itt még remélni? — Ijcliet és kell is! Most m.)r az üj Ifjúság olvasói közül is o- kan szurkolnak, hogy felvegye­nek, Különben is: jeles tanuló v.agy, még egy tanárt is zavarba liozhalsz, ha akarod. . . Kovács Évi 18 éves, a Brati- ■slavai Iparmű vészeli Szakközép- iskola ncgycdikc„s diákja, az is­kola SZlSZ-szervczelének a ve­zetőségi tagja. MARIA — Tessék, parancsol: — „Van sarkuk’* ezeknek a német harisnyanadrágoknak? — Igen, erősített a sarkuk és a lábujjakat takaró rész is. ,\z áruk 22 korona. ,. — Kérek egy pár tcrdliaris- ny.'ít! A Bratislíi)ai Kamz.ik ániliáz- lian vagviiiik. A lány, aki a puli mögül válaszolt a vevőknek, a 111 éves IcScílíkovói (perédí) Var­ga .Marika. Naponta kilométere két tesz meg a harisnyákkal kö­rülvett 3—4 négyzetméternyi ..börtönöc-kében**. Harisnya, mk- ni, kesztyű... rövidáru. Sok ki nálgatós, mosoly, rábeszélés - hamis és őszinte, ez a vevöktoi függ — szükséges ahhoz, hogy leljék a pénztár. — Most még nincs harisnya- szezon. de amint megjönnek a szép napok, várható, hogy a nők is levetik a nadrágot, amely a- latt csaknem kivétel nélkül mind­nyájan lyukas harisnyát horda­nak. Tavasszal majd nekem is több lesz a munkám, ennek tuda­tában vagyok, mégis alig várom. Nem jó érzés tótiemül állni a pult mögött, szeretem, ha sok a vásárló. Marika egy évvel ezelőtt sú­lyos betegséggel feküdt a kór­házban, utóna rokkantsági se­gélyt kapott. Életének az volt a legboldogobli pillanata, amikor az orvosok megállapították, hogy e- gibizségc.s és alkalmas könnyebb munka vég//»ére. Hihetetleiuil hangzik, de így van: hónapokig tartott míg imgfelelö munkát talált. .Az.t is vagy ölven kilo­méternyire szülőfalujától. A fon­tos azonban mégiscsak az. hogv ■Mária dolgozik, ji'il érzi magát a miinkalielyéii >')> eli'igedott. Jöj­jön hát mielőbb a szép idő, hogy sok harisnya fogyjon 1 ADRI Kétszázliiiszonliámm liatal már második éve neki szavazott bi- Zfilinat. — Az első évben bizonytalan­kodva fogadtam el az elnökséget, de amikor az idén újra választot­tak. már Indiain, hogy diáktársa­im bizalmát a munkámmal érde­meltem ki. És ez kötelez. Nenbaner Adriann.a, a Galánlai Gimnázium harmadikos diákja az iskola SZlSZ-szervezetének az el­nöke. Kérdésemre, hogy válasz­tolt-e már hivatást magabizto­san ráv.ágja: ..Tanár szzíretnék lenni !** — Kedvteléseim közé tartozik az utazás és a tánc. Iskolánknak nagyszerű esztrádcsoportja van. amelynek szólótáncosa vagyok, és a csoporttal már sok falut bejár­tunk, megannsT érdekes ember­rel ismerkedtünk meg. .Az ifjúsá­gi szervezet tagjai gyakran jön­nek utánam, .Adri adjál már va­lamilyen munkát, dulgoztii ak.i- riink. : . Ugye, milyen könnyű »V- öröm ilyen emberekkel dolgoz­ni? A kütelezelUségvállahlsaiiikoi rendszerint részletekre bontjuk, és a lehető legtöbb tagot folelős sé tesszük a teljesítésért. így tel­jesítettük legutóbbi kötelezettséa- vállal,ásunkát is; azt, hogy isko Iánk félévi tanulmányi átlaga ne haladja meg a kettő egészet. Si­került és mindnyájan nagyon boldogok voltunk. ZAC5EK Erzsébet .A szerző felvételei I----------1 A tiszta levegőért t Megboldogult gimnazista koromban azt tanultam élet­tanból, hogy az ember oxi­gént lélegzik be, és szén­dioxidot lélegzik ki. Régen volt, lehet, hogy akkor még igaz ts volt. Azóta sokat fordult a világ, és különö­sen nagyot fejlődött a tech­nika. Ma már nemigen mér ném hangoztatni az iménti állítást, mert — különösen a nagyvárosokban és ipar­telepeken — elég vegyes összetételű valamit szítsunk mellre. Ügy hívják, hogy smog. Ez az új „találmány" egy re inkább megkeseríti *az életünket. A szakemberek, ökológusok, biológusok, egészségügyi dolgozók meg­lehetősen borúlátók, és az ember legnagyobb ellenségé­nek tartják. Azt mondják, ha így megy tovább, akkor az emberiség lassan, de biz­tosan megássa a maga sírját Hacsak. . . Hacsak Idejében nem tér észhez, és nem védi gondo­sabban a természetet. Mert­hogy már az elemiben is oktatják, hogy a növényvi­lág viszont széndioxidot lé­legzik be, és oxigént bocsát ki. Lassan ébredezik a termé­szet. Virágba borulnak a fák, mtndmenannyl oxigéngyár. Csak hát mily kevés van belőlük a' nagyvárosokban! Es éppen a felismerés, a kikelet rneg az aggasztó jóslatok ürügyén jut eszem­be: mi lenné, ha összefog nánk, kicsinyek és nagyok, s tennénk valamit a várost zöld övezetek óvása érdeké­ben. Ha mindenki csak egy fát intetne el. mennyivel szebbé, egészségesebbé va­rázsolhatnánk a környeze tünket. Talán íay elháríthat­nánk a fenyegető katosztró- fá*. A második vüáahábarú óta n hússzorosára nőtt a kör­nyezet káros hatása. Eguet- len auár csuoán apró kelle metlenséget okoz a környék lakóinak, amikor kéményé­ből sűrű korom qomnliwa az éa felé. majd vtsszahuU a földre. A vüáa összes ayá- ro. autója azonban évi húsz­millió fonna szennyező anuagot áraszt szét. A tiszta leveaő nagu kincs. Már-már fizetni is kell érte. Néhány naay vi- láavárnsban — például To­kióban — automatákat állt- fottak fel. és ha valaki úov érzi. hogy fuldoklik a szennyes leveoötől, pénzért eay percia friss levegőt szívhat a génből. Ha ez tréfa lenne, akko' nagyon rossz tréfának keile ne neveznünk: Sajnqs, ez a szörnyú valóság. Uaye, te sem akarod hogy erre a sorsra jussunk? PA!,AGYI LAJOS Edit magabiztos, ügyes máz iulatokkal kihozza a megren leli ételt. Elém rakja, arcára nosolyt erőltet, izgatottan kő ■ülnéz hogy a vendégek figyel :iek e ró. majd halkan, szomo úan mondja: — Tegnapelőtt eljegyeztek 1 nővérem udvarlója. — A nővérednek udvarolt, és •éged jegyzett el? — Hát,' látod ~ Mién hagytad, miért nem 'iltakoztál hiszen neked semmi ’■őzöd hozzá?' — Anyám alcarta, és én min­dent ráhagyok. 1. Edit húszéves, pincérnO,' egy nagyvárosi harmadosztályú bo­rozóban dolgozik Középterme­tű, kerek arcú, barna falusi lány. P.-hől való és két éve él a városban. Ez az „él" itt azt jelöli, hogy délután háromtól este tizenegyig dolgozik. Mire mindent összeszámolnak, és hazabaktai a sötét, szűk utcá kon, az éjiéit ts elüti az óra. Délig alszik, megebédel, és új­ra munkába megy. Szabad szombatja nincs. Sőt, a vasár­napok ts gyakran foglaltak, ha a borozót valamilyen társaság nak kiadják. Azért minden héten akad egy-két Óra, hogy a nyolcvan kiiométerre levő P.-be haza­ruccanjon megnézi az édesany­ját és a beteg nővérét. Máskü­lönben a két év alatt nem múlt el olyan hát, hogy az édesanyja legalább egyszer ne látogatta volna meg őt. Az apja már nem él, tavasszal lesz tizen nyolc éve. hogy meghalt. — Ha este édesanyámmal meg a nővéremmel elkezdünk beszélgetni, gyakran szóba jön. hogy milyen jó lenne, ha ne künk is élne az édesapánk. Mi szeretnénk őt. bármilyen iszá kos lenne Is, de nekünk csak a sír maradi. 2. Editnek huszonnégy éves nő­vére van, Magdi, akt szintén pincérnő volt. Volt, mert tavaly egy átdolgozott nap után el­esett, megbénult, majdnem am­putálni kellett a lábát. Maga­tehetetlenné vált. Invallditásban van Editnek pedig a keze be­teg. ha vízbe nyúl, felhólyagzik a bőre. így mindkét lányra az anyjuk mossa ki a szennyest. — Ha tudnád, hogy szégyel­lem magam, hogy húszéves lé temre az anyám mos rám? Láttam a nővéremet, hogy ugyanebben a szakmában, mi­lyen következményekkel jár hat a jól végzett, becsületes munka, hiszen naponta renge­teget szalad az ember az asztalok között, hordja az enni­valót. Velem, ts megtörténhet hasonló, de nem félek, nyugodt a lelkiismeretem, mert mündig kedvesen, előzékenyen, teljes tudásommal szolgálom ki a vendéget, hogy az jól érezze magát nálunk. Nem ts volt rám semmi panasz. 3. Editről, akinek minden percét a munka és a pihenés tölti ki, a főnöke is elismerően nyilat­kozott. Nem maradt ideje fiúk­ra, a szórakozásra, de nem irigyelte a nővérét, hiszen az négy évvel idősebb nála. hogy annak már van komol” udvar lója. Azután, hogy a szerencséi lenség megtörtént Magdival, a „komoly udvarló" egyre ritkáb ban járt a házhoz. Néha egy hónapban csak egyszer, akkor is csak a jó ennivalóért meg az egy-két pohár borért, mert az anyja nagyon szívesen látta Talán hármuk közül az ötven nyolc éves anyának tetszett a legjobban a fiú. ö tartotta még a családhoz: „Ha Magdika már nem jó, ott van még a ktseb htk, az Edltke" — mondogatta. Edit persze csak hébe-hóba találkozott vele, ami annyiból állt, hogy köszöntek, és kész 4. — Az egyik este feljött értem anyu. Másnapra elkért a mun kából, hazavitt. A vonaton mondta meg. hogy miért. A fiú már otthon várt a gyűrűkkel. Pelhúzta az ujjamra. megeső költ. ettünk. Ittunk, s végül anyám azt mondta: „Az első szobában megvetettem az ágyat, ott fogtok aludni." Nem tud­tam mit mondani, hiszen még soha életemben nem aludtam fiúval, csak sírtam, de azt Is úgy, hogy anyám ne lássa. Megpróbáltam az anyjával beszélni, 0 azonban nem volt hajlandó válaszolni a kérdé­seimre. Ez Is egyfajta jelelet. Editből próbálom hát kiszed ni, hogy milyen az anyja: — Milyen az az asszony, anya, aki ilyenre kényszerűi a lányát? — Miért nem csaptál az asztalra, hogy ne szerezzen 6 neked vőlegényt, ne kény- szerítsen bele a házasságba!? — Nem szólok én soha az ő szava ellen. Elég szomorúsá got átélt már. volt már sok rossz a mi családunkban Ha ö így látja tónak. így lesz jó, hadd legyen egy kicsit boldog, hadd örüljön a lánya esküvő­iének. 5. Túl jó szíved van, EditI Ennyire nem szabadna elhagy­nod magad' Egy elrontott élet lehet az ára. Póruljárhatszl Azt mondod, hogy anyád végre bol­dog lesz. Lehet, az eljegyzés meg a lakodalom napján. Es utána? Amikor valójában még csak ismergetnl kezditek egy mást? Akkor majd jönnek a problémák, vajon tetszeiek-e egymásnak. Elviselitek-e egy­más hóbortjait, egyeilk-e majd érzelmi világotok? Lehet. Igen. de ennek olyan kicsi a való szinűsége, hogy ne is beszél tünk róla. Es mit szól a nővé red, akinek így is elég a maga baja? Neki ts örömet akarsz szerezni azzal, hogy a fiújával a volt udvarlójával. te fogsz a szomszéd szobában aludni? S azért, amiért ö csökkent munkaképességű, már félre- löknivaló? Bizonyára egyre előbbre lép majd a tudatában a kisemmizett ség, a betegség „le­alacsonyító" érzete. Jó, ha bele nem őrül. Es az anyád akkor is boldog lesz majd, ha emiatt a férjeddel és a nővéreddel napirenden lesznek a torzsal­kodások, viták meg ki tudja, mi minden? Hát a gyereketek? Ml lesz belőle, ha ilyen körül­mények között nő fel? Erre még nem gondoltál? 6. Edittel az asztalnál nem soká tudok beszélgetni, márts megy tovább, könnyes szemmel sza lad a konyhába. Még monda nám neki, de már csak annyit hallhat belőle, hogy: ..Hé, Edit'. . . . . itt nemcsak a te önfelál­dozásodról van szó, nemcsak a te sokat elbíró jO szívedről, hanem a körülötted lévő embe­rekről, akik a te gyengesége­dén évek mftlva lakóinak. Sza­kíts már végre te a faludban uralkodó erkölcstelen „erköl­csi" normákkal, a múlt lehúz.d örökségével, azzal, hogy az anya választja ki a lányánoJ: a jövendőbelijét! Mert te, te leszel a legszenvedöbb alanya ennek a lealacsonyító játszmá­nak, terajtad csattan az ostor. Hát nem érzed még a történtek súlyát? Hé, EditI Ébredj már felt 7. Néhány nap múlva újra el­mentem utána a munkahelyére. Letört volt. szomorú. Beszélget­tünk. Ojra itt volt az anyja, hogv ..menörvendeztesse" „Editkém, .szép nőnapi alán- dékot készítek neked. Hetedi­kére tűztük kt az eljegyzést. Örülsz, ugye? Ilyen szép ajándéknak, ilyen gondos anyának valőbbn csak örülni lehet, ugye, Edit? Vagy mégsem? . Zolezer János

Next

/
Thumbnails
Contents