Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-19 / 34. szám
9 MIHAIL SOLOHOV A SIBALOK-FIÓKA — Müveit asszony vagy, még pápaszemet Is hordasz, hogy nem tudod megérteni.,. Merre legyek el vele? A különítményünk jó negyven versztnyi- r# állomásozik Innen. Gyalog jöttem idáig, a karomon hoztam. Nézd meg, csupa hólyag a talparh. Te vagy a gyermekház felelőse? Te vagy. No, akkor fogadd be a gyermeket! Aszondod, nincs hely? jó, de magyarázd meg akkor, mit kezdjek 'most vele? Elég szenvedésen keresztülmentem érte, torkig vagyok büval-bánattal, miatta... Merthogy az enyém, az én fiókám ez a fiúcska.,. Alig töltötte be az egy észtén dót, anyja meg nincs. Furcsa története van annak az asszonynak. Hogy elmondhatom- e? El én, miért ne? Tavalyelőtt büntető században voltam gépfegyveres. A felső-doni sztanyicákban Ignatyev bandáját hajku- rásztuk akkoriban. Vonulunk ki egy szép napon az egyik tanyáról. Körülöttünk a kopár sztyepp és a nyuvnsztó forróság. Jómagam tacsankán haladtam legelöl. Elhagytunk egy dombot, s az erdő felé kezdtünk ereszkedni, mikor mit látok? A közeli halmon mintha fehérnép feküdne. Rávágok a lovakra, s arra fordulok. Jól láttam: asszony terpeszkedett a földön. Képesfelével az égnek, s a szoknya a feje búbjáig felhúzva. Leugrok a kocsiról, s nézem.. Él a fehérnép... Szuszog... Karddal szétfeszítettem az állkapcsát, s a kulacsból vizet loccsintottam a szájába, mire egészen magához tért. Ekkorra mér odaért a század többi kozákja is. Vallatni kezdték. Ki fajta vagy, s miért fekszel ilyen szégyentelen módon az út mentén? Alig tudott megszólalni. Nagy nehezen kiszedtük belőle, hogy Asztrahány mellöl egy banda hurcolta el magával. Megerőszakolták, s ahogy ez már ilyenkor szokás, itt iMgyták az út közepén ___ Mondom a többieknek; — Testvérek, engedjétek meg; úgy Is mint a banditák áldozatát, felvegyem a kocsira. Felmorajlott erre a század; — Vegyed, SibalokI Sokat kibír az asz- szonyfajta, kiheveri valahogy ezt is, akkor aztán döntünk felőle. S mit gondolsz? Ki nem állhattam soha a pendelyszagot, de ezt a szerencsétlent megsajnáltam, s nyomorúságomra magamhoz vettem. A fehérnép talpraáJlt, hozzánk szokott. Hol az tngeket-gatyákat mosta, hol valamelyik kozák nadrágjára vetett foltot. Egyszóval az asszony! teendőkben amolyan gondozónk lett. Hanem azért valahogy res- telltük, hogy a században asszony forgo- lődík. A százados morgolódott. — Rúgjátok ülepen a ríngyöt, s tegyétek ki a szőrét! Én meg sajnáltam a szerencsétlent, szakadt meg a szívem. Megpróbáltam rábes2él- nl: — Szedd a sátorfádat. Darja. amíg jól van dolgod. Még kinéz magának valamelyik bolond golyó, s aztán bőghetsz. ö meg sírni, rimánkodni kezdett: —Lőjetek agyon, ha úgy tetszik, jő kozákok, de én mellőletek el nemmozdulok! Nem sokkal ezután elesett a kocsisom. .Az asszony elém állt: — Bízd rám a kocsisságot. Értek úgy a lovakhoz, mint más. Odaadtam a gyeplőt. — Ide hallgass — mondtam —, hogyha harc közben meg nem tudod egy-kettőre fordítani a tacsankát, feküdj le az út közepére, s add ki a lelkedet. Különben én ütlek agyon. S Darja kocsiskodni kezdett. De úgy, hogy még az öregebb kozákoknak Is tétva maradt a szája... Asszony ide, as.szony oda, de a lóval úgy bánt, hogy akármelyik férfinak is becsületére vált volna Nemegyszer megtörtént, lőállásbán olyant fordított a kocsin, hogy a lovak két lábra ágaskodtak. Az idő telt — ml mindig együtt... Összegabalyodtunk. S ahogy már lenni szokott, a fehérnép megesett. Nem először szenvedett az asszony férfiembertől. Ilyen- féleképpen nyolc hónapig kergettük a bandát. A századbeli kozákok mind gyakrabban vigyorogtak a szemembe: — Veszed-e észre, Sibalok, milyen ke rekre hízott a kocsisod a katonakoszton? Maholnap a bakon sem fér el... Ekkor történt meg a baj, a lőszer elfogyott, utánpótlás sehol sem mutatkozott. A banda a falu egyik végében gazdáskodott, mi a másikban. A falubeliek előtt erősen titokban tartottuk, hogy lőszerünk egy falás sincs. Hanem áruló volt közöttünk. Éjféltájt őrségben álltam, egyszer csak hallom: dübörög a föld. Mint a szélvész rontott ránk a banda. Látszott, hogy be akarnak keríteni. Támadtak a gazok, s szemmel láthatóan minden óvakodás nélkül. Még arra is vétemedtek, hogy átkiabáljanak: — No, vörös kozákok, tölténytelen jóma darak. adjátok meg magatokat! Mert ha nem, besarvalunk, mint a káposztát! S be Is sarvaltak. Ügy közénk csaptak, úgy megkergettek, hogy most lál.szott meg igazán, kinek' jobb a lova. Reggel felé ősz szeverődtünk egy erdőben, a falutól úgy tizenöt versztnyire. A század fele hiányzott a számvetésnél. Egyik része eltűnt valamer re, a másikat leötdösték. Elfogott a búbá nat. élni sem volt kedvem. Ekkor jöttek rá a fájdalmak Darjára. Egész éjjel lovon ült. teljesen kiment a formájából, még a? arca Is befeketedett. Látom, egyszer csak otthagyja 8 táborhelyet, s indul aT sűrűség felé. Megértettem, miről van szó. és utá- naléptem. Txtvänszorgott a szajradiékba, a vihardöntötte fák közé. Ráakadt egy vízmosásra, ahol mint a nőstény farkas, száraz levelekkel vackot Mlelt kl magának. Előbb arccal lefelé feküdt, később a hátára fordult. Valamit motyogott, majd szülni kezdett, én meg ültem a bokorban mozdulatlanul, néztem az ágak közül. Nyögött, nyög- décselt egy darabig, aztán kiáltozásba fogott, miközben csurogtak a könnyei zöldre vált orcáján. Kidülledt szemekkel erőlködött a szerencsétlen, s rángatózott, mintha a hideg lelte volna. Nem férfinak való látvány ez. Nézem, s látom, nem tud szülni a fehérnép, belepusztul’. Kiugrottam a bokorból. odaszaladtam hozzá, megértettem, valamiképpen segíteni kell rajta. Lehajoltam hozzá, feltörtem az Ingem ujjá't. Olyan gyengeség vett egyszerre erőt rajtam, hogy beleizzadtam. Előfordult, embert kellett ölnöm, s nem féltem, most meg borsőzott a hátami Forgolödok körülötte, ö abbahagyla ^ kiabálást, s egyszer csak ilyen oktondi- -sággal rukkol elő; — Tudod-e, Jasa, ki adta tudtára a bandának, hogy nincs töltényünk? — s néz rám nagy komolyan. — KI? — Én. — Megvesztél, te ostoba! Éppen most jött rád a bolondőra? Fogd be a szádi Be ö csak mondja a magáét; — A halálé vagyok én már Jasa. Hadd valljam be, mit tettem... Nem í.s gondolod, milyen kígyót melengettél a‘ szíveden, — No valljad akkor — mondom —, vinne el az ördög. És 6 mindennel kipakolt. Beszélt, s közben verte fejét a földhöz. — Magamtól mentem a bandába — mondta. — Ignatyevnek, a vezérnek voltam a szeretője... Most egy éve a századotokba küldtek, hogy kémkedjek nekik, én meg. hogy becsapjalak, úgy tettem, mintha megerőszakoltak volna... Meghalok, különben az egész századot kipusztítottam volna... A szívem forrni kezdett a méregtől, nem álltam meg s belerúgtam a csizmámmal. Kicsordult a vér a szája szélén. Ekkor újra elfogták a fájdalmak, és egyszer csak látom — a lába között a gyermek.., Fekszik ott nedvesen s hánykolódik, mint a kicsi nyúl a róka szájában... Darja meg kacag Is és sír Is egyszerre, mind a lábam körül csúszkál, át akarja ölelni a térdemet ... Megfordultam és visszaindultam a tisztásra. Megérkeztem és mondom a századnak, ez és ez történt, testvérek ... Nagy kacajra gerjedtek a kozákok. Először fel akartak aprítani, de meggondolták magukat: - . — A te szíved esett meg rajta annak I- dejón, Sibalok, te végezz most vele, s a kölykével, különben szecskába vágunk. Térdre estem előttük: — Testvérek! Megölöm én az asszonyt, s nem félelemből, hanem a lelkiismereteni parancsára, azokért az elvtárs-testvérekért, akik az ő árulása miatt lelték halálukat. De könyörüljetek meg a gyermeken, ö csak félrészben a Darjáé, a többi fele az enyém, az én fiókám a gyermek, hagyjátok meg az életét. Nektek van feleségetek, gyermeketek, nekem rajta kívül senkim a világon. Megkövettem a századot, a földet Is megcsókoltam. Megesett a szivük rajtam, s azt mondták; — Na jól Hadd nőjön a fiókád, s hadd legyen belőle olyan jó géppuskés, mint te, Sibalok. Hanem a fehérnéppel, azzal végezz! Rohanok Darjához. Már rendbe jött, ült, és a karján tartotta a gyermeket. Mondom neki; , •— Nem enj^edem. hogy a mejjedre vedd a gyermeket. Ha már Ilyen keserű sorsra született, ne Ismerte meg az anyatejet. Téged meg. parJa, me.g kell öljelek, azért, mert ellene vagy a szovjethatalmutiknak. 411] háttal a gödörhöz! — jasa, s a gyermik? A te magzatod. Ha megölsz,', elnusztul. Engedd meg. hogy felneveljem, akkor aztán megölhetsz, nem bánom ... — Nem lehet — mondom én —a század szigorúan megparancsolta; életben ne hagyjalak. A .gyermek miatt meg ne búsulj. Kancateijel fogom etetni, de elpusztulni úgvsem hagyom. Két lépést hátraléDtera, levettem a vál- lamról a puskát, ő átkarolta a lábamat, s a csizmámat kezdte csókolgatni... Dolgom végeztével, anélkül, *hogy hátranéztem volna, visszamentem a tisztásra. .A kezem remegett, a lábaim .rogyadoztak, és a gyermek, a nedves, meztelen gyermek csúszott ki a kezemből... öt nap múlva ugyanott vonultunk vlsz- sza. Azon a helyen, az erdő felett varjúfel- leg keringett. Hogy mennyi vesződésben volt részem azért a gyermekért, azt csak én tudom. — Ragadd meg a lábát, s kend a kerékhez! Mért kínlódsz vele annyit, Sibalok? — mondogatták a kozákok. Én meg szivszakadásig sajnáltam a kicsi gazembert. Gondoltam: „Hadd éljen. Ha majd az apjának belikasztják az oldalát, hadd védelmezze a szovjethatalmat. így mégiscsak emlékezni fognak Jakob Siba- Jokra, nem veszek el nyomtailanul, mint az 'títs¥Bli burján. Utódot hagyok magam után.“ Eleinte, akár hiszed, akár nem, drága jó asszonyság, könnyeket sírtam miatta, pedig nem szokásom az ilyesmi. A .század e- gytk kancája megcslkózott, a csikót lelőttük, a tejet a gyermeknek adtuk'. Nem a- karta először elvenni a cuclit, szomorko- dott, aztán megszokta. S nem szopott rosz- szabbul belőle, mint más gyermek az anyja csecséből. Inget neki a gatyámból varrtam. Most egy kicsit kinőtte ugyan, de nem baj, valamit majd kitalálunk ... Szóval, most gondold csak meg: hova mehetnék vele? Aszondod, kicsike még? De annál életrevalóbb, látnád csak, hogy követelőzik a hasáért. Fogadd be csak bátrául Befogadod? ... Hát akkor köszönöm, jó asz- szony.. .1 Én meg, hogy szétvertük a Fomin bandáját, elszaladok ide, megnézem. — Szervusz, te fiú, te Slbalok-fiókal Nőj nagyra... Huh, kutyaházlja! A szakálla- raat ránclgálod? Hát ezért gondoztalak? A- zért dajkáltalak, hogy még verekedni kezdj a végén? No, gyere, hadd nyomjak egy csókot búcsúzóul a kobakodra... — Ne aggódjék, Jó asszonyság, nem fog 6 bőgnil Ne-e-eral Bolsevik csemete ez. Megmondom, ahogy van: harapni ugyan harap, de könnyet a szemében soha meg nem látsz. —it<j— jorditáfa Foto; KDRÜCZ SÁNDOR CSONTOS VILMOS VERSEI Tátrai dalok Régi Tágyetn, hogy láaMlák, Teljesült, Szívverésem bérced alatt Csendeaült. nialodtél tészegalten, S részegen karodba dűltem. Vén fenyőid ráOi hajolve Öleltek, S örömkönnyet sfrt karodban A gyermek. Aid enyja azemén látja; Mindig hűségesen Tát^a. M Kitakartad örvényeid Rejtekét, Varázsodon nem fogott a Gyengeség. Vezettél fel, egyre feljebb Szépségeddel hogy beteljek. jóllakattad szemem, satvem; Elmegyek. Emlékként megammel viszem . Fenyvesed. Képét 8 lelkem falára Akasztom, A feledés nehogy rája Havazzon. Pataki Tibor: REGGEL Akinek virág van a a2emén Aleinek virág van a számén, — ügy mondtad, azt kereseti Es eiindultáL — egy regény Kezdődött akkor — veled. Liliom nyílását lestem. Te vártád tüzvirágra. Mely ott ég a férftszámöén, Leszakítófát várva. S amikor egymáshoz értünk, Ért a nagy meglepetés: Virágos szemekkel néztünk, S lett csókás virágszédés. Diimyeszedés Be szép nyáron az ébiedés; . Üzen a föld. fényt küld értem. — Ma úgy üzent: dlrniyeszedés Örösnében lehet részem. S ballagok, néhány fiatal Lány, fiú mögöttem jönnék. Utolérnék, lám — mlharaár. És vidáman rám köszönnék. • Ahol megyünk, a hereföld Szélén új kazal, magáról Álmodva áU — rákünyökölt Pihenni az elevátor. Innét csupán néhány lépés ■A dinnyeföld — a nap már rágvog. Csillan keíüemben a kés — és Egy jó falatba harapok. Gurulnak a-rtán kerekre Hízva a lomha görögök. Az érkező szekerekre Míg felrakom, szinte nyögök, Mert kosaramban nyolc Iftlós S négy darab is püposodlk, — Jaj. egy leesik és piros Vére a földön saStfolyfk. Ojabb csoport Jön — gyerekek, — A szünidő pont erre i6 —, Brigád ez. no meg kereset, S afféle dínnyokéstoló. Kezűkből gyákran leesik Egy görög — és ketté reped, össasfutnak, szeieteltk, — Van. ki nyög: már ném ehetek.
