Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-19 / 34. szám
8 Uj-----1 George Lang- dawn KUTYAHISTÓRIA Tom Dolone, a dét«ktív közvetlen szomszédunk. 0 lőtt át tehát elsőnek, amikor Mary lelfedeztc, hogy Tweeny bölcsője üres. Lélekszakadva rohant hozzánk, amint Mary áttélefo- nál't neki. Éppen ho,gy csak hazaért az éjszakai ügyeletről, de frissnek és üdének látszott. Hátratolta a homlokán a kalapot, és felhívta a rendöráHomást. Mary ott topoi-gott mellette, amíg magva rázta a telefonba, ho-gy elraboltak egy héthónapos csecsemőt. ■ — Körülnézek egy kicsit miközben a többiekre várok — mondta Tniü. — Mindjárt itt lesznek. Dec nem ugatott? — A. dehogy? Meg se moccant. Olyan öreg szegény, valósággal béna már. .é lépcsőn se tud tö'l'kapaszkod- ni. — De azért még mindig jó kutya, ugye? — Tom odalépett hozzám, és jól belém markolt. Fájt a szorítása. A reumától nagyon érzékeny vagyok. Később, miközben Tom barátai kibe mászkáltak, egyfolytában szaglásztam. Égy különös. Ismeretlen szag állandóan ott voU az orromban. ■Aztán leköltöztek az emeletről a nappaliba. — Gyanakszik valakire, Mrs Palmer? Van ellensége? — kérdezte az egyik. — Dehogy van! — Hol a férje? — Úton. Ugyanis, tengerésztiszt. — K! lakik még a házban? — Yvonne, a francia lány, a-kí pár hete jött hozzánk, az anyám. Tweeny és Dec — itt rám mutatott. — .A reumás \-én Icutya. Fgy másik is bekapcsolódott a beszélgetési»: — Hol van az a lány? — Fönt, a szobájában. Már kisírta mind a két szemét. — Denny — parancsolt rá a főnök az egyik fiatal nyomozőra —. ere-ftt. szárítsd fel a könnyeit, és próbáid ki a francia tudásod. Egyébként — fordirtt ismét Maryhoz — mire számítbat a rabló? ~ Gondolom, pénzre, mett nemrégiben szép összesét örököltünk a •nagybácsimtől. — Ki tud erről? — A Gazette minden olv!\sója — vágott kiizhe az öre.g gazdaasszo óvom. — Benne volt Marv és Tweenv képe. — Ha váltságdíiat akar, hamarosan jelentkezni fos. Mindjárt ráál- lunk a telefonra. Közben Daimv lelőtt az emeletről. — Nos? — fordult hozzá a főnöke. — ^zt mondja, náluk már kihozták volna az Idomított kutyákat. — Nem ross-z ötletl Úgy Is van, azonnal kérek rendönkutyát. Ekkor dr. Brendon rontott be a házba. — Szóval Igaz! Tweeoyt elrabolták! Éppen most ka.ptam telefonhívást... — Kitől? — Nő volt. Azt mondta. Tweeny jől van. Engem bízott meg, hogy mondjam meg: rövidesen közölni fogja, mennyit követel, és hová kell vinni a pénzl. — Értem — mondta a detektív. — Szóval önt választotta összekötőnek. — Ogv látszik — vála.szolt a doktor. — És ha hív, mit mondjak? — Vegye fel az üzenetet. — De hogy fogjuk megtudni, hogy ö az Igazi rabló? — Majd csak me.gtudjuk vűiahogy... — Ne kérjek valamiféle bizonyítékot? A ruhácskáját vagy valamit. A beszélgetést motorzaj szakította félbe. Megérkezett a rendőrkutya. Nagyon szép' kutya volt. .Ammt megérezte a szagomat, odajött hozzám farkcsóválva. A gazdája ©Irán- cigálta. S most megint megcsapta az orrom az a különös szag. Dr. Brendon me.g kerül te az asztali, és közelebb jött az én fotelomhoz. Talán fél 'a rendőrkutyától? ,A következő pillanatban mindent tisztán láttam. Megismertem azt a szagot, és azt Is megértettem, ho.gy <lr. Brendon miért emlo.getle Tweeny ruhácskáját. Az a süket rendörkutya meg csak csóválja a farkát, és engem bámul. N'^ volt veszte.getnl való Időm. Tudván tudtam, hogy mire Mary a gyerek takarójával visszaér, dr. Brendon már kereket old. Akár kínoz a------------------------\-------------------------;-----------------------------------reuma, akár nem, muszáj cseleked nem. Nagy nehezen feltá^szkodtam, és akcióba léptetn. Mégpedig erélyeséül. Ma.jd meggebedtem a fájdalomtól, de hát nem volt más hátra. Elrugaszkodtam. — Dec, ereszd el a doktort! — kiáltott rám Mary. A doktor meg egyre csak erőlködött, hogy vala-mikép- pen kiszabadítsa a kabétja ujját a togadin közül. Dó én nem ereszteUem el, Cibál- tam, ránclgálta-m, nem törődtem vele, hogy üt-ver. Aztán végre az a süket rendőarku- tya Is észbe kapott. Rávetette magát d doktorra és ledöntötte. Le-föl hemperegtünk a padlón, de én csak szorítottam a kabát ujját. — Doktoirkám, engedje már meg, hogy belenézzünk a zsebeibe — szólalt meg az egyik detektív. S hiába vonakodott dr. Brendon, nem volt más választása. A detektív beienyúU a kabátz.sebébe és egy cipellőt húzott elő.-A doktort közrefogták: — Hol a gyerek?! — .A kocsimban. Hátul, a csomagtartóban. .A kisiető prvQs csakhamar eszmé létre térítette Twéenyt. Dr. Brendon ugyanis altatót adott nokl. Annak volt olyan különös szaga, amit állandóan az orromban éiertem. —Dec —; simogatott meg Mary —, te vagy a legaranyosabb kutya a világon. Most nemcsak a reuma gyötört — a dulakodástól, az ütésektől, .a hempergéstől minden tagom sajgott. Mary vadonatúj puha párnát tett a fotelomba," és nagyon óvatosan, gyengéden elhelvezett rajta. ÍF,: -SZ-) . VdiüTiÄ; nemrég grrűl jolgt a vita, hogy nyissanak-e városunkban éjlell mulatót. Egyesek ugydnls azt álUtoííák, hogy éjjel aludni kell és fiem koktélokat, iszogatni, jnßsok viszont annak a, meggyőződésüknek ■ adtak hangot, hogy városunk még 'nem nőtt föl egy éjjeli mulatóhoz. A többség a- zonban megszavazta. Az új éjjeli szórakozóhely felelős veze- tófévé engem neveztek kL Megvallom Őszintén, a fejem Mbjáig voltam munkával. Először Is helyiségeket kéllétt-sze- reznem. aztán megfelelő berendezésről, személyzetről és dr^zállitásróL ' kMnom-. A .sitjtó’leecifís^éveh felhívtam városunk lakosainak a figyelmét a megnyíló új, kulturált, éjjeli szórakozóhelyre. A megnyitás napján hatalmas tömeg sorakozott az ajtó elölt, leállt az autóforgalom, a sofőrök idegesen tülköltek. Az Idegesség egyre fokozódott. Valakit a földre tapostak. Kijött a rendőrség és az orvosi ügyelet. Megjelentek a tűzoltók is. Elérkezett a megnyitás pillanata. Hát mit nem látok? Vo- logya bátyuska, a portás, különben, hatalmas darab ember, a falhoz lapulva lassan közeledik felém. Reszket, mint a nyárfalevél. — Nyisd ki az ajtót! — parancsolok rá. — Hogy nyissam ki?l — mondja kétségbeesetten és tgy folytatja —, hiszen agyontaposnak. Nem marad belőlem semmi, galambocskám. Előbb ^beszéljen a fejükkel! Nem vált más választásom, kimentem a hátsó bejáraton, és beszédet intéztem a várakozókhoz: — Barátaim, kérem önöket, viselkedjenek öntudatosan. A- hogy így elnézem, valami ezren lehetnek, mi azonban csak huszonnyolcuknak tudunk helyet 'biztosítani. Szíveskedjenek hat a soraikból kiválasztani azt fi, husíorinyflc embert, akinek b ■ ^fnagyM) szüksége van arra, hogy a mi üzemünket meglátogassa. Erre óriási hangzavar támadt. Körülvettek. Az egyik azt üvöltözte, hogy álmatlanságban szenved, a másik meg, hogy a szigorú diétától éjszaka nem tud aludni. A harmadik azt állította, hogy odahaza .kedves" vendégek várják. Szóval, mindenki fújta a magáét. Éreztem, hogy elvesztem a nyugalmamat és józan ítélöké- pességetnet. A földre zuhantam. Hirtelen egy hatalmas termetű férfi törtet oda hozzám és felsegít á’földről. — Figyelj ide, galambocskám — mondja —, itt van velem szolgálati úton a munka- csoportom, és a számuk pont annyi, mint amennyi emberre neked szükséged van. Nekünk nagyon jól Jönne a dolog, már csaic azért is, mert minden szálloda fogialt. Csak nem hagyod, hogy a parkban, a kőpadokon várjuk meg a reggelt? Engedj be bennünket a kávéházba, és ott éjszakázunk. Mégiscsak jobb. ha tető van az ember feje fölött. — Hányán vannak? — kérdem. — Velem együtt huszonnyolcán. — Nagyszerű — mondom. — Ezzel a kérdés meg van oldva. Beengedem őket a hátsó ajtón. A jőbaifitat ajtajába pedig kiakasztoítam a .foglalt" táblát. Az ajtó előtt állók törne ge lassan ritkulni kezdett. A telefonok azonban még sokáig csörögtek, de ki törődött velük?! A férfi munkacsoportja közben nekivetközöti, még a csíz máikat is begdták a ruhatárba. Így zokniban ülnek a kis asztalkáknál és vígan lustálkodnak. A felszolgálónök gyorsan, zökkenőmentesen szolgálják ki őket. . — Nos? — fordulok első vendégeinkhez. — Hogy érzik magukat nálunk? — Nagyon jól — felel a többiek helyett is a csoportvezető, és még hozzáteszi —, és nagyon kellemes is itt. Kár, hogy a csomagjainkat nem tudjuk hová tenni, s itt lábatlan- kodnak. — Nézze, ruhatárunk van — magyarázom —, de kofferek megőrzésével igazán nem számoltunk. Talán az én dolgozószobám megjelelne a célnak. Megjelelt. Az irodám telelett kofferrel. Aztán újra visszaültek a helyükre, és iddog'áltak. A kávéházban halk zene ömlött szét. Egy pár táncra is kerekedett. Minden rendben is lelt volna, ha... Ha nem akadnának minden társaságban olyanok, a- kik előbb-utóbb elkezdenek ási- tozni. Eleinte persze csak titokban, de később már nyíltan és szemérmetlenül. ~ Mi az, csak nem unatkoznak? — kérdem nyugtalanul. — Hát az igazat megvallva — magyarázza a csoportvezető fáradtak vagyunk. Tudod, egész nap úton... Nem csoda, hogy elálmosodtak. Es holnap hétre kelnünk kell. Meg az á- rak is nagyon magasak, nem futja a diétából. Inkább lefekszünk. Tényleg, gondoltak itt valami fekuöalkalmatosságok- kal?... — Nem, azzal nem számoljunk — felelem. — Semmi baj! A legtöbbünknek van jelfújhatós gumimatraca. Segítünk magunkon. Te, galambocskám, a személyzettel együtt nyugodtan haza is mehetsz aludni. Elboldogulunk mi magunk is. A munkacsoport egy teljes hetet töltött a mi éjiéit mulatónkban. Végül az ágyaknak is találtunk helyet. A konyhát zuhanyozóvá alakítottuk, az abroszokból pedig lepedőket varr- ■tunk. A televíziót is elhoztam nekik hazulról. Szépen, nyugodtan éltek itt. Vologya apó reggel ébresztette őket, hogy véletlenül el ne aludjanak. Esténként elbeszélgettek, vitatkoztak az életről. Könnyes szemmel búcsúztak tőlünk. I- gaz, utánuk mindjárt egy u- gyanolyan csoport futott'be. A felszoigálónöket fokozatosan elengedtük, s helyettük szobalányokat vettünk fel. Végül egy adminisztrációs munkaerőt is alkalmaznunk kellett. A szolgála,ti úton lévők egyre gyakrabban álltak meg nálunk. Sőt, már külföldi turistákat is ajánlottak elszállásolásra. Mostanában az a !iir járja, hogy ideje lenne már valahol a környéken egy éjjeli kávéházat nyitni. —tő— fordítása • „CSÖND 1975“: Verseiben egyelőre a külsőségeket fogalmazza meg, s ez még ■kevés. Hiányzik belöUik az egyéni látás, az eredeti, jsegismételhetetlen gondolat, élmény. Egy példa: „Fáradt arcomon többé már nőm látsz sima utakat / Hisz az élet ekáje rég szántotta azt / Arcom a végtelen messzeségbe süppedt ! Mel3tböl többé már nincs visszaút / Csak hatál ás gyötrelem." Több logikai fegyelmet a vcrsépfté.sben. Várjuk újabb jelentkezését. • „Ralienla mentő“; Ve-- sel — bár itt ott még meg- bicsa-klik a hangja — meglepő érettségre vallanak. Kérjük, küldj^ be többet, s mellékeljen rövid életrajzot és fényképet Is hozzájuk, hogy alkalomadtán bemutathassuk oivasólnknak. -Addig is olvasna el biztatásként ..Nézz rám“ címii \>ersét; „Túlléptünk a csend földjein, ahol a búzs s nyugalom csírázott. : Vonatra UltUnk vagy hajóra szálltunk. ' és nagyon messzirS vetődtünk. ' Szigetel kerestünk, s mire megleltük, megszűntek a földön z szívünkben ' e csodák s a nyarak. Szemedben < van még valami megfoghatatlan: egy titkos fénysugár nekem, remény. ' Nézz rám. hogy énekelni tudjakl“ Várjuk verseit! • „Csallóköz“: Mint leve- ■éböl kiderül, halálra sértettük jó szándékú javftá- .sainkkai. Nos. mostani ver- =0 néhány sorát eredetiben közöluik; ,.nvár van ' s a fák váelagiain gubbaszt a hó és egyre hull ' elaltat szánkók siklanak belém ' csillogó szőrű pej nyerítését ' visszhangozza fejem odva,“ stb. Hát bizony az odvakat be kellene tömni.,, • ,,Gondolatok“: Gondolatai bizony kissé még zavarosak, s Igv nem is tud- 1a őket verssé gyűrni. Né feledle, a vers, a Ura kénes beszéd, s amit kénnel kUe- jezhet, ne írja körül öt kör- mmidatban. „Szó sohasem mondhat annyit, mint a se|- tclom.“ Tanuljon, s Idővel jelentkezzék újral Válaszok Darabokra törted a szívemet jeligére: Ne haragudj, de én a te helyedben nem fordultam volna .senkihez tanácsért. Nem tudom, hogy gondolkodhatsz olyan naivan! Nem i.smered a mai srácokat. Az a fiú, aki az első estén azt akarja, hogy az övé legyen a lány, nem szerelemből teszi, hanem csak una lomból. Ha egy fiú ószintén közeledik egy lányhoz, Is úgy érzi, komolyan tudna vele járni, vigyáz a lány tisztaságára, és nem kivánja tóla, hogy az első este az övé legyen. Tudom, rosszulesnek majd szavaim, de hidd el, ha engedsz is kérésének, sem viselkedett vol na másképp. Elérte volna célját, te pedig még jobban szégyellenéd magad önmagad előtt. Bizonyára sokat sírtál a fiú után. Először én is így voltam. Három éjsza kát nem aludtam, nem érdekelt semmi, csak rágondoltam. Most már tudom, hogy nem érdemes egy fiú után sírni. Ogy, mint engem, téged is megvigasztal majd •gy másik, járj szórakozni, és ne légy rögtön szerelmes. Arra törekedj, hogy te kerülj ki győztesen az ese ményekből. Befejezésül: nem csak te küzdést a leveledben felvetett problémával. A mai fiúk nem töröd nek, nem akarnak törődni egy ilyen este következményeivel. Mások az érzelmeik, mint a lányoké. A legtöbbnél egyetlen este véget ér a szerelem, s fittyet hánynak a lány érzelmeire. Jelige: Ilyenek vagytok, ti inai srácok Fiú vagyok, de elítélem az olyan fiúkat, akik néhány tánc után olyan kéré.ssel állnak elő, mint nálad is. Ne bántson az a gondolat, hogy ha akkor az övé lettél volna, másodszor nem viselkedett volna oly csúnyán veled. Sőt, másodszor már meg sem ismer, ha mégis, csupán azért, hogy még jobban kihasználjon. .A fiú azt hitte, hogy tapasztalatlan vagy, így sikere lesz. Az az érzésem, hogy nem fog utánad járni, Feledd el. Rátalálsz még az igazira. Jelige: Béla 21 Mit tegyél, hogy az eddigiekhez hasonló csalódások ne érjenek? jól tetted, hogy a mujalság hajnalán nem engedtél a fiú könyörgésének. Már az is könnyelműség volt, hogy beültél egy ismeretlen autójába, hiszen megeshetett volna, hogy nem könyörög, hanem erőszakoskodik. A későbbi találkozáson a fiú a sértődöttet játszotta. s nagyon megalázóan viselkedett a barátnőd e előtt. Remélem, hogy oknisz a történtekből, és legköze lebh még több női büszkeség lesz benned. A fiú azt hiszi, hogy minden lány bukik az autóra, no meg őrá. jellemtelensége és kispolgári magatartása nem érdé mai bocsánatot. Ne pazarold rá legnemesebb érzéseidet. Inkább szerencsésnek, mint kérvallottnak érezd ma gad. Bízom benne, hogy ezek után még nehezebb dolguk lesz nálad az élvhajhászó fiúknak. Járj társaságba. szórakozz. Eljön a hozzád való társ, az, aki megérdemel. Kondi Mária Válasz Sári és Honvágy jeligére •Azt kérdezted, van-e jogod elhagyni a férjedet és a szüleit? IgenI Az anyósodat és apósodat azután Is iá lógasd meg. Gyerekeidet is vidd el hozzájuk, hiszen az nagy örömet szerez majd nekik. A volt férjeddel be széld meg komolyan a dolgokat. Ha nem tudsz dűlőre jutni, kérd meg az anyósodat, hogy segítsen. A férfi várjon még,egy kicsit. Valóban ne hagyd ott az itthon megalapozott életed. Levelekből, egy-két hónapi Ismeretségből nem biztos, hogy jó Itózasság lesz. S ha rosszul végződik? Hová mégy? Egyedül leszel egy idegen országban. Más a helyzet, ha szocialista országban van a fiúd, akkor megpróbálhatod. De előbb ismerd meg alaposabban a fiút. A házasság komoly lépés. jelige: Neked csak egy Idegen Válasz a Szerelem csábító kísértése című levélre Tizenhét éves lány létedre már múltad van. Ogy .látszik, nemigen szoktál gondolkodni. Most viszont olyan fiúval jársz, aki a búcsúcsóknál nem ment tovább. Bár te is szégyenlósflbb lettél volna Még nem késő! Próbálj megváltozni, s akkor nem veszíted el őt. Légy türelmes. A fontos dolgokat nem érdemes sürgetni. Jelige; Hogy tud így megváltozni minden?
