Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-12 / 33. szám
3 A képon balról jobbra: Molnár Regina: Ax első napokba-n Viola Sándor Márta. Neubanar &gy £ájt a csuklóm, hogy axt Adrianna az egyik klrándnláaon. hittem, letörik. Szombat esti aakkarópróba — brigádos szinten Rózsi ás Inliska: „Előbb leesik A „sereghajtó“ brigád a barack, mint mi...“ \ DIÁK MUNKÁSOK BRIGÁD UTÁN — Már harmadik éve itt, a trenéínl SLOVLlK-bao töltöm a szünidőm felét. Jövőre érettségizem, és ez az utolsó szünidőm. Szüleim azt mondták, használjam ki istenigazában. Ki is használom. — Itt a konzervgyárban? — Miért ne? Az én szünidőm a konzervgyár nélkül sokat veszítene a varázsából. — Jó, a szünidőnek van varázsa. A munkának Is? — Annak van csak igazán. Tudod, az első napokban ágy fájt a csuklóm, hogy azt hittem, letörik. Most, egy nappal a brigád után azt mondom, semmiség veit az egész. De azért még tegnapelőtt is szinte belezuhantam az ágyba. — Ennyire kímerftett a munka? — Szokatlan volt. Az első napokban a szörppalackozóban dolgoztára, és később gyümölc.söt válogattam, sőt megtanultam tökéletesen lezárni a kompótospoharakat is. — .Anyukád nagy örömére... — Igen. anyu különben is mindig velem örUI a nyári brigádnak. — Miért? — Azt mondja, hogy nem árt, ha legalább nyáron ennyi gyümölcsöt eszem, amennyi csak jólesik. En a konzervgyárban valóban annyit ehetünk, amennyit csak bfrunk. Persze a megnőtt fogyasztást a gyárban csak a brigádunk első napjaiban észlelték... — Munkátok béi-e?-— Ki-ki alapon dolgoztunk. Gn a négy hét alatt 840 koronát kerestem, de voltak, akik ezren felül is kaptak. Ez is azt bizonyitja, hogy nem nagyon erőltettem meg magam. — És miért nem? — Nem az volt a célom. .Vem a pénz miatt mentem dolgozni. bár ez nagyon valöszinűtlennek tűnik. Iskola, munka, pihenés, ez az életritmusom. Másképp ezt nem is tudom elképzelni. A három dolog közül a munkában érzem magam a leggyengébbnek. Ezért kell a „munkából“ különórákat vennem. Szeretek munkások között lenni, mert csakis rajtuk keresztül ismerkedhetem meg a gyár íratlan törvényeivel és leshetem el azt, amit az iskolában nem tanítanak. S^vai mindent, mindent... Folytassam? — igen. Még miről nem beszélté!? — Az élményeimről, a tapasztaiateimról... Peile Reginát nem lehet megállftani. Benne EL a brigád szelleme. Barackosban — Mogrózliatom a fát? — léptem oda tréfálkozva a Vitányi' (vágfarkabdll Etsz gyümölcsösébe az egyik gyümölccsel 6s szép lánnyal rnskadástg teli barackfához. — Előbb leesik a barack, mint ml — feleseltek vissza a lányok. Amla Rozáliái és Körösi Ibolyát mégiscsak sikerült lecsalogatnom, hogy elbe.szélgethessUnk. Az öklömiiyl barackok „árnyékában“ Rozália kezdi elsőnek. — Farkasai vagyok, Komáromba járok gimnáziumba. Szinte minden szünidőben dolgozom valahol néhány hetet. A pénz sem jön rosszul, meg kikapósolódás is ez a rövid munka. — Itt mennyit keresel? Az egyik Idősebb néni meg sem várja, hogy a kislány válaszoljon, hanem azonnal rávágja: — „Stafírungra“ biztosan nem lesz elég. — .Nem Is kell, hogy elég legyen. Nincs nekem arra még most szükségem. Erre mindannyian nevetünk, majd tovább tréfálkozunk. — Mennyit birtok megenni naponta ebből a gyönyörű barackböl? — Negyvenet-negyvenötöt. Ez attöl függ. ki mennyire rontotta el a gyomrát előző nap — válaszolja Ibolya. — Ne mondj akkora nagy számot, mert megírja, és még majd azt hiszik, hogy egyebet se csinálunk, csak eszünk — utasítja őt rendre egy másik lány. Erről talán a csoportvezető tudna többet mondani. Meg Is kérdem Körös Kálmánt. — Mit mondjak? Nem könnyű ennyi lánnyal, asszonnyal, de elégedetlen sem vagyok. A tervezett mennyiséget, a 130 kilót mindennap leszedik. Sót, néha még többet Is — mondja. Ibolya szintén farkasdl, Komáromba Jár Iskolába. O Is a ba- rackldéuy alatt kezdett csak dolgozni. — Ez a legkönnyebb munka. A környéken a brlgádosoknak a paprikaszedésen kívül más munkalehetőségünk nincs Is, — Hány napot dolgozol még? — kérdem tőle, miközben kiüríti kosarát és felkapaszokdlk az egyik teli fára. — Van Itt rengeteg munka, hiszen nem egyszerre érik a barack de két hétnél tovább semmiképp sem maradok. .Azon a kis pénzen, amit majd Itt keresek, szeretnék valamit vásárolni meg utazni Is. Egész más érzés olyan cuccot hordani, amiért saját magam dolgoztam meg... A munka más, mint az iskola Beszélgetés közben mogittunk vagy öt üveg kofolát. Az üvegek körbe jártak, mindenkinek jutott. — A munka más, mint az Iskola. Eleinte nehéz volt megszokni a hajrát, most már klkap- csolödás a munka, bár az asszn nyak állandóan előttünk vannak, mi vagyunk a sereghajtók. Pedig de sokszor összesúgtunk, na, most mindent beleadunk, és ez egyszer ők nézhetik a mi hátunkat. — És sikerült? — A, fenét! Ezt a munkát mi csak tisztelhetjük. Akt ezt csinálja egész évben, az előtt le a kalappal. A Plavecky Stvrtok-1 Efsz-ben nemesek a helybeliek, hanem bra- tislaval. süt brnói küzép- és főiskolások is dolgoznak. Hogy mit? Ottjártamkor éppen paprikát szedtek. Azelőtt meg kapáltak, de ka- lerábét és őszi káposztát Is ültettek. Ebéd után a szövetkezet irodája előtt letelepedtünk egy kivágott ta törzsére. — M! jó egy brigádban? — kérdem. — A kaja. — El mi a rossz? — A kaja. Az ntóbbi válaszra csak két-há- rom lány bélingat hevesen. — Na. de lányok... Az előbb veletek ebédeltem. A bableves remek volt, a túróskalács meg a gyenesen énekelt. — Éppen ez az. A vonalaink, gyűlnek a kilók... — Gabi, és mi lesz a kezeddel? Galla Gabi, akinek a kérdést feltettem, másodéves orvnstan- ballgatü. — Törődöm U velel Most nem fogok operálni. Számomra most a pénz a fontos. — És azt csak ilyen nehéz munkával lehet megkeresni? — Megmagyarázom, ml volt az oka. hogy Idejöttem dolgozni. Helybeli vegyek, ás nagyon szeretem a szülöfalnmat s legalább a szünidőben szeretnék vele élni. Meg aztán a pénz sem volt mellékes. Valóban, itt nagyon jól lehel keresni. A brigád tObbl tagja, Galla I- ván, Éva MatuSovlCová. Irena Saiiková, Elena KoCISová. Marika Hodáková és Zoltán Martin már messze bent járnak a papríkaföl- dön. — Segítsek? — kérdem Gabit. — Nem muszáj. Egy brigád vagyunk. segítünk egymásnaks Főtaiitárgy: MUNKASZERETET A Gaiántal Magyar Tannyelvű Gimnázium mellett működő SZISZ- -alapszorvezet már harmadik éve szervez nyári építőtábort tagjai számára. Az első évben Eszak- -Szlovákiában jártak a gaiántal gimnazisták, ahol a mezőgazda- sági munkákban segítettek. Tavaly és az Idéb Csehországban töltötték. Illetve töltenek négy hetet. Most konzervgyárban dolgoznak. Két csoport utazott. Az egyik, a Ö 2 tagú csoport a jiho- Ceská Frnta Ihenicel jprachatlcil járás) üzemrészlegében a napokban már befejezték a munkát, s hazatértek. A másik, a 45 tagú csoport viszont csak most utazott el a SeveroCeské konzervárué terezinl üzemébe. A népes brigáddal Bartalos Ottómét, Mészáros józset és Hla- vaty Sándor tanárok voltak vezetőként. Hlavaty Sándurt kerestem fel, a tanári kar SZISZ-megbi- zottját. — Az ilyen brigádok szervezésének nagy szerepe van. A legfontosabb talán- az, hogy diákjainkat munkára szoktatjuk. Ez nem azt jelenti, hogy otthun nem dolgoznaik, de talán nem Ilyen rendszeresen. Sok száz emberrel találkoznak, akik esetleg már é- vek Óta ugyanazt a munkát végzik, elbeszélgetnek velük, és rájönnek, bogy ba valaki szereti a munkáját, azt nem anhatja meg. — Tavaly Is Lhenlcén voltak. Ebből gondolom, hogy az üzem vezetősége elégedett volt tanulóikkal, és viszont. — Tavaly az üzem vezetősége a legjobb brlgádosoknak hirdetett ki bennünket, s külön köszönőlevelet küldtek, jő volt a környezet, az elszállésolés, a koszt, s a keresettel Is meg voltunk e- légedve. Sajnos, az Idén már más volt a lielyzet. Sokkal kevesebbet kerestek a gyerekek, pedig becsületesen dolgoztak. A szálláson meg olyan brlgádosok Is laktak, akiktől nem lehetett aludni. Annál szomorúbb ez, hogy ők Is gimnazisták voltak... Közben megérkezett Neubauer Adrianna, az Iskola SZISZ-alap- szervezetének az elnöke, és Izsót Béla, a most hazatért brigád vezetőségének az elnöke. Ok Is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. — A konzervgyárban epret, rl- bizllt, egrest és cseresznyét dolgoztunk fel, mindannyian Jól á- reztük magunkat — mondta Adri. — Igaz. a munka kbsé unalmas volt, mert nyolc órán át epret csumáztunk. Gábris Gyuri volt a legjobb, naponta 120 kilót Is előkészített feldolgozásra. Később aztán csoportunk kétharmad része délutánt műszakban gépekkel Is dolgozhatott. Ez már sokkul érdekesebb volt. Igaz, hogy nem sok pénzt kerestünk, de annál több élménnyel tértünk haza. Két kirándulást szervezetünk, csodálatos helyeken jártunk. A szálláson tábori és znojmól fiatalokkal voltunk együtt. Hogy Is mondjam csak? Láttuk, hallottuk, hogyan nem szabad viselkedni a fiataloknak... Kár, hogy nem feleltünk meg egymás ízlésének. — Hogyan használtátok ki a szabad Időt? — fordultam Izsói Bélához. — Már Adri említette, hogy két kiránduláson voltunk. Ebben sokat segített az üzem vezetősége, pontosabban Véra Volfové elv- társnő, a pártszervezet elnöke. 0 volt az Összekötő kapocs köztünk és az üzem vezetősége közt. Az útitervet ml állítottuk össze, és mondhatom, nagyon szép és nevezetes helyeken Jártunk, mint pl. Zvykov, Tábor, Hlboká, Llpuo, Blatná. A délutánokat és az estéket sport- és kulturális rendezvényekkel töltöttük ki, valamint beszélgetéseket szerveztünk különböző támékra. Sajnos, amt a sportolást Illeti, sok nehézségünk volt. Nem biztosítottak semmit, a- mtt megígértek: tornatermet, piopongasztalt. Mégis nagyon jól éreztük magunkat, és ha lehet, jövőre Is elmegyek. Fokkal László, az Iskola pályaválasztási tanácsadója fejezte be a beszélgetést. — Nagyon jók ezok a brigá- hogy minden brigades után 45 dók. Az elmondottakon kívül még koronát kap a SZISZ-alapszerva- azért Is. mert önálló munkára és zet, amit ügyesen fel Is tudunk kitartásra névéit a gyerekeketl használni, főleg a kulturális te- Nagyon fontos az Is, hogy a vékenységben. Egyszóval: csak po- nyelvben tökéletesítsék magukat, zltlvan értékelhetjük ezt a nyárt Végül nem elvetendő az sem, brigádot. Hogy szépüljön fővárosunk A nagyvárosban mindig keUemes meglepetés az, ha régt jó ismerőssel találkozik az ember. Főleg ha olyan ismerősről van szó, aki évekkel ezelőtt „tűnt ei“ az élet forgatágban, s azóta hírt sem hallottunk felőle. Nos, ilyen kellemes meglepetés ért engem is, amikor a bratislaoai utcán hirtelen megpillantottam Csudái irénkét és Dubnlckú Mártát, akik néhány évvel ezelőtt még a Kamensky Egyetem Bölcsészkarának előadótermeit látogatták nagy-nagy szorgalommal. Még Inkább meglepődtem, amikor kiderüli, hogy nem kikapcsolódni, szórakozni jöttek Bratislaoába, hanem dolgozni: tanít- ványaikkal, a Zellezovcel IZselízt) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulóival jöttek nyárt brigádra, hogy szépítsék fővárosunkat. A harmincnyolc diák reggelenként már hat órakor munkába állt a Zdtuhy nevű városrészben, ahol egy iskola környékét hozták rendbe. Hogy mlőban szép munkát végeztek, azt a ZARES váláat Igazgatójának elismerő szavai is bizonyítják, aki nagyon meg volt elégedve a gimnazisták munkájává. Csuprai Jákát és Kiss Erzsikét Itt-tartOzkodásuk utolsó napján látogattam meg a csalogányvölgyi diákotthon egyik korszerűen berendezett szobájában. Hogy a munka utáni szabad idejükéi is Imsznosan tőliötíék el, arról az asztalon fekvő tankönyvek tanúskodtak — minden másnál meggyőzőbben. Könnyen kitáálhattam hát, hogy a két kislány egy év múlva már a zöld asztál mellett tesz bizonyságot érettségéről, felnőttségéről. Az érettségi után pedig mindketten a Komensky Egyetem Természettudományi Karán szeretnék folytatni tanulmányaikat. Egyelőre azonban még várja őket a nyár, a szünidő, jolika Kveínába fKélyrej, Erzsiké pedig Famába jFarnadra) megy haza — mégpedig nem kis örömmel, hiszen az otthonuktól távol töltött négy hét elég hosszú Időnek tűnt, már csak azért is, mert a nyárt brigádról nem járhattak haza minden hétvégén. Hiszen szombatonként is dolgoztak: szépítették Duna menti szép városunkat, s munkájukkal ők is hozzájárultak ah hoz, hogy egyre kellemesebb környezetben éljünk... AZ ELSŐ HÉTVÉGE Korán reggel, amikor a fiúk még az Igazak álmát aludták, ko pogtattam be a koálcel (kassal) Főiskolás utcai diákotthonba. Sá tor Gyula már ugyan az ágy szélén ült. de Skavránck Lacit még úgy kellett kihúzni a paplan alól. Igaz, nem kell sietnünk, hiszen szombat van... — Ez az első együtt töltött hétvégénk. Tegnap este először „mu rlztunk“, utána meg sokáig beszélgettünk. Ismerkedtünk, barátkoztunk — mondja még álmosan Laci. — És ismeritek már egymást? — Amennyire egy hét alatt meg lehet Ismerkedni. Munka közben születnek a legszebb, a legtartósabb barátságok, amikor feszül az Izom, zúg a gép. Ekkor latul meg. hogy valójában ki mennyit ér. mennyire számíthat a társára. En a MONTOSTAV építkezésein dolgozom. ahol szigorúan be kell tartani a biztonsági elöfrásokat. Gyuszl más témára tér: * — Nem árt, ha tanév megkezdése előtt három hetet együtt tölt a társaság, hiszen évfolyamtársak leszünk, és mindai ny'.an csak most kezdünk. De van Itt még egy dolog: én ugyan tudok sz'.o- vákul. ez azonban nem elegendő a főiskolai szinthez. Itt csak Laci beszél magyarul, úgyhogy a többiekkel kénytelen vagyok szlovákul társalogni. Még csak egy hete vagyunk Itt,' de már érzem, hogy a terefere sokkal jobban megy. Visszaterelem a szót a hétvégekre. — Hogyan akarjátok eltölteni a szombat-vasarnapot? Laci jól Ismeri a „hadltervet“, Így ő mondja el: — Már erre a hétvégére Is tervezgettünk. A sport, a foci nem maradhat ki. A rövid kultúrműsorokat, teaesteket Is beírtuk a „nagykönyvbe“. A vállalat, ahol dolgozunk, tgéri autöbuszt. amely- lyel bebarangolhatjuk a számunkra még meclehetöson Ismeretlen „keletet“. Egész nap ott kíváncsiskodtam küzUttUk. Volt. aki otthon ma radt, Incizott, sakkozott, pihent, mások moziba, uszodába mentek, de estére mindenki megjött. Elégedetten lUItíitlék a hétvége első napját — ez volt az általános vélemény. Az oldal anyagát Varga Erzsébet, Zőcsek ErzsSbet, Zol- czer János és Ne&zméri Sándor írták. Foto; Zácsek (2), Neszméri (1), Zolczer (2).
