Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-12 / 33. szám

A Tízkeleti főutcán megszegték az új kenyeret lEGKÓSTOlTUK hl ÜJ KENYEREI 2 Új líjÚSÚg A világ közvéleményét — érthetően még mindig az európai biztonsági ér­tekezlet foglalkoztatja. A moszkvai Pravda vezércikkében méltatta az eu­rópai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű ese­ményét, egyebek között megállapftja, hogy a helsinki záróokmány magvát a békés egymás meiiett élés elvei al> kotják, amelyekért már Lenin is kö­vetkezetesen síkra szállt, és amelyek érvényre juttatásáért oly következete­sen küzd a Szovjetunió Kommunista Pártja és népe. A dokumentumban, a- mely az együttműködés irányait és konkrét formáit is meghatározza, a részt vevő államok kifejezésre juttat­ták azt a közös politikai elliatározá- sukat, hogy az enyhülést folyamatos­sá, mind életképesebbé és átfogóbbá tegyék. Leonyid Brezsnyev szavait idézve, a lap a továbbiakban megállapítja, hogy az SZKP KB főtitkára a párt és az egész szovjet nép egyöntetű óha­ját juttatta kifejezésre, előtérbe ál­lítva azokat a nagyfontosságú javas­latokat, amelyek az enyhülés elmé­lyítését. a fegyverkezési hajsza meg- .szUntetését, továbbá a reális leszere­lési eredmények elérését segítik elő, s kiindulási alapul szolgálhatnak e jövő feladatok megoldásához. Az SZKP lapjának vezércikke a to­vábbiakban aláhúzza: Leonyid Brezs- nyevnek a testvéri szocialista orszá­gok küldöttségvezetöivel. illetve a nyugati vezető államférfiakkal Hel­sinkiben folytatott megbeszélé.sel nagy jelentőségűek. Kiemeli, hogy a szovjet nép mélységes megelégedés­sel üdvözli az értekezlet eredménye­it, s azokban nem csupán a második világháború szükséges pelitikái lezá­rását látja, hanem a jövőnek a jelen realitásaiból é.s az európai népek sok évszázados tapasztalatából kiinduló átgondolását is. A cikk végezetül hangsúlyozza: a záróokmányban a jö­vőnek szóló legfőbb tanulság az, hogy senki sem próbálhatja meg diktálni más népeknek, hogyan intézzék sa­ját belső ügyeiket. A államközi kap­csolatok helyes és igazságos elveit a nemzetközi élet gyakorlatává és át­hághatatlan törvénnyé kell tenni — állapítja meg a Pravda. Wilson brit kormányfő kifejezte azt a meggyőződését, hogy a biztonsági értekezlet szelleme tettekre váltható. Az NSZK kormányának értékelése szerint az érintett 35 ország külügy­minisztériuma hamarosan élénk dip­lomáciai tevékenységbe kezd. Nem­csak a találkozók száma növekszik majd — vélik Bonnban —, hanem várhatóan a kétoldalú és multiiate- rálls megállapodásoké is. Az NSZK- ban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az elvi megegyezésnek .Js, a- melynek értelmében a vezető nyugati gazdasági hatalmak — Japán bevoná­sával — még ebben az esztendőben ötös világgazdasági csúcsértekezletet tartanak, elsősorban valutáris kérdé­sekről. Portugáliában, lapzártakor, tovább tartott a feszültség. Megoldatlan ^á- mos politikák és gazdasági kérdés, hiányzik az egységes kormány. Vasco Goncalves tábornok többszöri kor­mányalakítási kísérlete — a jobbol­dal mesterkedése miatt — rendre csődöt mondott. A kormányfő találko­zott Maria Soaresszel a szocialista párt főtitkárával is. A portugál szo­cialista párt, mint ismeretes, teljesít­hetetlen követelésekkel lépett fel s a forradalmi erők megosztására, a fegy­veres erők és a nép egységének meg­bontására törekszik. Alvaro Cunhal. a portugál kommu­nista párt főtitkára Evorában, a mun­kásmozgalmi múltjáról híres Alentejo tartomány egyik nagyvárosában mon­dott beszédet, és többek között hang­súlyozta, hogy az országban „folyta­tódik az ellenforradalmi összeesküvés és e reakció újabb államcsinyre ké­szül.“ A PKP főtitkára a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy mielőbb o- lyan kormányt kell alakítani, amely tekintélyét és erejét a forradalom szolgálatába állítja. Július utolsó napján megkóstoltuk az, új kenyeret. Kerek volt és ropo­gós, s kihallottuk belőle a kalászok utolsó énekét, éreztük a nap érlelő melegét, az aratómunkások fárado­zását, a pék íorróságtól kipirult ar­cát. Sok-sok ember, szövetkezeti tag egész évi . munkájának gyümölcsét kóstoltuk meg július utolsó napján — a Vörös Csillag Egységes Földmű vesszövetkezet aratóünnepólyén. Hogy melyik község határában ringott a búza, amelyből ezt a kenyeret sütöt­ték? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen a galántal járás egyik legjobb szövetkezete négy fa­lut egyesít; a székhely ugyan Mos- lovában (Hidaskürtön), van, az üj kenyér megszegésére azonban a Öíer- ny Brod-1 (vízikeleti) főutcán került sor. A (kenyeret, a kerek, ropogós kenyeret pedig Cierna Voda (Fekete­nyék) és KoSúty (Nemeskosút) fe­lől hozta az ünnepi menet... A Vörös Csillag egyesített szötret- keaet július 21-én — galántai pirás- ban elsőként — fejezte be az aratást, s július végéig már beszolgáltatási kötelezettségeit is teljesítette. A szép sikerekhez a szövetkezet aratóünne- pélye Is méltó volt. Először is Hor­váth István, a szövetkezet elnöke mondott ünnepi beszédet: ismertette az Idei hektárhozamokat, s köszöne­tét mondott a szövetkezeti tagoknak áldozatkész munkájukért. A hektár- hozam ezúttal kisebb volt, mint ta­valy, hiszen a kedvezőtlen Időjárás a VöiPös Csillag Efsz-ben Is megtette a magáét, a záporók és a viharok Itt is megdöntötték a gabonát. A szövet­kezetnek azonban így sem kell szé- gyenikeznie: az árpa 52,8. a búza 50,5 métermézsát termett hektáronként. Az ünnepélyen többek között Zef- man elvtárs, az SZLKP járást bizott­ságának titkára is felszólalt, és szív­ből gratulált a szövetkezet jó ered­ményeihez. Az aratóünnepély minden blzony­Az elsőket ünnepelni szokták, s megikérdezlk tőlük; kt mennyit ho­gyan? A dunaszerdahelyl járás fiataljai ■ nem kevés mézet gyűjtöttek a közös kaptárba. Pontosabban: „Július 20-lg 4147 hektár terttleí- Pöl 149 400 métenmázsa gabonát ta­karítottak be a fiatat kombäjnosok.“ Mo,ndO'k Árpád, a SZISZ jáirásl bi­zottságának mezőgazdasági előadója számol be telefonon a verseny eddi­gi eredményéről. Számok, számok, melyek mögött poros, fáradt, de bi­zonyára elégedett fiatalok vannak... Sok segítő kéz. „Harmincegy alapsizervezet neve­zett be a versenybe. Az első napok­ban főleg a gépesített erők, a kom- bájnosok vonzották figyelmünket. A 96 kombájnos páros serény munkája hamar meghozta az eredményt. Rö- videseny hosszú lista alakult ki az 50 hektárt learató legjobbakból. A Calo- vói nagyhizlalda két dolgozója, az E—512-es kombájon arató Nagy-Nagy páros már a harmadik ötvenesét vág­ja. A 115. hektárnál tartanak, 63,8 mázsás hozammal. Mögöttük vám a Holioei Gép- és Traktorállomás Mé­száros-Szarvas párosa, amely már 5820 mázsa gabonát takarított be 109 héktárrói. Társaik, Horváth és Eged komtoájnosok SK—4-es gépükkel 83 hektárt győztek le. Nem csoda, hogy felfigyeltek rájuk. A Smpna munka­társai, majd a Hvlezda rádióállomás riporterei voltak náluk." A dicsőség! A legmaradandóbb a munkában a dicsőség. Bár most még csak egy fehér trikó jelzi, meg a te­lő magtárak. „A trikó? Kevés! Mindjárt, ahogy keitek gyűlni az első adatok, tud­tam, hogy nem lesz elég. S kit he­lyezni előnybe? Nehéz, de mégis kel­lemes ez a gond.“ nyal a legjobb alkalom a kombáj'no- sok munkájának az értékelésére. Ni», a Vörös Csillag szövetkezet legjobb kotnbäjinosalnak ezúttal — SK—4-es kombájnon — Vörös Tibor és Deák Imire bizonyult. Kubik Bélának és Vá- govics Jánosnak, Illetve a gépnek, a- meílyel arattak, a szövetkezetben nem volt versenytársa, de járási vi­szonylatban is a legjobbak közé tar­toznak. A hldaskürtl állattenyésztők fejó- csoportja szintén az aratóünnepélyén kapta meg a Szocialista Brigád meg­tisztelő cím bronafokozatát. Az eredmények ismertetése után színes kultűrműsorral folytatódott az ünnepély. Elsőként Benes Ildiké, a Thálla Színpad tagja lépett a köeön- ség elé, cigánydaíokat énekelt. Siker­rel szerepelt Németh Imre, az Ifjű Szívek szólóénekese Is. A műsort Gálán Géza, a MATESZ művésze vezette-lrá- nyftóttá, néhány vddám jelenetet is röigtönzött a színpadon, s az első „félidő“ vége felé az addig passzív közönséget is sikerült bevonnia a műsorba. A kultúrműsor második fe­le — a második „félidő“ — teljes e- gészében a Csaílóközl Dal- és Tánc- együttesé volt. Nagyszerűen táncol­tak a Dunajská Streda-i (dunaszer- dahelyij fiúk és lányok, s Vásárúti Vontszemű János és népi zenekara Is minden eMsmerésüniket megérdemli. A csallóközi együttes fellépése — azt hiszem, ezt az egész (közönség nevé­ben .mondhatom — mtndannyíunk számára maradandó élmény. Az aratóünnepély természetes foly­tatása — gondolom, ez mindenütt így van — az aratási bál volt. Erről pedig mit mondhatnánk? Csakis azt, hogy csodálatos volt, kitűnően érez­tük magunkat — egészen a kővetke­ző nap hajnaláig. S végezetül: már most megígérhetjük, hogy a Vörös Csillag egyesített szövetkezet arató­ünnepélyén jövőre is ott leszünkl Varga Erzsébet Az időjárásról nem szóltunk. Vil­lám beszélgetésünk során nem szól­tunk az 58 gépészről, a 2800 pdonlr méhecske ' munikájáról. Majd az ara­tás után. „Az utolsó napokra lejöhetnél. Nézd meg, hogyan aratják le az u- tolsö kalászokat, melyekből egy szem sem veszlhet kárba.“ XXX Galánta. A telefonnál Lipovsk^ I- ván, a SZISZ járási bizottságának el­nöke. „A legjobb páros? Július 21-lg ér­kezett adataink szerint á következő kombájnosokat említhetem meg: a Barátság Efsz-böl a Rácz-Babos pá­ros 108 hektárral és 5382 métermá­zsával van az élen. Mögöttük áll a sopornyai Pleáo-Tomaáko együttes, a- mely 106 hektáirról 4877 métormázsa búzát takarított be. Megemlítem még a Lánc-VlkovlC párost a Galántai Ál­lami Gazdaságból és EloviC- Mläkoviö sellyeí kombájnosokat. Eddig 14 trikó talált gazdára.“ Figyelemreméltó a csoportosan ver­senyző kombájnosok munkája. „Hat csoportunk van, de pontos a- datokat most még nem adhatok. U- gyanilyen összetételben folytatják munkájukat majd Csehországban. így csak Isörütbelül szeptember közepén kerül sor a többi lelkesen dolgozó fiatal munkájának az értékelésére. Az aratás eredményét Ismerve már most elmondhatom, hogy nagyon po- zifív lesz. Nemcsaik a nefiéz mezei munka ég a »kezük alatt. Eddig nyolc humoiros rajzzal lIlusztTált röplratot adtak ki, melyek egyben az aratás gyorsabb és sikeresebb befejezésére serkentene(k. A SZISZ KB-nak a felhívása nagy visszahangra talált járásunk fiataljai körélien.“ Lejegyezte: Seres Vlessta A VONAl VÉGÉN A DOLGOS IFJCSÄG JELKÉP Oj lakóteiepre költöztem. A hetedik emelet magasságából — érdekes módon — sokkal többet lát az ember az épületet körülvevő tér életéből, apró történéseiből, mintha lent ülne a pádon. Még azt is észre lehet venni, hogy a maratoni kis­pályás focimeccsen melyik srác a legjobb cselező, melyik a rámenős, a gúlratörő vagy a túl kemény. Jól ismerem már az unokákra vigyázó nagymamákat, a gyerekkocsit tologató fia­talasszonyokat. Mint nyitott könyvben, úgy olvasom a hetedik emelet magasságából a telep lakóinak életét. Nemrégiben sajnos megdöbbentő, remélhetőleg egyedi jelen­ségre lettem figyelmes. Sihederek dobálóztak egy kocka for­májú tárgyal. Először kézzel hajigálták egymásnak a féltég­lának látszó tárgyat, de tégla mégsem lehetett, mert később focizni kezdtek véle, azt nem tudták volna sportpapucsban olyan könnyedén továbbpasszolni. Es akkor szomorú sejtés hasított az agyamba — ezek a gyerekek kenyérrel futballoz­nak. Nem restelltem, lementem a játszótérre, és közbeavatkoz­tam. Safnos, válóban egy fél cipó nagyságú száraz kenyér volt a labda, és még sajnálatosabb, hogy amikor elvettem a gyerekétől, nekik állt feljebb, ők csodálkoztak, hogy miért csapok ekkora hűhót egy szánzz kenyérdarab miatt. Való igaz, hogy a kukába dobott élelem már használhatat­lan, a kővé keményeden, penészes kenyérdarabbal már senki sem lakhat jól. A kenyérnek azonban semmi helye a kuká­ban, de ha már odakerült, akkor sem lehet ilyen otromba já­ték tárgya. A mindennapi kenyér még az atomkorszakban is legfontosabb élelmünk, előteremtéséért ma is óriási erOfesztr. tést tesznek a mezőgazdasági dolgozók. Az aratás ma is az ország egyik legfontosabb ügye. JÓ aratás után biztonságoscüyb a népgazdaság helyzete, az új kenyeret az egész ország ün­nepli. Másutt a kenyér, gabona htján milliók pusztulnak el, ahol a gyarmati sors örökségeképpen még sokáig nem tudják biztosítani a mindennapi kenyeret. Nálunk tmtdy fó termés volt. Idén a kedvezőtlen időjárás ellenére sem panaszkodhatunk, bőségesen Jut kenyér minden család asztalára, — de sohasem — a gazdag időkben sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kenyér több. mint egy­szerű táplálék. A kenyér jelkép, annak a sok évszázados harcnak a jelképe, amelyet apáink, nagyapáink, és korábbi elődeink vívták a szabadságért, az ebmeribb életért és fogai­kért. (pf MIÉRT? A konzervgyár a város szélén éli. Érsekújvárhoz tartozik, utol­só házától vagy 150 méter vá­lasztja el. Most erről a 150 mé­terről lesz szó. Ezen az útszakaszon úgyszólván belvárost a forgalom. Itt keresz­tezi egymást a Komárom. Dvory nad Zltavou jUdvard] és Nesva- dy (Naszvad) felé vezető út. Ma­ga a konzervgyár is csak félig készült el, így érthető, hogy a járda, amelyen majd a munkásak a gyárba jönnek, és mennek, az utolsó utáni helyen szerepei a legfontosabb teendők között, jár­da nincs, csak rettenetes dudá­lás, fékezés, káromkodás agy-egy műszak után, de hát a gyár 250 dolgozójának valahogy azért ha­za kell Jutnia. Napközben jó, akkor jár a vá­rosi autóbusz, és ha szép idő van, szinte csábító a 150 méter út e- zernyl veszélye, persze legjobban a sofőrök bosszantására. Napköz­ben nincs Is baj a közlekedéssel. csakhogy a gyárban két műszak­ban dolgoznak, a második esta tízkor, sokszor még ennél Is ké­sőbb fejeződik be. Túlóra. Kint sötét éjszaka, körös-körül csend, hltchcockl légkör. Mindenki várja a sikolyt, vagy legalább egy se- gélyklájtést. A gyár dolgozőtnak átlagéletko­ra 21 év, és nagy részük lénv vagy fiatalasszony, ez pedig a •szóban forgó közlekedésügyban nagyon fontos tényező. Az asszo­nyok eddig még csak ártatlan 1- Jeszgetésekről számoltak be, aki azonban átél egy ilyen „bű-bű- -bűt“, másnap legszívesebben ott aludna a gyárban. Mindez csak azért van, mert a Nővé Zámky-1 CSAD megfeledkezett róluk. A vá­rosban van éjszakai járat, csak a konzervgyárhoz, ahol a legna­gyobb szükség lenne az autóbusz­ra. oda nem járnak ki. Miért? —z— GYORSÍTOTT BERUHÁZÁSOK MAGYARORSZÁGON Magyarországon jelenleg 55 nagyszabású bernházási terv megvalósítása van folyamatban, s déli szomszédaink arra tö­rekszenek, hogy megrövidítsék a beruházásokra szánt időt. A késedelmesség ugyanis igen sokba kerül, mert állandóan növekednek a beruh^ási költségek. Az 1971. évi árak szerint évente 3—4 milliárd forintot kellett volna beruházásokra költeni, most viszont már 10 millió forintot. A tervek szerint 15 nagy építkezést az idén befejeznek, negyvenet pedig az el­következő ötéves tervidőszakban. A kormány határozata sze­rint, kilenc projektum előnyben részesül, s megvalósításukra 34 milliánl forintot kell fordítani. Két nagy Ipari létesítményt építenek a szegedi kőolaj- és földgázlelőbelyek közelében, to­vábbá Százhalombattán bővítik a hőerőművet. Székesfehérvá­rott egy könnyüfémipari üzem épül, Ózdon pedig egy üj hen­germű. Ezenkívül Gyulán egy húsfeldolgozó kombinát, Duna­újvárosban pedig papírgyár épül. Hozzákezdtek a 750 kilo­voltos nagyfeszültségű távvezeték építéséhez is, amely Ma­gyarország vezetékhálózatát köti össze a Szovjetnnié áramel­osztó rendszerével. Nagy tefjesítőképességú lesz az ú] kötő­üzem is, amely Mátészalkán épül. ELHALASZTOTT BERUHÁZÁSOK A tökésországok sok, korábban bejelentett nagyszabású é- pftkezését elhalasztják. Ok: a gazdasági és energiakrizis. To­vábbra is terv marad csupán a világ legnagyobb, háromezer méter fesztávolságú függőhfdja, a messinai szoros fölött. Ha- sonlé e sorsa Párizs központjában, az egykori elköltöztetett, leromboilt nagypiac csarnokai helyére „álmodott“ földalatti- -földfeletti modem Bábelnek. Nem lesznek itt szuperhoteiek, luxuslakások, presztízs-irodák, helyettük parkot, fákat, fü­vet ültetnek. Ugyanígy nemet mondtak a világ leggyorsabb vonatára: a légpárnán sikló, óránként 425 kilométeres se­bességgel száguldó francia Aérotrainre is. Az expressz — öt méterrel a föld fölött — Párizs és elővárosa, Cergy-Pontoise között közlekedett volna. Nem készülhet el — mint ismeretes — a La Manche csa­torna alatti, 52 kilométeres alagút, továbbá az új londoni lé­gikikötő MapUnnál, Nagy-Britannia délkeleti partjainál. Az sem tudható, mikor kezdődik a hamburgi légicsomöpont, a kaltenkircheni építkezés. Az első időpont 1978 volt. Most — diplomatlknsan — „későbbre“ halasztották. Görögországban a vasút villamosítást, ez atomerőmű és az új athéni repülő­tér munkálatait függesztették fel. Törökországban nem foly­tatják a sürgősnek ftélt elektromos hálózat szerelését. Dániá­ban nem építenek föl több — korábban elhatározott — hidat, alagntat, repülőteret, s felfüggesztették a Svédországgal e- gyUtt tervezett épftkezéseket is. A japánok azonban e gazda­sági akadályok ellenére is tovább dolgoznak a Honsu és Hok- kaidö szigetét összekötő tenger alatti alagút építésén, amely 54 kilométer hosszú lesz, két kilométerrel hosszabb, mint a meghiúsult La Mancbe-i „Cbunnel“. (p.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents