Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-01 / 27. szám

— Igen, ö 32, Jean Bemer- dieu, vagyis Ismertebb nevén Jeannot — mondta a vámtiszt a detektívfelügyelönek. — Az a világos felöltős, barna sapkás férfi a vörös hajú nővel.

— Alig ismertem meg — mondta Trevor főfelügyelő.

— Épp most vannak vámvizsgálaton. És tudja, mit hoz magával mindig? Ót palack vörös bort, a legdrágább márkájút.

— Látom — mo-ndta a rend- őrfelügyelö. — Hiába kutatják át a bőröndjét, semmi gyanúsat sem találnak.

Az ügyeletes vámtiszt alaposan átmotozta jeannot bőröndjét, aztán bezárta, és krétával keresztet rajzolt rá. Jeannot elmosolyodott, bezárta a bőröndöt, kifizette a vámot a boirra, zsebébe tette az elismervényt, és kiballagott az állomásra. A London felé tartó vonat egyik fülkéje előtt megállt, és türelmesen várakozott a vörös hajú hölgyre, aki még mindig a vámosztályon volt.

Miután a hölgy Is átesett a vizsgálaton, a felügyelő a vám- tlsztviselönőhöz fordult;

— Talált valamit nála, Woo- derson klsaszony?

— Semmit — válaszolta az.

— Már tél ve így megy — vonta meg a vállát a vámtiszt. — Minden alikalommal ugyanaz. Jeannot hetente egyszer átjön Franciaországból, magával cipel néhány palack vörösbort, vele van a vörös hajú nő Is. Átkutatjuk őket, semmit sem találunk náluk, felszállnak a londoni vonatra és másnap visszatérnek, pedig meg mernék esküdni, hogy valami rosszban sántlkálnak.

— Hát nem tudom — ráncolta a homlokát Trevor felügyelő. — jeannot elvetemült csempész volt, de az utőbbl néhány évben semmi gyanúsat nem ész leltünk a viselkedésében. Nyitott egy kis mulatót, ebbén többszörös razziát tartottunk, de az égvilágon semmit sem találtunk. Sem kábítószert, sem éjjeli pillangókat. Végeredményben meglehet, hogy Jeannot megjavult.

— Meglehet — rázta meg a fejét a vámtiszt —, de az én elöérzetem ritkán csal. Nekem az a véleményem, hogy ez a Jeannot valamit csempész Angliába. De mit és hogyan?

— Talán lányokat? — mondta a főfelügyelő.

— Nem, nem^ Minden alkalommal ezzel a vörös hölgy- gyei jön, Louiisemak hívják, 33 éves, Jeannot állandó barátnője, bünteflen előéletű. Itt Angliában megszállnak egy szállodában, együtt vacsoráznak, sétálnak, aztán ugyancsak együtt visszatérnek.

— Érdekes — töprengett Trevor. — Ha legalább azt érteném, hogy ml az ördögnek cipel magával minden alkalommal több palack vörös bort, hiszen ha az árához hozzáadjuk a vámot, ennyi pénzért már Angliában is megvehetné.

— Na mindegy — mondta a vámtiszt. — Barátunk ma már áthaladt a vámon, a követkei^ö alkalommal pedig majd óvatosabbak leszünk...

.A következő szerdán a vámtiszt és Trevor főfelügyelő már várta a vendégelt. Minden úgy történt, mint az előző alkalommal, Jeannot bőröndjét kinyitották, minden egyes ruhadarabot alaposan átráztak, megkopogtatták, nem dupla fenekű-e a bőrönd, átkutatták Jeannot zsebelt Is, de semmit sem találtak. Csak öt palack vörös bor volt nála, a megszokott márka. Az ügyeletes tlsztlvlse- 16 kiállította a várallletékröl szőlő elismervényt, Jeannot nevetve a pénztárcájába tette és eltávozott.

— Ne engedjék ki őket az épületből — súgta oda a fel- ügyplö a vámtisztnek. — De közben tartóztassák le azt a vámtisztviselőt, akt az elismervényt kiadta.

— Nem értem miért? — csodálkozott a vámtiszt. — Hugh Grlftlthnek hívják, régi alkalmazott. Nem értem, mit csinálhatna?

~ Márpedig a rejtély kulcsa ennek a Grlfflthnek a kezében van — mondta a fő;felügy©lö.

— Megyfigyeltem ugyanis, hogy az elismervényt nem az Irat- tömb tetejéről tépte le. hanem a közepéből.

— Ez szokatlan dolog — mondta a vámtiszt de akkor sem értem, ml baj lehet egy elismervénnyel.

— Még én sem tudom — mondta Trevor —, de a fejemet teszem rá, hogy az az elismervény valami fontos dolgot tartalmazhat. •

XXX

— Lám, lám — Igazam volt

— vigyorgott elégedetten Trevor főfelügyelő, és diadalmasan lobogtatta kezében az elismervényt.

S valóban fény derült a rejtélyre. Az elismervény hátlapján ugyanis pontosan tel volt tüntetve, hogy azon a héten Southand és Brighton között a part mentén hol áll mtoden határőr és vámtiszt. Akinek ez a térkép a kezébe került, annak nem okozott gondot csempészholmit bevinni Angliába.

— Nem ostoba' ez a Jeannot

— mondta Trevor főfelügyelő.

— Most legalább tudom, miért hozta minden alkalommal magával csinos barátnőjét. A hölgy annyira lekötötte a többi vámtiszt figyelmét, hogy egyiknek sem Jutott volna az eszébe odapiUantanl, hogyan tölti ki Griffith az eiísmervíényt. (cs)

HOLECKO VIKTOR ninsztráciőja

GERTY SCHIP:

A TÉVÉNÉZÉS NÉM ALIBI

A labdarűgő-vllágbajnokság Idején történt.

— Ma délután már négy érakor kezdődik a közvetítés — mondta elégedetten Stolz a főnökének.

— Ml viszont egy gyilkossággal leszünk kénytelenek foglalkozni — hűtöt- te le öt Berger felügyelő. S már Indultak Is a kertvárosi villa felé.

A házban a redőnyök le voltak engedve, a nappaliban a televízió működött, természetesen a II. műsor. Javában folyt a mérkőzés. A halott a karosszékben, a tévé előtt ült. Hátából egy nagy kés nyele állt ki.

Az orvos és a többi nyomozö azonnal Jön — jelentette Stolz.

A szakértők egykettőre , elvégezték munkájukat.

— A szobában sehol nem találtak 1- degen ujjlenyomatokat. A kés nyelén sem. Nincs nyoma harcnak, az áldozat valószínűleg Ismerte a gyilkost, vagy pedig hirtelen támadt rá.

— A halál este 6 és 9 éra között következett be — állapította meg az orvos. — A kés a szívbe hatolt be.

— Tehát a fuballközvetítés idején történt — bólogatott Berger felügyelő.

Elsőnek a halott titkárnőjét hallgatta ki.

— Tud valamit főnökének a magánéletéről?

— Ogyszölván semmit, felügyelő úr.

— Barátnői voltak?

— Nem Ismertem egyet sem. Ügy láttam, hogy a főnökömet elsősorban a munka érdekli.

— Mit csinált tegnap este, klsasz- szony?

— A tévét néztem.

— A labdarúgó-mérkőzést?

— Nem, a filmet az I. műsoron. Á. labdarúgás nem érdekel.

— Volt a főnökének olyan Ismerőse vagy barátnője, aki többet mondhatna a magánéletéről.

— Csak egy Ilyet tudok, munkatársét, Rüttmann urat. Nagyon jóban voltak.

— Beszélhetnénk most vele? Itt van a vállalatban?

— Nem. Szabadnapot vett ki a mérkőzés miatt.

Ot óra lehetett, amikor Berger felügyelő munkatársával becsengetett Rütt- mannhoz. A fiatalember szívélyesen betessékelte őket.

— Tudja, hogy miért Jöttünk? — kérdezte a felügyelő.

— Igen, a titkárnő értesített.

— Hol volt tegnap este 6 és 9 őrá között.

— Itthon, a televíziót néztem, nagyon érdekes mérkőzést közvetítettek. Pontosan Ot órakor Jöttem el az Irodámból, háromnegyed órával később már itt voltam. A mérkőzés hat őrakor kezdődött.

Berger fáradtan ereszkedett egy székbe. Ez már a második gyanúsított, s neki sincs alibije. A tévénézés ugyanis nem mondható szilárd alibinek.

— Esetleg találhatok egy tanút — mondta Rüttmann.

— Látta magát itthon valaki?-rHíém éppen közvetlenül, de erkélyéről valószínűleg látott. A szemközti házban ugyanis egy nyugalmazott tisztviselő él, aki klváncslskodásával halálra Idegesíti a szomszédságot. Mindent tud, és mindent lát. Egész nap az erkélyen üldögél, és lesi a szomszédokat.

A felügyelő és Stolz átmentek a szomszédba. A nyugdíjas bácsika szívélyesen fogadta őket.

— Igen tegnap este az erkélyen üldö-. géltom.

— Nem nézte a mérkőzést?

— Nem szeretem a labdarúgást.

Berger felügyelő most Rüttmahnho«

fordult:

— Melyik műsort nézte tegnap, hz elsőt vagy a másodikat?

— Természetesen a másodikat, a mérkőzést azon közvetítették.

— Éppen ezért Is csodálkoztam — vágott a szavukba a nyugdíjas.

— Miért csodálkozott — , érdeklődött a felügyelő.

— Mindent megmagyarázok. Kérem, jöjjön velem az erkélyre. A szemközti ház alig 15 méterre van Innen. Tisztán látható, hogy a szomszédok közül ki nézi a tévét.

— És Rüttmann űr nem nézte?

— De igen, nézte — hangzott a válasz.

— Hát akkor végleg nem értem — rázta a fejét a felügyelő.

— Rüttmann űr tévéje be volt kapcsolva — magyarázta a nyugdíjas —, de nem a második, hanem az első műsort nézte. Ezt nemigen értettem, mivel tudom, hogy imádja a labdarúgást.

Az utóbbi hetekben másról sem beszélt. Aztán meg Ilyen érdekes mérkőzés van, és az 1. műsort nézi.

— Képtelenség! — háborgott Rüttmann. — Honnan láthatta, hogy melyik műsort nézem? Természetesen, hogy a másodikat néztem.

— Az elsőt nézte — mondta határozottan a nyugdíjas.

— Honnan tudja ilyen biztosan? — kérdezte Berger felügyelő. Az öreg karon fogta, kivezette az erkélyre, és át- mutato.tt a szemközti ablako-kra,

— Ezt a négy ablakot szoktam nézni — mondta. — Az elsőben egy fiatal lány lakik, nem szereti a futballt. Soha nem szokta a II. műsort bekapcsolni. A másik három ablak mögött lelkes futballrajongók laknak. Most figyelje meg, milyen sorrendben villannak fel a lények az ablakokban.

— Három ablakban egyszerre.

— Na látja, mind a hárman ugyanazt a műsort nézik, kétségkívül a másodikat. Valahányszor a képernyő megvilágosodik, mindhárom ablakban felvillan a fény.

Berger felügyelő megbabonázva nézte az ablakokat. A fény és árnyék háromban egyszerre változott, a negyedikben egészen más ritmus szerint.

— Ön gyűlölte a főnökét ugye? — fordult Rüttmannhoz. — Munka után hazasietett, bekapcsolta a tévékészüléket, és visszament, hogy megölje. A nagy sietségben azonban nem vette észre, hogy az első műsort kapcsolta be.

Rüttmann ellenkezés nélkül hagyta, hogy elvezessék.

I—ar—J

• ,>Marfka 28“: Előssör is azt kell tisztáznia, hogy miért is akar verset írni, mi az a több és szebb, amit csak ön ismer. MásodszoT pedig tisztába kell jönnie az irodalomelmélettel, hogy tudja, mit miért tesz (ír!}. Harmadszor, el kell mélyülnie a nyelvben, hogy írásain re éiződjék a „cslnta- lanság“ a izzadságszag, a darabosság, ön a verseiben egyelőre csak olyan dolgo kát tud megírni, amelyekat maga az olvasó Is kitalálhat. Vagyis az írás nem hat a meg.epetés, az élmény e- rejével. Tanuljon, olvasson sokat!

^ „K. Béla": Versel bon egyelőre csupán az Igyekezetei, a szándékot tudjuk méltányolni. Darabosak, gondolatilag zavarosak, logikailag, felépítésülrhen megoldatlanok. Nézzük talán e- gylk versét: „Forrón / tűz a bMuIt / test / vonít a szalma is / bénuítan nyafog / a verejték rajtam“. Ami zavaros, értelmetlen, még nem modem. Talán erre Is kellene gondolnia, amikor verset akar Imi.

^ T. K. Rimaszombat; Egylk versében így fr; ,.Szen- vedtem, szenvedek, fogok még szenvedni? / Az igazságért sokat kell még küzdeni. / Rossz voltam, rossz vagyok, rossz leszek még? / Lehet, hogy rossz vagyok, de nekem ebből már elégi“ Ami azt illeti, nekünk Is. Nagyon-nagyon sokat kell tanulnia, ha eifogadhatőt a- kar alkotni. Bot.aldütt prí- '••álko.tásal annyira nairak. semmitmondók és erótlenok. hogy csak ezt ta.iácsolhat luk

I X ,’Egy gimnazista lány";

I Verseiből egyelőre hiányzik az igazi gondolat, a mélység. Ahhoz, amit Iát, nem tesz semmit hozzá egyén i.sé- géböl, önmagából. A külsőségek „feWeltározása* nem az irodalomhoz, hanem az irodalomtól vezető út. Sok verseiben az utánérzés Is. Példa; „Hideg őszi napokon. I konokon és fájón“ sth. A nagy francia költő forog a sírjában. Tanácsunk; tanuljon, olvasson sokat, s verseiben öumagát jmőbáilja meg kifejezni, megvalősfta- ní.

családi BOTRÁNY

Harmadéves ipari tannlö vagyok, Tillanyszerelő. Családi házunkban élünk szüleimmel, bátyámmal és feleségével. A bátyám 24 éves, gépkocsivezető, gyakran jár külföldre. Eddig jól megvoltunk, s talán én lettem a békebontö. Röviden; tetten értem az apámat és a sógornőmet. Anyám azon az estén átment a szomszMba. Bn a barátaimnál voltam, de a szokottnál hamarabb értem haza. A kivilágított konyhaablakon keresztül megláttam őket. Elfutottam az anyámért, és kitört a botrány. Másnap hazajött a bátyám is. Kis híján megverte az apámat, és azonnal válni akart. Sok veszekedés után azonban kibékült a család. De én nem tudok megbocsátani apámnak. Legszívesebben elmennék otthonról, de még függök a családtól. Apám gyűlöl. A veszekedés megszűnt. de a hangulat rossz otthon. Ennek, úgy tűnik, én vagyok az oka. Pedig én csak az anyámat akartam megvédeni, miatta nem tűrhettem, amit láttam. Vagy jobb lett volna, ha nem szélek, ha befogom a számat? írjátok meg a véleményeteket!

JELIGE: KÉTELY

KAPCSOLATUNK TISZTA

Tizenöt éves vidám kislány vagyok. Mint a korombelieket engem is nagyon sok minden érdekel. Szeretek társaságba járni, olvasni, zenét hallgatni. Az alapiskola után gimnáziumba megyek. Az esetem meglehetósen furcsa. Még 10 éves koromban megismerkedtem egy szomszéd falubeli nőtlen férfival. Második apukámra, játszótársamra találtam benne, mert a 6. osztályt az é falujában kezdtem járni. Nagyon megkedveltem. Fiatalos, modern, nagyon kedves, megértő, néha kicsit szigorú volt hozzám, de igazságtalan soha. Mindig segített, ha szükségem volt rá, és sok mindent megtanultam tőle. Bizony gyakran volt rá szükségem, és van is, mert az édesapám sokat iszik, sokszor megverte az édesanyámat és minket, gyerekeket is. Nagyon jólesett, ha valakinek panaszkodhattam, aki megvigasztalt, megértett. Mots, hogy 15 éves lettem, s ő 30, ö az első nagy szerelmem. Ogy érzem, hogy ő is szeret. Gyakran találkozunk. Kapcsolatunk nincs g tanulás rovására, sőt ő biztat, hogy tanuljak. Egyébként főiskolát végzett. Kapcsolatunk tiszte. Megosztja velem nemcsak az örömét, a bánatát is. A magam módján én is igyekszem megvigasztalni. Örülök, hogy még sose kért arra, hogy legyek az övé. Igaz, már arra is gondoltam, hogy talán van valakije. Azt mondta, megvár, amíg tanulok, és ha még mindig szeretni fogjuk egymást, feleségül vesz. A barátnőim is kedvelik. Szüleim nem- tudnak a kapcsolatunkról. Nem tudom, megpiondjam-e? Kérem az olvasókat, Írják meg véleményüket furcsa kapcsolatunkról!.

lELIGE: NÉMA SZERELEM

Válaszok Egy koáicef kislány jeligére

Meglát egy fiú, rád nevet, ás azt hiszed, hogy belád-------------r--------—-----------------------------------szeretett. Hárem nap múlva Ismét találkoztok, de meg sem ismer. írod, hogy mafla, pedig a zilyen klassz srácnak más is akad. Nem te vagy az első, akire ránevetett, és az úgy sem jelent semmit. Főleg nem szerelmet. Tanulj, és ne fuss olyan szekér után, amely úgysem vesz fel. Az ilyen naiv gondolkodással pedig hagyj fel.

lELIGE: R. L. SZ.

A tanulás gyengén megy, de feltétlenül egyetemre akarsz menni, mert nagy terveid vannak. Meglátsz a villamoson egy srácot, s attől a pillanattól csak ő foglalkoztat. Mi tud téged igazán lekötni? Szerintem csak a kalandok és a klassz srácok. Ha a fiúnak valóban tetszenél, akkor a színházban is megismert volna. Ö a- zonban annvi fáradságot sem vett magának. Tanulj, a- mlg nem késő, hogy terveid valóra váljanak.

JELIGE: TIZENÖT ÉVES KISLÁNY

Mi tizenhat évesek vagyunk, és főiskolára szeretnénk Jutni, ezért tanulunk. Egyszeri látásra végzetszerűen beleszerettél egy srácba, ami fézan emberi ésszel felfoghatatlan. Felejsd el az ideálodat, és tanulj, ha egyetemre akarsz jutni.

JELIGE: KÉT KOSiCEI LÄNY

Ha értelmes lány lennél, nem trod meg azt a levelet. Abban a korban vagy, amikor a lányok folyton rajonganak valakiért. A te srácod is csak egyike az .áldozatoknak“. Ez nem szorolem, hanem pillanatnyi fellángolás. Ha egyetemre akarsz kerülni, akkor ne csak a tanév végén szedd össze magad, hanem minden idődet fordítsd a tanulásra! ANGYAL SZILÁRD