Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-05 / 32. szám
8 y| STEPHEN SiyOLF MiMmm vagy az, Carol? — kérdezte meglepődve Peíer Bloom. — Megismertél? Szép tőled, Peter. Tizenkiettő? Nem, tizenöt évvel ezelőtt látta utoljára. Carol volt élete nagy szerelme. — Még most is gyönyörű vagy, Carol Severt. Még mindig ha jado-n vagy? nö bólintott. leült, kereszt- betette szép, hosszú lábát. — .Az újságban olvastam, hogy rendörfelügyelö vagy. Máshoz nemigen mertem volna elmenni, de te, Peíer... Az ügy ugyanis kényes. Én egy nős ember barátnője vagyok. Romlottnak tartasz ugye? Peter nemet intett tejével. — Robert Dransfeklnek hív iák, építkezési vállalkozó. Nagyon szeret en.gem, a mindone vagyok. De furcáa módon -szereti a felesé,gét is. Legalábbis így tudtam, egészen tegnapig. Akkor azonban valami törteat. A feJügyelö cigareuával kínálta, Carol hálásan hőlintoti, és elvett egyet, — Robert váratlanul meglátogatott. Ideges volt. megmagyarázhatatlan balsejtelmem támadt, ötezer márkát adott át, ajándékba, mondta. — Szép volt tóle. — Igen. Egyébként eléggé fukar ember, ez az egyetlen hibája. Bloom szótlanul nézte ttjúko- rí szerelmét. Még mindig nagyon -tetszett neki. — Robert bejelentette, hogy három hétre elutazik üdülni a feleségével, Tirolba. Ez az első eset, hogy nem autón, hanem vonaton szándékozott utazni. Éppen az állomásról jött, nála v-oHak a vonatjegyek. — Na és? — Am-ikor kiment a fürdőszobába, fölemeltem a borítékot. Alatta voltak a vo-natj'e gyek. .Az egyik menettérti volt, a másik csak egy irányba szólt. — Attól tartasz, hogy Dransfeld meg akarja ölni feleségét a hegyekben, hogy -veled lehessen? — kérdezte elg-ondolkod- va Peter. — Robert nagyszerű ember — vo'nta meg váMát Carol. — Lehet, hogy képtelen volna i- lyen tettre. Egyébként ,sem mennék hozzá feleségül, akkor sem, ha szabad volna. Peter Bloom 'rendörfelügyelö felvette a kagylót, és felhívta a tirolí üdülőhely rendőrállomását. Rövid id-eig beszélt, aztán döbbent arccal letette a kagylót. — Ma korán leggel a Dransfeld házaspár. kirándulni ment a hegyekbe, Caro-l — mondta csendesen. — Robert Dransfeld egy szakadék szélén meg^ csúszott, és a mélybe zuhant. Szörnye'! halt..,. — Nem igazi — sikoitott íel Carol. — Lehet, ho'gy önvédelem volt — mondta Peter — Dransfeld le aikarta -lökni a feleségét, az védekezett, és végül Ro:bert zuliant a mélybe. — p, ha tegnap eljöttem volnál — mondta zokogva Carol. — Ez mit sem változtatott volna a helyzeten, Carol. Semmit sem tehettünk volna. XXX Peter Bloom len-dórXelügyelö felkereste Margót Dransfeldet. -A negyvenéves, rokonszenves asszony vörösre sírt szemmel fogadta. — .Azért kerestem fel, asz- szonyom, mert bizonyos körülmények arra utalnak, hogy a férje enyhén szólva különös módon vesztette életét. Holehko Viktor Ulu.sztráciéfa — Mit mo-nd?l — kérdezte höikkeniten az asszony. — A férje -nagy hibát követett el. amikor csa'k egy menettérti jegyet vásárolt. És e- gyébként is, furcsa, hogy életében először nem gépkocsin utazott, ön nem vezet, ugye? Az asszony megrázta a fejét. — A nyomozás folyamán kiderült, hogy férje a csőd szélén állt, és néhány héttel halála elölt óriási összegű élet- biztosítást kötött. Egymillió márkára! Ezért követett «1 ön- gyilkosságot. .Az asszony e.sápadt, köny- nyel elere-dtek. — Gyógyíthatatlan beteg volt, rákja. volt... alig néhány hónapja maradt még — zokogott Margót Dransfeld, és zsebkendő után kutatott a táskájában. — Ezért kötött életbiztosítást. Nem akarta, hogy felboncolják, ezért vetette le magát a szakadékba... Szörnyű volt, nem is merek rágondolni. Robert mindezt csak azért tette, hogy ne kelljen nyomo-rban leélnem az életemet. Szerette a feleségét — gondolta magában Pete-r. — Carola csak közönséges futó kalandot jelentett a számára. — Hangosan azonban csak ennyit jegyzett meg: — Ez akkor is biztosítási csalás volt, Dransfeldné. — Nagyon, nagyon sajnálom, de... (F: sz) ONDREJ BOSiK: Levél a nevelőintézetből Kedves második anyukám és harmadik apukám! Engedjétek meg, hogy rövid levelemmel zavarjam a családi nyugalmatokat abból az alkalomból, hogy legutóbb apukát és Erika nénit, majd anyukát és Zoli bácsit, s végül Beácska indítványára második apukát és Mahacsek nénit játszottunk a gyerekekkel. Itt,, a nevelőintézetben egész jól érezzük magunkat. Különösen akkor szórakozunk jól, amikor a nevelő nénik szidnak benneteket, mert elhagytatok minket. Pedig ti egész biztos szívetek legjobb akarata szerint jártatok el, amikor a nevelőintézetre, híztátok a nevelésünket, és nem hagytatok naphosszat az utcán csavarogni. Kár, hogy már igen régen nem kerestetek fel, de megértem, hogy az értekezle- 'pp. a hétvégi ház, az autó, a baráti összejövetelek, a társadalmi kötelezettségek, és a családban előforduló gyakori személyi változások rengeteg Időt vesznek igénybe, és arra már nincs mód, hogy ide fáradjatok. Titokban mi is szerveztünk itt házibuli!. Teljesen eseménytelenül zajlott le, mindössze ketten kaptak alkoholmérgezést, és négyen nikotinmérgezést. Ha felgyógyulunk, akkor néhány év múlva akár mérnökök vagy orvosok is lehetünk. Már most elhatároztuk, hogy rendszeresen meglátogatunk benneteket a nyugdíjasok otthonában, mert tudjuk, hogy ez jólesik majd. Minket itt különben is jól T,eveinek, tudjuk, mi az illem. A legszívélyesehb üdvözlettel. Fordította: P. L. ROLF PESTER: A SZIGET N em akarom az olvasót hiú ábrándokba ringatni: nem agy titokzatos déltangeri szigetről lesz sző. Amit almondok. egészen hétköznapi história. Miután nem sikerült festőt szereznem, elhatároztam, hogy lakószobám padióját magam festem be. Bár a tiszteletreméltó festoiparhoz nem sokat konyftok, mégis szinte megle pődtem, olyan jól ment a dolog. Mondhatnám túlságosan simán. Amikor szorgos ecsetemmel az ablakig értem, nyomasztó érzés lett úrrá felettem. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Felálltam és körülnéztem. Körülöttem mindenütt festék. Gyönyörű, barnán ragyogó lakkfesték. Mögöttem az ablak, előttem jó Öt méternyire az ajtó. És pont ebben a pillanatban. amikor mélázó tokintetem az ajtóra tévedt, jöttem rá szörnyű hibámra. Az ajtó és köztem a szép lakkozott felület! Arcom verejtékében fUrödve mázoltam egész délelőtt. Minden tépés tönkretenné mestermu- vemet. A pokolba isi... — mondtam le- törten, és egy jó ideig muzdulutla- nul szemléltem művemet. De autómban a gondnikodás is nehezemre e- sett, és miután egyetlen mentő ötletem sem támadt, óvatosan a padlóra ereszkedtem, arra a kis körre, amelyet még szabadon hagytam, a- mely még száraz maradt, hogy így ülve folytas.sam elmélkedésemet. Rádöhbcntom. hogy addig kell ezen a kis szigeten kuksolmim, amíg a festék teljesen meg nem «zárad. A drogista szerint, akinél a festéket vásároltam, huszonnégy órát is eltarthat ez a folyamat. Közben már alkonyodni kezdett. Vágyakozóan néztem a villanykapcsoló feié, de sajnos, az Is az ajtó mellett van, tehát elérhetetlen távolban. Szörnyű, hogy az egész éjszakát így kell eltöltenem. ágy, vánkos. takaró nélkül. Tetejébe még é- bes is voltam. Szörnyűt káromkodtam. Nemsokára már teljes sötétség borult rám. Az utcáról vidám nevetés. kutyaugatás hallatszott, egy-két arra haladó autó fényszórója kísér- tetszeruen pásztázta a plafonomat. Igyekeztem megvigasztalni magamat. Arra gondoltam, hogy elődeink közül hánynak keltett sötét várpin- cékb^n elpusztulnia, anélkül, hogy akár egy szlkrányi reménye lett volna a szabadulásra! Ezekkel összeha- sonlftva szinte boldog lehetek! Hiszen .számolhatom az órákat — rabságom óráit —, közeleg a szabadó lá.sl Nem is olyan rémes morfon- diroztani —, minden csak azon mit' lik, milyen szemszögből nézzük a dolgokat. De ez a lelkimasszázs is lassan terhessé vált, hát az alvásban próbáltam menedéket találni. Ez az éjszaka volt életemben a legször- nyubh. Minden félórában felriadtam. Vagy a lábam zsibbadt el. vagy a karom, vagy mindkettő. A hátam Is fájt kegyetlenül a gyomrom meg akkorákat kordult, hogy felriadtam rá — azt hittem, valami kutya került a szobámba. Amikor végre felderengett a hajnal, úgy éreztem, legalább egy fél évszázada vagyok ebben a relle- natos helyzetben. Az első kísérletnél kitűnt, a festék még mindig ragad, mintha csak most kezdtem volna a munkát. Az egész hosszú napot úgy töltöttem el. hogy énekeltem, diákkoromban tanult verseket szavaltam és egy nem létező partnerrel társalogtam. Aztán ismét közeledett az este. s vele a teljes összeomlás Is. A festék még mindig nedves volt. Szinte önkívületi állapotba kerültem. DUhro- hamokat kaptam. Elátkoztam a padlót, a festéket, a drogistát, a festék* gyárat, saját magamat, míg végül is a földre rogytam és pillenatokon belül halálosan mély álomba merültem. Amikor másnap délben feléb- * redtem a padló végre száraz volt. Elgémberedett tagjaimmal, csak négykézláb tudtam a szobából a konyhába mászni, egy sznszra megittam egy vödör vizet, elnyeltem egy fél ke nyeret. fél rúd szalámit, tetejébe egy fél kiló nyers marhahúst — és így lassacskán magamhoz (értem. A- mikur ismét járni tudtam, egy doronggal felszerelve a drogistához indultam. Ekkor megszólalt a csengő. A házmester állt az ajtó előtt. ~ Maga nyilván nem volt idehaza? mondta. Már tegnap Is jó néhányszor becsengettem. •— Dehugyisnem... — válaszoltam, és elmeséltem viszontagságaimat. — De ember! — kiáltott fel. — Miért nem lépett ki az ablakon? Maga is jó pofa! válaszoltam felháborodva. — Nem vagyok életunt! Maga talán kilépne a harmadik emeletről? — Miért a harmadik emeletről! Hiszen a földszinten laklkl Bárgyún néztem rá. — Persze —- mondtam aztán lassan. Igaza van. Bocsás.snn meg, de teljesen megfeledkeztem róla, hogy a múlt héten hurcolkodtam... Fordította: — si — % lérkesz tö uí:en • V. T. Koiicfl (Kassa): „Enge.delmülck®l küldök ö- nöknek négy szerzeményt...“ — írja leve léten. Nos, a szerzemények nem egyetek, mint az édes-bús magyar nóták híg (és jóval sziruposabb] utánzatai. Inkább a vers olvasását ajánlanánk! • „Liliom 7“: Versel e- gyelőre még miiid'r gondolatilag, milt'd formailag nagyon ziláltak, zavarosak, E- löszőr talán azt tisztázza ■magában, hogy mit is akar a „világnak“ mon'danl. Nem ártana, ha a verstannal is alaposabban niegismerked- ne, hogy ne vétsen a ritmus és a rím törvényei ellen. És még valami: verseiből hiányzik az egyéni látásmód, a sajátos, a csak ön által megfogalmazható. Csa'k a külsőségeket megírni, versbe szedni nem érdemes. Tanuljon, olvasson sokatl • K, Ä. Panyidaróc: Ver- ,eel még túlságosan kezdet- le,gesek. Több keménységre, több lt>,glkai fegyelemre hívnánk fel a figyelmét. Szinte már az unalomig Isnié- leijii'k Gárdonyi gyö'nyöru megfogalmazását: „A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné levese.“ Kassák, Nagy László, Csoóri Sándor és a legna,- .gyobbak egyikének, Illyés Gyulának a verseit ajánljuk a figyelmébe. • „Csillagszem“: Verseiből most is a nagyon logikai gondolati fegyelmet hiányoljuk. Az az érzésünk, hogy nem mer, nem tud ö- szinfe lenni. Pedig ahugy József Attila ;s mond;a: „Aki dudás akar lenni ■ pokolra kel! annak menni. Utt kell annek megtanulni, hogyan kell a dudát tüj ni“. Várjuk újabb verselt! • „Minden kezdet nehéz“: .A je'.lgéj'éve! egyetértünk. Valóban az. De még a kezdőket is köti némi önfegyelem vagy önkritíika — az ön próbálkozásain azonban ezt nem érezzük. Egy [lél- da: „Látom agyad nem tel jesen ürült, de o maszkod nem jól sikerült. ' Rajta, igen nagy rés került. •' Hát ehhez tartsd magad te kis hülyült.“ stb. A rés valóban Igen nagy, s csak tanulással. önműveléssel .töltheti te. Ezt ajánljuk! Nem tudom megmagyarázni a szüleimnek Tizennyolc éves fiú vagyok. Szeretek szórakozni, olvasni és művelődni. Nem cigarettázok, és nagyon ritkán fogyasztok szeszes italt. Három évig együtt jártam egy lánnyal, pár hónapja azonban összevesztünk. Kezdetben nagyon rosszulesett a szakítás, de aztán megismerkedtem egy szőke lánnyal. Ekkor a régitől kaptam levelet, és a szüleim hatására kibékültünk. A béke nem tartott sokáig, ismét ös.szevesztünk. Én a szőke lányt megszerettem, de a szüleim tiltják, art hiszik, hegy a régivel járok. Nem tudom, miért ellenzik. Nem engednek szórakozni sem, mert félnek, hogy clromlok. Nem tudom a dolgokat megmagyarázni a szüleimnek. Kérem az olvasókat, adjanak tanácsot. jelige: Szomorú szív Válaszok Ártatlan Izuska jeltgéro Hol van nálad az ártatlanság? Nem szégyened kite regetni a szennyesedet? A jelenlegi udvarlód nem in tim kapcsolatot keres nálad, tisztességes szándékkal kö zeledik hozzád, de te ezt nem tudod értékelni. Őszintén mondd el a fiúnak mindazt, amit az olvasóknak leírtál. Nem hiszem, hogy azután is rád tud majd nézni. Ta nácsot vársz? Elösrör Is szakíts a fiúval, mert 6 más lányt érdemel. Azután változz meg. hogy a jövőben ne legyen ilyen problémád. Ha az eddigi életmád mellett maradsz, kérdezd meg önmagadtól, hogy ki vagy. Ha őszintén felelsz a kérdésre, bizonyára nem az ártatlan ság oldalára billen a mérleg. Változz meg, míg fiatal vagy. Gondolkozz el a jövőd felett. Hogyan nézel majd később szembe önmagaddal? jelige: Egy barna asszony Nagyon csodálkozom, hogy szennyes életedet kiteregetted a nyilvánosság elé. Te az ártatlanságodat már rég elvesztetted. Katona udvarlódat hagyd bókén! A- lighanem még nem fertőzte meg olyen lány, mint amilyen te vagy. 0 a szépséget és a tisztaságot keresi benned, nem pedig a tisztátalanságot, ami körülötted terjeng. Jelige: 42 éves nagymama Válaszok a KálváTiám című levélre Nem a leghelyesebb, ha egy férjes as,<szony idegen férfival tart kapcsolatot. A te esetedben azonban ez csöppet sem meglepő. Tizennyolc éves voltál, amikor felkarolt egy férfi és a családja. Mindaddig jól megvoltál velük, amíg a férjed teljesen el nem durvult és gyötrelmessé nem tette az életed. Most, hogy el akarsz válni, .'tol az anyúsod, hol az apósod betegszik meg. Nincs igazuk, de azért őket is meg lehet érteni. Öregségükre nem sok jót várhatnak részeges fiuktól. Benned volt minden reményük, ám neked sem szabad ö- rökké hallgatnod, jogod van a boldogságra. Még fiatal vagy, sokáig úgysem bírnád részeges férjeddel, aki brutális is. A boldogsághoz nem elég, hogy 18 évesen fel karoltak. Most is szükséged van a szeretetre, jogosan követelheted. Ha ezt nem kapod meg jelenlegi férjed fél. keresd másutt. Attól, hogy elválsz, az apúsodékkal még tarthatod a kapcsolatot. fjOgjobban azonban arra kell vigyáznod, hogy olyannal kösd össze az életed, aki azt valóban megérdemli, s nemcsak mint udvarló lesz jé, hanem férjként és családapaként is becsületesen megállja a helyét. jelige: Tem Levelében azt kérdezi, van-e joga új szerelemre, új házasságra? Van. De a következő háza.sságet jól gondolja meg, és okuljon az előzőből. Nyugodtan elválhat, hi.szen már semmi se köti ahhoz a családhoz. Leveléből kitűnik, hogy nem otthona volt az előző, hanem egy másik munkahelye, ahol a cseléd szerepét töltötte be. Ne sajnálja otthagyni azt a családot, amely kihasz náita. Ne vegye figyelembe az anyósát, aki azt vallja, hogy a vélás oc.smány dolog, ö még a régi világban nevelkedett. Rendeződik az élete, ha megfontoltan cselekszik. Jelige: Egy barna lány Válasz a Nehéz választani című levélre Nem is olyan nehéz választani, mint ahogy képzeled. Hiszen az első fiút szereted, míg a katona iránt nem vonzódsz. Mint írod, az első udvarlúd kisebb félreértések miatt maradt el. Feltétlenül tisztáznotok kell a félreértéseket, ha valóban komolyak az érzelmeitek, nem szakfthattok Ilyen könnyelműen. Persze ezzal is számolnod kell, hogy közben a fiú — hozzád hasonlóan — megismerkedett egy másik lánnyal. Ha te többet jelentesz számára, örömmel visszatér hozzád. Ha mégsem Így lenne, akkor se keseredj el, és ne a számodra közömbös katonánál keress vigasztalást. Igazuk van a szüleidnek: a második udvarlödnak „mondj fel“ A sze telem nem kötelező! Kendi Mária, gimnaziste
