Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-29 / 31. szám

3 SEGÍTSÉG MAGYARORSZAGNAK A I^vlcc (Léva) környékieknek nem kell bemutatni a tlmaCel (tol- inácsi), gépgyárat, hiszen a Kör­nyék 4500 miüiikásánalk biztosít ki­tűnő munkalehetőséget. Az olva- s6t is bizonyára érdekli, hogy mi­vel foglalkoznajk Itt. A tolmács! gépgyár 1951 óta fő­leg gőzkazánokat gyárt hazai és külíöWl megrendelésre. Hogy )6 tninőségű munkát végeznek, azt az egész világon kivívott jogos elis­merés bizonyítja a legjobban, hi­szen Dél-Amerlkától Bangladesig sok országba szállítják gyártmá nyaíkat. .Az egyik megrendelőjük Ma gyarország. ahol elsőként 1972-ben Százhalombattán szerelték fel a tolmácsi nagy teljesítményű, órán­ként 680 tonna párát fejlesztő ka­zánokat. A gyár ez év elejétől megkezdte az atomművek nélkü­lözhetetlen tartozékának, a sze­parátoroknak a gyártását. .A gyárban csupán a kazánok al­katrészeit és konstrukcióját készí­tik el, a 60 méter magas, 40 mé- -er széles kazánokat a helyszínen ?:zeTeHk össze. Mivel a magyar partnernek a szereléshez nincse- ■lak megfelelő szakemberei és gé­pei, ezért a KGST keretében a .Skoda-export közvetítésével a gyártó cég vállalta a szerelést. Ma már a „Duna menti“ építke­zésen három kazán üzemel, s fő- eg a fővárost, Budapestet látja el energiával. Naponta egy-egy ka­zán kétezer családnak „világit“. Az építkezés az Idén fejeződött be. A magyar partnerek e légedet- ‘ek, amit egy újabb megrendelés is bizonyít; ebben az évben meg­kezdték már Lenlnvérosban a négy kazánból álló Tisza nevű vll- ianytelep építését. Ján Piäky, aki mindenről tájé­koztat, már többször járt az épít­kezésen, mégis olyan valakit pró­bál telefonon íölhajtanl a gyár­ban, aki már hosszabb időt töl­tött a helyszínen. Véletlenül eme­lt föl a kagylót Géczy Károly, akt hivatalosan van most idehaza, és csak beugrott a gyárba. AZ ORSZÁGOT KÉPVISELJÜK Géczy Karcsi Is a „Tiszán“ dől- qpzik tavaly augusztustól. Közép­termetű ember. Minden szót két­szer is megrág, míg kimondja. — Nagyon örü,ltem a ktküldé- tésemnek. Tudod, idehaza Nová- kyban is építünk, aztán a Duna menün Is van vagy háromszáz ember, hát kellett itthon ts a szakmuDikás vezető. De a bizalmat nem lehet csak úgy vlszautasfta- ni. Elvállaltuk. Harmincöt ember­rel — háromnegyed részük fiatal — elkezdtük a „Tisza“ akciót. A munka szépen megy. Jövőre Száz­halombattán már „felszabadulnak“ az emberek, és teljes ütemben ne­kikezdhetünk ml is a munkának. — Hogyan éltek ott, és mit csi­náltok munka után? — Reggel fél héttől délután ö- tlg dolgozunk. Azért annyit, mi­vel kéthetente csütörtökön már hazajönnek a munkások, és ezt az időt le ikeW dolgozni. Máskü­lönhen színes, vidám ott az élet. És ml lesz ezután. Nézd! Most vi­szem a bevásárlási engedélyt. Ka­punk magnót, lemezjátszót, tévét, társasjátékokat, hogy a klubban munka után legyen mivel szóra­koznunk. Egy kis könyvtárat már a kezdetben létrehoztunk. Aztán, ha egy kicsit többen leszünk, megalakítjuk a SZlSZ-t, mint a Duna-mentln Is tették. Persze a magyar munkások és közöttünk már szinte rendszeressé váltak a kulturális és sportrendezvények. — És a nyelvi nehézségek? — A múlté. Igaz, vannak köz­tünk olyanok, akik nem tudnak magyarul, de ma már tolmács nél­kül Is megértik egymást a ma­gyar fiatalokkal. Egyébként a gép­gyárban dolgozók többsége mind­két nyelvet beszéli. — Azt mondják itt az emberek, hogy kikerülni egy magyar épít­kezésre, felér egy kitüntetéssel. Miért? — Ennek több oka van. Külföl­dön dolgozni egyrészt annyit Is jelent, mint képviselni az orszá­got. Tehát akit kiküldőnek, abban nemcsak mint szakmunkásban, ha­nem mint emberben is megbíznak. .Az ilyennek szava van nálunk, hi­szen a legjobbak közé tartozik. Meg aztán az anyagi oldala sem elhanyagolható a megbízatásnak. Mi 204 forint napdíjat kapunk, a- mlből ki-ki tetSsjés szerint bármi- íven összeget beválthat valutára. En naponta száz tuzex koronát ka­pok kézhez, és még a másik száz hói is negyvenet megtakarítok. -Mert lakásra nem kell pénz. Gyö­nyörűen berendezett szövetkezet; lakásokban élünk. A családosok feleségestül, gyerekestül ideköl­tözhetnek. Nekem is van két kis­lányom. Jövőre én is kiviszem a családot. — És ezen felül a kereset? — Megkapjuk ugyanazt, amit itthon. Nem panaszkodhatom. Az 8 2500 korona megvan mlndenki- neik. — .A hazautazás szintén díjmen­tes? — Nem. Csak ha kiküldetésben utazunk. Egyébként úgy oldjuk meg, hogy személygépkocsival Já­runk öten, és összedobjuk a péuzt a benzinre. VEM AKAROK LEMARADNI .Az Ifjúsági szervezéf Irodájából k'jnegyünk a munkások közé. .Arhbrus Pali egy hegesztett vassal köszörül, amikor hozzálépek. — Te Is szeretnél M.sgyaror- szágra jutni? — Igen. — És sikerül? — Oda csak keménykötésú, jó szakembereket visznek, akiknek e- lőhb Itt a gyárban, a hazai sze­reléseken kell bizonyítani. Meg az­tán nem Is mehetnék, szeptember­től Iskolába készülök. Van ugyan már szakiskolám. Itt tanultam ki a gyár szaktanlntézetéhen a laka­tosszakmát, de ez ma már nem elég. Ennyivel nem elégszem meg. Látom a barátaimat, hogy e,gyre- másra Iratkoznak be a .gépipart szakközépiskola esti tagozatára. Én sem akarok lemaradni. — És ha most azt mondanák, hogy holnaptól kezdve mehetsz a „Tiszára“, még akkor sem? — Megfontolandó, de nem hi­szem. Építünk mi még hasonló­kat, ahol nagyobb szükség lesz a kitanult szakemberekre. Ezért Is csábít az iskola. A JÓK KÖZÜL A LEGJOBBAK Kicsit furcsa, de jólesé éi-zés volt hallanom a gyárban a ma-, gyárul és a szlovákul beszélőktől: Duna menti, Tisza. Mindenki érti, tudja a jelentését. Megteltek e- zek a nevek tarralomraal, érték­kel. A barátságot, a segítő szán­dékot, a testvériséget jelentik. Nem csoda hát,., ha kitüntetésnek veszik a munkások, ha ezekre az építkesésekre kerülhetnek, hiszen a mindennapok becsületes, pontos munkájával érdemelték azt ki. A- zóla még jobban megfogják a munka végét. A 4500 munkás kö­zül választanak ki egy^kétszázat. .A jók kő«ül a legjobbakat. Zolczer János foto: a sMnő — Mit as, hogy aratás? — Mnakát, halytállást, amolyan i- gazt fárHasat. — Te la aralsx? — Gyora. nézd meg! Látástál-vaku- lásig anyám a határ. Elmentem és megnéztem. Az alsé- léncl (Nlíny Lanec-1) határban hu­szonöt kombájn űzte el a pacsirtát, a mezei nyulat a sárga földekről. Zúgott a határ, fogyott az álló ga­bona. Amikor ezek a sorok napvilá­got látnak, az alsőlánciak már múlt Időben beszélnek minderről. Bizonyá­ra Kovács Dezső Is, akivel ottjártam- kor beszálgettem, tgy emlékezik majd vissza: „Bele se melegedtünk, és már vége..." — Tudod, hogyan arattak régen? — kérdezte. — Hogyne tudnám, kaszával vág­tak a rendet, sarlóval szedték a markot. Utána keresztbe rakták a kévéket. De hiszen ezt mindenki Is­meri. — Nem Is azért kérdem, csakhogy lásd, mennyivel más ez a mai ara­tás. mint annak Idején. — De hiszen ezt ti, kombájnosok tudjátok a legjobban?! — Ma már csak annyi a dolgunk, hogy J61 megzabolázzuk a gépeket, menjenek, mint az ember, amikór é- letbevágő' dologról van sző. — És mennek Is a gépek? — Volt kiesés, de hamar kijavítot­tuk a gép hibáját. Nincs Itt pihe­nés, míg egy szál búza Is lábon áll. — Tehát kenyércsata még az ara­tás? — Az Idő azzá teheti, de ha ked­vez, akkor csak csatának nevezhet­ném. hiszen a gépekkel ma már könnyen, szemveszteség nélkül nyolc­tíz nap alatt elvégezhetjük. — Ta mennyire érzed magad az aratás részesének? — Ami tőlem telik, megteszem. Hat éve vagyok kombájnos. Ez az E-512- es olyan, mint a tenyerem, Ismerem minden fortélyát. Meghallom a zú­gásáról. ha rakoncáltlankodlk. — Mennyit alszol, pihensz aratás­kor? — A felét, mint máskor. De ki gondol Ilyenkor a pihenésre? Majd ha megtelik a magtár, felszántjuk a tarlót. De még akkor sem. hiszen a munka a földműves számára nem áll meg. Közben Volgájával mellém kanyaro­dik Bodnár Károly fOgépesItő. Alig fúj egyet, máris menne; — A batszáz hektár búzának a fe­lét mér learattuk, átlagban 42 má­zsás hektárhozammal. Tizennégy sa­ját gépünk van. a többi a bardejo- vl gépállomésröl jött kisegíteni. Azt okvetlen' Írja meg, hogy jobb a ter­més, mint tavaly, mert ez a lényeg — s a Volga máris elfut. A fordulónál állunk, amikor egy Niva megy el mellettünk. Felugróm a kombájnra. A nyeregben Abosl Pa­li 01. — Hogy megy az aratás? — Nagy a hőség, de nem panasz­kodom. Megy, mert mennie keli. J61 Is néznénik kl, ha minden kicsiség miatt leállnánkl — Hány éve aratsz? — Tavaly estem át a tűzkeresztsé­gen. Idén. már sokkal magabiztosab­ban megy a munka. A tapasztalat teszt mesterré az embert, mert en- ^ nek a munkának Is vannak ám tit­kai. — Mire jut még idő az aratás mel­lett? — Étkezésre meg a tisztálkodásra. A többi nem lényeges. Reggel a haj­nallal kelünk, este a sötétséggel té­rünk haza. Sőt, néha még később, mert ha akad valamilyen géphiba, azt a legtöbbször este kell kijavíta­ni. — Bekapcsolódsz te is a kombáj- nosok versenyébe? — Persze, SZISZ-tag vagyok, ott a helyem. , — Gondolod, hogy nyersz vala­mit? — Nem az a lényeg, hogy nyerek, hanem d verseny láza. amely ma­gával ragad. így köOnyebb a mun­ka. Meg kl tudja? Igyekszem, nyer­hetek Is. Z. I. foto; Csemey M. Mit ér egy konzervgyár víz nélkül? ■ Közömbösség vagy hanyagság Dél-szlonákia gyümölcs- és zöldség- termesztése az utóbbi tíz év alatt 28 százalékkal emelkedett. Az ésszerű tervezés azt kívánja, hogy ezzel ará­nyosan növekedjenek a raktározási és feldolgozási lehetőségek is. Nem Is A. távlati tervezéssel van baj, <}^ tökéletes, hanem azzal, arait tervbe vetlek, és már két évvel ezelőtt na­gyon szükség lett vo-Ina rá. sajnos, még máig sincs készen. Baj van a Nővé Zámky-1 (érsekül vári) konzervgyár körül. • 1989-ben kezdték építeni. Dél Szlo­vákia egyik leghatalmasabb tjeruhá- zásaként, .Az átadást 1973 -decemhe- nére tervezték, tehát, „csak" másfél éves a késés, jelenleg még több mint 27 mílUő korona értékű munka nincs elvé.gezve az épületeken. A gyár gé­pi berendezéséről nem Is szólva. Az eredeti átadási határidő óta szinte félévenként születtek az új ..végle­ges“ határidők. A legutolsó; 1975 szeptembere, kormáuvhatáridö. Én a látottak alapján azonban ezt Is meg­kérdőjelezem. A gyár igazgatójával, Andel Miku- láásfll tenossnk a sarat. — Csak nyugodtan tapossa, a gyár területén nincs e.gy fia szőnyeg sem. Képzeljen csak el egy Igazgatói Iro­dát szőnyeg nélkül. Amit irodának nevez, e.gyszerű fa­barakk. semmiben sem különbözik a mellette álló munkásszállóktól. Meglepődve veszem tudomásul, hogy a gyár már tavaly Is üzemelt. Feldolgoztak több tonna epret. par-A- dicsomot. uborkát — kezdetleges mó­don — kézzel. Az Idén 73 tonna ep­ret szintén kézzel raktak a dobozok­ba. Az ©j>er-, a málna- és a sár.ga- barack-feldolgozó gépeket az idén sem tudták beállítani, egyrészt a he feíezetlen építkezési munkák miatt, másrészt technológiai okokból. A gyárban ottjártunkkor is kemény munka folyt, az igazgató elvtársi« Is az egvik csarnokba találtam rá. — Nincs vizünk. Mit ér egy kon­zervgyár víz nélkül? Tegnap a tél vá­ros szidott bennünket, tízezer ember­nek nem volt vize miattunk. Nem Is merem kimondani, hogy mi. lesz, ha az uborkát kezdjük feldolgozni. De mit csináljunk? A gyárnak az idén 84 mtll-ió korona értékben kelj ter­melnie. Tudja, miből áll az én na­pom? Futkározásból és könyörgésből. A nemzeti bizottságon sikerül vizet ..kapnom“, mert a gyár vízhálózatá­nak befejezése késik. Innen a PRIEMSTAV igazgatóságára rohanok — ők építik a gyárat —, egyszer- -kétszer rácsapok az asztalra, és hát meghallgatom őket. .Mert rendszerint nekik ts van mondanivalójuk; anyag- és munkaerőhiány. Egy kuriózum; volt úgy, hogy a PRIEMSTAV nálunk a félig felépített gyárnál rendelt meg különböző építőanyagot. A legutőhb például a kóművesállványhoz szük­séges vasrudakat. Vagy más: a PRIEMSTAV' anyagbeszerzői képtele- ;iek voltak előteremteni 7 kilométer hosszú magasfeszültságü kábelt. A mieink Jugoszláviában jutottak hoz­zá. Leggyakrabban csak mi. konzerv­gyáriak segítünk magunkon, de két szeresen Is jólesett hogy az utóbbi időben például az Elektrosvlt Is ki­segített bennünket; nemcsak égők kel, hanem hőenergiával Is Ami még egy olyan gyárnak sem kis megter­helés, mint az Elektrosvlt. Aztán itt van maga a város, Érsekújvár. So­hasem tudjuk majd viszonozni azt a támogatást, amit tőlük kaptunk, hogy a gvár működhessék. Ideiglenes megoldások mindenütt. Félig kész szociális berendezések, le­takart gépek, vadonatújak, csak em berí kezekre várnak. A csarnokok­ban folyik a munka, mindenütt fia­talokkal találkozunk, lelkesen tevé­kenykednek, — Nincs gép? Nem baj. Igazgató elvtárs, addig majd csak valahogv segítünk magunkon, és megvárjuk. Hogy a fene egye meg azokat, ikik ezért. felelősek...! A félig kész konzervgyár gondter helt Igazgatója megjegyzi: — Ez az, ami halt. .Az Itt dolgozók leikessdése, kezdeményezése... Mi ösztönzi azokat, akik felelősek a már két éve félig készen álló gyár bsfejeséséárt? A közömbösség vagya hanyagság? A tajiasztalat azt mutat­ja, hogy a PRIEMSTAV, TÉRMOSTAV sfb. nem Ismeri a lelkesedés ..csoda- motorját“. TtácmeV Erzsébet n-------------­LÉTREHOZTÁK A FIATALOK TANÁCSÁT Ml más aktuálisról' érdeklődhet nénk ezekben a napokban a SZISZ járási bizottságain, mint az aratás­ról? Riioavská Sobotán (Rimaszoraba- ban) Is erről beszélgettem Kengyel Lászlóval, az Ifjúsági szövetség járá­si bizottságénak dolgozójával. — Az aratás az idén nem lesz koonyü. Mit tesz a munkálatok meg­könnyítéséért a SZISZ? — Az Idén Is megszervezzük a kombájnosok hagyományos versenyét, amely^ a plonírókat és az Ifjú^gl Fényszóró Jáirőreit ts bevonjuk. Eddig harminc alapszervezet, 15 pionírcsa­pat és 60 kombájnos jelentkezett a versenybe. Elsők közt érkezett még a méhl fiatalok benevezése, ők ta­valy Is szépen dolgoztak. — Mekkora terület vár a kombáj nők vastogaira? — Járásunkban 24 852 hektárnyi kiterjedésű gabonaföld van. Ebből az első három nap alatt már 987 hektár­nyit vágtak le, főleg a rlmaszécsl szövetkezetben, mivel Itt kezdték meg elsőnek az aratást. — Hallottam még egy újításrél is Kérlek, mondd el. mi ez? — Nálunk már szokás, hogy évente beveaetünik valami érdekes üjdonsá got, ami eddig még nem szerepelt. Az Idén Is törtük a fejünket. Végül járást bizottságunk mellett létrehoz­tuk a falusi és mezőgazdasági fiata­lok tanácsát, amelynek az a felada­ta, hogy figyelje az aratás menetét, Irányítsa a munkát, naponta összeül­jön. értékelje az eredménj'eket. Ebbe a tanácsba tizenegy személyt válasz­tottunk be, kombájnosokat, agronó- musokat, mérnököket, akik benne él­nek, értenek hozzá. Minden blzony- nyal ezzel is elősegítjük majd az a- ratás minél előbb! sikeres befejezé­sét. .Az Egy szem se vesszék kárl>a Jelszóval nálunk - Is versenyt Indítot­tunk. Akárcsak a múlt évektien. most Is nagy visszhangra talált ez a kezdeményezésünk. Beszélgetett: (-ezer) foto: Csernay M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents