Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-29 / 31. szám

A DUNA, a vén komondor III.

Elindulunk a Bena télc vízműhöz, szivaty- tyúházhoz, amelynek az lesz a feladata, hogy a kikötőben felgyülemlett talajvizet a folyóba szívassa.

A másfél hónappal ezelőtti állaputokhuz képest itt is mozdultak valamit a dolgok. A földgyalu, amely egész közel az épülethez szétteregette a frissen hordott kavicsot, egyengette a talajt, nagyjából elsimította már a földkupacokat, most úgy száz-százut- ven méternyire az épülettől egy gödörfélében egymagának pöfékel. Az a benyomásom, mintha munkáját elvégezve már egy hónapja ott a gödörben pihenne. Az is meglehet, hogy azóta ott sürgölődött már néhány épület körül, és most újra visszakerült ide, s a kezelője csak elugrott vala mit enni. Amikor egy óra múlva távozunk, még mindig magányosan és békésen pöfékel á méltóságteljesen hömpölygő Duna felé.

Az út betonozása is félbemaradt.

K£T TR.ANSZFORMÁTOR ,,KERESTETIK“

A vízmű gyomrában, azt hiszem, egy és más megváltozott. Külsőre viszont nem sok. Az épület körül még mindig ott vannak az állványok, és csak mintegy egy emeletnyi magasságig készült el az alapvakolás. Én legalábbis ennyit látok és még azt. hogy emberek sehol. Megvallom, furcsállom is, hiszen az ilyen nagyságú magán- hái^kon. ha egy szombat-vasárnap nekifognak a kőművesek, rendszerint be is fejezik a munkát.

Igaz, ez nem nagánbáz...

Az épület köré gyűlt szakembarek közben azt b-izonygatják, hogy azért már muz dűlt itt valamit a dolog. Végül Oblozinsky mérnök Ferdinand Mateja mérnökhöz fordul:

— No, mi a valódi helyzet a Bene vízműnél?

— A szivattyúk már be vannak szerelve, a villanyberendezés is kész, csak a transz- iormátorok hiányoznak.

— £s azokkal mi van?

— De mi van a transziormátorokkal, szeretném végre Jiallani — fakad ki, amikor senki sem telel a kérdésre.

— A transzformátorokkal az a helyzet — magyarázza végül Fojtik olvtárs, akivel a múltkor már találkoztam —, hogy a Sigma elküldte, és meg is érkeztek Kuniárom- ba.

— Ha megérkeztek, akkor hol vannak? Ki vette át okét? Mutassák meg legalább azt 8 papírt, amelyet aláírtak, és hova tették a transzformátorokat? — mondja in- duialosan az előbbi.

— Annyit tudunk, hogy megérkeztek, és itt voltak — szorul egyre jobban sarukba Fajtik eivtárs, a villanyberendezés szerelőinek a felügyelője — de, hogy ma liol vannak... A Hydrostav átvette.

— Átvette, de akkor hol vannak? — vonja kérdőre Ubloziiisky mérnök. — Mi ineg- lizettük. a Sigiiia értesített bennünket, hogy elküldték, ez nem két liárom korona érték, tudni akarom, hogy hol vannak a transzformátorok!

— Mi a műszaki ellenőrző állomásou nem kaptuk meg a papírokat — 'mondja a fiatal Fojtik elvtárs. — Itt voltak a Hyd- rostavnál, és ők meg azt mondják, hogy átszállították Bratislavába — vall végre színt.

— De ki és hová? Mondja már meg végre, hogy hova lettek azok a transzformátorok! Úgy beszélnek itt, mint valami ven- asszonyok az utcasarkon... — bosszankodik Oblozinsky elvtárs. Végre Fojtik elvtárs megmondja az igazat:

— Csak véletlenül tudtuk meg, hugy el vitték Bratislavába. A szerelővállalat |sla- vebné montáze) azt ígérte, hogy öt napon belül visszaszállítják.

— Hogyhogy Visszaszállítják!? És miktír? Ki irta alá az átvételt, és most ki ígérte meg, hogy öt napon helül visszaszolgáltatja a mi transzforiiiátoraiiikat? - kérdez egyre indulatosabban Obioíinsky elvtárs.

Én még bővebb magyarázatért fordulok Fojtik elvtárshoz.

Nos, mint ahogy ez lenni szokott, ilyenkor mindenkinek van valamit titkos aduja, érve a talonban. Fojtik eivtárs is arról beszél. hogy mit a tran.szformátorok, hiszen még a villanyvezetékek sincsenek biztosítva. A legutóbbi ittjártamkor ő is Komáromban volt, épp ebben az ügyben tárgyaltak. Annyit tudtak c.sak elérni, hogy valamiféle ideiglenes vezeték szolgáltatja majd az ára mot a vízműhöz.

— Addig százszor vis.szaszállílják a transzformátorokat — fejezi be magyarázatát.

X X ,T

Kimegyünk a Vág partjára, elszaladunk Keszegfalvára (Kameniőnára), ahol új hidat. illetve egy a híddal kombinált zsilipet építenek, hogy a falu fölött folydogáló c.satornát visszavezessék a Vágba. Itt nincs semmi különös. Egyébkánt is csak nemrég betonozták ki a pilióreket. jöhetnek a szeretők.

Mi meg vis.szainegyünk az irodába, hogy fcinlvassnk az előző ellenőrző nap jegyzőkönyvét. meviérevalink n látottakat.

N'-émetli István —I

M

ár rég vonzott az Ex Plzefi elnevezésű országos élelmiszer- és ven- déglátöipari kiállítás, és most tizedszer rendezték meg. Elmentem hát Plzeü- l)e, a világhírű sör és a közismert vasúti mozdonyok városába, hogy lássam, mi is került a juöile-umi asztalra.

Nem kevés az, amit bőségben, választékban idehoztak a termelők és forgalmazók. Volt itt minden, arait Ismerünk, kedveilünk, amit keresünk, fVagy amit Iltymáiunk. Ezen a kiállításon ugyanis elsősorban a minden napi élelmiszereket, italokat, inyencfaJato- kat vonultatják fel, így nyílván csak elenyésző részük ismeretlen a fogyasztó előtt.

Én Is így voltam. .Alighogy beléptem, rögtön az ország egyik legjo-bb raii;öségü, a cseh órszágrészekben is kedvelt és keresett szikrázóan fehér cukra toppant elém, a csallóközi juhocukoir. Másutt az .Arany- fácánt ánisították, az ógyallai .Aranyfácánt a sör városában, Pizeiil>en. És százszámra sorolhatnám a példákat. Az országban eddig előállítóit több mint ötezer élelmiszer féle legtöbbje Itt volt a kiállításon. Kívülük persze újakkal is találkozhatott a Iá togató. Ilyenek voltak például a különböző cukorbetegeknek szánt hüsítöltalok. zacskó- zott alapanyagai, a spenótta.l töltött fagyasztott derelye, a' 'B'igaro-gyüi- kilós cso- mago-lásö Fi-Fi drazséja és sok más íinom- •ság, amelyekből nem egyet most először láthatott, illetve kóstolliatott meg a kiállítás látogatója.

A kiállítás rendezősége a legsikerültebb, legjobb minőségű új készítményeket arany- kehellyel, illetve aranypecséttel jutalmazta.

Ex Plzen — a kiállítás bejárata

.A kiállítás lehat nemcsak az élolmiszeiek seregszemléje, hanem minősitö esemény Is, ez pedig eleve a lejlödést szolgálja. Min deliképpen oda kell figyelnünk a bizottság munkájára, az általa ininosileU éleUnisze rek niinoségéie, izéi-e, zamatára, liiszeu Itülnap, holnapután mi Is élvezői vagy ía Ián kárvaUuttjai lehetünk döntésének.

De mindez csak egyik része volt a kiálli tásnak. Ha az ember jobban szemügy-re vet te itt az éleimiszereket, a hús- es sülé ménylajtáküt, láthatta, hugy nem egyenletes a piac ellátása. Vannak kiváló es ege szén újuak vagy régi-újnak mondható, például a marhahúsból készült sokféle küS

lönböZü pakolású hentesáruk, kekszek, ü- ditöUalok, ameiyek tmomak, olcsók, de csak bizonyos országrészekben, íárosokban, járásokban kaphatók, holott másutt ts bizonyára a vásárlók kedvencei lennének. Miért van ez így?

Azért, mert egyegy nagyobb vagy kisetiu gyár nem képes ellátni az egész országot, továbbá azért, mert bár az áru müiüsege és míiiösílése kiváló, továbbra is csak egy vagy két helyen gyártják. Mi lenne itt a teendő? Mindeuekeiőtt az olyan egymásba fonódó piacellátás, mint ainilyeiu évek óta al-kaimaznak u cukurszállításban. Itt küz- ' poiitMag, számítógépekkel regisztrálják, számolják és osztják el az ország különböző részeiben termelt cukorka fajtákat, s így a Figaro gyár kiváló készítményét is kaphatók az egész országban. Ugyanez minden bizonnyal megvalósítható a hüsítöitalok ellátásában is. Ezzel kapcsolatban beszéltem a szlovák, de a cseh szakemberekkel

I Is. Egybehangzóan azt állítják, hogy ez r mind a két fél előnyére válik, hiszen így koncentráltabb a termelés és a vásárló is i jól jár.

í Tapasztaltam a kiállításon mást Is. .A i-endezők aranykehellyel tüntették ki a Pramen helyt vállalatát, a kiváló cukrász- süteményeiért és a falatozók számára készített ízletes szendvicseiért, finom kocsonyáiért. Nos, ezeket a szemnek Is tetszetős finomságokat másutt eddig még nem láthattuk. Az országos, sőt nemzetközi részvételű kiállításon helyben Is lényegesen előmozdította a fejlődést. Jó lenne minden járásban hasonló, bár nem ilyen nagyszabású kiállítás, mert hovatovább, az a benyomásunk, hogy egyes járási székhelyeinken nem előre, hanem hátra lépegetnek a közétkeztetésben.

Említettem a nemzetközi részvételt. Ez szintén jelentős eseménye volt a kiállításnak. Most először adtak egy egész csarnokot a KGST országainak — a Jövőnek. Az út ugyanis a további szakosodás, a nemzetek közti. Illetve nemzetek fölötti versengés. Itt-ott ugyan már ma Is megvásárolhatjuk a kláilításon bemutatott magyar .gyártmányú fagyasztott gyümölcsöket, a nagyszerű bolgár szörpöket, de az még a lövőé, hogy abból .választhassunk, ami a legfőbb, a tegízletesebb. Ez a csarnok már a jövőt, az élelmiszerellátásban körvonalazó egytittműkiidést példázta.

Ml vásárlók mindenképpen ezzel Is gazdagodunk majd.

Németh István foto: archív

H

árom évvel ezelőtt a Cierny Brod-i Ivízkeletil, Cierna Voda-i (jekete- nyékij, ko'súlyi (kosútij valamint a mosíovái (hidaskürtij efsz egyesülésével megalakult a Vörös Csillag Ejsz, amelynek Mostovú (Hidaskürt) a központja. Három év egy ilyen nagy gazdaság életében nagyon sok idő, de kevés is. Nemcsak a me- ’zogazdasági munkákat kell összehangolni, hanem a politikát és kulturális ténykedést is. Erről beszélgettem .Kürtössy Sándorral, az üzemi pártszervezet elnökével.

— A jöldmüoelési munkákat összehangoltuk. Ennek már tavaly is meglátszott az eredménye. Persze még Itt is van javítanivaló. Olyan próbálkozásokra gondolok elsősorban, mint az ifjúsági munkacsoportok megalakítása. Az idei aratásra létrehoztunk egy ifjúsági kombájnosbrigádot. amely első lépés az ifjúsági gépesített munkacsoporthoz. A kombájnosoknak e közössége nagyszerűen helytállt, és azt bizonyítja, hogy nagyok a lehetőségeink. Sokkal nehezebb lesz azonban megszervezni a párt és a SZISZ csúcsszervezetét. Ezzel ugyanis munkaképtelenné tennénk az eddig működő helyi alapszeroezeleket, mivel a tagok túlnyomó többsége nálunk dolgozik, s a falusi szervezetekben 5—6 ember maradna csupán. A jó munkaerkülcs megteremtése szempontjából azonban mindenképpen szükséges lesz megszervezni a Vörös Csillag Efsz párt- és SZlSZ-szeruezetét. Különösen a SZISZ munkáidra akarunk nagy gondot fordítani. Az a mondás járfh, hogy a mai fiatalok rosszak. En ezzel nem értek egyet. Az a< baj, hogy lemondunk a fiataljainkról, pedig megérné, ha foglalkoznánk velük. Nagy erű rejlik bennük.

Közben megérkezett a szövetkezel föag- ronúmusa, Kaprinay Imre mérnök. Az utolsó szavak hallatán bólogatni kezdett, majd hozzáfűzte:

— Tavaly is sokat segítettek a fiatalok. Felkértük falvaink SZlSZ-alapszervezeteil, hogy segítsenek a szalma betakarításában. Rögtön kaptak a szón, és szombat, vasárnap ott sürögtek a földeken. Persze meg- Űzettük nekik úgy, hogy később mi segítettük ki őket: anyagiakkal támogattuk a víz- keleti klubot és autóbuszt adtunk nekik, ha kellett stb. Az idén már maguk feleníkez- tak munkára. Az ifjúsági kombájnosbrigád

A kombújnosok és [előtérben) Kürtössy Sándor.

is nagyon szép munkát végzett, minimális szemveszteséggel dolgozott, pedig nagyon nehéz az idei aratás. Iggzán köszönettel tartozunk a fiataloknak.

A beszélgetés itt megszakadt, mert Karácsonyi Sándor részlegagronómus jelentette, hogy elindultak a kombájnok a földek re, valószínűleg utoljára ezen a nyáron.

—- Az idei aratáskor többször előfordult, hogy csak délután mehettünk ki, de most már talán befejezzük. Ha tegnap nem esik, már 7wm találna álló gabonát.

— Szeretnék találkozni az ifjúsági kom- báfnosbrigád tagjaival — vetettem közbe.

— Szívesen elviszem — mondta Karácsony Sándor én az aratás kezdetétől velük vagyok. Most is oda indulok.

Motorkerékpárra ültünk, de talán gyalog

is odaértünk volna annyi idő alatt, mint így „gépesítve“. Az út sártengerhez hasonlított. Sajnos, ilyen az idei nyári Olközben „sofőröm“ elmondta, hogy az ifjúsági kom- báfnosbrigád nagyon jól dolgozik. A csoportban az SZK—4-es és az SZK—5-ös kombájnokon aratnak a fiatalok, elsősorban a ledőlt gabonát, mert az E—512-es kom bajnok a dőlt gabonát nem szedik olyan jól fel. Az átlagteljesítmény öt és fél — hat hektár, vagyis a norma, viszont a szemveszteség csak 2 százalék,- amP egy száza lékkai jobb, mint az SZK—4-eseknél meg^ engedett mennyiség. Ez is a fiatalokat di csért.

A mintegy harminchektúros táblán már javában folyt a munka, amikor megérkeztünk. Csak néhány szót válthattam a fiatal kombájnosokkal. mert a nehéz körűimé nyék között így is lassan haladt a munka nem akartam még én ts feltartóztatni őket.

Ueák Imre, a 23 éves gépjavító szólalt meg először:

— Bizony, nagyon nehéz az idei aratás. Még jó, hogy a gépeket gondosan elökész/í tettük, mert ha ilyen időjárási körülményeiig.^ közt nagyobb hibák előadódnak, hosszam eltartana az aratás. Különben az idei

tást nagyszerűen megszervezték. Mindenkit: kezdetni fogva érdekelt volt a munkában és most is az. Szocialista verseny folyik > a kombáfnosok közt, és nemcsak az a fon "f tos, hogy ki hány hektárt arat le, hanem í azon is múlik, hogy minél kisebb legyen a szemveszteség. Nagyon szerelnénk megnyerni ezt a versenyt Vörös Tibivel. Egyelőre esélyesek vagyunk, és már nincs sok hátra.

Aztán az alig 20 éves Szolgai foska szól közbe:

— Négy éve vagyok már a szövetkezet ben. Azóta elvégeztem a söför- és a kom- báfnostanfolyamot. Azt hiszem, ez a legnehezebb aratás azok közül, amelyben én is részt vettem. Szerencsére a munkát jó! megszervezték, másképpen nagyon sokáig eltartana, és sok volna a szemveszteség is.

Vezetők a munkásokat, munkások a veze töket dicsérik. Valahogy Így kell ennek lenni, ez a fejlődés, az eredményes munka és persze a nagyobb jövedelem záloga Is.

N. S. foto: a szerző