Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-15 / 29. szám
KÄLMAN ZSUZSA versei: anyámnak szép asszmyiságod hóm ler: kötelességed mind leróva glóriátian feled a fénybe a fénybe sohasem sohasem sohasem ért el ne szökj előlem mindennel kiegyezve hátra van még a legfőbb hagyaték anyám te drága szülj meg újra legyek a földön méltó maradék mert... mert újrakezdésed 1936-ban születtem. Trhó- nagyra emelve vé M^6n (Vásárúton^ la- mert kenyered Is van kom és a dunaszerdahalyi hetente magyar tannyelvű gimná- legaldbb egyszer ziiimban tanulok. Szerelek olvasni, szívesen mondok halottald még verseket, s ha minden Jól el nem ásva megy, szeretnék majd to- gyermeked vár vébbtanulni. A filmrendezés feltámadásra izgatja a fantáziámat. minden ú] asszonyodban mert fázva bújt elő remegve álmaidból a bamba medve Litánia Jönnél bár temetetlen halottaimmal át ^ tenyérrel takart ész-daganaton átlopva minket a halálon a kblegelót virágzó magányon hét sárkány hét fejét mind levágva tenyerem ráncain tiindértáncot járva Jönnél bár iánc-veró fényes kardokon által emberevö ember-nyelveken által testemből fakasztott ima-koszorún által Jönnél bár egy perccel a vétó előtt a világ mögé zárva a pillanatot J.A. Ne mondjátok, hogy örült volt szegény csak nagyon fájt neki nem kellett volna verni a talpát csalánnal s tán nem ugrik a vonat alá. V a P aiasonszkijéknál vacsoráztunk. A képzőművészetről kezdtünk éppen beszélgetni, amikor Beszpal- esik hirtelen megszólalt: — Add ide azt a cigarettát, te taknyost Erre ifjabb Patasonszkij kimászott az asztal alól. — Ne beszélj így a gyerekkel — mondta Szolovejcsikné. — Néhány cigarettát igazán adhatsz neki. Ifjabb Patasonszkij erre előhúzott a nadrágja zsebéből egy csomag cigarettát. Szemmel láthatóan zavarban volt. Alapjában véve nem látszott rossz gyereknek, és ha valaki megtalálta vele a közös nyelvet, még kompromisszumokra is hajlandónak mutatkozott. — A csomag még csaknem tele van — jegyezte meg békéltetőén Koson, a költő. — Elég lesz mindnyájunknak. — Inkább rágógumit adok nektek — jelentette ki ifjabb Patasonszkij. — Mentolosat. Ebéd óta egy cigarettát se szívtam még el. — Ez így nem lesz jó — utasította él Beszpalcsík. — Én nem szeretem a rágógumit, a dohányzás meg árt az egészségnek. — Ez igaz — bizonygatta Szolovejcsikné is. Ifjabb Patasonszkij bizalmatlanul méregette őket. — Komolyan? — kérdezte aztán. — Sajnos, így Igaz — mondta Szó- lovejcstkné. — Általánosan ismert tény, hogy a dohányzás egész sor megbetegedést idéz élő — jegyezte meg Koson, a költő. — Nem szabad dohányoznod. — Csak akkor, ha minden áron beteg akarsz lenni — tette hozzá Beszpalcsík. — Gondolkodj el ezen! — De a lehető leggyorsabban — tanácsolta Koson, a költő. Ifjabb Patasonszkij határozatlanul plllogatott. Hirtelen ennyi információ szakadt a nyakába. Tanácsainkat a- zonban nyilván megfogadta. Csak néhány pillanattal később döbbentünk rá, hogy kissé tfilhajtot- tűk a nevelést, ifjabb Patasonszkij ugyanis az egész csomagot bedobta a kályhába. Kapott ugyan érte néhány nyaklevest. de rajiunk ez édeskeveset segített. Egész este nem volt mit szívnunk. —tó— fordítása E z a történet még abból az időből való, »mikor a magyarok szerettek otthon üldögélni. Az Angyalzugban például sohasem lehetett lépéseket hallani, legfeljebb éjfélkor, a kísértetek órájában, amikor mindenki aludt. Ámde az nem volt lehetséges, hogy napközben láthatta valaki a szomszédját, ha csak lyukat nem fúrt a kerítésbe. A kerítések pedig többnyire sárból voltak építve, a tetejükön mindenféle vadnövények teremtek, amelyeknek magvait a madarak hordták egyik házból a másikba, mert másvalaki amúgy Is hiába kopogtatott volna ' velük. De a stlgllncet, amely az ördögszekerek magvait piros mellénykéjében fütyö- részve hozta; nem lehetett felelősségre vonni. Ugyanígy nem a szarkát sem, amely mindig a kertek végében szeret csatangolni, beljebb sohasem merészkedik, mert fél az emberektől. .A cinke is maghordé madárka, 6 pedig nagyon szereti a néma kerteket, ahol egyedül mulatozhat. Ilyenformán történt, hogy a kerítéseken, a kerítések mellett rengeteg csalán nőtt az Angyalzugban. A csalán bozótokká. ligetekké, sűrűségekké növekedett, miután senkinek se jutott e- szébe Irtani e mérges, csípős, haragos növényt. Az Angyalzugban tán örvendeztek is magukban az emberek, hogy ez a gyűlölködő növényzet választja el őket egymástól. De azért mindenki tudta, hogy például Anderes, aki nyáron táncmester volt, míg télen henteskedett; mivel foglalkozik Igazában. Nagyhajú, ragyavert, hóbortos ember volt, — akt nem volt való erre a világra, — koldus és rongyos, — az igazság szerint régen a kertben kellene a madarakat Ijesztgetni, — mégis tudott feltűnést kelteni az Angyalzugban, amikor csak egy vöröshagyma elfogyasztásá- hoiz fogott is. A hagymával és a zsebkésével kiáliott az udvara Höze- plre, és onnan hangos szónoklatokat tartott. — Bolond az egész világ, mert azt hiszi, hogy sonka vagy véreshurka nélkül nem lehet megélni — szónokolt Anderes, hogy az alvó házikókban olyan mozgolódás t keletkezett, mintha a lakök leakasztanák magukat a szegekről, ahová régem felkötötték életüket. Holott a hús voltaképpen csak a vadembereknek vagy a vadállatoknak valő, nem pedig renKRÚDY- GYULA: '^rjútev®® des polgárembernek. Az Igazi erő — a szellem, a fantázia, az eszprit, a nagy gondolat és a táperö a vöröshagymában van. Ez hosszabbítja meg az életet, ez mulasztja el a betegségeket. Ez teszi hűségesekké a nőket, hogy még bolhafogdosás közben sem gondolnak a hamiskodásra. Anderes meghámozta a vöröshagymát és nagy passzióval enni kezdte a levágott gerezdeket. Sustorgott, recsegett, harsogott fogazata alatt a hagyma, hogy kitUzesedett az arca, megizzadt a homloka. A szomszédság persze, amely a kerítések mögül vagy a padláslyukakból leste a bolond Andercseket: nagy csodálkozással nézte Anderes táplálkozását. És a sánta szabó Így szélt a feleségéhez: — Keríts nekem egy vöröshagymát, megéheztem. Máskor, őszi vermelések Idején Anderes megint csak kláüott az udvarra és káposztatejet tartott a kezében. A káposztának kivágta a torzsáját és ropogtatva ette a kemény gyökeret. — Hm, milyen balga voltam eddig? — morfondírozott magában, mintha valami nagy felfedezést tett volna. Mire a megritkult csalánbokorban, de a száradozó bozótokban, a kerítéseknek állított nádcsomók- baji, de még a télire való kukorica- szárakban Is, amelyek a házak elkülönítésére szolgálnak; zörgés támadt, mintha szél kerekedett volna. Pedig csak 0 szomszédság figyelt fel Anderes szónoklatára. — Balga voltam, mert azt hittem. hogy' a káposzta csak savanyítva, főleg pedig töltve élvezhető —, folytatta Anderes, amint a káposzták torzsait vagdalta és ropogtatta fogaival, —■ pedig a káposztának a levele csak a kecskének való, nekünk, embereknek, a káposztagyökeret teremté az Isten. Ebben van az erő, mint akár a csontban. Ebben van a halál ellen való védekezés, mint akár a jámbor életben. Ebben van a jé, finom, nyugodt álom, ami csak kevés embernek az ajándéka. Bezzeg én gondtalanul alszom, mert a káposztának csak a torzsáját eszem. — Hozzatok tel a veremből egy káposztafejet —, szólt suttogva hozzátartozóihoz a gazdag tímármester, aki harmadik szomszédja volt An- deresnek, de egyébként még a köszönését sem szokta fogadni. No de muladozott az Idő, a fák és a bokrok mind távolabbra mentek az emberektől, mintha szégyellenék köl- dusságukat, késő ősz lett. Andrecs tökmagot pirított, és olyan hangos szóval dicsérte a tökmag jóságát, e- gészségességét, tápláló erejét, hogy aznap még a háziurak Is tömagot e- bédeltek az Angyalzugban Különösen azok, akiknek valamely vétek nypm- ta a lelkét. És valamiképpen köny- nyebben érezték magukat a tökmá^ elfogyasztása után. Majd mindenféle aszott kökényekkel, a földben felejtett répákkal, kalarábékkal állott ki Anderes az udvar közepére és mesz- szlhangzó szóval dicsérte azoknak a mezei növényeknek a jóságát, amelyek egész esztendőben érnek, és így olyan erőre tesznek szert, mint azok az Idegemberek, akiket "a halál se mer bántani. Nem, sehogy se lehet meghalni annak, aki a földben felejtett kalarábéval táplálja magát, mert ez még a tormagyökérnél Is erősebb. — Főzzetek ebédre kalarábét — intézkedett háznépével a gazdag boltos, aki már réges-régen semmit sem tudott enni, mindent kiadott a gyomra. És a kalarábéből egy tállal e- vett. Igazi ideje Andercsünknek azonban télen következett be. Disznóöléshez azonban nem hívták, mert kiment a divatból. Otthon ült tehát és mindenféle szerkezeteket állított fel a varjak fogdosására. Ezek a madarak u- gyanis még Andercset Is meglátogatták, mert még nem tudták, hogy milyen szegény ember ökelme. A mély hóba mindenféle csapévasakat, hurkokat, csapdákat dugdosott, és az udvarát ellepő varjakra rádörrentette az ajtót, hogy azok Ijedten elmenekültek a kopárságből. De néha egy- -két varjú zsákmányul maradt a csa- pővasakban. A varjülevesse! — mert hiszen levesnek főzte meg Anderes a vadma- darakat — kiült a ház eresze alá és ott fújta, hütögette a forró levest. És így beszélt: — Most már tudom, hogy miért ha! meg annyi ember a világon, akinek mödjában volna akár a legfinomabb pástétomokkal táplálkoznll Anderes szavaira most nem rezzentek meg a csalánok, sem a bokrok, sem az örökösen reszkető, zirgő- -zörgő kukoricaszárak, tél volt, kopár és üres minden az Angyalzugban is. Csak a padlásokon hallatszott valami dörömbölés, mintha unatkozó kandúr kergetné a száradó diókat. — Most már tudom, hogy az emberek botorul élnek, netn azt eszik, amit enniük kellene, hanem mindenféle haszontalanságokkal töltik meg a gyomrukat. Ártatlan állatok húsával, amely állatokat maguk mellé szoktattak meg alattomban. Pedig abban az állatban, mely az ember közelében, az ö táplálékán növekedett fel: annyi erő sincs, mint magában az emberben. Csak a vadban, a szabad természet gyermekében van erő, mert ö távol él az emberektől, és magéra Van utalva élete fenntartásában. U- gyanezért egy tányér varjúlevest nem adnék oda egy tányér legfinomabb tyúklevesért sem, mert a varjú a madarak Igazi őse. öaz a madár, amely mindent megeszik, amit a világ neki kínál, ö az a madár, amely összeszedi magában a holtak és elevenek erejét, mert egyformán megeszik a holtat és az elevent, ö az a madár, amely a legkisebb hulladékon Is elél, mert abból is kiveszi a nagy természet erejét. Éljen a természet, amely a varjúban összpontosította a világ erejét. •A nagybeteg boltos, hallván Anderes szavait, félretolta a finom pe- csenyéstálakaf ágya mellől, felkelt és mezítláb végigment az udvaron, hogy a varjúfogó csapóvasát felállítsa.
